---

¹ Ekkor József már nem tudta tartóztatni magát a körülötte állók előtt, és fölkiáltott: Vezessetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, amikor megismertette magát a testvéreivel.
² Hangos sírásra fakadt, úgy, hogy meghallották az egyiptomiak, és meghallotta a fáraó háza népe is.
³ Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én vagyok József. Él-e még az atyám? De nem tudtak neki felelni a testvérei, mert megijedtek tőle.
⁴ József erre így szólt testvéreihez: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor ezt mondta: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.
⁵ De most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok, mert a ti megmaradásotokért küldött ide engem Isten tielőttetek.
⁶ Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, amelyben sem szántás, sem aratás nem lesz.
⁷ Isten küldött el engem előttetek, hogy munkálkodjam a megmaradásotokon e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.
⁸ Tehát nem ti küldtetek ide engem, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé és egész házának urává és Egyiptom egész földjének fejedelmévé tett.
⁹ Siessetek, és menjetek föl atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt üzeni fiad, József: „Isten engem egész Egyiptom urává tett. Jöjj le hozzám, ne késsél.
¹⁰ Gósen földjén fogsz lakni, és közel leszel hozzám te, fiaid, unokáid, juhaid, barmaid és mindened, amid van.
¹¹ Eltartalak itt téged – mert még öt évig éhínség lesz –, de te így nem fogsz nélkülözni; sem házad népe, sem semmid, amid van.”
¹² Íme, saját szemetekkel látjátok Benjámin testvéremmel együtt, hogy én magam szólok hozzátok.
¹³ Beszéljétek hát el atyámnak minden dicsőségemet Egyiptomban és mindazt, amit láttatok. És siessetek azért, hozzátok ide atyámat.
¹⁴ Ezzel öccsének, Benjáminnak nyakába borult, és sírt. Benjámin is sírt az ő nyakába borulva.
¹⁵ Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Ezután beszédbe ereszkedtek vele a testvérei.
¹⁶ A fáraó házába is eljutott a hír, hogy megjöttek József testvérei. Tetszett ez a fáraónak és a szolgáinak.
¹⁷ És azt mondta Józsefnek: Mondd meg testvéreidnek: „Ezt cselekedjétek: rakjátok meg állataitokat, eredjetek, menjetek el Kánaán földjére!
¹⁸ Azután vegyétek magatokhoz atyátokat, házatok népét, és jöjjetek hozzám. Nektek adom Egyiptom földjének legjavát, hogy a legzsírosabb földön éljetek.”
¹⁹ Parancsomra ezt is mondd nekik: Tegyétek ezt: vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, vegyétek föl atyátokat, és jöjjetek.
²⁰ A holmijaitokra pedig ne gondoljatok sajnálkozva, mert egész Egyiptom földjének a legjava a tietek lesz.
²¹ Így tettek hát Izráel fiai. József adott nekik szekereket a fáraó parancsa szerint, és ennivalót is adott nekik az útra.
²² Ahányan voltak, mindegyiknek adott egy-egy öltözet ruhát. De Benjáminnak háromszáz ezüstpénzt és öt öltözet ruhát adott.
²³ Atyjának pedig ezt küldte: tíz szamarat egyiptomi javakkal megrakva, tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel felmálházva, útravalóul az atyjának.
²⁴ Így bocsátotta el testvéreit, és ők elmentek, miután intette őket: Ne vitatkozzatok az úton.
²⁵ Feljöttek hát Egyiptomból, és eljutottak Kánaán földjére atyjukhoz, Jákóbhoz.
²⁶ Amikor tudtára adták neki, hogy József még él, és egész Egyiptom földjén uralkodik, szíve elalélt, mert nem hitt nekik.
²⁷ Elbeszéltek hát neki mindent, amit József velük beszélt. Amikor látta a szekereket is, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, akkor föléledt atyjuknak, Jákóbnak a lelke.
²⁸ Ezt mondta Izráel: Elég nekem, hogy él még a fiam, József! Lemegyek hát, hogy meglássam őt, mielőtt meghalok.