A jó BARÁT – (2.)

Az előző tanulmányokban a barátság számos fontos vetületét taglaltuk. A közeli barátok hasonló viselkedést, értékeket és érdeklődést mutatnak. A kommunikáció és az együtt töltött idő elmélyíti a barátságot, ha a felek közt bizalom, tisztelet, hűség, őszinteség és kölcsönös támogatás van.

Azonban egyetlen barátság sem annyira fontos vagy mély, mint Istennel való barátságunk. Igen, Istennek vannak barátai. Ő a barátainak tekint bennünket. Ábrahámról azt olvassuk, hogy „Isten barátjának neveztetett.” (Jak 2:23) A Biblia leírja, hogyan válhatunk mi is Isten barátjává. „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.” (Jn 15:14) Ábrahám Isten barátja volt, mert az Ő szavát cselekedte és engedelmeskedett parancsolatainak. Sátán megpróbálja rabszolgaságként feltüntetni az engedelmességet, de Jézus megmutatta, hogy ez nem igaz; ez az Istennel való barátság útja. Jézus kijelentésének szövegösszefüggése rendkívül fontos. „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” (Jn 15:13-15)
Jézus emlékeztette a tanítványait, hogy Ő mindennek az Ura, annak ellenére, hogy aznap este megmosta lábaikat. A mennyei angyalok is örömmel engedelmeskednek Neki. A tanítványok is válaszoltak hívására és követték Őt. Jézus azonban nem mechanikusan és gondolkodás nélkül engedelmeskedő robotokat keres. Ő azokat keresi, akik megértik és önkéntesen, szeretetből engedelmeskednek Neki.
Ábrahám egyik szolgája egyben a barátja is volt. Közeli kapcsolatban volt Eliézerrel. Annyira bízott benne, hogy őt küldte el feleséget keresni fiának, Izsáknak! (lásd: 1Móz 24) Ábrahám Eliézerrel való kapcsolata segít megértenünk az Istennel fenntartott barátság egy fontos vetületét, vagyis azt, hogy miként lehetünk valakivel jó barátságban, miközben felnézünk rá, mint nagyobb tekintélyre.
Jézus nemcsak parancsokat adott tanítványainak, hanem megosztotta velük terveit, céljait, indítékait. Ugyanezt tette Ábrahámmal is. Így szólt: „Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, amit tenni akarok?” (1Móz 18:17) Ahogy Ábrahám beszélgetett Jézussal Sodoma elpusztításáról, egyértelművé vált, hogy mindketten szeretik az ott élő embereket. Nem csoda, hogy barátok voltak. A házassági kapcsolathoz hasonlóan az Istennel való barátság is kizárólagos. Nem lehetünk egyszerre Istennek és a világnak is a barátai. „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” (Mt 6:24) (vö. Jak 4:4, 2Kor 6:14-18)
Szeretnél Isten barátja és szolgája lenni? Akkor ismerd meg Őt az ihletett tanácsok gondos tanulmányozása által. Nyerje meg szívedet csodálatos jelleme. Ismerd meg terveit és céljait, és dolgozz együtt Vele ezek elérésén. Így válhatsz a legkülönlegesebb szolgává, olyanná, aki barát is egyidőben.

A „szeretet” szót gyakran félreértelmezik. Vajon valóban „szerethetünk” egy új ruhát vagy egy különleges ételt? A szerelmi regények és filmek összetévesztik a szeretetet a rajongással, bámulattal, elragadtatással. Ez a lelkesedés azonban csak időleges, érzéseken, makacsságon és önzésen alapul. Mennyire különbözik a Bibliában bemutatott igazi szeretettől!

