Fény a sötétben

Szombat délután

E heti tanulmányunk: Zsoltárok 119:105, 16, 130, 133, 160; Példabeszédek 16:25; 3:23; János 8:44; Apostolok cselekedetei 20:27-32; 2Korinthus 4:3-6; 2Thesszalonika 2:7-12; A nagy küzdelem 3. fej.

A Biblia utolsó irata, A jelenések könyve az ördögöt sárkányként és kígyóként ábrázolja (Jel 12:9). Azért sárkány, mert el akarja pusztítani Isten népét, és kígyó, mert minden ravaszságát a megtévesztésre használja. A Krisztus halála utáni évszázadokban a Római Birodalomban ezreket kínoztak meg, vetettek oroszlánok elé és égettek el máglyán azért, mert nem voltak hajlandóak az ő „isteneiket” imádni. A kegyetlen büntetések dacára is sokan hűségesek maradtak, az evangélium tovább terjedt, az egyház pedig növekedett. Sátán emiatt változtatott a stratégiáján. Pogányok sokaságát keresztelték meg anélkül, hogy a Biblia igazságára megfelelően megtanították volna őket. Özönlött az egyházba a tévtanítás, amikor a vezetők népszerű szokásokkal egyesítették a Szentírás igazságait. A 4-5. század a kompromisszum kora volt, mert az egyházi főemberek pogány szokásokkal vegyítették a keresztény tanításokat. Isten viszont továbbra is népével volt, még a legnehezebb időszakokban is. Rátaláltak Jézusra, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6), és a Szentlélek hatalma által szilárdan megálltak, noha óriási nyomás nehezedett rájuk, hogy feladják lelkiismereti meggyőződéseiket. Hűek maradtak az Úrnak a Szentírásban kinyilatkoztatott akaratához, rendületlenül kiálltak az Ige igazsága mellett a nyílt vagy burkolt kényszerítések ellenére is.

Április 13–20. – A vallásszabadság hete
Április 20. – A vallásszabadság napja (adományok)
 

EGW idézet

Sátán szüntelen kifogásokat kínál Isten választott népének, hogy elvonja a figyelmüket a komoly felkészüléstől a közvetlen előttünk álló eseményekre. Csaló ő a szó valamennyi értelmében, és gyakorlott hitető. Mennyből kölcsön vett fénnyel álcázza terveit és csapdáit. Azzal kísértette meg Évát, hogy egyen a tiltott gyümölcsből, hogy rábeszélte arra a meggyőződésre, hogy haszna lesz abból. Sátán vezeti ügynökeit, hogy bemutassák a különböző találmányok és szabadalmak jogait, hogy a szombattartó adventisták, akik gyorsan meg akarnak gazdagodni, kísértésbe essenek, az ördög kelepcéjébe, mely romlásba dönti az embert. Az ördög ugyanis éber, fáradhatatlanul viszi fogságba a világot, és a világiak közreműködésével szüntelen kellemes izgalmat támaszt, hogy magához vonzza a gyanútlan, állítólag igazságban hívő embereket, és ezzel a lépéssel csatlakozzanak a világiakhoz. A szem kívánsága, az izgalom és a kellemes szórakozások kívánása Isten népének kísértése és csapdája. Sátánnak sok olyan finoman szőtt veszélyes hálója van, mely ártatlannak látszik, de amit ügyesen felállít, hogy elcsábítsa Isten népét. – Bizonyságtételek, 1. köt., 550. o.

Amikor az embereket a kísértései révén Sátán bűnbe viszi, és amikor a magatartásuk nem hasonlít Krisztuséhoz, akkor lehet, hogy nem is tudatosul bennük saját állapotuk, mivel a bűn álnok, és hajlamos csökkenteni az erkölcsi értékrendet. Azonban önvizsgálat, a Szentírás tanulmányozása, alázatos imádkozás és a Szentlélek segítségével rádöbbenhetnek tévedéseikre. Ha megvallják bűneiket, és megtérnek, akkor a kísértő többé nem tűnik számunkra a világosság angyalának, hanem úgy tekintenek majd rá, mint csalóra.
Mindazok, akik elismerik, hogy a feddés és a helyreállítás Istentől jön, s ezáltal beismerik a vétkeiket, értékes leckéket tanulhatnak meg. Látszólagos legyőzésük győzelemmé változik. Nem saját erejükben, hanem Isten erejében bízva állhatnak meg. Komolyak, lelkesek és szeretetteljesek, alázatban egyesültek, és Isten Igéjének elvei vezetik őket. Biztonságban járnak, és nem botránkoznak meg az úton, amelyre menynyei világosság árad. – That I May Know Him, 239. o.

„Ismét szóla azért hozzájok Jézus mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Jn 8:12)
A menny felé vezető úton haladóknak biztos vezetőre van szükségük. Nem járhatunk emberi bölcsesség szerint. Nagy előjogunk hallani Krisztus hangját, aki beszél hozzánk, miközben az élet útját járjuk. Ő mindig bölcs szavakat szól.
Sátán nagy igyekezettel munkálkodik annak érdekében, hogy tönkre tegye az emberi lelket. Nagy hatalommal szállt alá, tudva, hogy kevés ideje van. Egyetlen biztonságunk, ha Krisztus közelében maradunk, az ő bölcsessége szerint járunk, és az ő igazsága szerint élünk. Nem mindig vesszük észre Sátán ténykedéseit, és nem tudjuk, hová helyezte ki a csapdáit. Jézus azonban tud az ellenség álnokságairól, ezért biztos ösvényen vezetheti lépteinket. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6) – jelentette ki Krisztus. – Our High Calling, 16. o.
 

1. Vessük össze Jn 8:44 és 14:6 verseit! A két igeszakasz alapján milyen különbséget veszünk észre Jézus és Sátán jelleme között?

