---

¹ A tizenkettedik hónap, azaz Adár hónap tizenharmadik napján, amikor eljött az ideje, hogy teljesítsék a király szavát, azon a napon, amelyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmukba kerítik őket, ellenkezőleg fordult a dolog, mert maguk a zsidók kerítették hatalmukba azokat, akik őket gyűlölték.
² Egybegyűltek városaikban a zsidók Ahasvérós király minden tartományában, hogy kezet emeljenek azokra, akik vesztüket keresték, és senki sem állhatott meg előttük, mert félelem szállta meg a népeket miattuk.
³ A tartományok minden fejedelme, a kormányzók, a helytartók és a király hivatalnokai mind magasztalták a zsidókat, mert elfogta őket a Mordokajtól való rettegés.
⁴ Mert nagy ember volt Mordokaj a király palotájában, és híre eljutott minden tartományba; és ez a férfi, Mordokaj egyre emelkedett, és naggyá lett.
⁵ A zsidók pedig leverték minden ellenségüket, fegyverrel ölték meg és irtották azokat, és úgy tettek gyűlölőikkel, ahogy akartak.
⁶ Súsán városában is öldököltek, és kiirtottak a zsidók ötszáz férfit.
⁷ Parsandátát, Dalfónt és Aszpátát,
⁸ Pórátát, Adajlát és Aridátát,
⁹ Parmastát, Ariszajt, Aridajt és Vajzátát,
¹⁰ Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének a tíz fiát is megölték; de a zsákmányra nem tették rá a kezüket.
¹¹ Még azon a napon jelentették a királynak a Súsán városában megölt emberek számát.
¹² Ekkor azt mondta a király Eszter királynénak: Súsán városában a zsidók megöltek és kiirtottak ötszáz férfit, köztük Hámán tíz fiát. A király többi tartományában mit tehettek? Mi a kívánságod? Megkapod! És amit még kérsz, meglesz.
¹³ Eszter azt mondta: Ha a királynak tetszik, engedje meg holnap is a zsidóknak, akik Súsánban laknak, hogy a mai parancs szerint tegyenek, és Hámán tíz fiát fölakaszthassák a fára.
¹⁴ A király megparancsolta, hogy úgy tegyenek. Kiadták tehát a parancsot Súsánban, és Hámán tíz fiát fölakasztották.
¹⁵ A Súsánban lakó zsidók pedig összegyűltek Adár havának tizennegyedik napján is, és megöltek Súsánban háromszáz férfit, de a zsákmányra nem tették rá a kezüket.
¹⁶ Más zsidók is, akik a király tartományaiban voltak, összegyűltek, és fölkeltek életük védelmében, és nyugtuk lett ellenségeiktől. Hetvenötezer embert öltek meg gyűlölőik közül, de a zsákmányra nem tették rá a kezüket.
¹⁷ Ez Adár hónap tizenharmadik napján történt, majd a tizennegyedik napon megnyugodtak, és azt a vigadozás és az öröm napjává tették.
¹⁸ Azok a zsidók azonban, akik Súsánban voltak, a hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján gyűltek össze, és a hónap tizenötödik napján nyugodtak meg, és azt tették a vigasság és az öröm napjává.
¹⁹ A vidéki zsidók, akik kerítetlen falvakban laktak, Adár hónap tizennegyedik napját tették az öröm és a vigasság napjává és ünnepévé, amelyen ajándékokat küldenek egymásnak.
²⁰ Mordokaj megírta mindezeket a dolgokat, és leveleket küldött Ahasvérós király minden tartományába, minden közel és távol lakó zsidóhoz.
²¹ Meghagyta nekik, hogy tartsák meg az Adár hónapnak tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre,
²² mert ezek olyan napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, és olyan hónap ez, amelyben keserűségük örömre és sírásuk ünnepre fordult. Tegyék azokat a vigasság és az öröm napjává, és küldjenek ajándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek.
²³ A zsidók megfogadták, hogy folytatják, amit elkezdtek, amint Mordokaj megírta nekik.
²⁴ Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, minden zsidó ellensége el akarta veszíteni a zsidókat, és púrt, azaz sorsot vetett, hogy megfélemlítse és megsemmisítse őket.
²⁵ Mikor azonban ez a király tudomására jutott, levélben parancsolta meg, hogy gonosz szándéka, amelyet a zsidók ellen tervelt ki, az ő fejére forduljon vissza. Ezért őt és fiait fölakasztották a fára.
²⁶ Ezért nevezték el e napokat púrimnak a púr szóról. És ennek a levélnek a szavai alapján és annak alapján, amit láttak, és ami érte őket,
²⁷ elhatározták, és szokássá tették a zsidók magukra, utódaikra és mindazokra vonatkozóan, akik hozzájuk csatlakoznak, hogy örökké megtartják ezt a két napot, minden esztendőben a kijelölt időben, úgy, ahogy leírták.
²⁸ És e napokra mindig emlékezni fognak, és megülik azokat nemzedékről nemzedékre, családról családra, tartományról tartományra és városról városra. És a púrim napjainak ünneplése nem szűnik meg a zsidók között, és emléke nem vész ki utódaik körében.
²⁹ Eszter királyné, Abihail leánya és a zsidó Mordokaj nyomatékosan megírta, hogy a púrim ünnepéről szóló e második levelet is juttassák érvényre.
³⁰ Levelet küldött minden zsidónak Ahasvérós országának százhuszonhét tartományába, békességet és épséget kívánva,
³¹ hogy tartsák meg a púrim napjait a meghatározott időben, ahogy meghagyta nekik a zsidó Mordokaj és Eszter királyné, és ahogy elrendelték magukra és utódaikra vonatkozóan a böjtölés és a jajkiáltás dolgát.
³² Eszter parancsa szabta meg a púrim előírásait, és azokat könyvbe foglalták.