1Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!
2Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt.
3Minden, ami csak él és mozog, legyen a ti eledeletek! Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt.
4De ne egyétek a húst az éltető vérrel együtt!
5Bizony, számon kérem a benneteket éltető vért! Minden állattól számon kérem azt, és az embertől is számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét.
6Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.
7Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!
8Isten azt mondta Nóénak és fiainak:
9Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal,
10meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, jószággal és minden szárazföldi vaddal, mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel.
11Szövetségre lépek veletek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet.
12Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre:
13szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.
14Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn,
15akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására.
16Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.
17Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet minden földi élőlénnyel kötöttem.
18Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja.
19Ezek hárman Nóé fiai, és ők népesítették be az egész földet.
20Nóé, a földműves volt az első, aki szőlőt ültetett.
21Egyszer bort ivott, megrészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában.
22Hám, Kánaán ősatyja meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének.
23Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét.
24Amikor Nóé kijózanodott, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia,
25ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között!
26Ezután ezt mondta: Áldott az Úr, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája!
27Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban! Legyen Kánaán a szolgája!
28Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt.
29Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.