1Izráel fiai pedig újból gonoszul cselekedtek az ÚR szemében, azért az ÚR a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre.
2Élt ebben az időben egy férfi, aki Corából, Dán nemzetségéből való volt, név szerint Mánóah, akinek meddő volt a felesége, és nem szült.
3Egyszer az ÚR angyala megjelent az asszonynak, és azt mondta: Íme, most meddő vagy, nem szültél. De fogansz majd, és fiút szülsz.
4Azért most vigyázz magadra, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és semmi tisztátalant ne egyél.
5Mert íme, várandós leszel, és fiút szülsz, és ne érintse borotva a fejét, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek anyja méhétől fogva. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok kezéből.
6Az asszony elment, és elmondta a férjének: Isten embere jött hozzám, akinek olyan volt a tekintete, mint Isten angyalának, igen félelmetes, úgyhogy meg sem mertem kérdezni, hogy honnan való, és ő sem mondta meg nekem a nevét.
7Ezt mondta nekem: Íme, várandós leszel, és fiút fogsz szülni. Azért most se bort, se más részegítő italt ne igyál, és semmi tisztátalant ne egyél, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek, anyja méhétől fogva halála napjáig.
8Mánóah pedig az ÚRhoz könyörgött, és ezt mondta: Kérlek, URam, Istennek az az embere, akit ezelőtt küldtél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendő gyermekkel!
9Isten meghallgatta Mánóah kérését, és Isten angyala ismét eljött az asszonyhoz, amikor a mezőn volt, és férje, Mánóah nem volt vele.
10Akkor az asszony sietve elfutott, és elmondta a férjének: Íme, megjelent nekem az a férfi, aki a múltkor hozzám jött.
11Mánóah fölkelt, és elment felesége után. Amikor odaért ahhoz a férfihoz, azt mondta neki: Te vagy-e az, aki ezzel az asszonnyal beszéltél? Ő azt felelte: Én vagyok.
12Erre azt mondta Mánóah: Ha majd beteljesedik ígéreted, hogyan bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjünk vele?
13Az ÚR angyala pedig ezt mondta Mánóahnak: Mindattól, amit csak mondtam az asszonynak, őrizkedjék.
14Semmiből se egyen, ami bortermő szőlőből származik, és bort és más részegítő italt se igyon, és semmi tisztátalant ne egyen. Mindazt, amit parancsoltam neki, tartsa meg.
15Ekkor Mánóah ezt mondta az ÚR angyalának: Kérlek, hadd marasztaljunk még téged, hogy egy kecskegödölyét készíthessünk neked.
16De az ÚR angyala így szólt Mánóahhoz: Hiába marasztalnál itt, nem eszem a kenyeredből, és ha áldozatot akarsz készíteni, az ÚRnak áldozd azt. Mert nem tudta Mánóah, hogy az ÚR angyala az.
17Mánóah így szólt az ÚR angyalához: Mi a te neved, hogy ha majd beteljesedik ígéreted, tisztességgel illethessünk téged?
18Az ÚR angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem, amely olyan csodálatos?
19Mikor aztán vette Mánóah a kecskegödölyét és az ételáldozatot, és feláldozta azt egy kősziklán az ÚRnak, csodálatos dolgot tett ő Mánóahnak és feleségének a szeme láttára.
20Mert amikor a láng fölcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában fölszállt az ÚR angyala. Amikor Mánóah és felesége meglátta ezt, arccal a földre borultak.
21És többé nem jelent meg az ÚR angyala Mánóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy az ÚR angyala volt az.
22Ekkor Mánóah azt mondta feleségének: Bizony meg fogunk halni, mert láttuk Istent.
23De erre azt mondta neki a felesége: Ha az ÚR meg akart volna ölni minket, nem fogadta volna el kezünkből az elégő áldozatot és az ételáldozatot, és nem mutatta volna nekünk mindezeket, és nem hallhattunk volna ilyen dolgokat.
24Azután az asszonynak fia született, és elnevezte Sámsonnak. A gyermek fölnövekedett, és megáldotta őt az ÚR.
25És az ÚR lelke nyugtalanítani kezdte őt a Dán táborában, Corá és Estáól között.