1
            Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak gyógyíthatatlanul összetörik.
                            
                
                        
                    2
            Mikor gyarapodnak az igazak, örül a nép, mikor pedig az istentelen uralkodik, sóhajtozik a nép.
                            
                
                        
                    3
            Aki szereti a bölcsességet, megvidámítja apját, aki pedig a paráznákhoz csatlakozik, elveszti vagyonát.
                            
                
                        
                    4
            Igazsággal erősíti meg a király az országot, de aki ajándékot fogad el, az romlásra juttatja.
                            
                
                        
                    5
            Aki hízeleg barátjának, hálót vet annak lába elé.
                            
                
                        
                    6
            A gonosz embert csapdába ejti a vétke, az igaz pedig énekel és vigad.
                            
                
                        
                    7
            Az igaz megérti a szegények ügyét, az istentelen azonban nem tudja megérteni.
                            
                
                        
                    8
            A csúfolódó emberek lángra lobbantják a várost, de a bölcsek elfordítják a haragot.
                            
                
                        
                    9
            Amikor az eszes ember bolonddal vitázik, a bolond vagy fölháborodik, vagy nevet, de nem nyugszik meg.
                            
                
                        
                    10
            A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
                            
                
                        
                    11
            Minden indulatát szabadon engedi a bolond, de a bölcs végül lecsöndesíti azt.
                            
                
                        
                    12
            Amelyik uralkodó hallgat a hazug beszédre, annak minden szolgája vétkessé lesz.
                            
                
                        
                    13
            A szegény és az uzsorás emberben ez a közös: mindkettőjük szemének az ÚR adhat világosságot.
                            
                
                        
                    14
            Amelyik király igazságosan ítéli a szegényeket, annak trónja mindörökké megáll.
                            
                
                        
                    15
            A vessző és dorgálás bölcsességet ad, de a szabadjára engedett gyermek szégyent hoz anyjára.
                            
                
                        
                    16
            Mikor fölemelkednek az istentelenek, elhatalmasodik a bűn, de az igazak megérik az ő elbukásukat.
                            
                
                        
                    17
            Fenyítsd meg fiadat, és nyugodt lehetsz felőle, gyönyörűséget szerez lelkednek.
                            
                
                        
                    18
            Ha nincs mennyei látás, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megtartja a törvényt.
                            
                
                        
                    19
            Csak beszédből nem tanul a szolga, ha érti is azt, nem törődik vele.
                            
                
                        
                    20
            Láttál-e elhamarkodottan szóló embert? A bolond felől több reménység van, mint felőle.
                            
                
                        
                    21
            Ha a szolgát gyermekkorától fogva kényeztetik, végül ő lesz a fiú.
                            
                
                        
                    22
            A haragos ember viszályt szít, és az indulatosnak sok a vétke.
                            
                
                        
                    23
            Az embert megalázza kevélysége, de az alázatost tisztelet övezi.
                            
                
                        
                    24
            Aki osztozkodik a tolvajjal, önmagát gyűlöli; hallja az esküdözést, de nem tesz jelentést.
                            
                
                        
                    25
            Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, azt ő megvédi.
                            
                
                        
                    26
            Sokan járulnának a fejedelem elé, pedig az ÚR ítél meg mindenkit.
                            
                
                        
                    27
            Utálják az igazak a hamis embert, és utálják az istentelenek az igaz úton járót.