---

¹ Jaj Aríélnek, Aríélnek, a városnak, ahol Dávid táborozott! Évek telnek egymás után, ünnepek váltják egymást,
² azután ostromot indítok Aríél ellen. Akkor lesz nagy sírás-rívás, mert égő oltárrá teszem.
³ Táborral veszlek körül, sáncot vonok köréd, felállítom az ostromműveket.
⁴ Megalázottan fogsz beszélni a földön, és megtörten hangzik szavad a porból. Olyan lesz a hangod, mint a föld alatti kísérteté, és szavad a porból suttog.
⁵ De ízzé-porrá törik ellenségeid serege, a szálló pelyvához hasonló lesz az erőszakosok hada. Egy szempillantás alatt következik be!
⁶ Mert a Seregek Ur a meglátogat téged mennydörgés, földrengés, nagy zúgás, viharos forgószél és emésztő tűz lángjai között.
⁷ Olyan lesz, mint az álom, mint egy éjszakai látomás valamennyi nép serege, amely Aríél ellen hadakozott, és mindazok, akik ostromot indítottak hadereje és sziklavára ellen.
⁸ Mint az éhező, aki azt álmodja, hogy eszik, de ha fölébred, üres a gyomra, vagy mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, eltikkadt és szomjas, úgy jár a népek egész serege, amely Sion hegye ellen hadakozott.
⁹ Ámuljatok és bámuljatok, vakoskodjatok és vakuljatok meg! Legyetek részegek, de ne bortól, tántorogjatok, de ne az italtól!
¹⁰ Mert rátok árasztotta az Úr a kábultság lelkét. Bezárta szemeiteket: a prófétákat, befödte fejeiteket: a látnokokat.
¹¹ Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha írástudó ember kezébe adják, és azt mondják: Olvasd el! – ő azt válaszolja majd: Nem tudom, mert le van pecsételve.
¹² Ha pedig írástudatlannak adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el ezt! – ő azt válaszolja majd: Nem tudok olvasni.
¹³ Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat,
¹⁴ azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul.
¹⁵ Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az Úr elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki láthat meg minket, ki ismerhetne ránk?
¹⁶ Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!
¹⁷ Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik.
¹⁸ Azon a napon a süketek is meghallják az írás szavait, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után.
¹⁹ Újra örömüket lelik az alázatosak az Úr ban, a legszegényebbek is örvendezni fognak Izráel Szentje előtt,
²⁰ mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük,
²¹ akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik azt, aki meg meri feddni őket a kapuban, és mindenféle ürüggyel megfosztják jogától az igazat.
²² Ezért így szól Jákób házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca,
²³ mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől.
²⁴ A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.