---

¹ A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úr isten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?
² Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk,
³ csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok!
⁴ A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg!
⁵ Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.
⁶ Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett.
⁷ Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.
⁸ Amikor aztán meghallották az Úr isten hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úr isten elől a kert fái között.
⁹ De az Úr isten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?
¹⁰ Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem.
¹¹ Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?
¹² Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem.
¹³ Akkor az Úr isten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem.
¹⁴ Akkor ezt mondta az Úr isten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben!
¹⁵ Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.
¹⁶ Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.
¹⁷ Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben!
¹⁸ Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed!
¹⁹ Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!
²⁰ Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek.
²¹ Az Úr isten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.
²² Azután ezt mondta az Úr isten: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen,
²³ kiűzte az Úr isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
²⁴ És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet.