---

¹ Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett, és az Úr mindennel megáldotta Ábrahámot.
² Egyszer azt mondta Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá,
³ hadd eskesselek meg az Úr ra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom,
⁴ hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak!
⁵ De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél?
⁶ Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy visszavidd oda a fiamat!
⁷ Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozhass feleséget a fiamnak.
⁸ Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda.
⁹ Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra.
¹⁰ Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának tevéi közül az útra, és magához vett urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Arám-Naharajimba, Náhór városába.
¹¹ A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál estefelé, amikor vízért jártak az asszonyok.
¹² Akkor ezt mondta: Ur am, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt!
¹³ Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni.
¹⁴ Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt!
¹⁵ Még végig sem mondta ezt, máris jött Rebeka korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának volt a leánya, Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége.
¹⁶ Nagyon szép leány volt, hajadon, akinek még nem volt dolga férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött.
¹⁷ Ekkor a szolga odaszaladt hozzá, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból!
¹⁸ A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki.
¹⁹ Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
²⁰ Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odaszaladt meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének.
²¹ Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az Úr, vagy sem.
²² Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút,
²³ és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra hely éjszakára apád házánál?
²⁴ Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült.
²⁵ Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára.
²⁶ Akkor az ember meghajolt, leborult az Úr előtt,
²⁷ és ezt mondta: Áldott az Úr, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól. Az Úr vezérelt engem ezen az úton uram testvérének házához.
²⁸ A leány pedig elszaladt, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt.
²⁹ Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz.
³⁰ Látta ugyanis a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és hallotta húgának, Rebekának a szavait, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember. Odament tehát ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál,
³¹ és így szólt: Jöjj be, áldott embere az Úr nak, mit állsz idekint? Én már előkészítettem a házat és a tevék helyét is.
³² Az ember bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is.
³³ Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj!
³⁴ Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok.
³⁵ Az Úr igen megáldotta az én uramat, aki meggazdagodott: adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket és szamarakat.
³⁶ Uram felesége, Sára öregkorában szült fiút uramnak, és ő mindenét a fiúnak adta.
³⁷ Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom,
³⁸ hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak!
³⁹ S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem? –
⁴⁰ akkor így felelt nekem: Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából.
⁴¹ Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.
⁴² Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: Ur am, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok!
⁴³ Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból,
⁴⁴ és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek! – az legyen az a leány, akit az Úr az én uram fiának rendelt.
⁴⁵ Még végig sem mondtam ezt magamban, máris jött Rebeka korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom!
⁴⁶ Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta.
⁴⁷ Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába tettem, a karpereceket pedig a kezére.
⁴⁸ Azután meghajoltam, leborultam az Úr előtt, és áldottam az Ur at, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vihessem el feleségül a fiának.
⁴⁹ Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert akkor máshol kell tovább keresgélnem!
⁵⁰ Lábán és Betúél így válaszolt: Az Úr tól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót.
⁵¹ Itt van Rebeka, fogd és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az Úr.
⁵² Amikor Ábrahám szolgája hallotta ezeket a szavakat, földre borult az Úr előtt.
⁵³ Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is.
⁵⁴ Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz!
⁵⁵ A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet!
⁵⁶ De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen az Úr szerencséssé tette utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz!
⁵⁷ Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát!
⁵⁸ Odahívták Rebekát, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek!
⁵⁹ Elbocsátották tehát húgukat, Rebekát és a dajkáját meg Ábrahám szolgáját embereivel együtt.
⁶⁰ Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát!
⁶¹ Azután fölkelt Rebeka és szolgálóleányai, felültek a tevékre, és követték azt az embert. A szolga pedig fogta Rebekát, és elment.
⁶² Izsák éppen megérkezett a Lahajrói-kúttól, mert a Délvidéken lakott.
⁶³ Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek.
⁶⁴ Rebeka is föltekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről,
⁶⁵ és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát.
⁶⁶ A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett.
⁶⁷ Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.