Az Efézusi levél mondanivalója

Text de memorat

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Ef 2:8-10)

A Londonba látogatók beszállhatnak a London Eye óriáskerékbe, ahonnan több mint 130 méter magasságból mindent be lehet látni a Temze fölött: a Big Bent, a parlamentet, illetve a történelmi palotákat és a katedrálist. Nicholas Thomas „Tom” Wright, újszövetséges teológus szerint
„az Efézusi levél Pál többi leveléhez hasonlítva olyan, mint a London Eye. Nem a leghosszabb, nem is a legteljesebb írása, viszont lenyűgöző képet ad a teljes tájképről. Az óriáskerék forgása közben madártávlatból láthatóak a város részletei” (Paul for Everyone: The Prison Letters. London, 2004, S.P.C.K., 3. o.).
Az Efézusi levélben az apostol nem helyi jelentőségű kérdésekre összpontosít. Írásának olyan a hangvétele, mintha megszólítana minden hívőt, az összes keresztény gyülekezetet. A levél időtlen jellegével „lélegzetelállító” betekintést enged a saját világunkba és gondolatainkba. Tartsuk észben a következő kérdést, miközben áttekintjük az egyes fejezeteket: Milyen fontos igazságot tartalmaz az Efézusi levél, aminek ma is tovább kell formálnia hívő életünket?
 

EGW idézet

Minden lélekben két hatalom küzd elszántan a győzelemért. Sátán felvonultatja a hitetlenség erőit, hogy elvágjon minket erőnk forrásától. Krisztus, hitünk szerzője és bevégzője pedig felvonultatja a hit erőit. A mennyei világegyetem színe előtt óráról órára halad előre a viszály. Nagy kézitusa folyik, a nagy kérdés pedig: Ki nyeri el az uralmat? Ezt a kérdést mindenkinek magának kell eldöntenie. Ebben a hadviselésben mindenkinek ki kell vennie a részét egyik vagy másik oldalon. A küzdelemből nem lehet leszerelni... Fel kell készülnünk erre az összecsapásra. „Legyetek erősek az Úrban, az ő hatalmának erejében. Öltsétek magatokra Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög gonosz nyilaival szemben.” A figyelmeztetés megismétlődik: „Ezért hát vegyétek magatokra az Isten egész fegyverzetét, hogy képesek lehessetek megállni minden nap, és mivel mindezt megtettétek, megállhassatok.” Az, akinek minden hatalom megadatott mennyen és földön, eljön a benne bízók megsegítésére. – Isten fiai és leányai, 328. o.

Krisztus idejében az volt az ember legnagyobb becsapása, hogy az igazság puszta igenlése már jogosultságot jelentett az üdvösségre. Az emberiség tapasztalhatta, hogy az igazság elméleti ismerete elégtelennek bizonyult a lélek megmentéséhez, és nem termi meg az igazság gyümölcseit. Az úgynevezett teológiai igazság iránti buzgó tisztelet gyakran együtt jár a valódi igazság gyűlöletével. A történelem legsötétebb fejezetei tele vannak vakbuzgó vallásos emberek bűncselekményeivel. […] Ugyanez a veszély áll fenn ma is. Sokan keresztényeknek vallják magukat, mivel keresztény hitvallást tettek. Ám az igazságot nem valósítják meg a gyakorlati életben. Hiányzik belőlük a hitből való szeretet, ezért nem is nyertek erőt és kegyelmet, amely az igazság szentségéből fakad. Az ember megvallhatja hitét az igazságban, de ha ez a hit nem teszi őszintévé, kedvessé, türelmessé, elnézővé, mennyei lelkületűvé, akkor az igazság átokká válik számára, ő pedig befolyása által átokká a világ számára. – Jézus élete, 309. o.

Hadd szálljon föl Istenhez az ima: „tiszta szívet teremts bennem”; mert az ártatlan, megtisztított lélekben Krisztus lakozik, és a szív teljességéből indul ki minden élet. Akaratunkat át kell engednünk Krisztusnak. Ahelyett, hogy tovább mennénk, önzőn bezárva szívünket, arra van szükség, hogy Isten Lelkének édes, áldásos hatása előtt tárjuk ki a szívünket. A gyakorlati vallás jó illatot áraszt mindenüvé, életre éltető illatot jelent. – A Te Igéd igazság, 3. köt., 1157. o.

