---

¹ Mit mondunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi atyánk, test szerint?
² Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt.
³ De mit mond az Írás? Hitt Ábrahám Istennek, és ezt ő igazságul számította be neki.
⁴ Aki munkálkodik, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem tartozás szerint.
⁵ Aki azonban nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, annak a hitét számítják be igazságul.
⁶ Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
⁷ Boldogok, akiknek megbocsáttattak hamisságaik, és akiknek elfedeztettek bűneik.
⁸ Boldog ember az, akinek az Úr a bűnt nem számítja be.
⁹ Ez a boldogság csak a körülmetélté vagy a körülmetéletlené is? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul.
¹⁰ Milyen állapotában számíttatott be? Körülmetéltségében vagy körülmetéletlenségében? Nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek.
¹¹ És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is beszámíttassék az igazság,
¹² és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánk, Ábrahám körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait.
¹³ Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak és utódainak, hogy e világ örököse lesz, hanem a hit igazsága által.
¹⁴ Mert ha a törvényből valók az örökösök, akkor semmivé lett a hit, és haszontalanná vált az ígéret,
¹⁵ mivel a törvény haragot nemz, ahol pedig nincs törvény, ott törvényszegés sincs.
¹⁶ Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, hogy bizonyos legyen az ígéret valamennyi utódnak, nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is. Ő mindnyájunknak atyja Isten előtt
¹⁷ – amint meg van írva, hogy „sok nép atyjává tettelek téged” –, akiben hitt, hogy a holtakat megeleveníti, és azokat, akik nincsenek, előszólítja mint meglevőket.
¹⁸ Ő pedig a reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: Így lesz a te magod.
¹⁹ És nem gyengült meg hitében, amikor százesztendős lévén saját, már elhalt testére és Sárának elhalt méhére gondolt.
²⁰ Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, hanem megerősödött a hitben, dicsőséget adva Istennek,
²¹ és teljesen bizonyos volt abban, hogy amit ő ígért, azt meg is tudja tenni.
²² És ezt Isten igazságul számította be neki.
²³ De nem egyedül őérte íratott meg, hogy beszámította neki igazságul,
²⁴ hanem értünk is, akiknek majd beszámítja azt, hogy hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat,
²⁵ aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.