Amit Jézus mond, az az igazság, mert tőle ered az igazság. Ez fakad a mindentudó, bölcsességgel, szeretettel teljes Isten szívéből. Ő a valóság és minden igazság forrása. Ezzel ellentétben Sátán hazug, a hazugság atyja. Felkészült rá, hogy hazugságot, csalást, félrevezetést és az igazság eltorzítását felhasználva térítse el Isten népét. Becsapta Évát a kertben, amikor torz képet festett az igazságról, kételyt ébresztett benne, és szemrebbenés nélkül tagadta azt, amit Isten mondott. A gyümölcs elfogyasztását illetően egyértelműen meghazudtolta Isten szavát: „Bizony nem haltok meg” (1Móz 3:4). Az évszázadok során Sátán ezt a stratégiát alkalmazta. Aláássa az emberek bizalmát Isten Igéjében, szembehelyezkedik az Úr kinyilatkoztatott akaratával, elferdíti a Szentírást, és időnként, ha ezt véli előnyösnek, helytelenül idézi a Bibliát.

2. Mi a közös Péld 23:23, Jn 8:32 és 17:17 verseiben Isten Igéjének igazságával kapcsolatban? Mi a központi üzenetük?

„Sátán jól tudta, hogy az emberek a Szentírás fényében felismerhetik csalásait, és leküzdhetik hatalmát. A világ Megváltója is az Igével állt ellen Sátán ostromának. Minden egyes támadásnál Krisztus feltartotta az örök igazság pajzsát, és így szólt: »Meg van írva.« Az ellenség minden egyes indítványával szemben az Ige bölcsessége és hatalma volt a válasz. Sátán úgy akarta megőrizni az emberek feletti hatalmát és megalapozni a pápai bitorló tekintélyt, hogy elzárta a Szentírás ismeretét az emberek elől. A Biblia Istent dicsőíti, és a véges embert az őt megillető helyre teszi, ezért Sátán a Biblia szent igazságait elhallgattatta és eltitkoltatta. A római egyház is ezt a taktikát követte. Évszázadokig megtiltotta a Biblia terjesztését. Az embereknek tilos volt a Szentírást olvasni vagy házukban tartani. Elvtelen papok és főpapok úgy magyarázták tanításait, hogy állításaikat alátámasszák velük. Így történt, hogy a pápát majdnem mindenki Isten földi helytartójának ismerte el, akinek hatalma van az egyház és az állam felett” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 45. o.).

Beszélgessünk arról, hogy Sátán ma milyen úton-módon igyekszik eltorzítani vagy félremagyarázni Isten Igéjét!

EGW idézet

Jézus a teljes igazság szerzője. Minden ragyogó gondolat, minden bölcs tanítás, minden emberi képesség és talentum Krisztustól kapott ajándék. Ő nem vett kölcsön emberi gondolatokat, hanem Ő maga a gondolatok szerzője. De amikor lejött a földre, az emberiségre bízott igazság drágakincseit a hiedelmek és a hagyományok sarába lesüllyedve találta. Tévedések szőtték át a legfontosabb igazságokat, hogy megfelelhessenek az örök csaló céljainak. Krisztus azonban minden tévtanítást eltávolított. A világ Megváltóján kívül senki sem tudott olyan tisztaságú igazságot hirdetni, melyben nem voltak jelen az igazságok szépségét elrejteni hivatott sátáni tévtanok. Krisztus fogta az igazságot, amire szüksége volt az embernek, elválasztotta azt a tévelygéstől és a világi hiedelmektől, hogy az emberek újból befogadhassák annak örök értékeit. Eltávolította a kétely felhőjét, hogy napfényre kerüljön az igazság, és ragyogó sugarai elűzzék az emberek szívéből a homályt. – That I May Know Him, 207. o.

Sátán minden energiáját arra összpontosítja, hogy akaratodat az övéhez igazítsa, és eszközévé tegyen Krisztus terveinek ellenzésében, azzal, hogy elutasítod, hogy Krisztus uralkodjon feletted… Az ördög arra törekszik, hogy elvonjon téged Krisztustól, hogy eszköze lehess abban, hogy másokat is eltérítsen, és így meghiúsítsa Isten tervét. Ő a hazugság atyja, szövi a hamisság hálóját, amelybe hazugságainak köteleivel köt szolgálatára. Minél értelmesebb vagy, minél vonzóbb, annál nehezebb azon munkálkodnia, hogy rábeszéljen, hogy talentumaidat a lába elé helyezd, és segíts neki véghez vinnie céljait, hogy másokat halálos zászlaja alá csábítson. Ha csak ezzel tudja lefoglalni elmédet, meg tudja csinálni. Pál megkérdezi: Ki csábított el titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? Sátán a csábító, és ő munkálta ki, hogy Jézust kirekessze a lélekből, és ő maga ülhessen a szív trónjára.
Könyörgök nektek, fiúk és lányok, hogy szakítsatok a gonosz csábításával. Meneküljetek Jézushoz, mentsvárunkhoz, és ragaszkodjatok az örök élethez. – Isten fiai és leányai, 336. o.

Az igazság átalakító befolyása szentel meg bennünket, ezért szeretjük Isten parancsolatait. A félelem és kárhoztatás eltűnt. Jézus Krisztus szeretete – amely végtelen áldozatában nyilvánult meg az ember megmentése érdekében – minden akadályt ledöntött. Isten szeretete beárad az emberi lélekbe, és hála ébred abban a szívben, amely azelőtt hideg volt, mint a kő. A megfeszített Krisztus, „a mi igazságunk” megnyeri a szívet, és bűnbánatra bír. Mindez olyan egyszerű, hogy a gyermekek is megérthetik, de mindenkit elbűvöl, aki szemléli a bölcsességet, szeretetet és hatalmat, amelynek mélységét sohasem érthetjük meg teljesen. Mutassuk be ezt az igazságot az embereknek, akik a bűn foglyai, hogy mindenki megláthassa: Krisztus a mi törvényszegésünkért halt meg, és Ő mindnyájunkat szeretne megmenteni. […]
Az igazság szentségének és tekintélyének mélységes érzése kellene, hogy hatalmába kerítsen bennünket. – Az én életem ma, 265. o.
 

