Bibliai SZERELMEK

Isten boldogítani szeretné az ifjúságot, ezért kívánja, hogy szívüket Őrá bízzák, hogy őrizete alatt minden tehetségük életerős, egészséges maradjon. – Üzenet az ifjúságnak, 408. old. 

Bár a sikeres filmek szerzői és rendezői még nem tudatosították, de már évekkel ezelőtt pontosan azokat a fordulatokat használták, amelyeknek hatása ma már közismert. Ha megérted, milyen mechanizmusok azok, amelyek az agy bizonyos érzelmi- és gyönyörközpontjait serkentik, rájössz, hogy a filmek és a regények valójában nagyon is előreláthatóak. Ezeket a kliséket ismerve te is pontosan felismerheted, melyik film számíthat sikerre.

A bibliai történetek azonban nem egyszerű sémákat követnek. Ezek rétegei egymásra épülnek, különböző nézőpontokat világítanak meg, mindig frissek és újak. Az Újszövetségben József és Mária kapcsolatát követhetjük nyomon. Bár ez nem követi a filmek forgatókönyveinek sémáit, mégis folyamatos bestseller marad. Az Ószövetségben is vannak ilyen történetek. Mindegyik méltó a figyelmünkre. A Biblia szerelmi történeteinek üzenete örök értékű, minden helyzetben és nemzedékben megállja a helyét, és messzemenően különbözik a hollywoodi szerelmi történetek felszínességétől. Ádám udvarlása arra utal, hogy van valami eredendően értékes a házastársra való várakozásban. Isten teremthette volna Évát Ádámmal egyidőben. Az állatok esetében ezt tette. Ádámnak azonban meg kellett várnia, ameddig Isten szerez neki feleséget. Házasságkötése előtt Isten megajándékozta Ádámot egy kerttel, otthonnal és munkahellyel, hogy gondoskodhasson feleségéről. Mivel ő a család feje, az édeni szabályokat is ő kapta. Ezek után állt készen a férj szerepének betöltésére. Éva a szó szoros értelmében Ádámnak volt teremtve, akinek fel kellett adnia egy szívéhez közel álló dolgot ahhoz, hogy felesége lehessen (lásd: 1Móz 2:21). Évát Isten mutatta be Ádámnak, Ő eskette össze őket, és Ádám ezzel megkapta a választ néhány fontos kérdésre: „Ez a megfelelő időpont a házasságkötésre?” „Ő a megfelelő társ számomra?” „Ez Isten terve és akarata?” (lásd: 1Móz 2:22, Mt 19:4-5)
„És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.” (1Móz 2:23)
Bár a világ ma már korántsem olyan tökéletes, mint akkor volt, az udvarlás elvei ugyanazok. Isten az, aki látja és betölti szükségletünket. „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Préd 3:1) Megvan az ideje a felkészülésnek és a szükségérzetnek is. A feleket Isten ismerteti össze. Bár Isten dolgozik azon, hogy összehozza az egymáshoz illő férfiakat és nőket egy boldog házasság érdekében, Sátán megpróbál nem összeillő embereket összekapcsolni. „Arra törekszik, hogy az egymással egyáltalán össze nem illő embereket arra befolyásolja, hogy bizonyos érdekek miatt összekössék életüket. Örömét leli ebben a munkában, mert ez által sokkal több nyomorúságot és reménytelenséget tud árasztani az emberekre, mintha más területen fejtené ki tevékenységét.” (Letters to Young Lovers, 29. old.)
Sajnálatos módon néhány fiatal türelmetlenül lép be a házasságba, mielőtt még érzelmileg, lelkileg vagy anyagilag készen állnának erre. „Száz házasság közül egy sincs, amelyik szerencsésen üt ki, amelyik magán viseli Isten jóváhagyását, s kedvezőbb helyzetbe juttatná a feleket, hogy Istent magasztalják. Megszámlálhatatlanok a rosszul sikerült házasságok rossz következményei. Az ösztön a házasságok eredendője. Alig gondolnak a dolgok elfogulatlan megfontolására; ódivatúnak tartják kikérni a tapasztaltak véleményét.” (4T, 503. old.)

