1Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,
a te szemeid galambok a te fátyolod mögött;
a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához,
melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.
2A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok nyájához,
melyek a fördőből feljőnek,
melyek mind kettősöket ellenek,
és nincsen azok között meddő.
3Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,
és a te beszéded kedves,
mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed
a te fátyolod alatt.
4Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,
a mely építtetett fegyveres háznak,
a melyben ezer paizs függesztetett fel,
mind az erős vitézek paizsai.
5A te két emlőd olyan, mint két vadkecske,
egy zergének kettős fia,
a melyek a liliomok közt legelnek.
6Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok,
elmegyek a mirhának hegyére,
és a tömjénnek halmára.
7Mindenestől szép vagy, én mátkám,
és semmi szeplő nincs benned!
8Én velem a Libánusról, én jegyesem,
én velem a Libánusról eljőjj;
nézz az Amanának hegyéről,
a Sénirnek és Hermonnak tetejéről,
az oroszlánoknak barlangjokból,
a párduczoknak hegyeiről.
9Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,
megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével,
a te nyakadon való egy aranylánczczal!
10Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!
mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál,
és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!
11Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,
méz és tej van a te nyelved alatt,
és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.
12Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem!
mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!
14Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,
mindenféle temjéntermő fákkal,
mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal.
15Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje,
melyek folynak a Libánusról.
16Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél,
fújj az én kertemre,
folyjanak annak drága illatú szerszámai,
jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe,
és egye annak drágalátos gyümölcsét.