Akiknek szívében igaz szeretet él, azokkal is kedvesek, akik talán szenvedést okoznak nekik. Az igaz szeretet türelmes. (lásd: 1Kor 13:4,7) „Teljesen különbözik attól a szeretettől, amely ösztönösen ébred, és amely hirtelen elmúlik, ha kemény próba éri.” (Pátriárkák és próféták, 176. old.)
Jézus folyamatosan bizonyította valódi, áldozatkész szeretetét. Megérintette a betegeket, vigasztalta a szomorúakat, kedves szavakat intézett a csüggedőkhöz, és saját ételét adta az éhezőknek akkor is, ha Ő éhesen maradt.
A szeretetnek egyetlen dologra van szüksége a fennmaradáshoz. „A szeretet nem él sokáig, ha nem jut kifejezésre.” (A nagy Orvos lábnyomán, 360. old.)
Egyesek, mivel azt gondolják, hogy a szeretet kifejezése a gyengeség jele, nem mondják el házastársuknak, családjuknak. Így ahelyett, hogy vonzanák és összetartanák a családtagokat, „tartózkodásukkal taszítanak másokat.” (u.o.) Ez nem Isten szeretete. Isten nyíltan kimondja, hogy szeret minket. „Szerettelek titeket, azt mondja az Úr.” (Mal 1:2) Az Ő szeretete nem üres szavakból áll, mert ezeket cselekedetekkel támasztja alá. „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm 5:8) Jézus mondta: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” (Jn 15:13)
Isten szeretetének ezen elképesztő és csodálatos megnyilvánulása láttán János ezt írta: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1Jn 3:1)
Azért kaptuk Isten szeretetét, mert annyira szépek vagyunk, és ebből valami jó származott Istennek? Nem. Isten azért árasztotta ránk szeretetét, mert szükségünk volt rá. A körülöttünk levő emberek nagy szükségben vannak, és mi szeretnénk krisztusi lelkületű barátok lenni számukra. Lehetséges, hogy valaki az otthonodban, az iskoládban vagy a gyülekezetedben igaz szeretetre éhezik. Idegenekkel is találkozhatsz, akiknek ugyanilyen igényük van. Amikor szívünk telve van Isten szeretetével, segíthetünk nekik. Legyünk olyan barátok, akikre szükségük van. „Ragadjunk meg minden alkalmat, hogy hozzájáruljunk a körülöttünk élők boldogságához, megosztva velük szeretetünket. A kedves szavak, a szeretetteljes pillantások, az elismerés kifejezései sok magányos, szorongó léleknek olyan, mint egy pohár frissítő víz a szomjazónak. Egy örömteli beszélgetés, egy barátságos gesztus megkönnyíti a megterheltek vállát nyomasztó terhet.” (The Youth’s Instructor, 1903. április 9.)
Ezeket a javaslatokat könnyű gyakorlatba ültetni, és semmibe sem kerülnek. Olyanokat sem nehéz találni, akiknek szükségük van rá, és felmérhetetlen haszon származik belőle nekik.
Az iskolában melyik tanulótársadnak van szüksége kedves megnyilvánulásokra vagy vidám szavakra? Vannak csüggedt tanáraid?
És otthon tehetsz valamit, amivel kifejezheted elismerésed testvéreid vagy szüleid irányában? Ez olyasmi, amit még ma elkezdhetsz!

Ahelyett, hogy csak néhány barátunkkal szemben mutatnánk ki érdeklődésünket, vágyunk Jézus szeretetére, amely önzetlen törődést ébreszt szívünkben mindenki irányában. Ez melegszívűvé és szimpatikussá tesz bennünket, amelynek eredményeképpen növekszik az emberek iránti szeretetünk. Természetesen, ha a szeretet és elismerés kifejezésének vágyát elfojtjuk, a mások iránti szeretetünk is csökken.