Egyszer régen egy egyedülálló férfi több, mint egymillió dollárt ajánlott fel, remélve, hogy a reklám által sikerül feleséget szereznie magának. Egy televíziócsatorna érdekesnek találta a kihívást és rendezett egy műsort, amely meglehetős népszerűségnek örvendett abban az időben. Az volt a címe: „Milliomos férjjelölt.”

A nők jelentkeztek és elmentek az interjúra. Ez a férfi a családjával átnézte a jelentkezési lapokat és kiválasztotta azokat, akik szerintük a legjobb feleségek lennének. A folyamat végén a férfi kiválasztott egy hölgyet, és összeházasodtak. A közvélemény azonban megvetéssel kezelte a férfi módszerét, mivel a házasság nem tartott tovább egyetlen hétvégénél.
Ez a fiatalember nem tette volna nevetségessé magát és nem szégyenült volna meg ország-világ előtt, ha figyelembe vette volna Salamon tanácsát, hogy a szeretetet nem lehet pénzen megvásárolni. „Ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt.” (ÉnÉn 8:7)

Mivel a házasság hatalmas befolyással van az egyénre, a családra, a közösségre, a gyülekezetre, ezt a kérdést a Biblia sem hagyja figyelmen kívül. A Szentírásban minden olyan elvet megtalálunk, amely biztosítja házasságunk boldogságát, és lapjain tanácsokat olvashatunk az udvarlással kapcsolatban is, mely ugyancsak elengedhetetlenül fontos. Mózes első könyvének leghosszabb, és a Biblia ötödik leghosszabb fejezete Izsák és Rebeka szerelmi története. Ennek figyelmes tanulmányozása során nagyon sok értékes tanulságot fedezhetünk fel. A negyvenéves Izsák nem volt már éretlen kamasz. Sikeres volt, és mivel évekig gondoskodó fiú volt, megtanulta, hogyan legyen gondoskodó férj. Eliézer szerepe arra is rámutat, mennyire fontos részük van az istenfélő szülőknek és barátoknak a fiatalok összeismertetésében.
Ez a fejezet ugyanakkor az ima és az elmélkedés fontosságát is hangsúlyozza. „Azok a férfiak és nők, akik szokásuk szerint kétszer imádkoznak naponta, amikor a házasságra gondolnak, négyszer imádkozzanak, mielőtt e fontos lépést megtennék. A házasság befolyásolja és alakítja életünket úgy e földi életben, mint az eljövendő világban.” (Boldog otthon, 71. old.)
43
Sámson története arra világít rá, mennyire befolyásolja a házasság az életünket. A timnáti filiszteus asszonynak való udvarlása, valamint Delilával való kapcsolata is fontos tanulságokat tartogat számunkra. Sámon figyelmen kívül hagyta a Biblia tiltását, mely szerint ne vegyen feleségül bálványimádó asszonyt (lásd: 5Móz 7:3), sőt, a szüleire sem hallgatott (lásd: Bír 14:3). Sámsonnak, a timnáti asszony iránt érzett „szerelme” hamarosan haraggá és gyűlöletté változott (lásd: Bír 14:19,  Bír 15:2).
Sámson történetéből tanuljuk meg azt is, mennyire befolyásolja a házasság a tágabb környezetet. Első házassága a termés elpusztítása miatt komoly gazdasági nehézségeket okozott a filiszteusoknak (lásd: Bír 15:5). E mellett sokak életét követelte, és végül háborút robbantott ki (lásd: Bír 14:19;  Bír 15:6,9). Sámson azon elhatározása, hogy csak a saját érdekeit nézve önös szükségleteit elégíti ki, oda vezetett, hogy végül magának és másoknak is csalódást okozott (lásd: Bír 14:3). Sámson házassága könnyen elkerülhető fejfájást, gyászt, fájdalmat, nehézségeket és erkölcstelen kísértéseket eredményezett.

Ha hibáztál is, mégis győzhetsz, ha felismered hibáidat s intő jelül tekinted azokat. Így változtathatod botlásaidat győzelemmé, dicsőítheted Megváltódat, s ellenséged megfutamodik. – Üzenet az ifjúságnak, 100. old.

