1Uralkodásának második esztendejében álmokat látott Nebukadneccar, és nyugtalan lett a lelke, és nem tudott tovább aludni.
2Ekkor azt mondta a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, igézőket és káldeusokat, hogy megmagyarázzák a király álmait. El is jöttek hozzá, és a király elé álltak.
3Azt mondta nekik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, amíg meg nem tudom a jelentését.
4A káldeusok arám nyelven azt mondták a királynak: Király, örökké élj! Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi megmagyarázzuk az értelmét.
5De a király így felelt a káldeusoknak: Szilárd az elhatározásom. Ha nem mondjátok meg nekem az álmot és annak jelentését, darabokra tépetlek benneteket, és házaitok szemétdombbá lesznek.
6Ha pedig az álmot és annak értelmét megmagyarázzátok, ajándékot, jutalmat és nagy méltóságot kaptok tőlem. Ezért hát mondjátok meg nekem az álmot és annak jelentését!
7Ők másodszor is így válaszoltak: Mondja meg a király az álmot szolgáinak, és mi megmondjuk a jelentését.
8Erre a király így felelt: Most már biztosan tudom, hogy csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy megmásíthatatlan a szavam.
9Ha az álmot nem mondjátok el nekem, azt csak egyféleképpen ítélhetem meg: megegyeztetek, hogy hamis és csalárd szavakkal szóltok hozzám, hogy az idő teljen. Mondjátok el az álmot, akkor tudni fogom, hogy az értelmét is meg tudjátok magyarázni.
10A káldeusok így feleltek a királynak: Nincs ember a földön, aki a király dolgát megjelenthetné. Nincs egyetlen nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kívánt volna írástudóitól, varázslóitól és a káldeusoktól.
11Mert az a dolog, amit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, aki azt megjelenthetné a királynak, hanem csak az istenek, akik nem laknak együtt a halandókkal.
12Emiatt a király megharagudott, igen fölgerjedt, és meghagyta, hogy minden babilóni bölcset veszítsenek el.
13Ekkor kiadták a parancsot, hogy öljék meg a bölcseket, és keresték Dánielt és társait is, hogy őket is megöljék.
14Dániel pedig bölcsen és értelmesen felelt Arjóknak, a királyi testőrség parancsnokának, aki már elindult, hogy megölje a babilóni bölcseket.
15Azt kérdezte Arjóktól, a király főemberétől: Miért adott ki a király ilyen kegyetlen parancsot? Akkor Arjók elmondta a dolgot Dánielnek.
16Dániel pedig bement a királyhoz, és arra kérte, adjon neki időt, hogy megjelentse az álom értelmét a királynak.
17Ekkor Dániel hazament, és elmondta ezt a társainak, Hananjának, Mísáélnak és Azarjának,
18hogy kérjenek irgalmasságot az egek Istenétől, hogy e titok miatt ne vesszenek el Dániel és társai és a többi babilóni bölcs.
19Akkor Dániel előtt föltárult a titok éjjeli látomásban, Dániel pedig áldotta az egek Istenét.
20Így szólt Dániel: Áldott legyen Isten neve örökkön-örökké, mert övé a bölcsesség és az erő!
21Ő változtatja meg az időket és az alkalmakat. Letaszítja és fölemeli a királyokat. Bölcsességet ad a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.
22Ő tárja föl a mély és elrejtett dolgokat, tudja, mi van a sötétségben, és világosság lakik vele!
23Hálát adok neked, atyáim Istene, és dicsérlek, hogy bölcsességet és erőt adtál nekem, és most tudtul adtad nekem, amit kértünk tőled, mert tudtul adtad nekünk a király dolgát!
24Dániel ezután bement Arjókhoz, akit megbízott a király, hogy elveszítse a babilóni bölcseket. Elment hozzá, és azt mondta neki: Ne veszítsd el a babilóni bölcseket! Vigyél a király elé, és megmondom a királynak az álom jelentését.
25Akkor Arjók sietve bevitte Dánielt a király elé, és azt mondta: Találtam egy férfit a júdai foglyok között, aki az álom jelentését elmondja a királynak.
26Így szólt a király Dánielhez, akit Baltazárnak neveztek: Csakugyan képes vagy arra, hogy elmondd nekem az álmot, amelyet láttam, és annak jelentését?
27Dániel így felelt a királynak: A titkot, amelyről a király tudakozódott, a bölcsek, varázslók, írástudók és jövendőmondók nem tárhatták föl a király előtt.
28De van Isten az égben, aki a titkokat föltárja. És ő azt tudatta Nebukadneccar királlyal, hogy mi lesz az utolsó napokban. Álmod, elmédnek látomása az ágyadban ez volt:
29Neked, ó, király, gondolataid támadtak ágyadban afelől, hogy mi lesz ezután; és aki a titkokat föltárja, megjelentette neked mindazt, ami lesz.
30Előttem pedig nem azért tárult föl ez a titok, mert minden élőnél bölcsebb vagyok, hanem azért, hogy az álom értelme a király tudomására jusson, és megértsd szíved gondolatait.
31Te, ó, király, íme, egy nagy szobrot láttál. Ez a szobor hatalmas volt és igen fényes. Előtted állt, és látványa rettenetes volt.
32Ennek a szobornak a feje színaranyból, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből,
33a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak.
34Amíg nézted, egy kő leszakadt anélkül, hogy egy kéz érintette volna, és ledöntötte azt a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta.
35Akkor összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany. Olyanok lettek, mint nyári szérűn a polyva, amelyet fölkap a szél, és a helyét sem találják többé. Az a kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet.
36Ez az álom, és annak jelentését is megmondjuk a királynak.
37Te, ó, király, királyok királya, akinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott,
38és mindenütt, ahol emberek, mezei állatok és égi madarak laknak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: te vagy az aranyfej.
39Utánad egy másik birodalom támad, amely kisebb nálad. Majd egy harmadik birodalom, rézből való, amely az egész földön uralkodik.
40A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas, mert a vas széttör és összezúz mindent. Bizony, miként a vas pusztít, úgy töri össze és pusztítja el mindazokat.
41És miképpen a lábakat és az ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttad, úgy az a birodalom kétfelé szakad, de lesz benne a vas erejéből, amint láttad, hogy a vas össze van keverve az agyagcseréppel.
42Lábujjai részint vasból, részint cserépből vannak, mert az a birodalom részben erős, részben pedig törékeny lesz.
43Az, hogy vasat agyagcseréppel összekeveredve láttál, azt jelenti, hogy utódaik házasodás révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, amint a vas sem vegyül a cseréppel.
44Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt az egek Istene egy birodalmat, amely nem pusztul el soha, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza, és véget vet azoknak a birodalmaknak, ő maga pedig örökké fennmarad.
45Ezért láttad, hogy a hegyről kő szakadt le anélkül, hogy egy kéz érintette volna, és szétzúzta a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtul adta a királynak azt, ami majd ezután lesz. Az álom igaz, és bizonyos annak értelme.
46Akkor Nebukadneccar király arcra borult, és imádta Dánielt, és meghagyta, hogy étel- és illatáldozatot mutassanak be neki.
47Azután így szólt a király Dánielhez: Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, és a királyok ura, és a titkok kinyilatkoztatója, mivel te megjelenthetted ezt a titkot!
48Akkor a király fölmagasztalta Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, és hatalmat adott neki Babilón egész tartománya fölött, és az összes babilóni bölcs elöljárójává tette.
49Dániel pedig azt kérte a királytól, hogy Sadrakot, Mésakot és Abédnegót rendelje ki a babilóni tartomány gondviselésére, Dániel pedig a király udvarában maradt.