„Buzdítsátok az embereket, fejezzék ki Isten és egymás iránti szeretetüket! Azért van olyan sok kemény szívű férfi és nő a világban, mert az igazi érzelmet gyöngeségnek tekintik, letörik, akadályozzák.” (Jézus élete, 516. old.)
Ha jó barátok szeretnénk lenni, kedves szavak, tekintetek és cselekedetek által kell kimutatnunk mások iránti szeretetünket. Ez az elv vajon az Istennel való kapcsolatunkra is érvényes? Figyeljétek meg, Isten milyen bőségesen kinyilvánította irántunk való szeretetét. Nem értékelné a mi iránta érzett szeretetünk kifejezését? Dehogynem. Elmondtad már Istennek mennyire szereted Őt?
Ameddig Jézus a földünkön volt, elszakadt mennyei társaságától és nagyon magányosnak érezte magát. Nem értékelték szolgálatát. A legtöbben visszautasították a megváltás értékes ajándékát. Még akik valóban szerették, mint tizenegy tanítványa, ők sem fejezték ki kellőképpen hálájukat. Sok mindent elhanyagoltak, ami boldoggá tette volna. Mária azonban, aki drága parfümmel kente meg lábát és szabadon kimutatta Krisztus iránt érzett mély, tiszta érzéseit, olyan szolgálatot tett Neki, mint még soha, senki.
„Mária tette éppen azt a tanítást hordozta, melyre a tanítványoknak szükségük volt. Megmutatta, hogy Krisztusnak örömet szerezne, ha kifejeznék iránta érzett szeretetüket. (…) Azonban kevesen értékelik teljesen, mit jelent Krisztus számukra. Ha ezt tennék, (…) kifejeznék Mária nagy szeretetét. (…) Semmi sem tűnne túl költségesnek, hogy Krisztusnak adják, semmilyen önmegtagadás, önfeláldozás elviselése nem lenne túl nagy az Ő kedvéért.” (i.m. 565. old.)
Isten iránti szeretetünk kifejezése többet jelent annál, mint egyszerűen kimondani, hogy szeretjük Őt. Szeretetünket törvényének való engedelmességgel mutatjuk ki. Ezt mondta: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (Jn 14:15)
János apostol így írt: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.” (1Jn 3:18) Isten iránti szeretetünket azzal is ki tudjuk mutatni, ha barátkozunk azokkal, akikért Ő eljött, és segítünk nekik. (lásd: Mt 25:40)
Isten iránti szeretetünk kimutatásának egyik legjobb módja az igazság oldalán való határozott kiállás. Ez által barátainkat is befolyásoljuk, hogy maradjanak hűségesek Krisztushoz. Dániel is ezt tette társaiért. „Dániel (…) erős befolyást gyakorolt három társára, akik vezetőként néztek fel rá. Ha nem állt volna ki határozottan az igazság oldalán, ha önmaga érdekében cselekedett volna, társai is elbuktak volna.” (Manuscript Releases, 4. köt., 129. old.)
A barátok fontosak, de a legszorosabb emberi barátság sem tudja teljes mértékben kielégíteni az emberi szív szükségleteit. A barátok elhagyhatnak, de Isten soha. „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr, mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.” (Jer 17:7-8)
Így bízni Istenben és másokat is erre bíztatni, elengedhetetlen része az emberekkel és Istennel fenntartott kapcsolatunknak, mert Ő a leghűbb Barát, akit a világ valaha ismert.

I. RÉSZ

1. Isten a barátod?

Az első rész első bekezdése szerint melyik az a három dolog, amelyet a közeli barátok megosztanak egymással?

Mi Isten hozzáállása, értékrendje, és indítékai? 2Móz 34:6-7, Mik 6:8,1Tim 2:4, 2Pt 3:9

Légy őszinte! Te megosztod Istennel ezt a három dolgot?

Ha nem, hogyan válhat a tieddé Isten hozzáállása, értékrendje és indokai? 2Kor 3:18

II. RÉSZ

2. Keress bibliaszövegeket azokról a gyakorlati, kézzelfogható módszerekről, melyek által Isten kimutatja irántad való szeretetét.

3. Olvasd el a Jézus élete 560. oldalán a „Sokan…” kezdetű bekezdést, majd sorolj fel néhány gyakorlati, kézzelfogható módot, melyek által ki tudod fejezni a körülötted élők iránti szeretetedet, ameddig még életben vannak.