Az igaz szeretet időtálló: „Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el.” (ÉnÉn 8:7) „A szeretet hosszútűrő, kegyes (…) mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.” (1Kor 13:4-8)

Az igaz szeretet nem siet, nem kapkod. „Az igazi szeretet nem erős, tüzes, heves szenvedély; ellenkezőleg, szelíd és mély természetű. Túllát a külsőségeken és egyedül a minőség vonzza. Bölcs és éles megkülönböztető képességű, odaadó buzgósága valódi és maradandó.” (Boldog otthon, 51. old.)
Ezzel ellentétben az én és az önző élvezetek szeretete indulatossá és meggondolatlanná teszik az embert (lásd: 2Tim 3:4).
A Biblia nemcsak az igaz szeretet mibenlétét részletezi, hanem azt a „szeretetet” is szemlélteti, ami tulajdonképpen nem több rajongásnál, lelkesedésnél. Bár ennek legbeszédesebb példája Sámson esete, más történetek is hangsúlyozzák ezt a veszélyt, például Amnon, Dávid legidősebb fia, aki Dávid trónjának örököse volt. Ha hűséges maradt volna, akkor Amnon, és nem Salamon neve maradt volna fenn Izrael következő királyaként. De Ézsauhoz és sokezer máshoz hasonlóan, Amnon fiatal korában meghozott döntése által eltékozolta elsőszülöttségi jogát és örökségét. Ezt a történetet és a végkifejletet 2Sám 13-ban olvashatjátok el. A jelen tanulmányban csak egy összegzést nyújtunk.
Amnon nagyon vonzódott féltestvéréhez, Támárhoz. Azt hitte szerelmes, de tulajdonképpen önmagát szerette, mert a nőt a saját maga érdekében akarta magához vonzani. Folyamatosan rá gondolt, és ez az elvakult rajongás megbetegítette (lásd: 2Sám 13:2,4).
Okos unokatestvére, Jonadáb észrevette, hogy Amnon lefogyott. Amikor megkérdezte, mi okozza ezt, Amnon elmondta unokatestvérének Támár iránti érzelmeit. Ez volt Jonadáb esélye, hogy igaz barátként bölcs tanácsot adjon, de kudarcot vallott. Javaslata olyan láncreakciókat váltott ki, amelyek súlyos, egész életre szóló lelki sérüléseket okoztak Támárnak, Amnon halálához és végül polgárháborúhoz vezettek.
Egy evangelistához (G. B. Starr) írt tanács Jonadábnak is hasznos lett volna: „Önkéntelenül olyasmit beszélsz, amit Isten nem szentesíthet. Vigyázz magadra, hogy ha üt az óra, a helyes tanácsadás által barátnak bizonyulj, a barát helyét töltsd be.” (TM, 314. old.)
Sámson és Amnon olyan útra léptek, amelyet helyesnek véltek, de telve volt tövisekkel és végül a halálba vezetett. Ugyanez az út ma is sürgeti és hívogatja a fiatalokat. Bölcsek azok, akik egy ennél jobb ösvényt választanak.
Ha hibáztál is, mégis győzhetsz, ha felismered hibáidat s intő jelül tekinted azokat. Így változtathatod botlásaidat győzelemmé, dicsőítheted Megváltódat, s ellenséged megfutamodik. – Üzenet az ifjúságnak, 100. old.

József egy jobb utat választott. Mennyire más volt az ő udvarlása. Nem tudjuk, hol találkozott Máriával. A bibliai feljegyzés már jegyesekként mutatja be őket, hangsúlyozva erkölcsi tisztaságukat, amely az eljegyzés után is fennállt.
„A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.” (Mt 1:18) Újra olvassuk, hogy József „nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.” (Mt 1:25) A Biblia ugyanakkor Mária, az angyal üzenetére adott válaszát is feljegyzi. „Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?” (Lk 1:34)
A különböző döntések különböző eredményekhez vezetnek. Sámson és Amnon döntései háborút és halált hoztak a nemzetre. József és Mária döntése pedig békességet és életet minden nemzetnek.
Mózes Izraelnek adott tanácsa ma is érvényes számunkra: „Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.” (5Móz 30:19)

I. RÉSZ

1. Miért törekszik annyira Sátán, hogy össze nem illő embereket ismertessen meg egymással?

2. Várható, hogy Sátán pontosan ebben a kérdésben fog megkísérteni. Milyen védelmi módszert dolgozhatsz ki már most, hogy megvédd magad ettől?

