1 Amikor Izsák megöregedett, és szeme annyira meghomályosodott, hogy nem látott, szólította nagyobbik fiát, Ézsaut, és mondta neki: Fiam! Ő így felelt neki: Itt vagyok.

2 Izsák pedig ezt mondta: Íme, megöregedtem, nem tudom halálom napját.

3 Most tehát, kérlek, vedd fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.

4 Csinálj kedvem szerint való ételt, és hozd el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.

5 Rebeka pedig meghallotta, amit Izsák a fiának, Ézsaunak mondott. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat ejtsen és hozzon haza,

6 így szólt Rebeka Jákóbnak, az ő fiának: Íme, hallottam, hogy atyád így szólt bátyádnak, Ézsaunak:

7 Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az ÚR előtt, mielőtt meghalok.

8 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked.

9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy azokból atyádnak kedve szerint való ételt csináljak, amint ő szereti.

10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, mielőtt meghal.

11 Jákób pedig ezt felelte anyjának, Rebekának: Csakhogy az én bátyám, Ézsau szőrös ember, én pedig sima bőrű vagyok.

12 Netalán megtapogat engem atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.

13 Erre ezt mondta neki az anyja: Reám szálljon az az átok, fiam, csak hallgass a szavamra, menj, és hozd el nekem a gödölyéket!

14 Elment tehát, elhozta, és bevitte az anyjának. Anyja pedig elkészítette az ételt, ahogy az atyja szerette.

15 Majd fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a drága ruháit, melyek őnála otthon voltak, és felöltöztette abba Jákóbot, a kisebbik fiát.

16 A kecskegödölyék bőrével pedig beborította kezeit és nyakának simaságát.

17 Az elkészített ételt pedig kenyérrel együtt a kezébe adta fiának, Jákóbnak.

18 Ő pedig bement atyjához, és megszólította: Atyám! Ő azt mondta: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam?

19 Jákób azt felelte atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted. Akképpen cselekedtem, amint parancsoltad; kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a vadászzsákmányomból, hogy megáldjon engem a te lelked.

20 Erre azt mondta Izsák a fiának: Hogy lehet az, hogy ily hamar találtál vadat, fiam? Ő ezt felelte: Mert az ÚR, a te Istened hozta elém.

21 Ezt mondta ekkor Izsák Jákóbnak: Jöjj közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy nem.

22 Odament tehát Jákób Izsákhoz, az atyjához, aki megtapogatta, és ezt mondta: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsau kezei.

23 És nem ismerte föl, mivel kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, az ő bátyjának kezei, ezért megáldotta őt.

24 De megkérdezte: Te vagy az, Ézsau fiam? Ő pedig így felelt: Én vagyok.

25 Izsák akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadászatából, hogy megáldjon téged a lelkem. Odavitte neki, és ő evett, majd bort is vitt neki, és ivott.

26 Akkor azt mondta neki Izsák, az atyja: Jöjj közelebb, fiam, és csókolj meg.

27 Odament azért és megcsókolta. És megérezve ruháinak illatát, megáldotta őt, mondván: Lám, az én fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az ÚR.

28 Adjon azért Isten neked az ég harmatából, a föld kövérségéből gabonát és bort bőven.

29 Népek szolgáljanak neked, és nemzetségek hajoljanak meg előtted. Légy úr testvéreiden, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged átkoz, és áldott legyen, aki téged áld.

30 Amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, és éppen csak hogy kiment atyja, Izsák színe elől, bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból.

31 Ő is készített ételt, atyja elé vitte, és ezt mondta neki: Keljen fel az én atyám, és egyék fia vadászzsákmányából, hogy megáldjon engem a lelked.

32 De atyja, Izsák ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő pedig így felelt: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau.

33 Akkor Izsák megrémült, nagyon megrendült, és ezt mondta: Ki volt hát az, aki vadat fogott, és behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lesz?

34 Amint hallotta Ézsau atyja beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiáltott, és kérte atyját: Áldj meg engem is, atyám!

35 Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be álnokul, és ő vette el a te áldásodat.

36 Ézsau pedig így szólt: Nem méltán hívják-e Jákóbnak? Immár két ízben csalt meg engem: elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el. Majd ezt mondta: Nem tartottál-e nekem is valami áldást?

37 Izsák így felelt Ézsaunak: Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és borral is elláttam. Mit tegyek azért immár veled, fiam?

38 Ézsau erre ezt mondta az atyjának: Hát csak egy áldásod van, atyám? Áldj meg engem is, atyám! És fennhangon sírt.

39 Így felelt neki atyja, Izsák: Íme, a kövér földtől távol lesz lakásod, és nem lesz részed az ég harmatjából onnan felül.

40 Fegyveredből élsz, és öcsédet szolgálod. De eljön az az idő, hogy ellene támadsz, és letöröd igáját nyakadról.

41 Meggyűlölte azért Ézsau Jákóbot az áldásért, amellyel atyja megáldotta őt, és ezt mondta szívében: Közelednek az én atyámért való gyász napjai, és akkor megölöm öcsémet, Jákóbot.

42 Mikor pedig hírül vitték Rebekának nagyobbik fiának, Ézsaunak beszédeit, magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Íme, bátyád, Ézsau, azzal fenyeget, hogy megöl téged.

43 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, kelj fel, és fuss Lábánhoz, a bátyámhoz, Háránba.

44 Maradj nála egy kevés ideig, míg bátyád haragja elmúlik.

45 Míg elfordul a haragja rólad, és elfelejtkezik arról, amit elkövettél rajta. Akkor elküldök érted, és hazahozatlak. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?

46 Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Belefáradtam az életbe a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, ennek az országnak a lakói közül valót, minek nekem az élet?