Valaki az Újszövetség Alpokjának nevezte az Efézusi levelet, aminek az 1. fejezetében hegyi vezetőnk, Pál meredek emelkedőre visz. Gyorsan kifulladunk, de a csúcson gyönyörködhetünk a kilátásban.

1. Gondolkozzunk el az Efézusi levél 1. fejezetén! Mi az, ami kifejezetten inspirál benne? Milyen csúcsokat veszünk észre?

Ef 1:3-14 szakasza olyan, mint egy térkép a hegy tetején, ami bemutatja, hogy mely csúcsokat láthatjuk a horizonton. Pál feltárja, milyen áldott helyzetben vagyunk a megváltás tervének tágas vidékén. A táj átfogja az üdvösség teljes történetét, a múlt végtelenségétől kezdve Istennek a Krisztus tetteiben megmutatkozó kegyelmén át az örök jövőig. A megváltás Isten kezdeményezéseit tükrözi még „a világ teremtése” előttről (Ef 1:4, ÚRK), amelyek most teljesednek ki az életünkben (lásd Ef 1:7-8, 13-14). A teremtés előtti stratégiai döntések az idők végén teljesednek majd ki (Ef 1:9-10). Utána Isten „mindeneket” egybegyűjt vagy egyesít Krisztusban, mindent, ami „a mennyben” és „a földön” van, Istennek „az idők teljességének rendjére” vonatkozó terve pedig valóra fog válni (Ef 1:10, ÚRK). Akkor majd maradéktalanul tapasztaljuk az Úr titkos tervét (Ef 1:9). A jelenben biztosak lehetünk abban, hogy a Krisztus-központú üdvösség, amelyben állunk, fontos része Isten messze ható tervének, ami „mindeneket” meg fog váltani.
Hálaadásra késztet, ha felérünk a hegytetőre. Ef 1:15-19 részében az apostol hálát ad az Istennek, amikor azért imádkozik, hogy a hívők megtapasztalják az üdvösséget, amit a számukra eltervezett. Újból meredek emelkedőn találjuk magunkat, amikor tovább mutat a feltámadt, mennybe ment és felmagasztalt Krisztusra, aki uralkodik minden elképzelhető hatalom fölött (Ef 1:20-23).
Istennek a hegy tetején Krisztus Jézusban megmutatkozott kegyelméből élhetjük ma az életünket!
 

Ef 1:4 szerint Krisztus „kiválasztott minket őbenne a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk őelőtte” (ÚRK). Gondoljuk végig, hogy ez mit jelent! Már a világ létezése előtt kiválasztott bennünket! Minek a reményét kínálja ez azzal kapcsolatban, hogy Isten meg akar minket menteni?

EGW idézet

Az efézusi gyülekezetet fenyegető veszélyeket előre látta az apostol. Azért mondta: „Mert tudom, hogy az én eltávozásom után jönnek tiközétek gonosz farkasok, akik nem kedveznek a nyájnak. Sőt, ti magatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják.” A jövőbe tekintve látta Pál azokat a támadásokat, amelyek a gyülekezetet mind külső, mind belső ellenségei részéről fenyegetik. Ünnepélyes komolysággal kérte a testvéreket, hogy éberen őrködjenek a rájuk bízott szent kincs felett. […]
Majd így folytatta: „És most, atyámfiai, ajánllak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége Igéjének, aki felépíthet, és adhat nektek örökséget minden megszenteltek közt.” […]
„És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe. Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt, kesergve kiváltképpen azon a szaván, amelyet mondott, hogy többé az ő orcáját nem fogják látni. Aztán elkísérék őt a hajóra.” (Csel 20:36–38) – Az apostolok története, 395–396. o.

„Aszerint, amint magának kiválasztott minket őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek őelőtte szeretet által, eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az ő akaratjának jókedve szerint.” (Eféz 1:4–5) A mennyei tanács biztosította azt a lehetőséget, hogy az embereknek – noha bűnösök – még sem kell elveszniük engedetlenségükben, hanem Krisztusba, a helyettesükbe vetett hitük által Isten választottaivá válhatnak. Isten szeretne megmenteni minden embert, és Ő minden szükséges lépést megtett ennek érdekében: egyszülött Fiát adta, hogy fizesse le az ember megváltásának árát. Akik elvesznek, azért fognak elkárhozni, mert nem akarták, hogy örökbe fogadják őket, nem akartak Jézus Krisztus által Isten gyermekeivé válni… Az embert Isten előtt Krisztus kegyelme teszi kedvessé, amit megkap az ő nevében való hite által… Mivel ők Krisztus által kiválasztottakká lettek. – Our High Calling, 78. o.

