---

¹ Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
² A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
³ Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;
⁴ És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
⁵ És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;
⁶ Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
⁷ Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
⁸ Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
⁹ Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
¹⁰ De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
¹¹ Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.
¹² Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
¹³ Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
¹⁴ Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
¹⁵ Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
¹⁶ Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
¹⁷ Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
¹⁸ A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
¹⁹ Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
²⁰ Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
²¹ Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
²² Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
²³ Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
²⁴ Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
²⁵ Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
²⁶ Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
²⁷ Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
²⁸ Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
²⁹ Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
³⁰ Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
³¹ Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
³² Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
³³ Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
³⁴ Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.
³⁵ De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
³⁶ Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
³⁷ És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
³⁸ Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
³⁹ Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
⁴⁰ És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
⁴¹ Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
⁴² Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
⁴³ Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
⁴⁴ Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
⁴⁵ Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
⁴⁶ De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
⁴⁷ Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
⁴⁸ A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
⁴⁹ És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
⁵⁰ Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
⁵¹ Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
⁵² Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
⁵³ Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
⁵⁴ Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
⁵⁵ Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
⁵⁶ A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
⁵⁷ De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
⁵⁸ Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.