III. RÉSZ
4. Hogy érez Jézus, amikor kimutatjuk iránta érzett szeretetünket? Jézus élete, 559–565. old.

5. Írj le néhány gyakorlati, kézzelfogható módszert, melyek által kimutathatod Isten iránti szeretetedet! 1Jn 4:16-18, 1Jn 5:3, Mt 25:31-46

A vergennesi találkozót követő szombaton Cornell lelkésszel együtt egy Grand Rapids- i kiscsoportot látogattunk meg. Úgy tudtuk, hogy egy gőzhajó átkel a Michigan tavon a Grand Rivertől a wisconsini Milwaukeeba, ezért tervbe vettük, hogy a lovat és a kocsit is átvíve a nyugati elszigeteltebb csoportokkal dolgozunk.

Hétfőn elindultunk a Grand River torkolatához a Michigan tó partján. Úgy számoltuk, hogy ez félnapi távolságra van, ezért nem vittünk magunkkal sok élelmet, de legnagyobb csalódásunkra egy negyven mérföldes utat kellett megtennünk. Korán megettük szerény ebédünket, és két óra körül már nagyon éhesek voltunk. Egy kis fenyőerdő mellett mentünk el, majd kiértünk egy kúszó fajdbogyóval sűrűn benőtt rétre. Mennyi finom gyümölcs! Marokszámra ettük, és ez csodálatosan pótolta számunkra az élelem hiányát. Estefelé megálltunk egy tóparti szállodánál, ahol megtudtuk, hogy a gőzhajó nem Milwaukeeban, hanem Chicagóban köt ki. Megtettük a mintegy húsz órás utat, és szerdán megérkeztünk a Chicago folyó nyugati partjára, bokáig érő sárban. Féltett lovunk egész úton rettegett a gőz és a motorok hangos zajától, ezért egész úton nem evett és nem ivott semmit. Miután minket a kocsival együtt vitt még fél mérföldet a nagy sárban, végre egy magasabb, tiszta helyre érkeztünk, ahol nyugodtan kipihenhette magát, jóllakhatott a préri füvéből, ameddig mi újraterveztük útvonalunkat. A legközelebbi hely, ahol a mi embereinkkel találkozhattunk, Alden volt, Chicagótól kétnapi távolságra. Pénteken, amikor találkoznunk kellett Chapman testvérrel Aldenben, megálltunk, hogy megetessük a lovat, és észrevettük, hogy hatalmas szamócaföld terül el előttünk, telis-tele érett, édes, zamatos gyümölccsel. Megtöltöttük vizesvödrünket szamócával, amely valóságos lakomát jelentett számunkra és a Chapman család számára is az alatt a három nap alatt, ameddig náluk tartózkodtunk. Cornell lelkésszel feljegyeztük azok nevét, akik Wisconsinban szombatot ünnepeltek és olvasták a Szemlét, és elhatároztuk, hogy mindannyiukat felhívjuk. A következő szombaton Beloitban meglátogattuk a Brown házaspárt, majd az utána következőn Madisonban találkoztunk néhány testvérrel Turnerék otthonában. Bár kevesen voltak, megtartottuk az összejövetelt, és kellemes időt töltöttünk el együtt. Az egyedüli olvasnivaló, amit a testvéreknek akkor felajánlhattunk, a kéthetente megjelenő Szemle, a havonta megjelenő Youth’ Instructor, néhány brosúra és White testvérnő Tapasztalatok és látomások című könyve volt. Miután más, elszigetelten élő testvéreket is meglátogattunk, eljutottunk Koshkonongba, ahol mintegy húszan voltak, a legnépesebb kiscsoport az államban. Tudtuk a vezetők nevét, és amint a helység felé közeledtünk, megpróbáltuk felvenni velük a kapcsolatot. Nagy sokára észrevettünk egy férfit egy kukoricaföldön, a főút mentén. Cornell lelkész megszólította. Először Milton Southwickről érdeklődtünk. Útbaigazításként elmondta, hogy onnan a második házban lakik. „A megigazító igazság jelen van ezen a vidéken?” – folytatta Cornell lelkész. „Igen – válaszolta az ember. – Vagyunk itt néhányan, akik megpróbáljuk megtartani Isten parancsolatait. Nem ti vagytok a testvérek Keletről, akikről a Szemlében olvastuk, hogy nemsokára Wisconsinba jönnek?” A férfi Phelps lelkész volt, a helyi közösség vezetője. Néhány napot ott töltöttünk, beszélgettünk velük és szomszédaikkal. Megbeszéltük, hogy Illinois felé újra felkeressük őket, és addigra találnak egy megfelelő helyet, ahol összejöveteleket tarthatunk.