További tanulmányozásra: Boldog otthon, 43–96. old., Üzenet az ifjúságnak, 435–466. old.

II. RÉSZ

3. Olvasd el 1Móz 24. fejezetét, és a Pátriárkák és próféták című könyv 171–176. oldalát.

Milyen tulajdonságokkal rendelkezett Rebeka, amelyből láthatóvá vált, hogy jó feleség lesz belőle?

Milyen jellemvonásokkal rendelkezett Izsák, amelyekből tudni lehetett, hogy jó férj lesz belőle?

III. RÉSZ

4. A tanulmányunkból kitűnik, hogy Jonadáb nagyon rossz tanácsot adott Amnonnak. Mit mondhatott és tehetett volna, hogy az eseményeket más mederbe terelje?

5. „A fiatalok nem esnének bűnbe, ha csak olyan útra lépnének, amelyre kérhetik Isten áldását.” (A nagy küzdelem, 622. old.) Ez a tanács hogyan védhette volna meg Amnont a Támár ellen elkövetett hatalmas bűntől?

6. Ennek a tanácsnak a követése hogyan véd meg a tévutaktól?

7. Gondolj barátaidra. Melyiküknek van most szüksége egy istenfélő barát jó tanácsára?

Indianából a michigani Plymouthba mentünk Cornell lelkésszel. Amikor utunk utolsó állomásán kiszálltam a kocsiból, a bal kezem mutatóujját erősen beütöttem a kocsi kerekébe, és csúnyán elfertőződött.