3. ApCsel 20:27-32 verseiben Pál apostol konkrétan mire figyelmeztette az efézusi gyülekezet vezetőit a hittől való eltéréssel kapcsolatban?

Tanácsaival Pál fel akarta készíteni az egyházat a közelgő veszélyre.
Ebben a szakaszban arról írt, ami leginkább aggodalommal töltötte el. „…ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat” (ApCsel 20:29, ÚRK). Másképp mondva, a hívők ádáz üldözésre számíthatnak az egyházon belül. Az apostol kifejezte azt is, hogy még mi aggasztja: „Sőt közületek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (ApCsel 20:30, ÚRK). Tévtanítások jutnak be az egyházba. Hamis tantételek kerülnek az Istentől származó igazságok helyére, elterjedté válnak a pogány szokások. A 4-5. században a keresztény egyházban burkolt módon teret nyertek a tanbeli engedmények, amit valószínűleg a misszió támogatásával igazoltak. Azonban ennek az lett a rettenetes következménye, hogy eltávolodtak Isten Igéjének igazságaitól.
 

4. Mit ír Pál apostol a közelgő hitehagyásról 2Thessz 2:7-12 szakaszában? Milyen jellemzőkre kellett figyelniük a hívőknek?

Sokatmondó Pál megjegyzése, miszerint „működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne” (2Thessz 2:7). Már Pál idejében megkezdődött a fokozatos eltérés Isten Igéjének igazságától az Isten törvényének való engedelmesség tekintetében. A későbbi századokban pedig a távolodás egyre kiszélesedett. A második parancsolattal ellentétben behozták a bálványokat a keresztény istentiszteletbe. Évezredeken át minden pogány vallásban kiemelt, fő helye volt a bálványoknak. Az egyházhoz csatlakozó pogányok számára úgy akarták elfogadhatóbbá tenni a kereszténységet, hogy a pogány istenségeket átnevezték szentekké. A vasárnapot, a napisten imádatának a napját fokozatosan átvették a keresztény istentisztelet napjaként, a feltámadás tiszteletére. Még most is ez a Szentírás által nem szentesített, hamis istentiszteleti nap a legelterjedtebb.

Ma milyen kompromisszumok jelennek meg az egyházban? Ami pedig még fontosabb, hogy talán te magad milyen téren engedsz a hitelvekből? Előfordulhat, hogy időnként keveredik az igazság a tévedéssel?

EGW idézet

Az utolsó nagy csata két szembenálló sereget mutat. Az egyik oldalon az ég és föld Teremtője áll. Az ő oldalán állókon rajtuk a jele. Ők engedelmesek parancsolatainak. A másik oldalon a sötétség fejedelme áll a hitehagyást és lázadást választókkal.
Komoly, félelmetes idő ez a gyülekezetnek… Isten Lelke fokozatosan visszavonul a világból. Sátán is gyűjti a gonoszság hadait, kimenve a föld királyaihoz és az egész világra, hogy zászlója alá gyűjtse őket, kiképezve a mindenható Isten nagy napjának viadalára. Sátán a lehető legnagyobb erőfeszítéseket teszi az utolsó csatában való felülkerekedésre. Alapvető elveket fognak elővenni, és döntéseket hoznak velük kapcsolatban. Hitetlenség lesz úrrá mindenfelé. Elszaporodott az istentelenség. A gyülekezet tagjainak hitét egyen-egyenként megpróbálják, mintha sohasem lett volna más személy a világon. – A Te Igéd igazság, 7. köt., 982–983. o.

Amikor a nagy csaló munkához lát, az istenfélelem tettetésével férkőzik be az emberek bizalmába, majd agyafúrt, félrevezető szellemével viszi véghez terveit. […]
Akadnak, akik azt állítják, hogy új világosságot hoznak, s hitújítóknak kiáltják ki magukat. Nagy tekintélyre tesznek szert olyan körökben, ahol az a meggyőződés terjedt el, hogy Isten népe tévúton jár, és olyanok között is, akik elégedetlenek a gyülekezet lelkiségével. Az utóbbiak igaz, becsületes szívvel kívánják a javulást, a magasabb színvonalú lelki életet. Ha Krisztus szolgái eléjük tárnák a tiszta, romlatlan igazságot, elfogadnák azt, és engedelmeskedve megtisztulnának. De Sátán, aki mindig éber, a jobb után vágyó lelkek nyomába szegődik. A hitújító magasröptű nyilatkozatával közelíti meg ezeket az embereket, s még messzebb vonja őket a világosság ösvényétől. – Bizonyságtételek, 5. köt., 143–144. o.

A gonoszság erői Ádám bukása óta minden nemzedékben elérték, hogy az Isten parancsolatait megtartóknak állandó küzdelmet kelljen vívniuk. Aki mindvégig diadalmaskodni akar, annak le kell győznie Sátán erőit és minden lépésnél megtapasztalt heves támadásait. Egy éber és ravasz ellenséggel kell szembeszállniuk, aki sosem alszik, ezért fáradhatatlanul igyekszik aláaknázni Isten szolgáinak hitét.
A jó és a gonosz sosem fér meg egymás mellett. Világosság és sötétség között sosem lesz kiegyezés. Az igazság a kinyilatkoztatott világosság; a hazugság pedig a sötétség. A világosságnak nincs köze a sötétséghez, feddhetetlenség nem társulhat törvénytelenséggel. […] Isten a rendelkezésünkre bocsátotta azt a fegyverzetet, amellyel minden embernek harcolnia kell. Bárcsak Krisztus katonái felöltenék Isten fegyverzetét, és szilárdan szembeszállnának Sátán támadásaival. – In Heavenly Places, 260. o.

