A prófétákhoz való VISZONYULÁS
Text de memorat
„És mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!”
Sokan ma is megvetik Isten hű intéseit. (…) De ha valaki szembeszáll Isten figyelmeztetéseivel, nem akadályozza meg a következmények beteljesülését. – T4, 180. old.
Van egy ének, melynek szövege egy széleskörben elterjedt tévhitet hangsúlyoz: „Nem lehet téves, ha annyira jónak tűnik.” Ezzel ellentétben Isten szava így szól: „Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.” (Péld 16:25)
A repülőgép-pilóták tanúsíthatják Isten igéjének igazságát. Nagyon sok olyan helyzet adódik, amikor a pilóták eltévedhetnek. A helyzet akkor is lehet nagyon rossz, amikor éppen helyesnek tűnik. A felhők fölött a pilótáknak meg kell tanulniuk műszereikben, és nem érzékeikben bízni. Ennek elsajátítása nehéz lecke, és sok időt vesz igénybe, hogy tapasztalt, az eszközöket biztos kézzel kezelő szakemberekké váljanak. A műszerek irányította repülés szemlélteti a hit általi életet. Ábrahámnak óriási hitre volt szüksége, amikor Isten azt mondta neki, hogy áldozza fel fiát. Annyira furcsa parancs volt, hogy Ábrahám nem merte megmondani feleségének. Azonban ismerte „műszereit” és bízott Benne, ezért zuhanás nélkül tudott navigálni a felhők között. Képzeld el, hogy egyszer bekopog egy szomszéd, és megkér, hogy üsd meg. Ez természetesen rossznak tűnik, még akkor is, ha egy próféta kéri. Egyszer egy próféta valóban ezt kérte. „Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará őt megverni.” (1Kir 20:35)
A szomszéd nem tanulta meg használni műszereit, és ez az életébe került. A próféta így szólt szomszédjához: „Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: ímé mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És amikor elment ő tőle, találá őt egy oroszlán, és megölé.” (36. v.) Ahogy elment otthonról, útjába került egy oroszlán, amely megölte őt. A próféta ekkor egy másik emberhez fordult furcsa kérésével: „Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette.” (37. v.) Isten ezt a módszert alkalmazta a prófétánál, hogy felkeltse vele Akháb figyelmét. Ebben a folyamatban Akháb megvizsgálta és elítélte önmagát. A hosszas szárazságot és Isten erejének kármeli dicsőséges kinyilatkoztatását követően az Úr fényes győzelmet adott Akhábnak a szíriaiak felett (lásd: 1-34. v.) Benhadád szíriai király alkoholista, kegyetlen zsarnok volt, és Isten Akhábot választotta ki, hogy felszabadítsa a szíriaiakat Benhadád önkényuralma alól. Benhadád elfogása után Akháb kivégeztethette volna számos bűncselekményéért, ehelyett azonban Benhadád csábította el Akhábot a Szíriában található számos pénzszerzési lehetőséggel (lásd: 34. v.). A kapzsi Akháb bekapta a csalit. A számára győzelmet biztosító Isten tanácsának kikérése nélkül békeszerződést írt alá Benhadáddal, elengedte a fogságból és szabad emberként távozhatott.
Ez volt a lehető legrosszabb döntés. Benhadád nem volt megbízható az Akhábbal kötött egyezmény betartásának kérdésében, és továbbra is elnyomta a népet.
Akháb azért követte el ezt a hibát, mert uralkodása alatt soha nem tanult meg „műszereiben” bízni. Ez a tévedés életébe fog kerülni, és Isten a sebesült prófétát bízta meg az üzenet átadásával. „És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén” (38. v.), hogy a király ne ismerje fel őt.
Van egy ének, melynek szövege egy széleskörben elterjedt tévhitet hangsúlyoz: „Nem lehet téves, ha annyira jónak tűnik.” Ezzel ellentétben Isten szava így szól: „Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.” (Péld 16:25)
A repülőgép-pilóták tanúsíthatják Isten igéjének igazságát. Nagyon sok olyan helyzet adódik, amikor a pilóták eltévedhetnek. A helyzet akkor is lehet nagyon rossz, amikor éppen helyesnek tűnik. A felhők fölött a pilótáknak meg kell tanulniuk műszereikben, és nem érzékeikben bízni. Ennek elsajátítása nehéz lecke, és sok időt vesz igénybe, hogy tapasztalt, az eszközöket biztos kézzel kezelő szakemberekké váljanak. A műszerek irányította repülés szemlélteti a hit általi életet. Ábrahámnak óriási hitre volt szüksége, amikor Isten azt mondta neki, hogy áldozza fel fiát. Annyira furcsa parancs volt, hogy Ábrahám nem merte megmondani feleségének. Azonban ismerte „műszereit” és bízott Benne, ezért zuhanás nélkül tudott navigálni a felhők között. Képzeld el, hogy egyszer bekopog egy szomszéd, és megkér, hogy üsd meg. Ez természetesen rossznak tűnik, még akkor is, ha egy próféta kéri. Egyszer egy próféta valóban ezt kérte. „Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará őt megverni.” (1Kir 20:35)
A szomszéd nem tanulta meg használni műszereit, és ez az életébe került. A próféta így szólt szomszédjához: „Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: ímé mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És amikor elment ő tőle, találá őt egy oroszlán, és megölé.” (36. v.) Ahogy elment otthonról, útjába került egy oroszlán, amely megölte őt. A próféta ekkor egy másik emberhez fordult furcsa kérésével: „Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette.” (37. v.) Isten ezt a módszert alkalmazta a prófétánál, hogy felkeltse vele Akháb figyelmét. Ebben a folyamatban Akháb megvizsgálta és elítélte önmagát. A hosszas szárazságot és Isten erejének kármeli dicsőséges kinyilatkoztatását követően az Úr fényes győzelmet adott Akhábnak a szíriaiak felett (lásd: 1-34. v.) Benhadád szíriai király alkoholista, kegyetlen zsarnok volt, és Isten Akhábot választotta ki, hogy felszabadítsa a szíriaiakat Benhadád önkényuralma alól. Benhadád elfogása után Akháb kivégeztethette volna számos bűncselekményéért, ehelyett azonban Benhadád csábította el Akhábot a Szíriában található számos pénzszerzési lehetőséggel (lásd: 34. v.). A kapzsi Akháb bekapta a csalit. A számára győzelmet biztosító Isten tanácsának kikérése nélkül békeszerződést írt alá Benhadáddal, elengedte a fogságból és szabad emberként távozhatott.
