1 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős a mi városunk: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére.

2 Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, amely hűséges maradt!

3 Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.

4 Bízzatok az Úr ban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!

5 Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, a porba taszítja.

6 Széttapossák majd a lábak: a nincstelenek lábai, a szegények léptei.

7 Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.

8 Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Ur am, neved dicséretére vágyott a lelkünk.

9 Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.

10 Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az Úr fenségét.

11 Ur am, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet.

12 Ur am, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.

13 Ur unk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.

14 A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted!

15 Megszaporítottad e népet, Ur am, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait.

16 Ur am, a nyomorúságban téged kerestek, hozzád kiáltottak szüntelen, amikor fenyítetted őket.

17 Olyanok voltunk előtted, Ur am, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában.

18 Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra.

19 De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.

20 Eredj, népem, menj be a szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja!

21 Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megfizessen bűneiért a föld lakóinak. A föld föltárja majd a kiontott vért, és nem fedi be többé a meggyilkoltakat.