A Szentlélek a gondolatainkon keresztül munkálkodik bennünk. Hív, hogy kutassuk a világmindenség titkait. Találó megjegyzés: „Keresztényként nem fogjuk vissza a gondolatainkat a templom kapujában.” Viszont önmagában még a briliáns emberi értelem sem képes felfedezni a Szentírás isteni igazságait. Az igazság nem emberi nézet, hanem isteni kinyilatkoztatás.

6. Olvassuk el Bír 21:25, Péld 16:25 és Ézs 53:6 verseit! Mit tudhatunk meg belőlük Sátán félrevezető stratégiájáról?

Az ördögnek egyik legeredményesebb csalása, hogy elhiteti velünk: az emberi elme képes a Szentlélek segítsége és Isten Igéjének tanítása nélkül is megérteni Isten akaratát. Lehetnek olyan utak, amelyek helyesnek tűnnek számunkra, sőt egész kultúrák számára, Isten szemében azonban teljes egészében rosszak.
Néhány éve a feleségemmel elhatároztuk, hogy kimegyünk az erdőbe a hotel mellett, ahol éjszakára megszálltunk. Általában igen jól tájékozódom. Amikor már vagy egy órája sétáltunk, több ösvényt is bejártunk, biztosra vettem, hogy különösebb nehézség nélkül megtalálom a visszavezető utat. Azonban hamarosan kiderült, hogy eltévedtünk. A nap hanyatlóban volt, én pedig a legrosszabbtól tartottam. Szerencsére találkoztunk más kirándulókkal, akik ismerték az utat. Úgy 8 km-re távolodtunk el, viszont volt a közelben egy főút. Újdonsült ismerőseink autója a közelben parkolt, és felajánlották, hogy visszavisznek a szállóhoz. Különösen sokat jelentett nekünk, hogy olyanokkal találkoztunk, akik ismerték az utat, sőt még el is tudtak bennünket vinni.
Isten nem hagyott minket magunkra a földről a mennybe vezető úton. A Szentlélek a figyelmünket a Szentírásra irányítja, az vezet hazafelé. Csakis Isten Igéjének fényében érthetjük jól, mi az igazság, mi a tévedés, helyes vagy helytelen, jó és rossz. Ami ellentétben áll Istennel és Igéjével, az tévedés, ami mindig veszélyes. Ami összhangban van Istennel, az igaz és jó. Milyen fontos, hogy Isten Igéje legyen számunkra a döntő az igazság és az erkölcs kérdéseiben!
 

Az emberi értelem miért nem képes felfedezni az isteni igazságot a Szentlélek segítsége nélkül? Beszélgessünk az emberi értelem és az isteni kinyilatkoztatás közötti kapcsolatról! Nézzük meg például Dániel 2. fejezetének próféciáját, ami Babilon korától egészen a jövőig átível a világ történelmén! Hogyan hat az emberi gondolkodásra egy ilyen prófécia?

EGW idézet

Krisztus tanításainak és prédikációinak tárgya Isten Igéje volt. A kérdezősködőknek egyszerűen válaszolt: „Meg van írva.” „Mit mond az Írás?” „Hogyan olvasod?” Ha barátban, ha ellenségben érdeklődés ébredt, minden alkalommal az Ige magvát hintette. Ő, aki az út, az igazság és az élet, aki maga az élő Ige, a Szentírásra mutat: „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” – mondja (Jn 5:39).
Krisztus szolgáinak ugyanezt kell tenniük. Az emberi elméletek és feltevések ma is kiszorítják Isten Igéjének életadó igazságait, mint régen. Az evangélium sok állítólagos prédikátora szerint nem az egész Biblia ihletett. Az egyik bölcs ember elveti az egyik részt, a másik pedig megkérdőjelezi a másikat. Saját véleményüket az Ige fölé helyezik. Az Írást csupán saját tekintélyükre építik, és megfosztják isteni hitelességétől… Krisztus megdorgálta ezeket a törvénysértőket… A Bibliát a végtelen Isten beszédeként, minden vitás kérdés megoldójaként, hitünk alapjaként kell kezelnünk. – Krisztus példázatai, 38–39. o.

Sátán egyik eszköze, hogy elfogadtatja az emberekkel a hitetlenek meséit, s ezzel homályba burkolhatja Isten törvényét, amely önmagában világos, és Isten kormányzata elleni lázadásra bujtathat embereket. Támadása különösen a negyedik parancsolat ellen irányul, mert az érthetően rámutat az élő Istenre, az ég és a föld Alkotójára. […]
Még vallásos keresztények is elfogadják a Szentírás világos tényeivel szembeni emberi okfejtést. Sokan ellenzik a próféciák tanulmányozását, különösen Dániel és Jelenések könyvét, mondván, azok oly homályosak, hogy nem is tudjuk megérteni. De pontosan ezek az emberek készséggel elfogadják a geológusok mózesi feljegyzéssel ellentétes feltevéseit. Ám ha az isteni kinyilatkoztatást oly nehéz megérteni, következetlen dolog elfogadni puszta feltevéseket azzal kapcsolatban, amit Isten nem nyilatkoztatott ki! – Pátriárkák és próféták, 113. o.

Lelki sötétség borult a földre, és sűrű homály az emberekre. Sok egyházban kétkedéssel és hitetlenül értelmezik a Szentírást. Sokan, nagyon sokan megkérdőjelezik a Biblia igazságát. Az emberi fejtegetés és a halandó szívek képzelgései aláaknázzák Isten Szavának ihletettségét, továbbá a titokzatosság felhője veszi körül mindazt, amit magától értetődőnek kellene venni. Semmi nem rajzolódik ki tisztán, élesen. Ez az utolsó napok egyik jellemzője.
E szent könyv kiállta Sátán támadásait, aki gonosz emberekkel szövetkezett, hogy minden isteni eredetű dolgot homályba és sötétségbe burkoljon. Az Úr azonban – csodatevő hatalma által – megőrizte a Szentírást, hogy irányjelzőként mutathassa a mennybe vezető utat az emberi családnak. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., 15. o.

