A bölcs GYERMEK

Az első és leglényegesebb kapcsolat, amit az emberek nagy része átél és megtapasztal, az a szüleivel való kapcsolat. Általában serdülőkorunk végére már nagyon sok más emberrel is találkoztunk. Testvérek, nagyszülők, osztálytársak, tanárok, barátok, szomszédok, alkalmazottak, munkatársak teszik érdekesebbé és örömtelibbé életünket.

A másokkal való kapcsolattartás által mindenkiről kialakítunk egy bizonyos véleményt, és ők is rólunk. Azt jegyzik meg rólunk, amit teszünk. Később ezeket gyakran fel is emlegetik nekünk. A Biblia lefektetett egy elvet ezzel kapcsolatban: „Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete.” (Péld 20:11) A hírnevünk tulajdonképpen a cselekedeteinkből fakad, nem onnan, hogy a szüleink mit tettek. Kóré halála után évszázadokkal egyik leszármazottja, Sámuel, Izrael bírája lett. Jó ember volt, az ország egyik legnagyobb bírája. Gondolhatnátok, hogy egy ilyen jó embernek csak kiváló gyermekei lehetnek. Azonban csodálatos kiváltságaik és lehetőségeik ellenére Sámuel fiai nem tisztelték apjukat. Nem elégedtek meg apjuk egyszerű életvitelével. A bírákat nem fizették elég busásan, és Sámuel fiai nagyobb jövedelemre vágytak. Nem tanulták meg a szigorú becsületességet fiatal korukban, ezért felnőttként nem tudtak ellenállni a pénz kísértésének. „És lőn, hogy amikor Sámuel megvénhedett, az ő fiait tevé bírákká Izráel felett. Elsőszülött fiának pedig Jóel volt a neve és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak. De fiai nem jártak az ő útjain, hanem a telhetetlenség után indultak, és ajándékot fogadtak el, és elfordíták az igaz ítéletet.” (1Sám 8:1-3) A nyereség, amit a bűn látszólag megadott ezeknek a csökönyös fiataloknak, rövid távúnak bizonyult, mert nemsokára eltávolították őket tisztségükből. Az istenfélő szülők szenvednek gyermekeik bűnös viselkedése miatt. Fiai gonoszsága sok fájdalmat okozott Sámuelnek. A jövővel kapcsolatos reményei és álmai szertefoszlottak. „Aki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.” (Péld 17:21) „Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.” (Péld 17:25) „Romlása az ő atyjának a bolond fiú.” (Péld 19:13) Reméljük, hogy Jóel megtanulta a kemény leckét ebből a tapasztalatból, mert fia, Hémán később zenei szolgálatot teljesített Dávid idejében a templomban. (lásd: 1Krón 6:31-33) Jóel testvéréről, Abiáról azonban nem hallottunk többet. Mennyire más az a bölcs fiatal, aki a Szentírásból, istenfélő szüleitől és tanítóitól tanulja meg a leckéket. Az életben nemcsak szüleinktől, hanem a barátainktól is tanulunk. A társak erőteljes befolyása miatt a jövőbeli siker vagy kudarc előre megmondható abból, hogy valaki milyen társaságba jár. „Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.” (Péld 13:20) Jó neveltetésben részesült fiatalokat is megronthat a gonosz barátok rossz befolyása. „Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” (1Kor 15:33) Ha szégyenkezés helyett értelmes életre vágysz, válassz jó barátokat! „Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj, hogy el ne tanuld az ő utait, és tőrt ne keress tennen magadnak.” (Péld 22:24-25) „Aki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; aki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.” (Péld 28:7) 

Kívántok-e örök életet? Ha igen, akkor tiszteljétek és becsüljétek szüleiteket! – Üzenet az ifjúságnak, 332. old. 

Sajnos, nem mindig tudjuk elkerülni a rossz társaságot. Sámuel Élinél lakott, akinek a fiai igencsak romlottak voltak. Józsefet kegyetlen, erkölcstelen, tisztességtelen testvérek vették körül. Talán a te családod, szomszédságod vagy iskolád is ilyen. Hogyan válhat egy fiatal jó gyerekké, amikor a rossz befolyással való érintkezés elkerülhetetlen?