Ez volt a lehető legrosszabb döntés. Benhadád nem volt megbízható az Akhábbal kötött egyezmény betartásának kérdésében, és továbbra is elnyomta a népet.
Akháb azért követte el ezt a hibát, mert uralkodása alatt soha nem tanult meg „műszereiben” bízni. Ez a tévedés életébe fog kerülni, és Isten a sebesült prófétát bízta meg az üzenet átadásával. „És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén” (38. v.), hogy a király ne ismerje fel őt.
Amikor Akháb odaért az úton, a sebesült katonának álcázott próféta megszólította őt, és sikerült felkeltenie érdeklődését. A király elegendő ideig állt ott, hogy meghallgassa a próféta mondanivalóját. „A te szolgád kiment volt a hadba, és ímé egy férfiú eljövén, hoza én hozzám egy férfiút, és monda: Őrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz. És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az az ember már nem volt.” (1Kir 20:39-40)
Izrael királya habozás nélkül kimondta az ítéletet „figyelmetlen” katonájára. „Az a te ítéleted; magad akartad.” (40. v.) Akaratlanul bár, de önmagát ítélte el. (lásd: Róm 2:1)
Amikor Akháb elfordult, a próféta „mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izráel királya, hogy a próféták közül való.” (41. v.) Ezután elmondta neki az üzenetet. „Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.” (42. v.)
Isten nem tett csodát, hogy megakadályozza Akháb meggondolatlan döntésének következményeit. Akhábot megölik, aminek Benhadád lesz az okozója.
A dorgálásra Akháb azonnal megvallotta bűnét és elfordult attól, kérve az ígéret beteljesedését. „Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.” (Péld 1:23) A bűn miatti bánkódás helyett azonban Akháb inkább a következményeket sajnálta. „És házához méne az Izráel királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.” (1Kir 20:43) A király kellemesen és illedelmesen viselkedett, amikor simán mentek a dolgok, és járhatott a maga útján. Amikor azonban valami keresztezte akaratát, „szomorú és megbúsult” lett. Ezt a viselkedést valószínűleg gyerekkorában tanulta, és felnőtt korában ez a rossz szokása még inkább felerősödött.
Samáriába való visszaérkezése után kis idővel elhatározta, hogy megnöveli a birtokát. Egy szőlőültetvény terült el mellette. Szerette volna megvenni azt a területet, hogy kertjéhez csatolja, de a tulajdonos, Nábot, Isten igéjére hivatkozva, nem akarta eladni. (lásd: 1Kir 21:3, 4Móz 36:7) Mint a pilóta, aki nem hagyja, hogy műszerei irányítsák a ködben, Akháb sem engedte meg Istennek, hogy vezesse őt. Újra duzzogva tért vissza otthonába, és egy elkényeztetett, szeszélyes kisgyerekhez hasonlóan „lefeküvék az ő ágyára, és arcát a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret.” (4. v.)
Manipulatív viselkedése miatt végül megkapta, amit akart. Nábot Istenhez való hűségét felségsértésnek és istenkáromlásnak bélyegezték, ezért megkövezték. (lásd: 13. v.)
Isten megpróbálta megmenteni Akhábot és azokat, akik a befolyása alatt álltak, ezért elküldte hozzá Illést, feltárva előtte tetteit. Illés kimondta fölötte az ítéletet, és a királynak le kellett aratnia, amit vetett (lásd: Gal 6:7) Ezt mondta neki a próféta: „Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, ahol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!” (1Kir 21:19) Illés üzenete időlegesen bűnbánatra késztette Akhábot. „Megszaggatá az ő ruháit, és zsákba öltözék és böjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala.” A kegyelmes és irgalmas Isten pedig elhalasztotta az ítéletet (lásd: 29. v., 4Móz 14:18).
Láttam, hogy lesznek, akik fellázadnak a világos kinyilatkoztatások ellen, melyek nem egyeznek természetes hajlamaikkal. A könnyű módszert szeretnék hallani, és csak békességes szavakat. – Spiritual Gifts, 2. köt., 284. old.
Izrael királya habozás nélkül kimondta az ítéletet „figyelmetlen” katonájára. „Az a te ítéleted; magad akartad.” (40. v.) Akaratlanul bár, de önmagát ítélte el. (lásd: Róm 2:1)
Amikor Akháb elfordult, a próféta „mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izráel királya, hogy a próféták közül való.” (41. v.) Ezután elmondta neki az üzenetet. „Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.” (42. v.)
Isten nem tett csodát, hogy megakadályozza Akháb meggondolatlan döntésének következményeit. Akhábot megölik, aminek Benhadád lesz az okozója.
A dorgálásra Akháb azonnal megvallotta bűnét és elfordult attól, kérve az ígéret beteljesedését. „Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.” (Péld 1:23) A bűn miatti bánkódás helyett azonban Akháb inkább a következményeket sajnálta. „És házához méne az Izráel királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.” (1Kir 20:43) A király kellemesen és illedelmesen viselkedett, amikor simán mentek a dolgok, és járhatott a maga útján. Amikor azonban valami keresztezte akaratát, „szomorú és megbúsult” lett. Ezt a viselkedést valószínűleg gyerekkorában tanulta, és felnőtt korában ez a rossz szokása még inkább felerősödött.