Nemsokára az az ujjam a normálisnál háromszor nagyobbra dagadt, sőt az egész karom, egészen a vállamig. Ezen nyomorúságom miatt nem tudtam éjjel aludni. Plymouthban kaptam egy levelet a feleségemtől, melyben értesített, hogy Drusilla Ortonnal elmennek Woodhullékhoz, akikkel korábban Rochesterben ismerkedtek meg, és várnak, hogy álljunk meg mi is olcotti otthonukban. Lockportban találkoztunk, és együtt mentünk tovább. Szerették volna ha Olcottban azonnal tartanánk is egy összejövetelt. „E miatt a szörnyű fertőzés miatt már két éjszakája nem aludtam” – magyaráztam mentegetőzve. Woodhull testvérnő azonban így válaszolt: „Hirdesd meg az összejövetelt. Mi imádkozunk, és az Úr meggyógyít téged.” Megtettem, és a fájdalom nemsokára csökkeni kezdett, a dagadás elmúlt, és minden genny kifolyt a sebből a következő esti összejövetel előtt. A feleségem és Orton asszony hűségesen mutatták be az igazságot a Woodhull családnak, de ők még nem álltak készen a döntésre. Egy reggel Woodhull asszony megkérdezte: „Ha minden igaz, amit nekem elmondtatok, ha valóban ez a végidei üzenet, akkor miért nem kap senki látomásokat, ahogy Jóel próféta jövendölte?” White testvérnő írásai közül csak a Tapasztalatok és látomások című könyv volt nálunk, amelyből egy másolatot át is adtunk neki. „Woodhull testvérnő, mi elvégezzük a munkádat, ameddig te elolvasod ezt a könyvet” – ajánlkoztak a nők. Az asszony leült a másik szobába és elkezdett olvasni, ameddig a másik két nő nekifogott a házimunkának. Olvasás közben sokszor sírt és sóhajtozott. Egyetlen szót sem szólt, ameddig végig el nem olvasta. „Ez mindent megmagyaráz!” – kiáltott fel. „Most már elégedett vagyok. Megtartom a szombatot.” Férjével együtt hűségesek maradtak egész életükben, és több, mint hetven éves korukig éltek. Mivel a michigani hívők kérték, hogy dolgozzak és lakjam az államban, november 1-én elhagytuk New Yorkot. Tettünk egy pihenőt az ohioi Milanban. Huron és Seneca tartományokban olyan érdeklődést tapasztaltunk, hogy csak 1854 májusában tudtuk elhagyni Ohiót. Május 18-19-én egy Locke-i iskolában tartottunk összejöveteleket. Akkora tömeg érkezett, hogy két akkora iskolaépület is megtelt volna. Pillanatnyi megoldásként kivettünk egy ablakot és az emelvényt a szomszéd helyiségben állítottuk fel, hogy a bent- és kintlevők egyaránt hallhassanak, mert az udvaron, szekereken és a fűben is emberek ültek. Ennek a nagy tömegnek a látványa vezetett másnap a sátorösszejövetelek szervezésének ötletéhez. Amikor Sylvanba értünk, White lelkész javasolta, hogy a következő évben próbáljuk meg. „Miért ne vegyük meg már most?” – sürgette Cornell lelkész. Minél többet beszéltünk erről, annál jobban éreztük a késztetést, hogy belekezdjünk. Amikor 22-én C. S. Gloverékhez értünk, White lelkész elmagyarázta neki, mire készülünk. Megkérdezte, mennyibe kerülne egy sátor. Amikor meghallotta, hogy 200 dollár lenne Jacksonba leszállítva, átadott White lelkésznek 35 dollárt. „Én ennyivel járulok hozzá” – mondta. Késő délután értünk Jacksonba, ahol találkoztunk Smith, Palmer és J. P. Kellogg testvérekkel. Mindannyian Glover testvérhez hasonlóan fejezték ki véleményüket ötletünkről, kivéve Kellogg testvért, aki megígérte, hogy kölcsönadja nekünk a hiányzó összeget. Még aznap, naplemente környékén White lelkésszel és Cornell lelkésszel visszavonultunk egy csendes ligetbe, és őszinte imában az Úr elé tártuk a dolgot. Május 23-án délben Cornell lelkész elindult Rochesterbe, hogy E. C. Williamstól megvásárolja az első összejöveteli sátort, amelyet a hetednapi adventisták valaha használtak. Rochesterben Cornell lelkész egyenesen E. C. Williams kereskedésébe sietett. Ez az őszinte elsőnapi adventista nagyon örült, amikor meghallotta, hogy a sátrat a szolgálatra használnánk. Így szólt: „Van egy hatalmas, kör alakú sátram, amelyet egyetlen egyszer használtak tíz napig egy falusi vásáron. Teljesen újszerű. Mivel jó árban adtam bérbe, eladom nektek az anyagköltségért, amely 160 dollár, sőt adok mellé egy hosszú plakátot is Mi az igazság? felirattal.” Gyorsan megejtették a vásárt, és néhány óra múlva a sátor már útban volt Jackson felé.