Isten minden értünk való munkájának célja a megszentelődésünk. Örök időktől fogva kiválasztott minket, hogy szentté válhassunk. Krisztus önmagát adta a megváltásunkért, hogy bűntől megszabadító hatalmába vetett hitünk által teljessé válhassunk benne. Az Igével mennyből származó kenyeret adott nekünk. […] Vágyakozzunk Krisztus kegyelmének teljességére! Vágyakozzunk az igazság után! Igen! Éhezzünk és szomjazzunk érte! Az ígéret szerint Isten megelégíti a szomjúhozókat. Töltse be szíveteket az igazságra való fokozott vágy, mely Isten Igéje szerint békét, csöndességet és bizonyosságot munkál. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 3. köt., 202. o.

2. Válaszoljunk a következő kérdésre, miközben az Efézusi levél 2. fejezetét olvassuk! Mit tett Isten értünk a Fia, Jézus Krisztus által?

 „De… Isten” (ÚRK). Talán ez a két szó a legreményteljesebb az emberiség számára. Ef 2:1-10 szakaszában Pál leírja hallgatósága nyomasztó múltbeli élethelyzetét. Ki voltak téve az egész emberiséget sújtó csapásoknak, hajlottak az Isten elleni lázadásra, az életüket a bűn és Sátán uralta (Ef 2:1-3). „De az irgalomban gazdag Isten…” (ÚRK). Mit tett az Úr értük és értünk? 1) Krisztussal együtt életre keltett bennünket – Jézus feltámadása a miénk is. 2) Magához emelt minket Krisztussal – Jézus mennybemenetelében is részünk lehet. 3) A mennyben Krisztus mellé ültetett
– Jézus koronázásában is részesülünk (Ef 2:4-7). Nem csupán szemlélői vagyunk Krisztus világegyetemet megrengető tetteinek! Isten ezeket a lenyűgöző dolgokat nem a mi érdemeink miatt, hanem az Ő kegyelméből tette (Ef 2:8-9). Azt akarja, hogy a hívők Jézussal tartsanak össze, és jó dolgokat cselekedjenek (Ef 2:10).
Ef 2:1-10 szakasza arra tanít, hogy Jézussal összhangban éljünk, Ef 2:11-22 része pedig arra, hogy az egyházához tartozó többi emberrel is összhangban éljünk. Krisztus halálának függőleges síkon is van következménye, mert az alapozza meg a hívőknek az Istennel való kapcsolatát (Ef 2:1-10), vízszintes értelemben pedig megszilárdítja a másokkal való kapcsolatunkat (Ef 2:11-22). Keresztje által Jézus lerombol mindent, ami elválasztja a pogány hívőket a zsidóktól, így a törvény helytelen alkalmazását is, amivel tovább szélesítenék a két fél közti szakadékot (Ef 2:11-18). Jézus egy elképesztő épületet is épít – egy csodálatos új templomot a hívőkből. A templom szent helyeinek istentiszteleteiből egykor kirekesztett pogányok most egyesülhetnek a zsidó hívőkkel. Mi is részei lehetünk Isten egyházának, az Úr szent templomának (Ef 2:19-22). Isten kegyelméből előjogunk, hogy összhangban élhetünk Jézussal és a hittestvéreinkkel.
Ef 2:8-10 szakasza sokak megtérésében szerepet játszott. Luther Márton kegyelmet talált ezekben a versekben, ami megnyerte a szívét, és elvezette a reformáció néhány központi meggyőződéséhez: az üdvösség egyedül hit által, egyedül kegyelem által, egyedül Krisztus által van, és egyedül Isten dicsőségét szolgálja. Wesley János 1738-ban, tizennyolc nappal a megtérése után az Oxford Egyetemen prédikált, és „egy új mozgalom szívből szóló kiáltványát jelentette ki”. Mi volt az alapszövege? Ef 2:8 verse. (Lásd A. Skevington Wood: Strangely Warmed: The Wesleys and the Evangelical Awakening. Christian History [magazin], 5. köt. 1. sz. 1984!)
 