Jézust gyerek- és fiatalkorában számos rossz befolyás vette körül. Szülővárosának lakói hírhedtek voltak gonoszságukról. Mostohatestvérei is messze álltak a példás viselkedéstől. A vallási vezetők kapzsik és önzőek voltak. Jézus mégis, mint egy tavirózsa egy piszkos tóban, tiszta és szent maradt. Hogyan? Minden reggel és este időt szakított az imádkozásra és az ige tanulmányozására. Ebből az imádságos igetanulásból ismerte meg Isten utasításait és tanácsait, valamint nyert erőt az engedelmességre. Elméjét a Szentírás szavaival töltötte meg, és mindig kész volt a „meg van írva” szavakkal válaszolni. Jézusnak nem voltak céltalan vagy lusta pillanatai. Mindig elfoglalt volt. Dolgozott otthon, az ácsműhelyben, vagy másokon segített. Mindig figyelt a kísértésekre. Az ima, a bibliatanulmányozás és a veszélyekre való odafigyelés segít győzni a bűnnel és önmagunkkal szemben. Péter mondta: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.” (1Pt 5:8) Jézus figyelmeztetett: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.” (Mt 26:41) Jézus kiválasztotta, hogy mire figyeljen. Nem foglalkozott azzal, ami megronthatta volna. Isten igéjének szűrőjét helyezte a szeme és a füle elé. Vak és süket volt a bűnre, és nem válaszolt az ilyen jellegű kihívásokra. Ézsaiás megjövendölte, hogy Jézus pontosan ezt fogja tenni. „Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.” (Ézsa 42:19-20)  „Milyen vakság ez? Olyan, amely nem engedi, hogy gyönyörködjünk a gonoszban. Nem hagyja, hogy szemünk megpihenjen a romlottság látványán.” (Our High Calling, 334. old.) Világunk telve van gonoszsággal, bűnözéssel és romlottsággal. Azonban, ha Jézus példáját követjük, elkerüljük a bűn látványát. „Van kiút a világból, ha azt választjuk. (…) Figyeljünk gondosan arra, hogy mit nézünk meg és mit hallgatunk meg, hogy a gonosz dolgok ne kerüljenek be elménkbe.” (Selected Messages, 3. köt., 210, 211. old.) Egyedül Jézus képesíthet arra, hogy „aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson.” (Ézsa 33:15) Az Ő erejével el tudunk fordulni az erkölcstelenség, az erőszak, a bűnözés, a bűn mindennemű felmagasztalásának megnyilvánulásaitól. Az Ő ereje által elfordulunk a vakító reklámoktól, a tiltott szórakozástól, melyek megpróbálják elvonni figyelmünket. Ha teljes mértékben átadjuk magunkat Neki, annyira megutáljuk a gonoszt, hogy nem is vágyunk akár egy pillantást is vetni a tisztátalan képekre. Visszatart bennünket attól, hogy ne hallgassuk meg a legfrissebb pletykákat. Irányítsuk mennyei témák felé gondolatainkat még akkor is, amikor nem tudjuk befolyásolni környezetünket, és körülöttünk bömböl a hitetlen zene. 

A léleknek folyamatosan, őszintén küzdenie kell az elme gonosz elképzeléseivel. Határozottan álljunk ellen a bűn kísértésének mind cselekedeteinkben, mind gondolatainkban. – The Review and Herald, 1888. június 12. 

Hatalmas különbség van felnőtt és gyerek között. A gyerekek sok veszélyt nem érzékelnek, ezért védelemre van szükségük. A kisgyerekek nem tudják pontosan meghatározni a jó és a gonosz közötti különbséget. (lásd: 5Móz 1:39) Szükségük van rá, hogy valaki folyamatosan irányítsa őket. Minél fiatalabb egy gyerek, annál egyszerűbb szavakkal kell neki magyaráznunk.

