---

¹ Bejöttem a kertembe, én húgom, jegyesem, szedem a mirhámat balzsamommal együtt, eszem a lépes mézemet színmézemmel együtt, iszom a boromat tejemmel együtt. Egyetek, igyatok, barátaim, és részegedjetek meg, szeretteim!
² Elaludtam, de ébren volt szívem, és íme, szerelmesem szava szólt, és zörgetett: Nyiss ajtót nekem, húgom, mátkám, galambom, én tökéletesem, mert fejemre harmat szállt, hajamra éjszaka cseppjei hulltak.
³ Levetettem ruhámat, hogy öltözhetnék föl? Megmostam a lábamat, hogy piszkíthatnám be?
⁴ Szerelmesem benyújtotta kezét az ajtó hasadékán, és belsőm felindult iránta.
⁵ Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemről mirha csöpögött, és ujjaimról mirha folyt a zár kilincsére.
⁶ Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől, kerestem őt, de nem találtam. Kiáltottam utána, de nem felelt.
⁷ Rám találtak az őrök, akik a várost járják, megvertek, megsebesítettek, elvették kendőmet a kőfal őrei.
⁸ Kényszerítelek titeket, Jeruzsálem leányai, ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok.
⁹ Miben különb a te szerelmesed más szerelmeseknél, ó, asszonyok szépe? Miben különb a te szerelmesed más szerelmeseknél, hogy minket ily nagyon kérsz?
¹⁰ Az én szerelmesem ragyogó és piros, tízezer közül is kitűnik.
¹¹ Feje, mint a színtiszta arany, hajfodra fekete, mint a hollóé.
¹² Szemei, mint galambok a vízfolyás mellett, melyek tejben fürödtek, szépen elhelyezve.
¹³ Arca hasonlít a balzsamágyáshoz, amelyben illatos palánták nőnek. Ajkai liliomok, melyekről csöpögő mirha folyik.
¹⁴ Kezei aranyhengerek, topázba foglalva, teste faragott elefántcsont, zafírokkal rakva.
¹⁵ Lábszárai márványoszlopok, aranytalpakra helyezve. Tekintete, mint a Libánon, tetszetős, mint a cédrusfa.
¹⁶ Ínye édes, és ő maga is mindenestül kívánatos! Ő az én szerelmesem, és ő az én kedvesem, ó, Jeruzsálem leányai!