---

¹ Őrhelyemre állok, megállok a bástyán, és figyelek, hogy lássam, mit szól hozzám, és én mit feleljek panaszom dolgában.
² Így felelt nekem az ÚR: Írd le ezt a látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen.
³ Mert ez a látomás bizonyos időre szól, de a vége felé siet, és nem csal meg. Ha késik is, várjál rá, mert bizonnyal eljön, nem marad el!
⁴ Íme, a fölfuvalkodott embernek nem igaz a lelke, de az igaz a hite által él.
⁵ Bizony, a bor is megcsal: fölgerjed a férfi, és nem marad nyugton. Kitátja torkát, mint a sír, olyan telhetetlen, mint a halál: magához ragad minden népet, és magához gyűjt minden nemzetet.
⁶ Nem költenek-e ezek mindnyájan példázatot róla és ilyen mondásokat: Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem az övé! De meddig? És annak is, aki más zálogával gazdagítja magát!
⁷ Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid, és nem ébrednek-e föl háborgatóid? Zsákmányul esel nekik!
⁸ Mivel te sok nemzetet kifosztottál, téged is kifoszt a többi nép az emberek véréért s az országon, városon és annak minden lakosán ejtett erőszakért.
⁹ Jaj annak, aki házába bűnösen szerez javakat, hogy magasra rakhassa fészkét, és megmeneküljön a gonosz hatalmából!
¹⁰ Házad gyalázatára vált, amit terveztél. A sok nép kiirtásával bűnössé tetted lelkedet.
¹¹ Mert a kő is kiált ellened a falból, és a tetőgerenda válaszol neki.
¹² Jaj annak, aki vérengzéssel épít várost, és aki álnoksággal emel várat!
¹³ Hát nem a Seregek URától van-e az, hogy a népek a tűznek munkálkodnak, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak?
¹⁴ De majd megtelik a föld az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert a víz betölti.
¹⁵ Jaj annak, aki leitatja felebarátját, mérget kever italába, hogy lerészegítse őt, és láthassa mezítelenségét!
¹⁶ Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett. Neked is innod kell, és meglátszik körülmetéletlenséged, ha feléd fordul az ÚR jobbjának pohara, és gyalázat borítja el dicsőségedet.
¹⁷ Bizony a Libánon elleni erőszakoskodás elborít téged, és a vadak pusztítása rettegésedre lesz az emberek véréért s az országon, városon és annak minden lakosán ejtett erőszakért.
¹⁸ Mit használ a faragott bálvány, amelyet alkotója faragott ki? Vagy az öntött bálványszobor, amely hazugságot tanít? Készítője bízhat-e azokban, amikor csak néma bálványokat készített?
¹⁹ Jaj annak, aki a fának azt mondja: „Kelj föl!”, a néma kőnek pedig azt, hogy „Ébredj föl!”. Vajon taníthat-e az? Íme, arany és ezüst borítja, de egyáltalán nincs benne lélek!
²⁰ De az ÚR ott van szent templomában, hallgasson el előtte az egész föld!