7. Olvassuk el 2Kor 4:3-6 szakaszát! Mit jelent az, hogy „akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit” (2Kor 4:4)? Hogyan következik be a vakság? Hogyan nyílik meg a szemük?

A szakaszban szereplő „elme” szó görögül noema, ami felfogást, értelmi képességet jelent. „A Krisztus és Sátán közötti harc az emberek gondolataiért dúló küzdelem (Róm 7:23, 25; 12:2; 2Kor 3:14; 11:3; Fil 2:5; 4:7-8). Sátán legfőbb tevékenysége, hogy elvakítja, elsötétíti az emberek elméjét. Akadályozza őket Isten Igéjének tanulmányozásában, az értelmi erőket megzavarja a test és a lélek túlhajszolásával, teljes mértékben leköti a gondolatokat e világ dolgaival, a büszkeségre, az önfelmagasztalásra hivatkozva” (The SDA Bible Commentary. 6. köt. 854. o.).
Az elveszettek ismeretei nem azért hiányosak, mert képtelenek volnának valamit megérteni, megtudni, hanem mert nem akarják. Sokaknak megvolt minden lehetősége az igazság megismerésére, de úgy döntöttek, hogy nem hisznek, Sátán pedig elvakította a szemüket. Sátán a sötétség országának ura. A Bibliakommentár még hozzáteszi: „Egyedül az evangélium által lehet leleplezni Sátán ördögi mesterkedéseit és csalásait, így láthatják meg az emberek a sötétségből a világosságba vezető utat” (i. m. 854. o.). Az Újszövetség üzenetének Jézus élete, halála és feltámadása a lényege. Jézus áll az evangélium és a teljes Biblia középpontjában. Az egész Szentírás róla tesz bizonyságot (Jn 5:39).

8. Hogyan mutatják be Jézust Jn 1:4, 5, 9 és 14 versei? Figyeljük meg különösen a 14. verset!

A keresztény egyház első évszázadaiban az újszövetségi hívők maradéktalanul elkötelezték magukat Krisztus mellett, aki fény volt számukra a sötétben. Kegyelme által megváltotta őket, ereje átalakította életüket, és szeretete jelentette a hajtóerőt számukra. Krisztus iránti hűségüket még a halál sem törhette meg. Az evangélium fényében felismerték az ördög csalásait. Krisztusnak mindig voltak olyan emberei, férfiak és nők, akik kegyelme által bátran kiálltak igazságáért. Az első századokban Krisztus szeretetének, kegyelmének és igazságának fénye ragyogott a sötétben.

EGW idézet

Az emberek ma is mohón keresik a földi kincseket. Tele vannak önző, becsvágyó elképzelésekkel. Az evilági gazdagságért, dicsőségért és hatalomért az emberi igazságokat, hagyományokat és kívánalmakat Isten kívánalmai fölé helyezik. Krisztus kincsei rejtve vannak előttük. […]
„Ha... leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.” (2Kor 4:3–4)
A Megváltó látta, hogy az embereket teljesen lefoglalja a nyereséghajhászás, és szem elől tévesztik az örök valóságokat. Jézus vállalkozott e betegség gyógyítására. Meg akarta törni az elvakító, lélekbénító varázst… Krisztus a bukott emberiség elé tárja a szem elől tévesztett nemesebb világot, hogy meglássák az örök valóságokat. Elviszi őket az Isten leírhatatlan dicsőségétől fénylő végtelenség küszöbéig, és megmutatja nekik a kincset, amire ott bukkanhatnak. – Krisztus példázatai, 106. o.

Az ember a bűn által elszakította magát Isten életétől. Lelke megbénult Sátánnak, a bűn szerzőjének mesterkedéseitől. Az ember magától képtelen megérezni a bűnt, képtelen értékelni és elsajátítani az isteni jellemet. Ha közel hozzák ezt a jellemet, a bűnös szíve semmit sem kívánna meg belőle. Sátán elbűvölő hatalma uralkodik rajta. Amit az ördög fortélya kitalálhat, mindent eléje tár, hogy akadályozza jóra törekvő ösztönzéseit. […]
Sátán mégsem győzi le Istent. Az Atya elküldte Fiát, hogy emberi formát és természetet öltsön magára, s az emberinek és isteninek egyesülése által fölemelje az embert az Isten előtti erkölcsi mérték fokozatain. Nincs más mód az ember megmentésére. Nélkülem – mondja Krisztus – mit sem tehettek. Jézus által az élet forrásai életre tudják kelteni az ember természetét, átalakíthatják szokásait, a menny felé irányíthatják szeretetét. Az isteni és az emberi természet egyesítése által Krisztus meg tudja világosítani a gondolkodást, életadó tulajdonságait öntheti a gonoszságban és bűnben halott lélekbe. – A Te Igéd igazság, 6. köt., 1099. o.

Isten látta, hogy a földön tévelygésben élnek az emberek, és azt is tudta, hogy egy mennyei tanítónak kell lejönnie a földre. Az ellenség félremagyarázásai sokakat megtévesztettek, ezért hamis isteneket kezdtek imádni, sátáni jellemet sajátítottak el. Akik közönyben és erkölcsi sötétségben élnek, azoknak világosságot, lelki világosságot kell szerezniük, és mivel a világ nem ismerte meg Istent, Őt kell kinyilatkoztatni az emberi értelem előtt. Az igazság letekintett a földre, de nem látta saját képmásának visszatükröződését, mivel a világ lelki sötétségbe borult. Ezeket a felhőket csak Jézus oszlathatta el, hiszen Ő a világ Világossága. Jelenléte révén szertefoszlottak azok az árnyak, amelyeket Sátán vetett az ember és Isten közé. – Counsels to Parents, Teachers, and Students, 28. o.
 

„Minden korban ugyanez a gyűlölködő, az igazsággal szemben álló lelkület fűtötte Isten ellenségeit. De Isten szolgáinak ébereknek és kitartóaknak kell lenniük. Krisztus szavai, amelyeket az első tanítványokhoz intézett, idők végi követőinek is szólnak: »Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!« (Mk 13:37)” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 51. o.).
Az Ige befolyásának gyengítésére Sátán más eszközöket alkalmaz a világ sok részén, különösen ott, ahol az emberek szabadon hozzáférnek a Bibliához. Az egyik sikeres fortélya különböző tudományos elgondolások, sőt a biblikus teológia terén hat, és pozíciójának elfogadása aláássa a bizalmat Isten Igéjében. Példának okáért noha Dániel próféta könyve saját meghatározása szerint több mint ötszáz évvel Krisztus előtt született, sok teológus a Kr. e. 2. század közepére datálja. Az érvelésük szerint akkor kellett keletkeznie, máskülönben a próféta nem tudta volna enynyire pontosan megjövendölni a jövőt. Ezért azt állítják, hogy a könyvet nem akkor írták, mint ami a könyvben szerepel, hanem évszázadokkal később. Sajnálatos módon ez csak egyike azoknak a hazugságoknak, amelyeket a modern teológia ránk akar erőltetni. És még szomorúbb, hogy sokan azért fogadják el ezt a téves állítást, mert végtére is teológusok tanítják. Nem csoda, hogy Pál így figyelmeztet: „Mindent vizsgáljatok meg, és ami jó, azt tartsátok meg” (1Thessz 5:21, ÚRK)!

Naponkénti tanulmányozásra: Ezékiel 13–19; Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, „Izgatóés kábítószerek” c. fejezet
 

1.    Mit mondtak a népet áltató hazug jövendőmondók?

2.    Milyen erdei fákhoz hasonlítanak Jeruzsálem lakói?

3.    Mi volt Sodoma vétke?

4.    Mi történik a vétkező lélekkel?     

5.    Mi az egyetlen biztos út a teát, a kávét, a dohányzást és a szeszes italokat illetően?

Általános áttekintés

Ezen a héten látni fogjuk, hogy az apostoli és posztapostoli korszak egyháza hogyan vett részt az Isten és Sátán közötti nagy küzdelemben. A Jézus alapította egyház Isten mellett lépett be a háborúba. Ennek ellenére az egyháznak is ugyanazzal a kísértéssel kellett szembenéznie, mint Ádámnak és Évának: kételkedni az Úr Jézus Szavában, kompromiszszumot kötni Isten parancsolatai és Sátán megtévesztő doktrínái között. Hangsúlyozzuk: a nagy küzdelemben két egyenlőtlen fél áll egymással szemben. Egyenlőtlenek már csak abban a tekintetben is, hogy ki Isten és ki az ördög: Isten örök, a világmindenség Teremtője és szerető Királya, míg Sátán, a gonoszság atyja teremtett lény, van kezdete és lesz vége. Az ördög, a bűn és a gonosz ideiglenes kitérő, aminek a szerető, mindenható és mindenben igazságos Isten egy napon véget fog vetni, következésképpen egyszerűen nem születhet megegyezés a nagy küzdelem két tábora – Isten és Sátán – között.
A Biblia két, egymástól gyökeresen különböző hatalom konfliktusaként mutatja be a nagy küzdelmet, mintha a fény csapna össze a sötétséggel, az igazság a hazugsággal. A gonoszság tábora valóban kitartóan követeli, hogy kompromisszumot köthessen az igazsággal, mivel egy ilyen megalkuvás képezné egyedüli esélyét a meneküléshez. A gonoszság tábora mindenáron a túlélésre törekszik, hogy elpusztíthassa, ami jó és Istentől származik. Az ördög mindent megtesz azért, hogy megalkuvásra csábítsa az egyházat. Sajnos, az egyház a kompromisszum csábításába esett, akárcsak ősszüleink. E megegyezések hatásai napjainkban is érezhetőek, Isten azonban – az igazság és a világosság Forrása – semmilyen megalkuvásra nem hajlandó. Az Istenbe vetett bizalom és az igazság iránti hűség – ahogy az a Szentírás által Jézusban ki lett nyilatkoztatva számunkra – meg fogja őrizni az egyházat a megalkuvásoktól, nem engedi meg, hogy az ördög áldozatává váljon.

A tanulmány témái

1.    A nagy küzdelem leírásakor a Biblia ellentétes értelmű szavakat használ (világosság, sötétség), amivel hangsúlyozza, hogy Isten népe semmiképp sem ronthatja meg az igazságot tévelygéssel és hazugsággal.
2.    Az Úr Jézus küldetésének első napjai, majd az apostolok későbbi munkássága idején Sátán különleges nyomást gyakorolt az egyházra, hogy tévedésbe taszítsa, vagy legalábbis kompromisszumra kényszerítse az igazságot illetően.
3.    Az igazság kompromittálása Isten elárulásával, magának az igazságnak a megsemmisítésével egyenlő. Végsősoron egy ilyen megalkuvás a Sátán táborába sorolna minket.
4.    Az egyház egyedül úgy győzhet a nagy küzdelemben, ha hűséges marad az isteni kinyilatkoztatáshoz, mely Jézus Krisztus és Isten Igéje által szól hozzánk.

