Énekek éneke 7
7
Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,
oh fejedelem leánya!
A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk,
mesteri kezeknek míve.
2
A te köldököd, mint a kerekded csésze,
nem szűkölködik nedvesség nélkül;
a te hasad mint a gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve.
3
A te két emlőd, mint két őzike,
a vadkecskének kettős fiai.
4
A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony;
a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál;
a te orrod hasonló a Libánus tornyához,
mely néz Damaskus felé.
5
A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,
és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,
a király is megköttetnék fürteid által!
6
Mely igen szép vagy és mely kedves,
oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
7
Ez a te termeted hasonló a pálmafához,
és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.
8
Azt mondám: felhágok a pálmafára,
megfogom annak ágait:
és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,
és a te orrodnak illatja, mint az almának.
9
És a te ínyed, mint a legjobb bor,
melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,
mely szóra nyitja az alvók ajkait.
10
Én az én szerelmesemé vagyok,
és engem kiván ő!
11
No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre,
háljunk a falukban.
12
Felkelvén menjünk a szőlőkbe,
lássuk meg, ha fakad-é a szőlő,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled.
13
A mandragórák illatoznak,
és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,
melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam!