---

¹ Roboám elment Sikembe, mert Sikemben gyűlt össze egész Izráel, hogy királlyá tegyék őt.
² Meghallotta ezt Jeroboám, Nebát fia, aki még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült. Egyiptomban tartózkodott Jeroboám,
³ de érte küldtek, és elhívatták. Jeroboám Izráel egész gyülekezetével eljött, és így szóltak Roboámhoz:
⁴ Apád igen megnehezítette az igánkat, de te most könnyebbítsd meg apád kemény szolgálatát és a súlyos igát, amelyet ránk vetett, akkor szolgálni fogunk neked.
⁵ Ő azt mondta nekik: Menjetek el, és harmadnap jöjjetek vissza hozzám. Erre a nép elment.
⁶ Akkor Roboám király tanácsot tartott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Milyen tanácsot adtok, mit válaszoljak a népnek?
⁷ Azok ezt mondták: Ha e mai napon kedvezel ennek a népnek, szolgálsz nekik, engedsz kérésüknek, és kedvesen szólsz hozzájuk, egész életükben szolgálni fognak téged.
⁸ De ő megvetette a vének tanácsát, és tanácsot tartott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek föl, és az ő szolgálatára álltak.
⁹ Megkérdezte tőlük: Milyen tanácsot adtok, mit válaszoljak e népnek, amely ezt kérte tőlem: „Könnyebbítsd meg az igát, amelyet apád ránk vetett”?
¹⁰ Azt mondták neki az ifjak, akik együtt nőttek föl vele: Így szólj ennek a népnek, amely ezt mondja neked: „Apád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk”, így szólj nekik: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál.
¹¹ Most azért, ha apám nehéz igát vetett rátok, én még nehezebbé teszem igátokat! Ha apám ostorral fegyelmezett benneteket, én skorpiókkal ostorozlak titeket.
¹² Harmadnap elment Jeroboám és az egész nép Roboámhoz, ahogy meghagyta a király, amikor ezt mondta: Jöjjetek vissza hozzám harmadnapon.
¹³ És a király kemény választ adott a népnek. Megvetette a vének tanácsát,
¹⁴ és az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Ha apám megnehezítette igátokat, én még nehezebbé teszem azt. Ha apám ostorral fegyelmezett titeket, én skorpiókkal foglak.
¹⁵ És nem hallgatott a király a népre, mert ezt az ÚR fordította így, hogy beteljesítse az igét, amelyet a silói Ahijjá által mondott az ÚR Jeroboámnak, Nebát fiának.
¹⁶ Mikor pedig egész Izráel látta, hogy nem hallgatja meg őket a király, így felelt az egész nép a királynak: Mi részünk van nekünk Dávidban? Nincs nekünk örökségünk Isai fiában. Térj vissza otthonodba, ó, Izráel! Te pedig törődj, ó, Dávid, a saját házaddal! Izráel tehát hazament az otthonába.
¹⁷ Úgyhogy Roboám Izráel fiai közül csak azokon uralkodott, akik Júda városaiban laktak.
¹⁸ Amikor Roboám király kiküldte Adórámot, a robot felügyelőjét, az egész Izráel megkövezte őt, és meghalt. Maga Roboám király is hamar harci szekerére ült, és Jeruzsálembe menekült.
¹⁹ Így szakadt el Izráel népe Dávid házától mindmáig.
²⁰ Amikor meghallotta egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érte küldtek, hívatták őt a gyülekezetbe, és királlyá tették egész Izráelen. Senki sem követte Dávid házát, egyedül csak Júda törzse.
²¹ Amikor Roboám megérkezett Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráel házát, és visszanyerjék az országot Roboámnak, Salamon fiának.
²² De Isten beszéde így szólt Semajához, Isten emberéhez:
²³ Ezt mondjad Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Júda és Benjámin házának és a nép maradékának:
²⁴ Azt mondja az ÚR: Föl ne menjetek, és ne hadakozzatok testvéreitek, Izráel ellen. Térjetek vissza, mindenki a maga házába, mert éntőlem lett ez a dolog. Ekkor engedtek az ÚR szavának, visszatértek, és elmentek az ÚR szava szerint.
²⁵ Jeroboám pedig kiépítette Sikemet az Efraim hegységében, és ott lakott. Onnan átment, és kiépítette Penúélt.
²⁶ Azt gondolta ugyanis a szívében: Majd még visszatér ez az ország Dávid házához:
²⁷ ha följár a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az ÚR házában, akkor a nép szíve az ő urához, Roboámhoz, Júda királyához hajlik, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.
²⁸ Tanácsot tartott tehát a király, és csináltatott két aranyborjút, és azt mondta: Sok nektek Jeruzsálembe följárni: Íme, itt vannak a te isteneid, ó, Izráel, akik kihoztak Egyiptom földjéről.
²⁹ És az egyiket Bételbe helyeztette, a másikat pedig Dánba.
³⁰ De ez nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép följárt hozzájuk egészen Dánig.
³¹ Azután fölállította a magas helyek templomát, és papokat rendelt a nép közül, akik nem Lévi fiai közül valók voltak.
³² Bevezetett Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján a júdabeli ünnep módja szerint, és áldozott az oltáron. Hasonlóképpen cselekedett Bételben is: áldozott a borjúknak, amelyeket ő csináltatott, és Bételben papokat rendelt azokhoz a magaslatokhoz, amelyeket ő csináltatott.
³³ A Bételben fölállított oltáron is áldozott a nyolcadik hónap tizenötödik napján, az ő választása szerinti hónapban. Ünnepet szerzett Izráel fiai számára, és fölment az oltárhoz, hogy jó illattal tömjénezzen.