Samáriába való visszaérkezése után kis idővel elhatározta, hogy megnöveli a birtokát. Egy szőlőültetvény terült el mellette. Szerette volna megvenni azt a területet, hogy kertjéhez csatolja, de a tulajdonos, Nábot, Isten igéjére hivatkozva, nem akarta eladni. (lásd: 1Kir 21:3, 4Móz 36:7) Mint a pilóta, aki nem hagyja, hogy műszerei irányítsák a ködben, Akháb sem engedte meg Istennek, hogy vezesse őt. Újra duzzogva tért vissza otthonába, és egy elkényeztetett, szeszélyes kisgyerekhez hasonlóan „lefeküvék az ő ágyára, és arcát a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret.” (4. v.)
Manipulatív viselkedése miatt végül megkapta, amit akart. Nábot Istenhez való hűségét felségsértésnek és istenkáromlásnak bélyegezték, ezért megkövezték. (lásd: 13. v.)
Isten megpróbálta megmenteni Akhábot és azokat, akik a befolyása alatt álltak, ezért elküldte hozzá Illést, feltárva előtte tetteit. Illés kimondta fölötte az ítéletet, és a királynak le kellett aratnia, amit vetett (lásd: Gal 6:7) Ezt mondta neki a próféta: „Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, ahol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!” (1Kir 21:19) Illés üzenete időlegesen bűnbánatra késztette Akhábot. „Megszaggatá az ő ruháit, és zsákba öltözék és böjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala.” A kegyelmes és irgalmas Isten pedig elhalasztotta az ítéletet (lásd: 29. v., 4Móz 14:18).
Láttam, hogy lesznek, akik fellázadnak a világos kinyilatkoztatások ellen, melyek nem egyeznek természetes hajlamaikkal. A könnyű módszert szeretnék hallani, és csak békességes szavakat. – Spiritual Gifts, 2. köt., 284. old.
Három év telt el. Benhadád nem tartotta be az Izraellel kötött egyezményt. Nem vonult ki Rámoth-Gileádból, Gád menedékvárosából (lásd: Józs 20:8). Akháb biztos volt benne, hogy Isten harcba indítja Izraelt a szíriaiak ellen a menedékváros visszaszerzéséért, és meghívta Jósafátot, hogy ezt Samária kapujában megbeszéljék (lásd: 1Kir 22:2-4, 10).
A két király házasság útján rokoni kapcsolatban állt egymással, ezért Jósafát némiképp kötelességének érezte, hogy együttműködő legyen. (lásd: 2Krón 18:1, 21:1,6) Akhábbal ellentétben Jósafát értékelte a prófétai vezetést. Mielőtt beleegyezett volna a harcban való részvételbe, ihletett tanácsot kért. Válaszképpen Akháb összehívott négyszáz „prófétát”, akik egyöntetűen biztosították a királyt, hogy az Úr visszaadja Rámoth-Gileádot Izraelnek. (lásd: 1Kir 22:6)
Jósafát azonban felismerte ezeket a hamis prófétákat. Talán zavarta, hogy annyira egyforma a bizonyságtételük. De az is feltűnhetett neki, hogy a próféták túlságosan könnyű utat jövendöltek. Elvetette tehát ezt, és kérte Akhábot, hogy hívjon egy igazi prófétát. Akháb valóban bevallotta, hogy Mikeást nem hívták meg. Ha hihetünk Josephusnak, Mikeás volt az a névtelen próféta, aki korábban megjövendölte Akháb halálát. Talán ő volt azon próféták egyike, aki túlélte az üldözést a barlangban, ahol Abdiás rejtegette és táplálta őket. (lásd: 1Kir 18:4) Akháb némiképp ismerte őt, ezért meglehetős keserűséggel jelentette ki: „Én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat.” (1Kir 22:8)
Ma is milyen gyakran megismétlődik Akháb vétke. A fiatalok általában kerülik azok tanácsát, akikről azt gondolják, hogy ellentmondanak terveiknek. A bölcs tanácsot adókat gyűlölik, sokszor még saját szüleik tanácsát sem veszik figyelembe. „Ezrek teszik félre a Bibliát ugyanazért, amiért Akháb gyűlölte Mikeást. Mivel rosszat prófétál a bűnösnek, azt állítják, hogy ellenvetést és ellentmondást találtak Isten igéjében. Míg vallják, hogy nyitottak a hitre, megengedik, hogy az előítéletek befolyásolják őket, és visszautasítják az Isten igéjében kinyilatkoztatott igazságot.” (The Youth’s Instructor, 1897. június 10.)
Jósafát kitartó kérlelésére végül meghívták Mikeást. A küldönc a következő üzenetet adta át neki: „Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.” (1Kir 22:13)
Mikeás szavai minden keresztény mottójául szolgálhatnak. „Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az Úr mondánd nékem.” (14. v.)
A két király előtt Mikeás elkezdte figyelmeztetését, újrafogalmazva a hamis próféták szavait: „Menj fel és járj szerencsével; az Úr kezébe adja azt a királynak.” (15. v.) Mikeás hanglejtése és szóhasználata minden hallgató számára világossá tette, hogy üzenete nem az Úrtól volt. Akháb, ingerülten figyelmeztette: „Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?” Mikeás akkor hűségesen átadta az Úr üzenetét, mely szerint Akháb életét veszti ebben a harcban.
