1A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.
2Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, ahogyan aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadni szoktak, akiknek zsákmányt osztanak.
3Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.
4Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.
5Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
6Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Ur ának féltő szeretete viszi véghez ezt!
7Egy igét küldött Jákóbnak az Úr, és az eljutott Izráelhez,
8hogy megtudja az egész nép, Efraim és Samária lakossága, amely gőgösen és dölyfös szívvel mondja:
9Téglák omlottak le, de mi faragott kőből építünk! Vadfügefákat vágtak ki, de mi cédrusokkal pótoljuk!
10Fölbujtja ellene az Úr Recín vezéreit, és ráuszítja ellenségeit:
11az arámokat elölről, a filiszteusokat hátulról, és falják Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva.
12De ez a nép nem tért meg ostorozójához, és nem kereste a Seregek Ur át.
13Ezért kiirtotta az Úr Izráelből a fejet és a farkat, a pálmát és a kákát egyszerre.
14A vén és a főrendű a fej, a hazugságot tanító próféta pedig a farok.
15Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői, és megzavarodtak azok, akiket vezettek.
16Ezért nem örül ifjainak az Úr, nem könyörül árváin és özvegyein, mert mindenki elvetemült gonosztevő, és minden száj bolondságot beszél. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.
17Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz, megemészti a tövist és a gazt. Meggyújtja az erdő bozótját, gomolyogva száll föl a füstje.
18A Seregek Ur ának haragja miatt borul lángba az ország, a nép pedig tűz martaléka lesz; senki sem könyörül a másikon.
19Jobbjába is beleharap, mert olyan éhes, balját is megenné, mert nincs mivel jóllaknia; saját karjáról is leenné mindenki a húst:
20Manassé Efraimra, Efraim Manasséra, mindketten Júdára támadnak. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.