Azonban elérkezik az idő „hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által, hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban.” (Ef 4:14-15) Bár vannak olyan ritka betegségek, amelyek megakadályozzák a természetes fizikai növekedést és fejlődést, egy bizonyos mértékű érettség még így is magától és természetesen bekövetkezik. Pál a saját tapasztalatát elevenítette fel: „Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” (1Kor 13:11) Van azonban egy másik fajta fejlődés és növekedés, ami nem automatikus, hanem a mi tudatos döntésünk következménye. Pál is megfogalmazta, hogy felnőttként elhagyta a gyerekes viselkedést. Egyes fiatalok azonban elhanyagolják ezt. Az ő lelki fejlődésük akadályozott, és egész életükben gyermeki szinten maradhatnak. Csak a kisebb csalódásokat és az apró dolgokat tudják kezelni, mint a kicsik. Azonnali dicséretre van szükségük a boldogsághoz és elégedettséghez, és képtelenek elfogadni a késlekedést vagy netalán a kudarcot. Gyerekként viselkednek, de elvárják, hogy felnőttnek tekintsék őket. Bármelyik gyülekezeti tag lehet ilyen. Isten mondta: „Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!” (Jer 4:22)
Ha nagyon fontos érett felnőtté válnunk, miért mondta Jézus: „Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába”? (Mt 18:3) Jézus nemcsak azt mondta, hogy legyünk a gyermekekhez hasonlóak, hanem hangsúlyozta, hogy legyünk olyanok, mint a kisgyermekek. Mit értett ez alatt? Pál megmagyarázza: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.” (1Kor 14:20) Egy kisgyermek nem sokat tud a rosszról, és amennyire lehetséges, maradjunk mi is tudatlanok ebben a témában. „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek.” (Ef 5:1) A gyerekek figyelik azt, akivel együtt vannak, majd megpróbálják mindenben utánozni, lemásolni. Ehhez hasonlóan nekünk is tanulmányoznunk kell Istent, hogy követhessük. Ő mindenkihez jó, és napsugarait kiárasztja a gonoszokra is. Kövessük az Ő példáját. (Mt 5:43-48) A Prófétaság Lelke így foglalja össze Krisztus tanítását: „A kisgyermek szerénységét, önmagával nem gondolását, bízó szeretetét – ezeket a vonásokat értékeli a menny. Ezek az igazi nagyság jellemzői.” (Jézus élete, 437. old.)

I. RÉSZ

1. Hogyan kapcsolódik Lk 6:43-44, Péld 20:11-hez?

Gondolkodj el cselekedeteidről, a nyilvánosakról és a titkosakról egyaránt. Milyen képet mutatnak ezek rólad?

2. Említs meg egy fiút vagy egy lányt a Bibliából, aki a balgaságot választotta, valamint ennek a következményét szülei életére.

Említs meg egy fiút vagy egy lányt a Bibliából, aki a bölcsességet választotta, és ennek következményeit szülei életére.

II. RÉSZ

4. Olvasd el a Nevelés című könyv 119. oldalának első bekezdését. Mit tanulhatunk a tavirózsától, amely a tisztátalan környezet ellenére tiszta marad?

5. Olvasd el a Pátriárkák és próféták című könyv 573. oldalának első bekezdését. Hogyan viszonyult Sámuel Éli gonosz fiaihoz?

6. Mindannyian ki vagyunk téve időnként gonosz befolyásnak. Az előző két kérdés nyomán megfogalmazott tanulságok hogyan segíthetnek tisztának maradni?

III. RÉSZ

6. Van kisebb testvéred? Ha igen, mondd el, miben utánoz téged. Vagy mondd el, hogyan másoltad le te valaki másnak a viselkedését.

Hogyan tudnád jobban követni Istent?

Egy adott pillanatban valaki bejelentette: „Jön Pearsall testvér.” „Ó, ő a szemüveges férfi” – mondta White testvérnő. Valóban, volt valami különleges a szemében.