Akháb azonban figyelmen kívül hagyta a „műszerek jelzését”, az Isten igéje által felvilágosított lelkiismeretet. Visszautasította Isten utasításait és haragosan megparancsolta embereinek, hogy börtönözzék be az Úr küldöttét, és ott bánjanak szigorúan vele (lásd: 27. v.). Akháb tagadása azonban nem hallgattatta el vagy változtatta meg az üzenetet, és nem fordította meg a király sorsát. A következő harcban egész Izrael megtanulta, ki Isten igazi prófétája. Akháb súlyosan megsebesült, de naplementekor bekövetkezett halála előtt még volt alkalma elgondolkodni Isten tanácsa elutasításának ostobaságán (lásd: 34-37. v.).
A hitetlenség megváltoztathatja Isten prófétája bizonyságtételének szavahihetőségét?
A két király házasság útján rokoni kapcsolatban állt egymással, ezért Jósafát némiképp kötelességének érezte, hogy együttműködő legyen. (lásd: 2Krón 18:1, 21:1,6) Akhábbal ellentétben Jósafát értékelte a prófétai vezetést. Mielőtt beleegyezett volna a harcban való részvételbe, ihletett tanácsot kért. Válaszképpen Akháb összehívott négyszáz „prófétát”, akik egyöntetűen biztosították a királyt, hogy az Úr visszaadja Rámoth-Gileádot Izraelnek. (lásd: 1Kir 22:6)
Jósafát azonban felismerte ezeket a hamis prófétákat. Talán zavarta, hogy annyira egyforma a bizonyságtételük. De az is feltűnhetett neki, hogy a próféták túlságosan könnyű utat jövendöltek. Elvetette tehát ezt, és kérte Akhábot, hogy hívjon egy igazi prófétát. Akháb valóban bevallotta, hogy Mikeást nem hívták meg. Ha hihetünk Josephusnak, Mikeás volt az a névtelen próféta, aki korábban megjövendölte Akháb halálát. Talán ő volt azon próféták egyike, aki túlélte az üldözést a barlangban, ahol Abdiás rejtegette és táplálta őket. (lásd: 1Kir 18:4) Akháb némiképp ismerte őt, ezért meglehetős keserűséggel jelentette ki: „Én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat.” (1Kir 22:8)
Ma is milyen gyakran megismétlődik Akháb vétke. A fiatalok általában kerülik azok tanácsát, akikről azt gondolják, hogy ellentmondanak terveiknek. A bölcs tanácsot adókat gyűlölik, sokszor még saját szüleik tanácsát sem veszik figyelembe. „Ezrek teszik félre a Bibliát ugyanazért, amiért Akháb gyűlölte Mikeást. Mivel rosszat prófétál a bűnösnek, azt állítják, hogy ellenvetést és ellentmondást találtak Isten igéjében. Míg vallják, hogy nyitottak a hitre, megengedik, hogy az előítéletek befolyásolják őket, és visszautasítják az Isten igéjében kinyilatkoztatott igazságot.” (The Youth’s Instructor, 1897. június 10.)
Jósafát kitartó kérlelésére végül meghívták Mikeást. A küldönc a következő üzenetet adta át neki: „Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.” (1Kir 22:13)
Mikeás szavai minden keresztény mottójául szolgálhatnak. „Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az Úr mondánd nékem.” (14. v.)
A két király előtt Mikeás elkezdte figyelmeztetését, újrafogalmazva a hamis próféták szavait: „Menj fel és járj szerencsével; az Úr kezébe adja azt a királynak.” (15. v.) Mikeás hanglejtése és szóhasználata minden hallgató számára világossá tette, hogy üzenete nem az Úrtól volt. Akháb, ingerülten figyelmeztette: „Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?” Mikeás akkor hűségesen átadta az Úr üzenetét, mely szerint Akháb életét veszti ebben a harcban.
Akháb azonban figyelmen kívül hagyta a „műszerek jelzését”, az Isten igéje által felvilágosított lelkiismeretet. Visszautasította Isten utasításait és haragosan megparancsolta embereinek, hogy börtönözzék be az Úr küldöttét, és ott bánjanak szigorúan vele (lásd: 27. v.). Akháb tagadása azonban nem hallgattatta el vagy változtatta meg az üzenetet, és nem fordította meg a király sorsát. A következő harcban egész Izrael megtanulta, ki Isten igazi prófétája. Akháb súlyosan megsebesült, de naplementekor bekövetkezett halála előtt még volt alkalma elgondolkodni Isten tanácsa elutasításának ostobaságán (lásd: 34-37. v.).
A hitetlenség megváltoztathatja Isten prófétája bizonyságtételének szavahihetőségét?
I. RÉSZ
1. Egy repülőgépet kétféleképpen lehet irányítani. (1) vizuális szabályok szerint, vagyis amikor a pilóta a saját látására, és nem a műszerekre támaszkodik, és (2) műszerekre hagyatkozva, vagyis amikor a pilóta a beépített műszerek mutatóira támaszkodik. Hogyan szemlélteti ez utóbbi a hitben járást?
1. Egy repülőgépet kétféleképpen lehet irányítani. (1) vizuális szabályok szerint, vagyis amikor a pilóta a saját látására, és nem a műszerekre támaszkodik, és (2) műszerekre hagyatkozva, vagyis amikor a pilóta a beépített műszerek mutatóira támaszkodik. Hogyan szemlélteti ez utóbbi a hitben járást?
2. Milyen bibliai szemléltetéseket ismertek, melyekben Isten utasításai logikátlannak vagy akár rossznak tűnhettek?
II. RÉSZ
3. Általában hogyan reagált Akháb, amikor nem az történt, amit szeretett volna? Hasonlítsd össze 1Kir 20:43-at, 1Kir 21:4-gyel.
3. Általában hogyan reagált Akháb, amikor nem az történt, amit szeretett volna? Hasonlítsd össze 1Kir 20:43-at, 1Kir 21:4-gyel.
