1Jobb a jó hír a drága olajnál, és a halál napja jobb a születés napjánál.
2Jobb a gyászolók házához menni, mint a lakodalmas házhoz, mert minden embernek ez a vége. Szívlelje meg ezt, aki él!
3Jobb a szomorúság a nevetésnél, mert az arc szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4A bölcsek szíve a gyászolók házánál van, a bolondok szíve pedig a vigadozók házánál.
5Jobb a bölcsek dorgálását hallgatni, mint a bolondok énekét.
6Mert olyan a bolond nevetése, mint a tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!
7Az elnyomás megbolondítja a bölcs embert is, és a szívet megrontja az ajándék.
8Jobb valaminek a vége, mint a kezdete, jobb béketűrőnek, mint kevélynek lenni.
9Ne lobbanjon lelked hirtelen haragra, mert a harag a bolondok keblén nyugszik.
10Ne mondd ezt: Mi az oka annak, hogy a régi napok jobbak voltak, mint ezek? Nem vall bölcsességre az ilyen kérdés.
11A bölcsesség oly jó, mint egy örökség, és hasznára van azoknak, akik látják a napot.
12Mert oltalom a bölcsesség és a gazdagság is, de az ismeret hasznosabb, mert a bölcsesség megőrzi az életét azoknak, akik azt birtokolják.
13Nézd meg Isten cselekedeteit: ki teheti egyenessé, amit ő görbévé tett?
14A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppúgy, mint azt, Isten szerezte; azért az ember semmit se sejt abból, ami rá következik.
15Sok mindent láttam hiábavaló életemben: van olyan igaz ember, aki elvész, bár igaz, és van istentelen ember, aki hosszú életet él gonoszsága ellenére.
16Ne légy fölöttébb igaz, és túlságosan ne bölcselkedjél. Miért keresnél magadnak veszedelmet?
17Ne légy fölöttébb gonosz, és ne légy balgatag. Miért halnál meg idő előtt?
18Jó, ha egy dolgot megragadsz, de nem engeded el a másikat sem, mert aki Istent féli, mindent véghezvisz.
19A bölcsesség jobban megerősíti a bölcset, mint tíz hatalmas a városban.
20Mert nincs egy igaz ember sem e földön, aki csak jót cselekedne, és ne vétkezne.
21Ne figyelj minden beszédre, hogy meg ne halld szolgádat, ha átkoz téged.
22Mert lelked tudja, hogy sok esetben te átkoztál másokat.
23Mindezt megpróbáltam bölcsesség által, mikor azt mondtam, hogy bölcs vagyok, de a bölcsesség mégis távol volt tőlem.
24Nagyon messze van, ami van, és igen mélyen. Ki tudja megtalálni?
25Figyelmemet arra fordítottam, hogy a bölcsességet és a dolgok magyarázatát megismerjem, kutassam és keressem, és hogy megismerjem a bolondság gonoszságát és a tévelygés balgaságát.
26És a halálnál is keservesebbnek találtam az olyan asszonyt, akinek szíve olyan, mint a tőr és a csapda, kezei pedig olyanok, mint a bilincsek. Aki Isten előtt kedves, megmenekül tőle, a bűnöst azonban rabul ejti.
27Lásd, erre jutottam – mondja a prédikátor –, mikor gyakran és nagy szorgalommal kerestem a dolgok magyarázatát,
28amelyet lelkem folyton keres, de nem talál. Ezer közül egy igaz embert találtam, de asszonyt nem találtam közöttük.
29Íme, csupán azt találtam, hogy Isten az embereket egyenes lelkűnek teremtette, ők pedig sok elképzeléssel próbálkoznak.