Beszélgetni kezdtünk, és megjegyeztem, hogy furcsa ilyen fiatal emberen szemüveget látni. Elmagyarázta, hogy egy furcsa szembetegségben szenved, az egyik szeme rövidlátó, a másik pedig távollátó, ezért egyedi, személyre szabott szemüveget visel. Cornell lelkésszel olyan helyen álltunk, hogy észrevétlenül és zavartalanul suttoghattunk néhány szót egymásnak, ha úgy adódott. Egy adott pillanatban odasúgta, hogy mind ismeri ezeket a személyeket és állásfoglalásukat, és minden pontosan úgy van, ahogy White testvérnő előre megmondta. Aznap este nem tartottunk összejövetelt. Másnap reggel további három mérföldet mentünk a következő összejövetel helyszínére. A testvérek nagyon felkészültek, egy hatalmas csűrben rengeteg széket helyeztek el, de elfelejtettek emelvényt állítani a beszélőnek, ezért szószék gyanánt egy nagy ládát fordítottunk fel. Egy állólámpa világította be a helyiséget. White testvérnő egy hintaszékben ült a hevenyészett emelvény bal oldalán, én ültem mellette, és a jobb oldalamon Cornell lelkész foglalt helyet. White lelkész prédikált. Mintegy tíz perc múlva egy magas, sovány asszony lépett be, és megállt az ajtó mellett. Egy idős férfi és egy fiatalember követte, akik előrementek, és közvetlenül a szószék elé ültek, az első sorba. Megfigyeltem, hogy White testvérnő erősen nézte őket. Legyezőjét arca elé emelve odasúgta nekem: „Látod azt a magas asszonyt, aki épp most ült le az ajtó mellé? Őt láttam a látomásban. Az idős férfi ott elől a férje, és a zöld kabátos fiatalemberrel járja az országot. Amikor James befejezi, elmondom a látomásomat, és megfigyeled, hogy ők azok, vagy sem.” Szorongva figyeltem a fejleményeket, a zsebemben pontosan le volt írva, hogy mit fog az asszony mondani White testvérnőnek, amikor ő megdorgálja. Egy rövid üzenet után White lelkész a feleségéhez fordult. „Azt hiszem, hogy másnak is van valami mondanivalója, ezért én zárom beszédem.” White testvérnő a következő szöveggel kezdte mondanivalóját: „Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok”, majd így zárta. „Ha az Úr egy asszonyt hívott el szolgálatra, akkor neki nem egy olyan fiatalemberrel kellene járnia az országot, aki nem a férje.” Ezen szavak hallatán mozgolódás támadt a teremben, sokan oldalba bökték társaikat, és így szóltak: „Pontosan, ahogy megmondtam.” White testvérnő folytatta: „Barátaim, amiről beszélek, itt van előttünk. Az a magas nő, aki néhány perccel ezelőtt bejött és leült az ajtó mellé, nagyon szentnek vallja magát. Azt is állítja, hogy rendelkezik a nyelvek ajándékával. Szavai azonban nem értelmesek, mind csupa zagyvaság. Ha a világ minden nemzete hallaná, senki sem értene belőle semmit, mert nem egy bizonyos nyelven beszél. Ez a nő annyira szentnek tartja magát, hogy már a Tízparancsolatra sincs szüksége. Állítja, hogy megszentelődött. Ez az idős férfi itt az első sorban a férje. Isten irgalmazzon neki. Otthon gürcöl, hogy pénzt szerezzen a felesége és a mellette ülő fiatalember utazásaira, ezzel támogatva romlottságukat. Isten megmutatta nekem, hogy állítólagos szentségük ellenére ez a férfi és ez a nő vétkesek a hetedik parancsolat áthágásában.” Néhány további mondat után White testvérnő leült. Az emberek tudták, hogy White testvérnő épp most érkezett a három mérföld távolságra levő gerendaháztól, a másik asszony pedig két mérföld távolságról ellenkező irányból, és soha azelőtt nem találkoztak. Amikor White testvérnő befejezte mondanivalóját, minden szem Alcott asszonyra, a megdorgált nőre szegeződött. Ha ártatlan lett volna, akkor tagadta volna a vádakat. Mivel mindenki a reakciójára várt, lassan felemelkedett a székről, és szenteskedő arckifejezéssel lassan megszólalt: „Az Úr ismeri a szívemet”, majd újra leült. Ezzel az összejövetel be is fejeződött.

Krisztus mindenben a példaképünk volt. Tökéletes példát mutatott gyermekkorában, ifjúkorában és felnőtt korában is. Gyermekkoráról és ifjúkoráról nem sokat ír a Biblia. A gonosz Názáretben nőtt fel, melynek lakói hírhedtek voltak önzőségükről, kapzsiságukról, csalásaikról, ámításaikról, általános gonoszságukról.