Te hogyan reagálsz, amikor nem az van, amit szeretnél?
4. 1Kir 22:3-35, és 2Krón 18:3-34 lényegében egyformák. Milyen további részleteket találunk 2Krón 18:1-2, illetve 2Krón 19:1-4-ben?
Hát 1Kir 22:35-38-ban?
III. RÉSZ
5. Bár Jósafát prófétai tanácsot kért, megfogadta azt?
5. Bár Jósafát prófétai tanácsot kért, megfogadta azt?
Szerinted Jósafát miért nem követte Isten irányítását?
Olvasd el 2Krón 19:1-4-et. Helyes volt Jósafát részéről Akhábbal szövetkezni?
6. Megengedte Isten, hogy Akháb a saját feje után menjen?
Akháb szerint helyes volt az útja?
Elhatároztad, hogy kikéred Isten tanácsát, és a szerint jársz el?
A Hírnök
Amikor White lelkész 1854 tavaszán Wisconsinba látogatott, ott megismerte Stephenson és Hall volt elsőnapi lelkészeket. Bátorította őket, hogy látogassanak keletre, és ismerjék meg a munkánkat. Ennek érdekében gyűlést szerveztek Rochesterben. Mindenki izgatottan várta a Szemléről szóló beszámolót, ezért mindent elmondtunk.
White lelkész felkérte a keleti testvéreket, hogy gyűjtsenek pénzt egy sátor beszerzésére, hogy Wisconsinban Stephenson és Hall hatékonyabban tudjanak dolgozni az emberekért. A sátrat meg is vették, és vallották, hogy teljes szívvel a jó ügyért munkálkodnak. Csak nyár közepén tudtuk meg, hogy összejöveteleiken a Szemle és a White házaspár ellen beszéltek. Stephenson a White lelkésztől hallott információkat felhasználva próbálta bizonygatni, hogy Jamesnek nagyratörő szándékai vannak, azonban akik közelebbről ismerték, tudták, hogy önfeláldozó munkája és a könyvterjesztési erőfeszítések az igazság ügyének érdekében voltak. Bár ő volt a Szemle hivatalos jogi tulajdonosa, soha nem vallotta a magáénak. Amikor megszervezték a kiadót, azonnal mindent átadott a hetednapi adventista egyházszervezetnek. Amikor Stephenson és Hall még elsőnapi adventisták voltak, elfogadták „az eljövendő korszak” elvét, mely szerint a bűnösök próbaideje Krisztus visszajövetele utánig tarthat. Az volt a céljuk, hogy a Szemlében megjelentessék ezzel kapcsolatos cikkeiket, mert ha nem, tönkreteszik befolyását. Nemsokára elkezdtek a Hírnök-be írni, ezzel elveszítve a mi embereink bizalmát. White testvérnő látomást kapott az Igazság Hírnökével kapcsolatban. Öten közülünk, White, Waggoner, Cornell, Frisbie és én elhatároztuk, hogy megtámadjuk a Hírnök rágalmazó állításait. Ezt magunk között döntöttük el, White testvérnő tudta nélkül. A látomás végeztével így szólt férjéhez: „Ti, testvérek, hibát követtetek el a Hírnök megcáfolásának tervével. Ha válaszoltok valamelyik hazugságukra, további kettővel jönnek elő. Ez az ellenség csele, hogy folyamatosan olvassátok ezeket, és ne maradjon időtök az igazság után érdeklődőkkel foglalkozni. Hagyjátok békén a Hírnök munkásait, ne figyeljetek rájuk, mert legkevesebb hat hét alatt egymással fognak viszálykodni. Az újság csődbe megy, és amikor beszüntetik a kiadását, meglátjátok, hogy a mi eladásaink megduplázódnak.” „Rendben – egyeztünk bele –, lemondunk tervünkről, és nem említjük többet a Szemlében. Addigra már megjelentek a hamis vádak cáfolatai. A következő számban azonban semmit nem írtunk ezzel kapcsolatban, mire ők így reagáltak: „A harcot megnyertük. Nem mernek többet ellenünk szólni.” Amikor a további számokban sem tettünk több említést munkájukról, még jobban elbizakodtak. Nem sokkal ezután két számot, melyek komoly anyagi támogatást jelentettek volna nekik, visszavontak. 1857-ig kínlódtak a kiadással, nyomtatással, majd az érdeklődés hiánya miatt teljesen beszüntették. Amikor az újság csődbe ment, több, mint kétszeresére nőtt a mi előfizetőink száma, ahogy azt White testvérnő 1855-ben előre megmondta.
