---

¹ Jaj a vérontó városnak! Mindenestül hazugsággal és erőszakkal teli, nem szűnik meg rabolni.
² Ostorcsattogás, kerékzörgés zaja, dobogó lovak, robogó szekerek!
³ Törtető lovasok, kardok villogása, dárda villanása, sebesültek tömege, holtak sokasága! Száma sincs az elesetteknek, megbotlanak hulláikban.
⁴ Mert sokat paráználkodott ez a szépséges parázna, a hitetés mesternője, aki népeket ejtett meg paráznaságával és nemzetségeket varázslásával.
⁵ Íme, rád török – ezt mondja a Seregek URa –, és ruhádat arcodra borítom, megmutatom mezítelenségedet a népeknek, gyalázatodat az országoknak!
⁶ Rútságot szórok rád, gyalázattal illetlek téged, és látványossággá teszlek.
⁷ Mindenki, aki csak lát, menekül tőled, és azt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek neked vigasztalókat?
⁸ Talán jobb vagy Nó-Ámónnál, amely a Nílusnál fekszik, s vizek veszik körül? Tenger a fedezéke, tenger a védőfala.
⁹ Kús volt az erőssége, meg Egyiptom, végtelenül erős volt, Pút és Líbia is segítette.
¹⁰ De végül számkivetésbe, fogságba jutott. Falhoz verték kisdedeit minden utcasarkon, főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsbe verték.
¹¹ Te is lerészegedsz, elfeledett leszel, te is menedéket keresel majd az ellenség elől.
¹² Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa: ha megrázzák, gyümölcse az evő szájába hull.
¹³ Íme, a te hadi néped asszonynép, országod kapui teljesen kitárulnak ellenségeidnek. Záraidat tűz pusztítja el!
¹⁴ Gyűjts magadnak vizet az ostrom idejére, javítsd ki erődítményeidet! Döngöld a sarat, taposd az agyagot, ragadd meg a téglavetőt!
¹⁵ Bizony tűz pusztít el, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a sáska, sokasodjál bár, mint a sáska, szaporodjál bár, mint a szöcske.
¹⁶ Ha kereskedőid többen lennének is, mint az ég csillagai, levedlik a sáska, és elrepül.
¹⁷ Fejedelmeid annyian vannak, mint a sáska, vezéreid, mint a tücsökraj, amely hideg időben a kőfalakon tanyázik, napkeltekor pedig elrepül, azt sem tudni, hol volt a helye.
¹⁸ Szunnyadoznak pásztoraid, Asszíria királya, fekszenek előkelőid. Szétszéledt néped a hegyeken, és nincs, aki összegyűjtse.
¹⁹ Nincs enyhülés a sebedre, gyógyíthatatlan a nyavalyád. Akik híredet hallják, mind tapsolnak fölötted, mert van-e, akin nem gázolt át szüntelen gonoszságod?