1 (1,12) Mondjátok testvéreiteknek: „Népem”, és nővéreiteknek: „Van kegyelem”!

2 (1) Pereljetek anyátokkal, pereljetek, mert ő nem a feleségem, és én sem vagyok a férje. Tüntesse el bujaságát az arcáról és paráznaságát keblei közül.

3 (2) Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, amilyen születése napján volt. A pusztához teszem hasonlóvá, olyanná változtatom, mint a kiszáradt föld, és megölöm szomjúsággal.

4 (3) A fiain sem könyörülök, mert paráznaság fiai ők.

5 (4) Mert paráználkodott az anyjuk, gyalázatba merült, aki szülte őket, mivel azt mondta: Elmegyek a szeretőim után, akik adnak nekem kenyeret, vizet, gyapjút, lent, olajat és italt.

6 (5) Ezért íme, tövissel rekesztem el útját, és falat emelek elé, hogy ne találja meg ösvényeit.

7 (6) Szaladgál majd a szeretői után, de nem éri utol őket. Amikor keresi őket, és nem találja, azt mondja majd: Megyek, és visszatérek előbbi férjemhez, mert akkor jobb dolgom volt, mint most.

8 (7) Mert nem gondolta meg, hogy én adtam neki gabonát, mustot és olajat, és én sokasítottam meg az ezüstjét és az aranyat, amelyet ők a Baalra költöttek.

9 (8) Azért visszaveszem gabonámat a maga idejében és mustomat is a maga évadján, és elragadom gyapjúmat és lenemet, amelyek eltakarták volna mezítelenségét.

10 (9) Most föltárom gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja ki őt a kezemből.

11 (10) Véget vetek minden örömének, ünnepének, újholdjának, szombatjának és minden ünnepnapjának.

12 (11) Elpusztítom szőlőjét és fügefáját, amelyekről azt mondta: Ez a bérem, amelyet szeretőim adtak nekem. Erdővé teszem azokat, és a mezei vad pusztítja el őket.

13 (12) Megbüntetem őt a Baalok napjaiért, amelyeken tömjénezve áldozott azoknak. Fölrakta ékszereit és nyakláncát, és elment szeretői után, rólam pedig elfeledkezett – ezt mondja az ÚR.

14 (13) De most íme, kicsalogatom őt, elviszem a pusztába, és szívére beszélek.

15 (14) Ott majd visszaadom neki szőlőjét és az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy énekel, mint ifjúsága idején, mint amikor feljött Egyiptom földjéről.

16 (15) Azon a napon – ezt mondja az ÚR – Így fogsz hívni engem: „Férjem”, és nem nevezel többé így: „Baalom”.

17 (16) Kiveszem a szájából a Baalok neveit, nem említik többé nevüket.

18 (17) Azon a napon szövetséget szerzek nekik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld csúszómászóival. Eltörlöm az íjat, a kardot és a háborút e földről, hogy biztonságban lehessenek.

19 (18) Eljegyezlek magamnak örökre, éspedig igazsággal és törvényességgel, irgalommal és kegyelemmel jegyezlek el magamnak.

20 (19) Bizony, hűséggel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az URat.

21 (20) Azon a napon meghallgatom – ezt mondja az ÚR –, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet.

22 (21) A föld is meghallgatja a gabonát, a mustot és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezréelt.

23 (22) Bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek „Nincs kegyelem”nek, és azt mondom „Nem népem”-nek: Az én népem vagy te. Ő pedig azt mondja: Én Istenem!