White lelkész felkérte a keleti testvéreket, hogy gyűjtsenek pénzt egy sátor beszerzésére, hogy Wisconsinban Stephenson és Hall hatékonyabban tudjanak dolgozni az emberekért. A sátrat meg is vették, és vallották, hogy teljes szívvel a jó ügyért munkálkodnak. Csak nyár közepén tudtuk meg, hogy összejöveteleiken a Szemle és a White házaspár ellen beszéltek. Stephenson a White lelkésztől hallott információkat felhasználva próbálta bizonygatni, hogy Jamesnek nagyratörő szándékai vannak, azonban akik közelebbről ismerték, tudták, hogy önfeláldozó munkája és a könyvterjesztési erőfeszítések az igazság ügyének érdekében voltak. Bár ő volt a Szemle hivatalos jogi tulajdonosa, soha nem vallotta a magáénak. Amikor megszervezték a kiadót, azonnal mindent átadott a hetednapi adventista egyházszervezetnek. Amikor Stephenson és Hall még elsőnapi adventisták voltak, elfogadták „az eljövendő korszak” elvét, mely szerint a bűnösök próbaideje Krisztus visszajövetele utánig tarthat. Az volt a céljuk, hogy a Szemlében megjelentessék ezzel kapcsolatos cikkeiket, mert ha nem, tönkreteszik befolyását. Nemsokára elkezdtek a Hírnök-be írni, ezzel elveszítve a mi embereink bizalmát. White testvérnő látomást kapott az Igazság Hírnökével kapcsolatban. Öten közülünk, White, Waggoner, Cornell, Frisbie és én elhatároztuk, hogy megtámadjuk a Hírnök rágalmazó állításait. Ezt magunk között döntöttük el, White testvérnő tudta nélkül. A látomás végeztével így szólt férjéhez: „Ti, testvérek, hibát követtetek el a Hírnök megcáfolásának tervével. Ha válaszoltok valamelyik hazugságukra, további kettővel jönnek elő. Ez az ellenség csele, hogy folyamatosan olvassátok ezeket, és ne maradjon időtök az igazság után érdeklődőkkel foglalkozni. Hagyjátok békén a Hírnök munkásait, ne figyeljetek rájuk, mert legkevesebb hat hét alatt egymással fognak viszálykodni. Az újság csődbe megy, és amikor beszüntetik a kiadását, meglátjátok, hogy a mi eladásaink megduplázódnak.” „Rendben – egyeztünk bele –, lemondunk tervünkről, és nem említjük többet a Szemlében. Addigra már megjelentek a hamis vádak cáfolatai. A következő számban azonban semmit nem írtunk ezzel kapcsolatban, mire ők így reagáltak: „A harcot megnyertük. Nem mernek többet ellenünk szólni.” Amikor a további számokban sem tettünk több említést munkájukról, még jobban elbizakodtak. Nem sokkal ezután két számot, melyek komoly anyagi támogatást jelentettek volna nekik, visszavontak. 1857-ig kínlódtak a kiadással, nyomtatással, majd az érdeklődés hiánya miatt teljesen beszüntették. Amikor az újság csődbe ment, több, mint kétszeresére nőtt a mi előfizetőink száma, ahogy azt White testvérnő 1855-ben előre megmondta.
A jellem valódi irányadója
Szentség nélkül senki nem léphet be az örök életbe, és a legfontosabb kérdés, melyet mindenkinek fel kell tennie magában: Teljesítem-e Isten törvényének előírásait? A törvény szent, igaz és jó, és Isten naponta összeveti vele cselekedeteinket, mert ez az igazság mércéje.
Isten igazságának fényében kell alaposan megvizsgálnunk magunkat, hogy felismerjük, hol térünk el annak szent szabályaitól. A Krisztusba vetett hit által győzhetünk jellemhibáinkon, mert Ő azt szeretné, ha megszűnnénk rosszat tenni, és megtanulnánk jót cselekedni. Benne bocsánatot nyerünk múltbeli vétkeinkre, és az Ő erejével tökéletes férfiakká és nőkké érünk Krisztus Jézusban. Minél alaposabban tanulmányozzuk a Szentírást, annál világosabban megértjük gondolataink és cselekedeteink igazi jellegét. Ezrek teszik félre a Bibliát ugyanazon okból, amiért Akháb gyűlölte Mikeást. Mivel rosszat jövendölt a bűnösnek, azt állították, hogy ellenvetéseket és ellentmondásokat találnak Isten igéjében. Vallják, hogy nyitottak az elvek elfogadására, de előítéletek visszatartják őket, és nem fogadják el az igében kinyilatkoztatott igazság felismerését. Van egy másik csoport is, aki vallja, hogy megtartja Isten parancsolatait, de cselekedeteik alapján nem vonzódnak a törvényhez, és nem az irányítja életüket. Inkább saját elképzeléseik szerint fogják fel Isten szent igazságát és kéréseit. Ezek az emberek önmagukat csapják be. Saját igazságuk ruhájába öltöznek, melyről Isten kijelentette, hogy nem megfelelő a menyegzőre. Azt gondolják, hogy gazdagok, meggazdagodtak, hogy semmire nincs szükségük, és nem tudják, hogy közben ők a nyomorultak, a szerencsétlenek, a szegények, a vakok és a mezítelenek. Rájuk vonatkozóan mondta Krisztus: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” Az Urat lehetetlen becsapni, vagy valamit eltitkolni Előle. Ő ismeri minden utunkat, tanúja minden cselekedetünknek, megérti gondolatainkat és szívünk vágyait. Feljegyzi cselekedeteinket, és a végső ítéletkor mindenkit az ő gyümölcseiről ítél meg. A nekünk adott próbaidőben mindannyiunknak fel kell építenünk egy olyan szerkezetet, mely elnyeri az egész föld bírájának tetszését. Ez a jellemformálás. Életünk minden tette egy kő ebben az épületben, minden képesség egy munkás, minden szélfuvallat jó vagy rossz céllal keletkezik. Az ihletett szavak figyelmeztetnek, hogy gondosan építkezzünk, biztos alapra. Ha szilárd, tiszta, nemes sziklára, felemelő tettekre állítjuk házunk, annak szerkezete csodálatosan és arányosan növekedik megfelelő templommá a Szentlélek számára. (…)
A magukat Krisztus követőinek vallók közül sokan szeretnének elsők lenni, azonban amikor a szív egyesül Krisztussal, ez a vágy eltűnik. Krisztus „szelíd, és alázatos” volt, és meghív, hogy tanuljunk Tőle. A keresztények naponta haladjanak felfelé a mennybe vezető lépcsőn, „lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”
A jellemet türelemmel lehet formálni. Krisztus jelleme a példakép, melyet a keresztényeknek mindig szem előtt kell tartaniuk. Céljuk, hogy ugyanazokkal az erényekkel rendelkezzenek, melyeket Krisztus életéből megismertek. Csakis ezek birtokában tisztelhetik Megváltójukat és adhatnak át Neki egy tiszta szívet.
