---

¹ Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, melyben álltok is,
² amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
³ Mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,
⁴ és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,
⁵ és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek.
⁶ Majd megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, némelyek azonban elaludtak,
⁷ azután megjelent Jakabnak, azután az összes apostolnak,
⁸ végül mindenki után, mint egy torzszülöttnek, nekem is megjelent.
⁹ Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát.
¹⁰ De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és a hozzám való kegyelme nem volt hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
¹¹ Tehát akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.
¹² Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondhatják köztetek néhányan, hogy nincs halottak feltámadása?
¹³ Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel.
¹⁴ Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.
¹⁵ Sőt az Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mivel az Isten ellen tettünk bizonyságot, hogy feltámasztotta Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
¹⁶ Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.
¹⁷ Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.
¹⁸ Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban aludtak el.
¹⁹ Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
²⁰ Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül.
²¹ Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.
²² Mert amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki megelevenedik.
²³ Mindenki a maga rendje szerint. Az első zsenge Krisztus, azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
²⁴ Azután jön a vég, amikor átadja az országot az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.
²⁵ Mert addig kell uralkodnia, amíg minden ellenségét lába alá nem veti.
²⁶ Utolsó ellenségként a halált törli el.
²⁷ Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett.
²⁸ Amikor pedig minden alá vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben.
²⁹ Különben mit tesznek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg, ha a halottak nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
³⁰ Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden órában?
³¹ Naponként a halál révén állok, ami oly igaz, testvéreim, mint az, hogy ti dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
³² Ha csak emberi módon viaskodtam Efezusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
³³ Ne tévelyegjetek! A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság.
³⁴ Józanodjatok ki és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent, ezt megszégyenítésetekre mondom.
³⁵ De kérdezhetné valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek elő?
³⁶ Balgatag! Amit elvetsz, nem kel életre, míg meg nem hal,
³⁷ és abban, amit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, talán búzáét vagy valami másét.
³⁸ Isten pedig testet ad annak, amint akarja, mégpedig minden egyes magnak az ő saját testét.
³⁹ Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatok teste, más a madarak teste, és más a halaké.
⁴⁰ És vannak mennyei testek és földi testek, de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
⁴¹ Más a nap dicsősége, és más a hold dicsősége, és más a csillagok dicsősége, mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
⁴² Így van a halottak feltámadásával is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban,
⁴³ elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
⁴⁴ Elvettetik az érzéki test, feltámasztatik a lelki test. Ha van érzéki test, akkor van lelki is.
⁴⁵ Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám megelevenítő Lélekké.
⁴⁶ De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
⁴⁷ Az első ember a föld porából lett, a második ember a mennyből való.
⁴⁸ Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.
⁴⁹ És ahogyan viseltük a földinek a képmását, úgy viselni fogjuk a mennyeinek a képmását is.
⁵⁰ Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
⁵¹ Íme, titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
⁵² Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
⁵³ Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
⁵⁴ Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az az ige, amely meg van írva: A diadal elnyelte a halált.
⁵⁵ Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod?
⁵⁶ A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
⁵⁷ De hála Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!
⁵⁸ Azért, szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.