Az ifjaknak imára és gondos képzésre van szükségük, hogy megfelelő alapra építhessék fel jellemüket. Sokan azért követnek el fájdalmas hibákat, mert nem figyelnek a tapasztalt tanításokra. A szülők és a tanítók tanácsát figyelmen kívül hagyva nem tudnak ellenállni az ellenség kísértésének. Isten szereti a fiatalokat. Hatalmas lehetőséget lát bennük a jóra, ha ők is felismerik, hogy szükségük van Krisztusra és a biztos alapra építenek. Ő ismeri nehézségeiket. Tudja, hogy harcolniuk kell a sötétség erőivel, amely megpróbálja átvenni az irányítást az emberi elmén. Éppen ezért Isten megnyitotta az utat, amelyre lépve az ifjak a mennyei természet részeseivé válhatnak. A jót, amit Istennel egyesülve megvalósíthatnak, nem is ismerik fel addig, ameddig győztesként be nem lépnek Krisztus országába. A jellem nem a véletlen műve. Nem egy hirtelen felindulás vagy egyetlen rossz lépés határozza meg. A cselekedetek ismétlése eredményezi azokat a szokásokat, amelyek jóra vagy rosszra formálják a jellemet. Jó jellemet csakis kitartással, erőfeszítéssel, képességeink Isten dicsőségére való felhasználásával lehet elérni. E helyett sokan megengedik maguknak, hogy jobbra- balra eltérjenek, amerre indulataik vagy a körülmények vezetik őket. Ez nem azért van, mert nem lennének jó alanyok, hanem azért, mert nem tudatosítják ifjú korukban, hogy Isten mindig a javukat akarja. Ha a mai fiatalok Dánielhez hasonlóan ki akarnak állni, meg kell feszíteniük minden lelki idegüket és izmukat. Az Úr nem azt akarja, hogy örökké kezdők legyenek. Azt szeretné, ha elérnék a kiválóság legmagasabb fokát és mértékét, a létra legfelső fokát, ahonnan beléphetnek Isten országába. A fiataloknak, akik otthonukat elhagyták és már nincsenek szüleik gondos felügyelete alatt, alaposan meg kell válogatniuk társaságukat. Jegyezzék meg, hogy mennyei Atyjuk szeme rajtuk nyugszik, Ő látja minden szükségletüket és minden kísértésüket. Az iskolákban mindig vannak olyan fiatalok, akik cselekedeteiből kiderül, hogy gondolataik, elméjük egy alacsonyabb szinten ragadt le. A nem bölcs nevelés miatt egyoldalú jellemet fejlesztettek ki, és az évek előrehaladtával ezek a hibák megmaradtak életükben. Az ilyen példák és az utasítások félrevezetik azokat, akik erkölcsileg gyengék. Az idő aranyat ér, kedves fiatalok. Ne veszélyeztessétek lelketeket! Nem engedhetitek meg magatoknak a gondatlanságot társaságotok megválasztásában. Figyeljetek mások nemes jellemtulajdonságaira, mert az nektek is erkölcsi erőt kölcsönöz, hogy ellenálljatok a gonosznak és a jót válasszátok. Emeljétek magasra a mércét. Szüleitek és tanáraitok, akik szeretik és félik Istent, imában éjjel-nappal kísérnek benneteket, kérlelnek és figyelmeztetnek, de mindez hiábavaló, ha vakmerő barátokat választotok. Ha nem láttok semmi valós veszélyt, és azt gondoljátok, hogy bármikor eldönthetitek, hogy a jót vagy a rosszat tegyétek, nem veszitek észre, hogy a gonoszság kovásza észrevétlenül elfoglalja és megrontja elmétek. Krisztust bántalmazták, jobbról és balról is kísértések vették körül, mégsem vétkezett, hanem tökéletesen engedelmeskedett Istennek. Ezzel pedig örökre eltávolította az engedetlenség minden ürügyét és kifogását. Eljött, hogy bemutassa az embernek, hogyan engedelmeskedjen és hogyan tartsa be a parancsolatokat. Belekapaszkodott a mennyei erőbe, és a bűnösnek is ez az egyedüli reménye. Életét adta, hogy az ember a mennyei természet részesévé válhasson, „kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van.” „Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!”
Isten képességeket adott a fiataloknak, hogy azokat az Ő dicsőségére fejlesszék, sokan azonban szentségtelen célokra használják fel őket. Sokan rendelkeznek olyan adottságokkal, amelyeket fejlesztve gazdag mentális, erkölcsi és fizikai eredményekre számíthatnak. Sajnos azonban nem szakítanak időt, hogy ezen elgondolkodjanak. Nem figyelnek tetteik következményeire. Gondatlanok, figyelmetlenek, nem hallgatnak a tanácsra és a dorgálásra.
Ez borzasztó tévedés. A fiatalok komolyabbak lennének, ha tudatosítanák, hogy Isten látja őket, angyalai figyelik jellemük növekedését, fejlődését, és mérik erkölcsi értéküket.
– The Youth’s Instructor, 1899. július 27.

Szüleitek és tanáraitok, akik szeretik és félik Istent, imában éjjel-nappal kísérnek benneteket, kérlelnek és figyelmeztetnek, de mindez hiábavaló, ha vakmerő barátokat választotok.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

1. Miért van az, hogy olyan sok fiatal hibázik és enged az ellenség kísértéseinek?

2. Írd le, hogy formálódik és hogyan nem formálódik a jellem.

3. Mit tesznek sokan a jó jellem kialakítása helyett?

Miért teszik ezt?

