---

¹ Ezután összegyűjtötte Dávid egész Izráel legjavát, harmincezer embert.
² Majd fölkelt, és elment az egész néppel együtt, amely vele volt, a júdai Baalé-Jehúdába, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amelyet a Seregek URának nevéről neveztek el, aki a kerúbok között ül.
³ Egy új szekérre tették Isten ládáját, és elhozták Abinádáb házából, amely a dombon van. Abinádáb fiai, Uzzá és Ahjó vezették az új szekeret.
⁴ Elvitték tehát Isten ládáját Abinádáb házából, amely a dombon van, és Ahjó a láda előtt ment.
⁵ Dávid pedig és Izráel egész népe örvendezett az ÚR színe előtt, mindenféle ciprusfa hangszer, hegedűk, lantok, dobok, sípok és cimbalmok hangjára.
⁶ Amikor Nákón szérűjére jutottak, Uzzá az Isten ládájához kapott, hogy megtartsa, mert az ökrök megbillentették.
⁷ Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Uzzá ellen, nyomban lesújtott rá ott vakmerőségéért, és meghalt ott, Isten ládája mellett.
⁸ Dávid pedig megrendült attól, hogy az ÚR lesújtotta Uzzát, és azt a helyet Perec-Uzzának nevezik mindmáig.
⁹ Dávid félni kezdett azon a napon az ÚRtól, és azt mondta: Hogy jöhetne hozzám az ÚR ládája?
¹⁰ Dávid nem akarta magához vinni az ÚR ládáját Dávid városába, hanem letetette a gáti Óbéd-Edóm házánál.
¹¹ Az ÚR ládája három hónapig volt a gáti Óbéd-Edóm házánál, és megáldotta az ÚR Óbéd-Edómot és egész háznépét.
¹² És jelentették Dávid királynak: Megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm házát és mindenét, amije van, Isten ládájáért. Akkor odament Dávid, és elvitte örvendezve Isten ládáját Óbéd-Edóm házától Dávid városába.
¹³ Mikor pedig hat lépést mentek azok, akik az ÚR ládáját vitték, akkor ott egy bikát és egy hízott borjút áldozott.
¹⁴ Dávid pedig teljes erejéből táncolt az ÚR előtt, és gyolcs éfódot övezett magára.
¹⁵ Így vitte föl tehát Dávid és Izráel egész háza az ÚR ládáját nagy énekléssel és kürtzengéssel.
¹⁶ Amikor az ÚR ládája Dávid városába ért, Míkal, Saul leánya kinézett az ablakon, és látva, hogy Dávid király ugrál és táncol az ÚR előtt, megutálta őt a szívében.
¹⁷ Mikor pedig bevitték az ÚR ládáját és odatették a helyére, a sátor közepére, melyet Dávid állíttatott föl neki, akkor Dávid egészen elégő áldozatokat és hálaadó áldozatokat áldozott az ÚR előtt.
¹⁸ Mikor pedig elvégezte Dávid az égőáldozat és a békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet a Seregek URának nevében.
¹⁹ Majd az egész népnek, Izráel egész seregének, a férfiaknak és az asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, aszalt datolyát és préselt aszúszőlőt osztogatott. Azután az egész nép hazament.
²⁰ Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is, kijött Míkal, Saul leánya Dávid elé, és ezt mondta: Milyen dicsőséges volt ma Izráel királya! Az ő szolgáinak szolgálói előtt úgy levetkőzött ma, mint ahogy egy esztelen szokott levetkőzni.
²¹ Erre ezt mondta Dávid Míkalnak: Az ÚR előtt örvendeztem, aki inkább engem választott, mint apádat és egész háza népét, hogy az ÚR népének, Izráelnek a fejedelme legyek; igen, az ÚR előtt.
²² Sőt minél inkább megalázom magamat, és minél alábbvaló leszek a magam szeme előtt, annál dicséretre méltóbb leszek a szolgálók előtt, akikről te szólsz.
²³ Ezért Míkalnak, Saul leányának nem lett soha gyermeke holta napjáig.