Habakuk könyve 3
3
Habakuk próféta könyörgése, a Siralmak dallamára.
2
URam, hallottam, amit hirdettél, és megrendülök cselekedeteidtől. URam! Vidd végbe azt a mi éveinkben, tedd ismertté azt a mi éveinkben is! Haragodban is emlékezz irgalmasságodra!
3
Témán felől jön Isten, Párán hegyéről a Szent. [Szela] Fensége beborítja az egeket, és dicsőségével megtelik a föld.
4
Ragyogása, mint a világosság, fénysugarak törnek elő mellőle, és abban rejlik hatalma.
5
Előtte dögvész jár, és nyomában forró láz támad.
6
Megáll, és méregeti a földet, egyet pillant, és megrendíti a népeket. Az ősrégi hegyek szétporlanak, elsüllyednek a rég létező halmok: az ő ösvényei örökkévalók!
7
Bomlani látom Kúsán sátrait, reszketnek Midján földjének sátorlapjai.
8
Vajon a folyók ellen gerjedt föl az ÚR? A folyókra haragszol-e, vagy a tenger ellen bőszültél föl, hogy lovaidon és győzelmes szekereiden robogsz?
9
Előhúzod íjadat, nyilakkal töltöd meg tegzedet. [Szela] Kihasítod a földből a folyómedreket.
10
Látnak téged, és megrendülnek a hegyek, gátat tör a vízáradat, morajlik a mélység, és magasra emeli hullámait.
11
Veszteg marad a nap és a hold cikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.
12
Haragodban taposod a földet, fölindulásodban szétmorzsolod a nemzeteket.
13
Kivonulsz néped megszabadítására, fölkented megsegítésére. Szétzúzod a gonosz házának tetejét, teljesen feltárod alapjait. [Szela]
14
Saját dárdájával vered át harcosainak a fejét, akik ránk rohantak, hogy szétszórjanak minket, és ujjongtak, hogy rejtekhelyén pusztíthatják el a szegényt.
15
Lovaiddal taposod a tengert, a nagy vizek hullámait.
16
Hallottam, és reszketett a bensőm, hangjától megremegtek ajkaim. Porladni kezdenek csontjaim, reszketnek a lábaim. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket sanyargató népre.
17
Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lesz gyümölcs, hiányzik az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget. Kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
18
De én örvendezni fogok az ÚRban, és vigadok szabadító Istenemben.
19
Az ÚR, az én Istenem az én erősségem, olyanná teszi lábamat, mint amilyen a szarvasoké, és magaslatokon járat engem.