Jézus Krisztus hite nemcsak felkészít az eljövendő halhatatlanságra, hanem képessé tesz krisztusi életet élni itt a földön. Jézus nemcsak a Példaképünk, hanem a Barátunk és a Vezetőnk is. Az Ő erős karját fogva, az Ő lelkének erejében részesülve járhatunk Hozzá hasonlóan. – The Youth’s Instructor, 1897. június 10.
Isten igazságának fényében kell alaposan megvizsgálnunk magunkat, hogy felismerjük, hol térünk el annak szent szabályaitól. A Krisztusba vetett hit által győzhetünk jellemhibáinkon, mert Ő azt szeretné, ha megszűnnénk rosszat tenni, és megtanulnánk jót cselekedni. Benne bocsánatot nyerünk múltbeli vétkeinkre, és az Ő erejével tökéletes férfiakká és nőkké érünk Krisztus Jézusban. Minél alaposabban tanulmányozzuk a Szentírást, annál világosabban megértjük gondolataink és cselekedeteink igazi jellegét. Ezrek teszik félre a Bibliát ugyanazon okból, amiért Akháb gyűlölte Mikeást. Mivel rosszat jövendölt a bűnösnek, azt állították, hogy ellenvetéseket és ellentmondásokat találnak Isten igéjében. Vallják, hogy nyitottak az elvek elfogadására, de előítéletek visszatartják őket, és nem fogadják el az igében kinyilatkoztatott igazság felismerését. Van egy másik csoport is, aki vallja, hogy megtartja Isten parancsolatait, de cselekedeteik alapján nem vonzódnak a törvényhez, és nem az irányítja életüket. Inkább saját elképzeléseik szerint fogják fel Isten szent igazságát és kéréseit. Ezek az emberek önmagukat csapják be. Saját igazságuk ruhájába öltöznek, melyről Isten kijelentette, hogy nem megfelelő a menyegzőre. Azt gondolják, hogy gazdagok, meggazdagodtak, hogy semmire nincs szükségük, és nem tudják, hogy közben ők a nyomorultak, a szerencsétlenek, a szegények, a vakok és a mezítelenek. Rájuk vonatkozóan mondta Krisztus: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” Az Urat lehetetlen becsapni, vagy valamit eltitkolni Előle. Ő ismeri minden utunkat, tanúja minden cselekedetünknek, megérti gondolatainkat és szívünk vágyait. Feljegyzi cselekedeteinket, és a végső ítéletkor mindenkit az ő gyümölcseiről ítél meg. A nekünk adott próbaidőben mindannyiunknak fel kell építenünk egy olyan szerkezetet, mely elnyeri az egész föld bírájának tetszését. Ez a jellemformálás. Életünk minden tette egy kő ebben az épületben, minden képesség egy munkás, minden szélfuvallat jó vagy rossz céllal keletkezik. Az ihletett szavak figyelmeztetnek, hogy gondosan építkezzünk, biztos alapra. Ha szilárd, tiszta, nemes sziklára, felemelő tettekre állítjuk házunk, annak szerkezete csodálatosan és arányosan növekedik megfelelő templommá a Szentlélek számára. (…)
A magukat Krisztus követőinek vallók közül sokan szeretnének elsők lenni, azonban amikor a szív egyesül Krisztussal, ez a vágy eltűnik. Krisztus „szelíd, és alázatos” volt, és meghív, hogy tanuljunk Tőle. A keresztények naponta haladjanak felfelé a mennybe vezető lépcsőn, „lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”
A jellemet türelemmel lehet formálni. Krisztus jelleme a példakép, melyet a keresztényeknek mindig szem előtt kell tartaniuk. Céljuk, hogy ugyanazokkal az erényekkel rendelkezzenek, melyeket Krisztus életéből megismertek. Csakis ezek birtokában tisztelhetik Megváltójukat és adhatnak át Neki egy tiszta szívet.
Jézus Krisztus hite nemcsak felkészít az eljövendő halhatatlanságra, hanem képessé tesz krisztusi életet élni itt a földön. Jézus nemcsak a Példaképünk, hanem a Barátunk és a Vezetőnk is. Az Ő erős karját fogva, az Ő lelkének erejében részesülve járhatunk Hozzá hasonlóan. – The Youth’s Instructor, 1897. június 10.
MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Isten akarata szerint milyen gyakran kell összehasonlítanunk cselekedeteinket az Ő szent törvényével?
1. Isten akarata szerint milyen gyakran kell összehasonlítanunk cselekedeteinket az Ő szent törvényével?
2. Hogyan ismerhetjük fel, ha eltávolodtunk Isten törvényétől?
3. Ha felfedeztük, hogyan győzhetjük le jellemhibáinkat?
4. Hogyan érthetjük meg világosabban gondolataink és cselekedeteink igazi jellegét?
Sokan mégsem teszik ezt meg. Miért?
5. Sorolj fel néhány dolgot, melyeket nem rejthetünk el Isten elől.
6. Mit tesz minden ember a kegyelmi próbaidőben?
Ki ellenőrzi ezt az épületet?
Miből állnak a kövek?
Miből állnak a munkások?
Hogyan építhetünk megfelelő templomot a Szentléleknek?
7. Hogyan formálódik a jellem?
8. Mit tesz Jézus hite?
A száraz Biblia csodája
Isten különleges módon gondoskodik Igéjéről, ahogy az Robert csodálatos tapasztalatából is kitűnik. Ő megosztotta velünk, hogyan maradtak szárazak és gyűretlenek Bibliája lapjai egy ciklon idején. Az Ayeyarwady Adventista Szeminárium igazgatója továbbította ezt a tapasztalatot a Gospel Outreach munkásainak.
