---

¹ Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom lesz és omladék.
² Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak veszik birtokba, ott heverésznek háborítatlanul.
³ Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége – így szól a Seregek Ur a.
⁴ Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik.
⁵ Úgy fog járni, mint amikor az arató megmarkolja a gabonát, és karjával levágja a kalászokat; úgy fog járni, mint amikor valaki a Refáím-völgyben összeszedegeti a kalászokat.
⁶ Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik: két-három bogyó marad a fa legtetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain – így szól az Úr, Izráel Istene.
⁷ Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét.
⁸ Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat.
⁹ Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő és mint a hegycsúcs, mivel elhagyják őket az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesznek,
¹⁰ mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál! Azért csak ültess gyönyörű ültetvényt, és tűzdeld tele idegen vesszőkkel:
¹¹ még ha az ültetés napján be is kerítenéd, és másnap reggelre rá is bírnád a sarjadásra, oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom!
¹² Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása.
¹³ Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz. De ha megdorgálja az Úr, elfut messzire; kergeti, mint a pelyvát a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar.
¹⁴ Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, nyomuk sem marad. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa prédálóinknak.