Náhum könyve 3
3
Jaj a vérontó városnak! Mindenestül hazugsággal és erőszakkal teli, nem szűnik meg rabolni.
2
Ostorcsattogás, kerékzörgés zaja, dobogó lovak, robogó szekerek!
3
Törtető lovasok, kardok villogása, dárda villanása, sebesültek tömege, holtak sokasága! Száma sincs az elesetteknek, megbotlanak hulláikban.
4
Mert sokat paráználkodott ez a szépséges parázna, a hitetés mesternője, aki népeket ejtett meg paráznaságával és nemzetségeket varázslásával.
5
Íme, rád török – ezt mondja a Seregek URa –, és ruhádat arcodra borítom, megmutatom mezítelenségedet a népeknek, gyalázatodat az országoknak!
6
Rútságot szórok rád, gyalázattal illetlek téged, és látványossággá teszlek.
7
Mindenki, aki csak lát, menekül tőled, és azt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek neked vigasztalókat?
8
Talán jobb vagy Nó-Ámónnál, amely a Nílusnál fekszik, s vizek veszik körül? Tenger a fedezéke, tenger a védőfala.
9
Kús volt az erőssége, meg Egyiptom, végtelenül erős volt, Pút és Líbia is segítette.
10
De végül számkivetésbe, fogságba jutott. Falhoz verték kisdedeit minden utcasarkon, főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsbe verték.
11
Te is lerészegedsz, elfeledett leszel, te is menedéket keresel majd az ellenség elől.
12
Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa: ha megrázzák, gyümölcse az evő szájába hull.
13
Íme, a te hadi néped asszonynép, országod kapui teljesen kitárulnak ellenségeidnek. Záraidat tűz pusztítja el!
14
Gyűjts magadnak vizet az ostrom idejére, javítsd ki erődítményeidet! Döngöld a sarat, taposd az agyagot, ragadd meg a téglavetőt!
15
Bizony tűz pusztít el, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a sáska, sokasodjál bár, mint a sáska, szaporodjál bár, mint a szöcske.
16
Ha kereskedőid többen lennének is, mint az ég csillagai, levedlik a sáska, és elrepül.
17
Fejedelmeid annyian vannak, mint a sáska, vezéreid, mint a tücsökraj, amely hideg időben a kőfalakon tanyázik, napkeltekor pedig elrepül, azt sem tudni, hol volt a helye.
18
Szunnyadoznak pásztoraid, Asszíria királya, fekszenek előkelőid. Szétszéledt néped a hegyeken, és nincs, aki összegyűjtse.
19
Nincs enyhülés a sebedre, gyógyíthatatlan a nyavalyád. Akik híredet hallják, mind tapsolnak fölötted, mert van-e, akin nem gázolt át szüntelen gonoszságod?