---

¹ Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
² Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
³ Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
⁴ Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
⁵ A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
⁶ Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
⁷ Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
⁸ Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
⁹ A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
¹⁰ A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
¹¹ Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
¹² A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
¹³ A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
¹⁴ Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
¹⁵ A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
¹⁶ Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
¹⁷ Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
¹⁸ Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
¹⁹ Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
²⁰ Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
²¹ A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
²² A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
²³ Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
²⁴ Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
²⁵ Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
²⁶ Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
²⁷ Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.