---

¹ Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős a mi városunk: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére.
² Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, amely hűséges maradt!
³ Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.
⁴ Bízzatok az Úr ban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!
⁵ Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, a porba taszítja.
⁶ Széttapossák majd a lábak: a nincstelenek lábai, a szegények léptei.
⁷ Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.
⁸ Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Ur am, neved dicséretére vágyott a lelkünk.
⁹ Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.
¹⁰ Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az Úr fenségét.
¹¹ Ur am, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet.
¹² Ur am, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.
¹³ Ur unk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.
¹⁴ A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted!
¹⁵ Megszaporítottad e népet, Ur am, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait.
¹⁶ Ur am, a nyomorúságban téged kerestek, hozzád kiáltottak szüntelen, amikor fenyítetted őket.
¹⁷ Olyanok voltunk előtted, Ur am, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában.
¹⁸ Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra.
¹⁹ De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.
²⁰ Eredj, népem, menj be a szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja!
²¹ Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megfizessen bűneiért a föld lakóinak. A föld föltárja majd a kiontott vért, és nem fedi be többé a meggyilkoltakat.