---

¹ Amikor a király a palotájában ült, és az ÚR mindenfelől békességet adott neki minden ellenségétől,
² azt mondta a király Nátán prófétának: Íme, lásd, én cédrusfából csinált palotában lakom, Isten ládája pedig a sátorban van.
³ Erre azt mondta Nátán a királynak: Menj, vidd véghez mindazt, ami a szívedben van. Vidd véghez, mert az ÚR veled van.
⁴ Még azon az éjszakán azonban így hangzott az ÚR szava Nátánhoz:
⁵ Menj el, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja az ÚR: Házat akarsz nekem építeni, hogy abban lakjam?
⁶ Mert én nem laktam házban mindmáig attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Egyiptomból, csak a sátorban, a hajlékban jártam.
⁷ Amíg csak együtt jártam Izráel fiaival, mondtam-e csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, akinek parancsoltam, hogy legeltesse népemet, Izráelt, ilyen szavakat: Miért nem építettetek nekem cédrusfából való házat?
⁸ Most azért mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja a Seregek URa: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy fejedelem légy népem, Izráel fölött.
⁹ Veled voltam mindenütt, ahová mentél, és kiirtottam előtted minden ellenségedet. Nagy hírnevet szereztem neked, mint amilyen a föld legnagyobbjainak a hírneve.
¹⁰ Helyet is szereztem népemnek, Izráelnek, és ott elültettem őt, hogy saját helyén lakjon. Többé nem mozdítják ki a helyéből, és többé nem fogják nyomorgatni az álnokság fiai, mint azelőtt,
¹¹ attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népem, Izráel fölé. Békességet szereztem tehát neked minden ellenségedtől. Megmondta neked az ÚR, hogy házat készít neked az ÚR.
¹² Mikor pedig napjaid betelnek, és elalszol atyáiddal, föltámasztom utánad a te magodat, amely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát.
¹³ Ő fog házat építeni nevemnek, és megerősítem királyságának trónját mindörökké.
¹⁴ Atyja leszek, és ő a fiam lesz, s amikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt férfihoz illő vesszővel és emberek fiainak kijáró büntetéssel.
¹⁵ De irgalmasságomat nem vonom meg tőle, mint ahogy megvontam Saultól, akit eltávolítottam előled.
¹⁶ Házad állandó lesz, és országod mindörökké a tied lesz, és trónod erős lesz mindörökké.
¹⁷ Nátán teljesen e beszéd szerint és e látás szerint szólt Dávidnak.
¹⁸ Erre Dávid király bement, leborult az ÚR előtt, és azt mondta: Mi vagyok én, Uram, Isten? És mi az én házam népe, hogy engem idáig juttattál?
¹⁹ És ez még csekélységnek tetszett neked, Uram, Isten! Hanem íme, szólsz a te szolgádnak háza felől távoli időre vonatkozó dolgokat, és ez törvény az emberre nézve, Uram, Isten!
²⁰ De mi szükség Dávidnak többet szólnod, hiszen, Uram, Isten, te jól ismered szolgádat!
²¹ A te ígéretedért és jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd szolgádnak.
²² Ezért, Uram, Isten, nagy vagy te! Senki sincs olyan, mint te, és rajtad kívül nincsen Isten, teljesen úgy, ahogy a fülünk hallotta.
²³ Mert melyik nép olyan a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment Isten, hogy megváltsa magának, és nevet szerezzen magának azzal, hogy nagy dolgokat cselekszik érte és csodálatos dolgokat országodért a te néped szeme láttára, akiket megszabadítottál Egyiptomból, az idegen népektől és isteneiktől?
²⁴ Mert megerősítetted magadnak népedet, Izráelt, hogy néped legyen mindörökké. URam, te lettél az ő Istenük.
²⁵ Most azért, URam, Isten, amit mondtál szolgád felől és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké, és cselekedjél úgy, ahogy mondtad.
²⁶ Hogy neved fölmagasztaltassék mindörökké e szavakkal: A Seregek URa Izráel Istene. Dávidnak, a te szolgádnak a háza legyen állandó előtted!
²⁷ Mert megjelentetted szolgádnak, ó, Seregek URa és Izráel Istene, e szavakat: Házat építek neked. Ezért késztette szolgádat a szíve, hogy ilyen könyörgéssel forduljon hozzád.
²⁸ Most azért, ó, Uram, Isten, te vagy az Isten! A te beszéded igazság, és te mondtad ezt a jót szolgád felől.
²⁹ Jótetszésedben áldd meg szolgád házát, hogy színed előtt legyen mindörökké, mert te szóltál, Uram, Isten. Azért a te áldásoddal áldd meg szolgád házát mindörökké!