1Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment?
2Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár! A halálra sebzetteket nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el.
3Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba. Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak.
4Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van!
5Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek Ur ától a látomás völgyére. Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé.
6Élám fölveszi tegzét, jön harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad.
7Gyönyörű völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt.
8Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő házának fegyvertárát,
9meglátjátok, mily sok rés van Dávid városán, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
10Összeírjátok Jeruzsálem házait, egyes házakat leromboltok, hogy megerősítsétek a várfalat.
11Medencét csináltok a két várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök, és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti!
12Az Úr, a Seregek Ur a azon a napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre.
13De csak vigasság és öröm van! Marhát vágnak, juhot ölnek, falják a húst, isszák a bort: „Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!”
14Kijelentette nekem a Seregek Ur a, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt, amíg meg nem haltok! – mondja az Úr, a Seregek Ur a.
15Így szól az Úr, a Seregek Ur a: Menj el az udvarmesterhez, ehhez a Sebnához, a királyi palota gondnokához, és mondd:
16Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts magadnak sírboltot? Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki magadnak hajlékot!
17Pedig keményen megragad téged az Úr, és messzire elhajít.
18Csomóba göngyölít, és labdaként elhajít egy igen tágas földre. Ott halsz meg, oda kerülnek pompás szekereid, te, urad házának gyalázata!
19Megfosztalak tisztségedtől, kidoblak az állásodból.
20Azután Eljákímot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá,
21palástodat rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.
22Az ő vállára teszem Dávid palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki.
23Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget; ott lesz a díszhely atyjának házában.
24Őrá aggatják atyja házának minden ékességét, utódait és leszármazottait, minden apró edényt, a tálakat és mindenféle korsót.
25De így szól a Seregek Ur a: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik, a teher pedig, amely rajta volt, összetörik. Megmondta az Úr!