1
Fektemben éjjelente kerestem őt, akit szeret a lelkem, kerestem, de nem találtam meg.
2
Immár fölkelek, és bejárom a várost, a tereket és az utcákat, megkeresem, akit szeret a lelkem. Kerestem őt, de nem találtam.
3
Rám találtak az őrök, akik a várost járják. Azt kérdeztem tőlük: Láttátok-e azt, akit szeret a lelkem?
4
Alig mentem tovább tőlük, megtaláltam azt, akit szeret a lelkem. Megragadtam, el nem bocsátom, míg be nem viszem anyám házába, szülőmnek szobájába.
5
Kényszerítelek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra és a mezei szarvasokra, ne költsétek föl, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!
6
Ki az, aki úgy jön föl a pusztából, mint valami füstoszlop, mirhától és tömjéntől, a kereskedő mindenféle jó illatú porától illatosan?
7
Íme, Salamon gyaloghintaja ez, hatvan erős férfi van körülötte Izráel hősei közül!
8
Mindnyájan fegyverforgatók, hadakozásban tapasztaltak, mindegyiknek kard van az oldalán az éjszaka rémei ellen.
9
Gyaloghintót készíttetett magának Salamon király a Libánon fáiból.
10
Oszlopait ezüstből csináltatta, oldalát aranyból, ülését bíborból, belső részét szeretettel hímezték Jeruzsálem leányai.
11
Jöjjetek ki, és nézzétek, Sion leányai, Salamon királyt a koronával, mellyel anyja koronázta meg őt menyegzője napjára, szíve vigasságának napjára!