Mózes I. könyve 12
12
Ezt mondta az ÚR Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet én mutatok neked.
2
Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, felmagasztalom nevedet, és áldás leszel.
3
Megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz. Megáldatik benned a föld minden nemzetsége.
4
Elment Abrám, ahogy az ÚR mondta neki, és Lót is elment vele. Abrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból.
5
Fogta Abrám a feleségét, Szárajt, Lótot, a testvére fiát és minden szerzeményüket, amelyet szereztek, és a cselédeket, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Kánaán földjére.
6
Átment Abrám a földön egészen Sikem vidékéig, Móré tölgyeséig. Akkor kánaániak voltak azon a földön.
7
Az ÚR megjelent Abrámnak, és ezt mondta neki: A te utódaidnak adom ezt a földet. És Abrám oltárt épített ott az ÚRnak, aki megjelent neki.
8
Onnan azután a hegyvidék felé ment, Bételtől keletre, és felütötte sátrát. Bétel volt nyugatra, Aj pedig keletre; és ott oltárt épített az ÚRnak, és segítségül hívta az ÚR nevét.
9
Majd továbbköltözött Abrám, folyton dél felé húzódva.
10
Azonban éhség lett az országban, és Abrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy volt az éhség azon a földön.
11
Amikor közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Íme, tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
12
Azért, mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez ennek, és engem megölnek, téged pedig életben hagynak.
13
Mondd azért, kérlek, hogy a húgom vagy, hogy jó dolgom legyen miattad, és életben maradjak általad.
14
Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, látták az egyiptomiak, hogy nagyon szép az asszony.
15
Mikor meglátták őt a fáraó főemberei, magasztalták a fáraó előtt, és elvitték az asszonyt a fáraó udvarába.
16
A fáraó jól bánt miatta Abrámmal, és lettek juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstény szamarai és tevéi.
17
De megverte az ÚR a fáraót és az ő házát nagy csapásokkal Szárajért, Abrám feleségéért.
18
Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Miért művelted ezt velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy ő a feleséged?
19
Miért mondtad: a húgom ő? Azért vettem feleségül. Most már, íme, itt a feleséged, vedd magadhoz, és menj el.
20
És parancsot adott a fáraó néhány embernek, hogy kísérjék ki őt, feleségével és mindenével együtt.