Magyarázat

A kompromisszum  

Különböző társadalmi kontextusban egyesek elfogadhatónak, sőt, kívánt gyakorlatnak tartják a kompromisszumot. A szó általános jelentése: egyezségre jutni, alkut kötni, kölcsönös engedmények mellett egy mindenki számára megfelelő középútban megegyezni. A folyamat kulcsa az engedmény: mindenik félnek le kell mondania valamiről, hogy a továbbiakban is folytatható legyen az együttműködés. Bizonyos esetekben mindenik fél kompromisszumot köt, mivel egyiknek sincs akkora hatalma, hogy meggyőzze, legyőzze, ellenőrzése alá kényszerítse a másikat. Arra is van példa, hogy a felek azért kötnek egymással kompromisszumot, mert egyszerűen békében, kölcsönös szeretetben és tiszteletben akarnak egymás mellett élni (például a családban vagy a szomszédságban).
Ezek értelmében kijelenthetjük, hogy a kompromisszumnak minden bizonnyal van pozitív jelentése, megoldásnak tűnik a konfliktusra, lehetőségnek a békében együtt élésre. Ezek a típusú kompromisszumok természetesek a mindennapi életünkben, és alkut, toleranciát feltételeznek. Mindezek ellenére azonban a kompromisszum fogalmát általában negatívként ítélik meg, ami valamely lényeges tulajdonság, érték, elv, igazság elvesztését sejteti. Ha gyógyszer hatóanyag-összetételével, nemzeti azonossággal, neveléssel, erkölcsiséggel, hírnévvel társítjuk, egyértelmű, hogy nem kívánatos, sőt, elfogadhatatlan a kompromisszum, mivel az életmódunkat, magát az életünket veszélyezteti.
De mi a helyzet Istennel? Tényleg nem tehetett volna bizonyos engedményeket a fellázadt angyalokkal szemben, hogy elkerülje a mennyben a háború kirobbanását? Nem köthetett volna kompromisszumot a békés együttélés érdekében? Nem tűrhette volna meg az ellenzéket maga mellett, amely függetlenséget, autonómiát követelt magának? Valóban nem teljesíthette volna ellenfelei e kérését? Nem száműzhette volna őket a világegyetem egy távoli sarkába egy jól elkülönített területre, ahol kedvükre tovább élhettek volna, ahelyett, hogy kivégezte volna őket?
A válasz összetett, és az alábbi gondolatok ennek megértésében nyújtanak segítséget.