Nem lehet lelki életünk, ameddig nem helyezkedünk az igazság Napjának fényébe. Ha egy virágzó növényt egy sötét szobába helyezünk el, nemsokára elfonnyad és elpusztul. Lehet, hogy van némi élet lelkiségünkben, de elveszítjük, ha a kétely és homály légkörében időzünk. 

Jézus mondta: „Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” „Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” „A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.” Ahelyett, hogy boldogan befogadták volna Krisztust, a világ világosságát, az emberek elutasították, és nem lettek világossága tanúbizonyságai. Mi azonban Jánoshoz hasonlóan elhívattunk, de nem azért, hogy átvegyük Krisztus helyét, hanem azért, hogy bizonyságot tegyünk a világosságról, és az emberek gondolatait Hozzá fordítsuk, ezt mondva: „Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Senki, aki Krisztusról bizonyságot tesz, ne önmagát emelje ki, hanem terelje Rá az emberek figyelmét. Jézus felemelésére törekedjenek, ameddig mások is megismerik a világ Megváltóját. Éljen szívünkben olyan mértékben Krisztus szeretete, hogy a másokért érzett felelősségünk osztatlan és őszinte legyen. Gondoskodásunk széles skálát felölelve ne csak egyesekre korlátozódjon, akik kiemelt bizalmaskodással hízelegnek nekünk. Az ilyen jellegű barátságokra való hajlam oda vezet, hogy elhanyagoljuk azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van a szeretetre, és minden figyelmünket az előbbiekre fordítjuk. Ne szűkítsük le baráti körünket néhány kedvencre csak azért, mert ők hízelegnek nekünk. Az adott és kapott, de csupán részleges figyelem, nem Isten szolgáinak legfelsőbb javát szolgálja. Előfordul, hogy valaki támogatásért fordul egy barátjához, és a dicséret, a hízelgés és a figyelem, amit kap, átveszi annak a helyét, amit Isten kegyelmének kellene kitöltenie. Ilyen bizalmas módon függeni földi barátoktól azt jelenti, hogy törött mankókra támaszkodunk, és Krisztus, az igaz Barát teljesen feledésbe merül. Őt, aki a mi világosságunk, igazságunk, bölcsességünk, szentségünk és megváltásunk, már nem tekintjük életünk szükséges részének. Az emberi bizalmasok, társak elvonják azt a szeretetet és bizalmat, amelyet egyedül Istennek kellene adnunk. Mózes „mintha látta volna a láthatatlant”, és ez biztosította neki azt az erőt, amit egyetlen emberi lény sem adhat. „Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a fáraó leánya fiának mondják, inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét, Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.” Krisztus minden fiatal tanítványa ápoljon önzetlen szeretetet Krisztus többi tanítványa irányában, és legyenek figyelmesek, hogy ne engedjenek a hiú ámításnak és a különböző bölcsességeknek. Inkább hanyagolják a dicséretet és a hízelgést, minthogy bátorítsák azt. Keressék őszintén a felülről jövő bölcsességet, mert ez „először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességen munkálkodnak.”
A közkedveltség vagy egy tekintélyesebb személynek való hízelgés helyett inkább arra figyeljenek, van-e a környezetükben Istennek egy szegény gyermeke, akivel senki nem foglalkozik, és állítsák őt önzetlen figyelmük középpontjába. (…)
Keressétek hűségesen az élet világosságát, tanulmányozzátok Isten igéjét, és töltsétek meg kincstáratokat azzal a tudással, amit másokkal is megoszthattok. Isten kegyelemteljes szavai telve vannak vigasztalással és örömmel. Gyerekként és ifjúként szükségetek van tanulmányozásra, hogy kedvesnek bizonyuljatok Isten előtt. A fiatalok és az idősek egyaránt az örökkévalóságra készülnek, és a Krisztusba vetett hit által erős jellemet építhetnek ki. Isten Szentlelke által tesz képessé arra, hogy másokkal is megosszuk azt a nagy igazságot, amellyel minket elárasztott. – The Youth’s Instructor, 1893. május 25.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

1. Mi történik egy virágzó növénnyel, ha nem kap világosságot?

Hogyan alkalmazható ugyanez az elv lelki életünkre?