A nevem Robert. Sok évvel ezelőtt keresztelkedtem meg a Hetednapi Adventista Egyházban, de alig tudtam olvasni a Bibliát. Számomra nem volt több egy közönséges könyvnél, akkor hát miért vesződjek az olvasásával? A Nargis ciklon elvonulása után azonban az Isten Szavába vetett hitem és bizalmam teljes mértékben megváltozott.
Május 2-a volt, péntek este, amikor a Nargis ciklon haragosan lecsapott a falunkra. A házam összedőlt, semmit nem tudtunk kimenteni. Azonnal egy másik házhoz siettünk menedékért, de pár másodperc múlva az is tönkrement. További négy házhoz futottunk, de azokat is elvitte az erős szél és a hullámok. Félelmetes éjszaka volt. Az esőt heves széllökések kísérték, a vízszint egyre magasabbra emelkedett. Az emberek féltek és rettegtek. A gyerekek vagy sírtak, vagy szorosan szüleikbe kapaszkodtak. Azon a sötét éjszakán mindenki próbált a legmagasabb helyeken menedéket találni, de a víz mindig utolért. Még a legmagasabb helyen is nemsokára térdig álltunk benne. Semmit nem tehettünk. A feleségem imádkozott: „Urunk, az életünk a Te kezedben van. Kérünk, segíts rajtunk.” A víz lassan a derekunkig ért. Mindenki belekapaszkodott valamibe, ami úszott a vízen. Aznap éjjel a hideg, sós vízben ülve tűrtük a heves szélvihart. Teljes sötétségben voltunk, és mindenhol csak vizet láttunk. Végül, éjfél táján apadni kezdett. Reggel lemerészkedtünk menedékünkről. Minden másképp nézett ki. Hazamentünk, remélve, hogy találunk valamit, de semmink nem maradt. Úgy tűnt, a viharos szél és a víz mindent elsodort. Ahogy folytattam a keresgélést, egy kidőlt fa alatt megtaláltam a fiam Bibliáját. Felvettem és kinyitottam. Minden oldal teljesen száraz volt, könnyen lapozható. Elcsodálkoztam. Más könyveket is találtunk, de mind annyira vizes volt, hogy kinyitni sem lehetett. Akkor döbbentem rá, hogy a Biblia nem egy közönséges könyv. Isten igaz szavait tartalmazza, „melyek téged bölccsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.” (2Tim 3:15) Többé nem kételkedem Isten igéjében. Gondosan tanulmányozom és mindenkinek bizonyságot teszek a fiam Bibliájáról.
Tudtátok, hogy csupán havi 150 dollárba kerül egy helyi Gospel Outreach evangélista támogatása a saját országában?
Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach munkájáról, vagy segíteni akarod Isten munkáját a 10/40-es ablakban, keresd fel a www.goaim.org honlapot, vagy hívd az 1-509-525-2951 telefonszámot.
A nevem Robert. Sok évvel ezelőtt keresztelkedtem meg a Hetednapi Adventista Egyházban, de alig tudtam olvasni a Bibliát. Számomra nem volt több egy közönséges könyvnél, akkor hát miért vesződjek az olvasásával? A Nargis ciklon elvonulása után azonban az Isten Szavába vetett hitem és bizalmam teljes mértékben megváltozott.
Május 2-a volt, péntek este, amikor a Nargis ciklon haragosan lecsapott a falunkra. A házam összedőlt, semmit nem tudtunk kimenteni. Azonnal egy másik házhoz siettünk menedékért, de pár másodperc múlva az is tönkrement. További négy házhoz futottunk, de azokat is elvitte az erős szél és a hullámok. Félelmetes éjszaka volt. Az esőt heves széllökések kísérték, a vízszint egyre magasabbra emelkedett. Az emberek féltek és rettegtek. A gyerekek vagy sírtak, vagy szorosan szüleikbe kapaszkodtak. Azon a sötét éjszakán mindenki próbált a legmagasabb helyeken menedéket találni, de a víz mindig utolért. Még a legmagasabb helyen is nemsokára térdig álltunk benne. Semmit nem tehettünk. A feleségem imádkozott: „Urunk, az életünk a Te kezedben van. Kérünk, segíts rajtunk.” A víz lassan a derekunkig ért. Mindenki belekapaszkodott valamibe, ami úszott a vízen. Aznap éjjel a hideg, sós vízben ülve tűrtük a heves szélvihart. Teljes sötétségben voltunk, és mindenhol csak vizet láttunk. Végül, éjfél táján apadni kezdett. Reggel lemerészkedtünk menedékünkről. Minden másképp nézett ki. Hazamentünk, remélve, hogy találunk valamit, de semmink nem maradt. Úgy tűnt, a viharos szél és a víz mindent elsodort. Ahogy folytattam a keresgélést, egy kidőlt fa alatt megtaláltam a fiam Bibliáját. Felvettem és kinyitottam. Minden oldal teljesen száraz volt, könnyen lapozható. Elcsodálkoztam. Más könyveket is találtunk, de mind annyira vizes volt, hogy kinyitni sem lehetett. Akkor döbbentem rá, hogy a Biblia nem egy közönséges könyv. Isten igaz szavait tartalmazza, „melyek téged bölccsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.” (2Tim 3:15) Többé nem kételkedem Isten igéjében. Gondosan tanulmányozom és mindenkinek bizonyságot teszek a fiam Bibliájáról.
Tudtátok, hogy csupán havi 150 dollárba kerül egy helyi Gospel Outreach evangélista támogatása a saját országában?
Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach munkájáról, vagy segíteni akarod Isten munkáját a 10/40-es ablakban, keresd fel a www.goaim.org honlapot, vagy hívd az 1-509-525-2951 telefonszámot.
Studiul 9, 25-31 május