Semmilyen kompromisszum Isten részéről

1.    Minőségi különbség van a mi mindennapi kompromisszumaink és a Lucifer által vágyott kompromisszum között. Isten szabadnak teremtett minket, hogy kifejezzük érzéseinket, és szeretetben, bűn elkövetése nélkül kapcsolatot létesítsünk embertársainkkal, és ha kell, alkudozzunk velük. Vannak azonban fizikai és erkölcsi korlátok, amelyek nem képezhetik alku tárgyát, mivel ezek a korlátok létezésünk alapjai. Ezt az alapot olyan igazságok alkotják, mint az, hogy Isten a Teremtőnk, Fenntartónk és Királyunk, Ő a Törvényadó, és ezen minőségében felfedi számunkra, hogyan kellene élnünk ahhoz, hogy boldogok legyünk. Isten életünk Forrása, egyszerűen nem tudunk nélküle élni. Lucifer ezt az alapot próbálta megváltoztatni. Megkérdőjelezte Isten jellemét, státuszát, tekintélyét, és azt állította, hogy az emberek istenek (1Móz 3:4), akik saját erejük által léteznek, és képesek megalkotni saját definícióikat és önnön életük és boldogságuk mércéit.
2.    A bűn természete szorosan összefügg a fentebb leírt gondolatokkal. A bűn nem csak különböző véleményt jelent. A bűn az Istennel szembeni tudatos és akaratlagos lázadás, egyetlen teremtői, fenntartói, törvényadó és királyi státuszának elutasítása. A bűn nem tűrheti meg egy ilyen Isten létezését. A bűn alapvető indítéka eltávolítani Istent a trónjáról, és önmagát királyként az uralkodói székbe ültetni. Az ördög azonban itt kompromisszumot ajánl: kész lemondani arról a vágyáról, hogy teljesen elutasítsa Isten létezését, amennyiben ő, Lucifer is istenként lenne elismerve. Isten azonban nem köt alkut a bűnnel. Mit kellene tennie? Mondja azt, hogy nem Ő a Teremtő és a Fenntartó? Hogy nem Ő az élet Forrása, a boldogság és erkölcsiség egyedüli mércéje; hogy az angyalok és az emberek képesek nélküle élni? Hazudna, ha ezt tenné. Egy ilyen kompromisszum végén az ördög kerülne ki győztesen, Istennek kapitulálnia kellene.
3.    A fentebb felvázolt szituáció nemcsak igazság és tisztesség, hanem élet és halál kérdése. Képzeljük magunkat Ádám és Éva helyébe. A bűnbeesés előtt Sátán és Isten elmagyarázzák nekünk az álláspontjukat. Sátán azt állítja, Isten hazudik nekünk, hiszen önállók vagyunk, istenek, halhatatlanok, visszautasíthatjuk Isten elvárásait, és nem fogunk meghalni (1Móz 3:4), mert bennünk van az eredeti, nem származás útján kapott élet. Sátán azonban ennél is továbbmegy: azzal vádolja Istent, hogy azért állítja magáról, Ő az élet egyedüli Forrása és Mércéje, hogy ezzel mindenkit ellenőrzése alatt tarthasson, ez pedig nem más, mint diktatúra, autokrácia, hatalommal visszaélés, csalás és igazságtalanság. Sátán szerint a tény, hogy Isten képtelen a kompromisszumra, az ellene felhozott vádakat igazolja, ezért arra kér, hogy szabaduljunk meg Isten „hazugságaitól” és „visszaéléseitől”, és tapasztaljuk meg az új lelkiállapotot és az önállóságot, amelyben felfedezhetjük és örvendhetünk végtelen, örök isteni lehetőségeinknek. De mindez nem csupán spekulatív vádaskodás? Vajon nem létünk végét kockáztatjuk azzal, ha elszakadunk Istentől? Érdemes kipróbálnunk ezt csak azért, hogy empirikusan bebizonyítsunk egy elméletet? Lucifer meg volt győződve arról, hogy érdemes vállalni ezt a kockázatot.
Másfelől Isten azt mondja nekünk, hogy Ő az egyedüli Teremtő és Fenntartó, aki nélkül nem élhetünk. Ha nem bízunk benne, és elutasítjuk Őt és a kijelentéseit, elszakadunk tőle, az élet Forrásától, és meghalunk, létezésünk megszűnik. És ez a következmény nem egyszerű spekuláció, hanem tény, hiszen Ő a mi Teremtőnk. Nem magunk alkottuk meg magunkat, és nem vagyunk örökkévalók. Már ennek az Ő szaván nyugvó ténynek is elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy bízzunk benne. Isten mégis kiemeli: kijelentéseit múltunk és jelenünk is alátámasztja, azaz mindaddig, míg hittünk benne, és vele éltünk, boldog volt a világ, és senki sem halt meg. Isten tovább magyaráz nekünk: nem köthet kompromisszumot, mivel azon túl, hogy neki van igaza, trónról való lemondásával mi és az egész világegyetem megszűnnénk létezni, lévén, hogy Ő az egyetlen, aki biztosítja és fenntartja az életet. Ezért hív, hogy higgyünk és bízzunk benne, és vele együtt éljünk boldogan mindörökké. Ha tanúja lettél volna egy ilyen vitának, kinek hittél volna?
4.    Ősszüleink sajnos hittek Lucifer spekulációinak. Döntésük személyes és egyetemes tragédiához vezetett, amit történelmi és empirikus bizonyítékok támasztanak alá. Ahelyett, hogy isteni lényekként éreznék magukat még ma is és örökké élnének, Isten törvényének áthágása miatt külső-belső meztelenségükért kellett szégyenkezniük, szívük megszakadt, kapcsolataik tönkrementek (1Móz 3:7–8), és elkezdődött az emberi faj szenvedése, megjelent a halál. Lucifer nem hagyta abba az Isten kormányzása elleni spekulációit: további kompromisszumokat ajánlott. Állította, hogy az a tény, miszerint az első emberpár nem halt meg rögtön az engedetlenségét követően, elmélete igaz voltát hangsúlyozza. Halhatatlanok vagyunk – hangoztatta –, mert halhatatlan lelkünk van, amely a halál után lelki, éteri szférába vándorol. Tragikus módon az emberek többsége elhitte ezt a hazugságot. Mi több, Lucifer felszólította Istent és az emberiséget, hogy fogadja el természetes jelenségként a bűn és a halál létezésének valóságát. Számos nem biblikus vallásban a történelem folyamán Sátán javasolta a szenvedés és a halál újra meghatározását és értelmezését, hogy elvonja a figyelmet ezek egyetemes jelenlétéről, amely valóság állandóan aláássa hazug kijelentéseit.
5.    Isten hűséges maradt ahhoz, amit mondott. Elmagyarázta, hogy a bűnbeesés után Ádám és Éva nem azért maradtak életben, mert Sátánnak igaza lett volna, azt állítván, hogy halhatatlanok, vagy mert Isten kompromisszumot kötött volna Sátánnal. Az első emberpár azért maradhatott életben, mert az emberiséget örök szeretettel szerető Istennek volt egy megváltási terve számukra, amely azonnal érvénybe lépett, amint az ember bűnbeesett. E terv értelmében Isten, távol minden kompromiszszumtól, egy új lehetőséget kínált fel nekünk: választhattuk a szabadulást, az életet, azt, hogy vele maradunk. Ez a lehetőség a szabadulásra nem valamely alku eredménye volt – ne tévesszük össze a kompromiszszumot Isten türelmével, szeretetével és kegyelmével! Az üdvösség és az élet új lehetősége Isten áldozatából ered. Azért hozott áldozatot, mert nem volt hajlandó alkut kötni, egyszerűen nem tehette. De nem minket áldozott fel, hanem a saját életét! Ha lehetséges lett volna a kompromiszszum, nem lett volna szükség helyettes áldozatára. Meghalt helyettünk, hogy igazságát bizonyítsa, kifejezze szeretetét és feddhetetlenségét, és megszabadítson a bűntől és a bűntudattól. Nem kötött kompromisszumot, mert tudta, mi járna ezzel: az emberiség és a teljes világegyetem szenvedése, boldogtalansága és halála.
Isten igazi népe is ezen okok miatt nem köthet kompromisszumot. A hagyományos kereszténység valóban kompromittálta a Szentírás isteni igazságának kinyilatkoztatását. Isten azonban nagy erőfeszítéseket tett igazsága helyreállítása érdekében, hogy a lehető legtöbb embert megmentse. A maradék hűséges egyháza boldogan együtt dolgozik Istennel igazsága és világossága terjesztésében.

Alkalmazás

1.    Milyen kritérium(ok) segít(enek) a kultúrkörünkbe tartozók számára meghatározni, hogy mi az igazság? Melyek az igazság forrásai társadalmunkban, vallásunkban, kultúránkban?
2.    Hogyan fogadtathatjuk el a világgal a Szentírásra vonatkozó adventista szemléletünket, mely szerint Isten Igéje az igazság egyedüli forrása?
3.    Vizsgáljuk meg magunkat! Vannak-e az életünknek olyan területei, amelyek azért jöhettek létre, mert kompromisszumot kötöttünk Isten igazságát illetően? Ha igen, melyek azok? Mit tehetünk annak érdekében, hogy helyrehozzuk ezt a helyzetet?