2. Jánoshoz hasonlóan, mire hívattunk el?

3. Mit nem tesznek Krisztus tanúi?

Ehelyett mit tesznek?

4. Mi történik, ha csupán néhány emberre fordítjuk figyelmünket?

5. Mi vezet oda, hogy az emberi barátok elvonják a Krisztusnak járó odaadást?

Mutasd be ennek eredményét.

6. Mit kell tenned az önfelmagasztalás és a hízelgés helyett?

7. Mit tegyünk ahelyett, hogy önmagunkra vagy a már eleve közkedvelt személyekre figyelnénk?

8. Gondolj egy szégyenlős, nehezen barátkozó ismerősödre. Elhatározod, hogy barátkozni kezdesz vele?

A Nepál keleti részéből származó Abhinit Singh egy nagyon szigorú hindu család legidősebb fia. Az egyik nagybátyjánál él Kathmanduban. Minden szombaton eljött a gyermekszombatiskolába, ahol sok éneket és történetet tanult Jézusról. Sita Pradhan, Gospel Outreach evangélista bátorította, és sokat beszélt neki Jézus szeretetéről. Íme a keresztsége előtti bizonyságtétele:
„A nevem Abhinit Singh, elvégeztem az iskolát, és jelenleg a szakdolgozatomon dolgozom. Jézusról és a kereszténységről a St. Devi Akadémián hallottam először, ahol a barátaim minden szombaton meghívtak a gyülekezetbe. Felnőtt, 17 éves fiú vagyok, és értem, hogy mit jelent az igaz vallás. Nagyon sok mindent megtanultam a Bibliából, és hálás vagyok vezetőinknek, hogy megmutatták a helyes utat. Ha nem a St. Devi Akadémián tanultam volna, nem ismertem volna meg a kereszténységet. Leginkább Sita Pradhan ihletett, aki a nagybátyám szomszédja. Én hindu család fia vagyok, szülőhelyemen nincsenek keresztények, sőt, az egész közösségben sem. Lehetséges, hogy én leszek az első keresztény a családunkból és a városunkból. A keresztség előtt nem kaptam meg, de nem is kértem a szüleim beleegyezését. Ha megtettem volna, soha nem engedték volna meg, hogy megkeresztelkedjek és megváltoztassam hagyományos vallásom. Amikor megtudják, dühösek lesznek és haragudni fognak, amiért így döntöttem. Nem tudom, milyen helyzetben leszek a keresztség után. Nem aggódom és nem törődöm magammal, mert tudom, hogy a hatalmas, erős Isten velem van. Ő megnyitja előttem az utat. Ma láttam, hogy a barátaim nagy része meghívta a keresztségére szüleit és rokonait, de nekem senkim sincs itt. Kicsit szomorú vagyok, amiért egyedül jöttem. Tudom azonban, hogy az én Istenem velem van. Nem tudom, milyen jövő vár rám. Ezek után lehet, hogy kirekesztett leszek, vagy kitagad a családom és a közösségem, de nem félek. Mindent Isten kezébe helyezek, és mától kezdve az Ő fia leszek. Kérlek, imádkozzatok értem!” Kérünk, emlékezzetek meg imában Abhinit Singhről. Legnagyobb vágya, hogy másoknak is beszéljen Krisztusról, és sok lelket vezessen Istenhez. Lelkész szeretne lenni. A mi Istenünk áldja meg ezt a fiatalembert, és nyissa meg előtte az utat, hogy Isten hűséges szolgájához méltóan felkészülhessen erre.


Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach munkájáról, vagy segíteni akarod Isten munkáját a 10/40-es ablakban, keresd fel a www.goaim.org honlapot, vagy hívd az 1-509-525-2951 telefonszámot.