Krisztus, a világ Megváltója nem ott élt, ahol az Őt körülvevő befolyások a legmegfelelőbbek voltak a tisztaság és az erkölcsi makulátlanság megőrzésére, ő azonban mégsem vett át ezekből semmit. Nem volt mentes a kísértésektől. Sátán buzgó és kitartó erőfeszítéseket tett, hogy különböző eszközökkel elcsábítsa és legyőzze Isten Fiát. Krisztus volt az egyedüli a földön, akire a bűnnek egyetlen foltja sem ragadt. Tiszta, makulátlan és szeplőtlen volt. Az a tény, hogy volt valaki a földön, akiben nem találtatott semmilyen tisztátalanság, nagyon zavarta a bűn szerzőjét, és minden eszközt bevetett, hogy legyőzze Krisztust ravasz, félrevezető erejével. Megváltónk azonban mennyei Atyjára támaszkodott a kísértésekkel szembeni ellenálláshoz szükséges erőért és bölcsességért. Mennyei Atyjának Lelke tartotta fenn és szabályozta életét. Bűntelen volt, erény és tisztaság jellemezte. Mennyire megalázó lehetett Isten Fia számára, hogy Názáret megvetett, gonosz városában kellett élnie. A földön található legszentebb helynek is hatalmas megtiszteltetés lett volna a világ Megváltójának egy évig tartó jelenléte. A királyok udvarai elragadtatva fogadhatták volna vendégül Krisztust. A világ Megváltója azonban elkerülte a királyi palotákat és egy alázatos hegyi falucskában élt harminc évig, kitüntetve ezzel a megvetett Názáretet. A világ Megváltója bejárta a hegyeket és a dombokat, a mezőket és a völgyeket. Élvezte a csodálatos természetet, gyönyörködött az illatos virágokban, hallgatta a madarak énekét, és velük együtt dicsőítette Istent. A hegyek félreeső lejtőit választotta csendes imái helyéül, gyakran az egész éjszakát az Atyjával való beszélgetéssel töltötte. Názáret fenséges csúcsairól nézte a vidéket, amely ezer éve várta eljövetelét, és most mégsem fogadta be Őt. Kiskorában a szülei egy pogány országban kerestek menedéket a számára az irigy király haragja elől. Szent küldetése és Istennel való magasztos kapcsolata dacára Krisztus tudta, hogy nem hanyagolhatja el az élet gyakorlati teendőit. Ő volt a világ Teremtője, mégis teljesítette földi szülei iránti kötelezettségeit, és szülei kívánságára, húsvét után visszatért velük Jeruzsálemből, és engedelmeskedett nekik. Alávetette magát szülei tekintélyének és tudatában volt gyermeki, testvéri, baráti és állampolgári feladatainak. Tiszteletteljes illemtudással végezte a földi szülei által rá bízott munkákat. Ő volt a menny Fejedelme, az egész mennyei sereg parancsnoka. Az angyalok siettek teljesíteni parancsait. Most pedig alázatos szolga, vidám, szófogadó fiú volt. Jézus figyelmét semmiféle befolyás nem vonta el a hűséges fiúi szolgálattól. Nem törekedett semmi olyan megvalósításra, amely kitüntette volna a többi fiatal közül, és nem hangoztatta mennyei származását. A köztük töltött évek során barátai és rokonai előtt sem mutatta istensége semmilyen különleges jelét. Megfontolt, önmegtagadó, kedves, illedelmes, vidám, barátságos és mindig engedelmes volt. Kerülte a látványosságot, de elveiben sziklaszilárd volt. Ezt a leckét minden szülőnek és gyermeknek meg kellene tanulnia a Szentírásból Krisztus gyerek koráról és ifjúságáról. Ő mindenben a példaképünk. Az a kevés feljegyzés, amely gyermekkorával és ifjúságával kapcsolatban rendelkezésünkre áll, példaképpen jelenik meg szülőknek és gyerekeknek egyaránt. E szerint minél csendesebben és észrevétlenebbül telik el a gyermek- és ifjúkor, minél mentesebb a mesterséges izgalmaktól, annál biztonságosabb a gyerekek számára, és annál könnyebb kialakítani egy tiszta, természetesen egyszerű, erkölcsös jellemet. – The Youth’s Instructor, 1873. február 1.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

1. Jellemezd Názáret lakóit, a városét, ahol Jézus gyermek- és ifjúkorát töltötte.

2. Megfertőzte-e valamilyen szempontból Jézust a környezete?

3. Hogy viszonyult Sátán Jézus bűntelen jelleméhez?

Hányféle úton próbálta Őt bűnre csábítani?

Hogyan maradt Jézus mégis tiszta?

4. Miben gyönyörködött Jézus Názáret körül?

5. Jellemezd Jézus nagyságát (szent küldetés, mennyei pozíció, angyalok engedelmessége, stb.).

6. Mindezek ellenére hogyan viszonyult Jézus a mindennapi feladatokhoz, az élet dolgaihoz?

Milyen kapcsolatban volt szüleivel?

