1Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván.
2Szükséges azért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egyfeleségű férfi, józan, mértékletes, tiszteletre méltó, vendégszerető, a tanításra alkalmas,
3nem részeges, nem kötekedő, hanem megértő, viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár,
4aki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességre és mindenben tisztességre neveli.
5Mert ha valaki a saját házát nem tudja igazgatni, hogyan visel gondot az Isten egyházára?
6Ne legyen újonnan megtért ember, nehogy felfuvalkodva magára vonja az ördögnek járó ítéletet.
7Szükséges pedig, hogy a kívül lévőknek is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék.
8Hasonlóképpen a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivók, nem haszonlesők,
9hanem olyanok, akiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.
10De ezeket is először ki kell próbálni, és csak azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek.
11Feleségük hasonlóképpen legyen tiszteletre méltó, nem gáncsoskodó, józan, mindenben hűséges.
12A diakónusok egyfeleségű férfiak legyenek, akik gyermekeiket és saját házukat jól igazgatják.
13Mert akik jól szolgálnak, szép előmenetelt és a Jézus Krisztusba vetett hitben nagy bizodalmat szereznek.
14Ezeket abban a reményben írom neked, hogy hamarosan hozzád megyek.
15De ha késnék, ezekből megtudod, hogyan kell az Isten házában forgolódnod, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és alapja.
16Mert nyilvánvalóan nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, megigazult lélekben, látták az angyalok, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.