4. Mit kell észben tartaniuk a fiataloknak, akik elköltöznek otthonról?

5. Mit nem engedhetünk meg magunknak?

6. Mi az a két dolog, ami hiábavaló, ha rossz társaságot választunk?

7. Hogyan távolította el Jézus az engedetlenség kifogásait?

8. Hogyan sikerült Jézusnak sikeresen engedelmeskedni, ami a mi egyedüli reményünk is?

9. Mi tesz minket komollyá?

10. Hogyan emlékezhetünk erre?

Amikor Jézus misszióútra küldte tanítványait így szólt hozzájuk: „Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt, és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Mt 10:39) Zdravko és Bozana Stefanovic osztották meg velünk, hogyan teljesedtek ezek a szavak a szerbiai Vranjéban lakó roma hölgy, Cala életében.

Cala fia Marjan és menye, Begzada a Gospel Outreach munkásokkal együtt tanulmányozták a Bibliát. Szerették hallgatni az Isten szeretetéről szóló történeteket, és nagyon érdekelte őket a Biblia igazsága. Munkásaink imádkoztak velük, és ők elfogadták a Biblia minden igazságát. Amikor eljött a keresztségre való felhívás ideje, úgy döntöttek, hogy még várnak. Arra hivatkoztak, hogy még nincsenek készen. Cala, aki szintén figyelmesen végighallgatott minden szemináriumot, teljes szívéből elfogadta Krisztust, és örömtől ragyogó arccal kérte a keresztséget. Már nem tudta elképzelni az életét Isten nélkül. Misszionáriusainkkal együtt imádkozott, hogy gyermekei és unokái is fogadják el Krisztust személyes Megváltójuknak és keresztelkedjenek meg. Sajnálatos módon azonban fia és menye ellene fordultak Krisztus iránti szeretete miatt. Kényszerítették, hogy egy fűtetlen padlásszobában húzza meg magát, és nem engedték meg neki, hogy használjon a tűzifából, amit ő vásárolt. A gyülekezeti tagok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy élelmet és kényelmet biztosítsanak neki. Ugyanakkor imádkoztak is vele. Egy téli napon, amikor a jéggel borított lépcsőkön ment fel a szobájába, megcsúszott, és elesett. Komolyan megsérült. Nem sokkal ezután elhunyt. Hitének emlékei elkezdték zavarni a fiát és menyét, és nem tudtak nyugodni. Nem ettek, nem ittak, nem aludtak. Lelkiismeretfurdalásuk volt azért, ahogy Calával viselkedtek. Misszionáriusaink folyamatosan látogatták őket. Marjan és Begzada beszélni kezdtek arról, mennyire vágyott rá anyjuk, hogy ők is elfogadják Jézus Krisztust. Egyedül Ő bocsáthatja meg tettüket és adhat békességet nekik. A Szentlélek megérintette szívüket, és végül megkeresztelkedtek és csatlakoztak a helyi hetednapi adventista közösséghez. Azon a napon, amikor Jézus visszatér, Calának kellemes meglepetésben lesz része látva gyermekeit és unokáit csatlakozni hozzá a feltámadás reggelén. Szenvedése nem volt hiábavaló. Elveszítette életét, és ez által a családja örök életet nyert Krisztusban.



Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach munkájáról, vagy segíteni akarod Isten munkáját a 10/40-es ablakban, keresd fel a www.goaim.org honlapot, vagy hívd az 1-509-525-2951 telefonszámot. Egy anya imája meghallgatásra talál

„Krisztust tanítványai képviselik a földön; s Isten terve, hogy fény legyenek a világ erkölcsi sötétsége közepette, szétszórtan éljenek az egész országban, községekben, falvakban és városokban. »Látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. «” – T2, 631. old.

Minden Gospel Outreach munkás egy ilyen kis fény a világ városaiban, falvaiban településein. Ha keresed, hogyan siettethetnéd Jézus visszajövetelét, olvasd el a Gospel Outreach Adopt-a- Worker (Fogadj örökbe egy munkást) programot. Ha többet szeretnél megtudni erről, keresd fel az adoptaworker.org honlapot.