---

¹ Jaj neked, pusztító, akit még nem ért pusztulás, te rabló, akit még nem raboltak ki! Ha befejezted a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha bevégezted a rablást, téged fognak kirabolni!
² Ur am, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk! Légy segítségünk reggelenként, szabadítónk a nyomorúság idején!
³ Dörgő hangodtól elfutnak a népek, ha felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek.
⁴ Összeszedik a zsákmányt, ahogyan a sáskák szedik, úgy ugranak rá, ahogy a szöcskék ugranak.
⁵ Fenséges az Úr, magasságban lakik, betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.
⁶ Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és ismeret teszi szabaddá és gazdaggá; az Úr félelme lesz a kincse.
⁷ Aríél emberei az utcán kiáltoznak, keservesen sírnak a békekövetek.
⁸ Kihaltak az országutak, nem járnak az ösvényeken. A pusztító megszegte a szövetséget, megvetette a városokat, semmibe vette az embereket.
⁹ Gyászol, elalél a föld, hervadozik, megsárgul a Libánon, olyan lett a Sárón, mint a pusztaság, lehull a Básán és a Karmel lombja.
¹⁰ De most fölkelek, mondja az Úr, most fölmagasodom és fölemelkedem!
¹¹ Szalmával vagytok terhesek, pelyvát szültök, lihegésetek tűz, megemészt benneteket!
¹² A népek égetett mésszé lesznek, és mint a kivágott gaz, tűzben égnek el.
¹³ Halljátok meg, távol lakók, hogy mit cselekedtem, és ti közel levők, ismerjétek meg hatalmamat!
¹⁴ Megrettentek a Sionon a vétkesek, reszketés vett erőt az elvetemülteken: Ki lakhat közülünk perzselő tűz mellett, ki lakhat közülünk örökös izzás mellett?
¹⁵ Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti az elnyomással szerzett nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot.
¹⁶ Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét megkapja, vize állandóan van.
¹⁷ Saját szemeddel nézheted a király szépségét, láthatod tágas országodat.
¹⁸ Eszedbe jutnak a rémségek: hol van már az összeíró, hol az adószedő, hol van az, aki összeírta a tornyokat?
¹⁹ Nem látod többé a galád népet, a homályos, érthetetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet érteni.
²⁰ Nézd a Siont, ünnepeink városát! Szemeid meglátják Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát: a sátrat, amelyet nem bontanak le, cövekeit nem húzzák ki soha, és egy kötele sem szakad el,
²¹ mert dicsőséges lesz ott az Úr! Folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók.
²² Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényadónk, az Úr a mi királyunk, ő megsegít bennünket!
²³ Meglazulnak a kötelek, nem tartják az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát. Tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is bőséges zsákmányhoz jutnak.
²⁴ Nem mondja többé Sion lakója, hogy beteg, az ott lakó nép bűnei bocsánatot nyernek.