7. Hogyan lehetne a mindennapi kötelezettségekhez való viszonyulásod és a szüleiddel való kapcsolatod Jézuséhoz hasonló?

8. Mit tanulhatunk abból a kevés feljegyzésből, melyet a Biblia nyújt nekünk Jézus gyermek- és ifjúkoráról?

A tizenhat éves Engelyn az egyik hallássérült diákom” – írta Genevieve Cayo, a SULADS Hallássérült Szolgálat vezetője. „Mivel a diákjaim távol laknak a faluban levő iskolától, nálam leltek otthonra. Olyan vagyok nekik, mint egy anya. Miközben együtt végezzük a házimunkát, mossuk a ruhákat és jelnyelv segítségével átvesszük a házifeladataikat, nagyon közel kerülünk egymáshoz.

Engelyn nehezen boldogul a tanulással. Egyik alkalommal írás órán észrevettem, hogy nem végzi a feladatot. A ceruzája ketté volt törve, és a papírja darabokra szaggatva. Máskor egyszerűen kirohant, és hangosan sírt. Az osztálytársai ezért elkezdték kerülni őt. Egyik délután észrevettük, hogy Engelyn hiányzik. Nem aggódtam túlzottan, gondoltam ott van a környéken, de lement a nap, és még mindig nem került elő. Elkezdtem kérdezgetni a szomszédaimat, és a többieknek is megmondtam, így ők is aggódni kezdtek. Mindannyian a keresésére indultunk. A nem halláskárosult csoport egyik tagja értesített, hogy kevéssel naplemente előtt látta Engelynt a kukoricaföldön. »Ó, Uram – imádkoztam –, kérlek, viseld gondját ezen az éjszakán.« Végigkutattuk az egész kukoricaföldet. Minden lehető veszély átfutott gondolataimon. Kértem az Urat, hogy küldjön egy angyalt, és vezesse vissza hozzám Engelynt még aznap este. Kilenc óra körül értünk haza. A házunkhoz érve újra térdre borulva imádkoztunk. A mi falunkban nem volt elektromos áram, ezért mindenki még sötétedés előtt lefeküdt. Mi azonban még mindig ébren voltunk, és azon gondolkodtunk, hol is keressük Engelynt. Egy örökkévalóságnak tűnő néhány perc után lépéseket hallottunk. »Engelyn, te vagy az?« – kiáltottam. Csend. Akkor jutott eszembe, hogy Engelyn süket. A szívem kalapált mellkasomban, miközben azon gondolkodtam, hogy vajon Engelyn tért-e haza, vagy valaki más jár itt. Meggyújtottam gázlámpámat és amint kinyitottam ajtót, csak annyit láttam, hogy egy alak szalad el a szomszéd kávéültetvénye felé. Felébresztettem süket diákjaimat. Jelnyelven megmagyaráztam nekik, mi történik. »Ez a személy Engelyn is lehet. Gyertek, keressük meg őt a kávéültetvényen.« Amikor kiléptünk a házból, a sötét alak újra futásnak eredt, de a diákjaimnak sikerült megállítaniuk őt. Valóban Engelyn volt. Sírt, és annyira gyorsan mutogatott, hogy képtelen voltam megérteni. Az egyik diák, aki értette, megmagyarázta nekem, hogy Engelyn úgy érezte, a csoportból senki nem szereti. Ezért szökött meg. Nem akart azonban hazamenni a szüleihez, mert a családja nem értette és nem szerette őt. Azonnal az értésére adtuk, hogy nagyon szeretjük. Mindenki megölelte. A másnap reggeli áhítat idején elmondtam, hogy imádkoztunk érte. Megkérdeztük, hogy sikerült hazatalálnia. Elmondta, hogy találkozott egy magas, kedves, hosszú orrú férfival, aki hazakísérte. Nem tudta, honnan bukkant elő, vagy azután hova ment. Megkérdeztem a diákjaimat, hogy ismerik-e ezt az embert. Mindannyian nemmel válaszoltak. Egy angyal lehetett? Hiszem, hogy igen. Isten minden gyermekét szereti, azokat is, akik nem hallanak. Imádkozzunk, hogy megérinthessük ezeket a különleges gyermekeket is az Ő szeretetével.”


Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach munkájáról, vagy segíteni akarod Isten munkáját a 10/40-es ablakban, keresd fel a www.goaim.org honlapot, vagy hívd az 1-509-525-2951 telefonszámot.