EGW idézet

Urunk azt mondja nekünk: mikor a bűn ítélete alatt vagytok, emlékezzetek meg arról, hogy én már meghaltam értetek… Mikor a szívetek összeszorul a súlyos megpróbáltatástól, emlékezzetek meg arról, hogy a ti Megváltótok azért él, hogy közbenjárjon értetek. […] Vannak olyan dolgok, amelyeket sohase szabad elfelejtenünk. Krisztus szeretetét kényszerítő erejével mindig frissen kell tartanunk emlékezetünkben… Lelkünknek nem lehet egysége, egyesülése Istennel, csak Krisztus által. Az egységet és a szeretetet testvér és testvér között Jézus szeretetének kell örökre megszilárdítani és nyújtani. Nem kevesebb, mint Krisztus halála tudta csak Isten szeretetét hatásossá tenni számunkra. Egyedül csak Krisztus halála miatt van az, hogy örömmel tekinthetünk az ő második eljövetele felé. Krisztus áldozata a mi reménységünk középpontja. Ehhez kell rögzítenünk hitünket. – Jézus élete, 659–660. o.
 

Az egység Krisztussal az egység kötelékét hozza létre egymással is. Ez az egység a legmeggyőzőbb bizonyíték a világ számára Krisztus fenségéről, erejéről és hatalmáról, hogy elvegye a bűnt.
A sötétség erőinek kevés esélye van a hívők ellen, akik szeretik egymást, ahogy Krisztus szerette őket, akik elutasítják, hogy ellenségeskedést, viszályt keltsenek, akik együtt állnak, akik kedvesek, bátrak és lágyszívűek, ápolják a hitet, amely szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a lelket. Miénk kell, hogy legyen Krisztus Lelke, vagy nem vagyunk az övéi. […]
Minél szorosabb az egységünk Krisztussal, annál szorosabb lesz az egységünk egymással. – Isten fiai és leányai, 286. o.

A Krisztus kegyelme érdemek nélkül teszi megigazulttá a bűnöst. A megigazulás pedig a bűn teljes bocsánata. Amint a bűnös hit által elfogadja Krisztust, máris bocsánatot nyert. Krisztus igaz életét tudja be neki az Úr, ezért nem szabad kételkednie többé Isten megbocsátó kegyelmében. […] A bűnös nem támaszkodhat jó cselekedeteire mint megigazulásának eszközeire. El kell jutnia oda, ahol lemond minden bűnről, s a világosság egyik fokát a másik után teszi magáévá, amint ösvényére hull. Egyszerűen hit által megragadja a Krisztus vére általi ingyen és bőséges gondoskodást. Hisz Isten ígéreteiben, melyek Krisztus által megszentelődés, igazságosság és megváltás lettek számára. S amint követi Jézust, alázatosan a világosságban fog járni, örvendezve a világosságnak, és másoknak is tükrözve azt. Hit által megigazulttá téve vidámságot visz magával az engedelmesség egész életében. Az Istennel való béke annak eredménye, amit Krisztus jelent számára. – A Te Igéd igazság, 6. köt., 1071. o.
 

3. Miért egyszerre fontos és izgalmas, hogy részei lehetünk Isten egyházának (Efézus 3. fejezete)?

Bátorító azt hallani, hogy gyülekezeti tagok jót mondanak az egyházról. Ám még közöttünk a leglelkesebbek sem érik utol Pálnak az egyházról szóló túláradó bizonyságtételét a levél 3. fejezetében. Az efézusi hívőkért mondott imádságáról beszámolva kezdi (Ef 3:1; vö. 1:15-23), majd hamar rátér arra, hogy Isten hozta létre az egyházat (Ef 3:2-13), végül befejezi imádságát (Ef 3:14-21). Menet közben fontos dolgokat értünk meg az Úr „tervéről”, avagy „titkáról”:
•    Isten az örökkévalóságban gondolta ki az egyház „titkát”, „tervét” (Ef 3:3-5, 9, 11 ).
•    Jézus élete és halála által valósult meg a régóta elrejtett terv (Ef 3:11; vö. 2:11-22).
•    Az apostol kijelentés által ismerte meg az egyház „titkát” és azt a lenyűgöző tényt, hogy a pogányok annak teljes jogú tagjai (Ef 3:3-6).
•    Pál kiveszi a részét a jó hír hirdetéséből a pogányok között, ami „Krisztus kikutathatatlan” gazdagságáról szól (Ef 3:8-9, ÚRK).
•    Miután Krisztus sokakat megnyert magának, a zsidókból és pogányokból álló egyház megismerteti „Isten sokféle bölcsességét” „a meny­ nyei fejedelemségekkel és hatalmasságokkal” (Ef 3:10), és beharangozza közelgő vesztüket (vö. Ef 6:10-20). A végrehajtás szakaszában van a terv, ami szerint Isten mindent egyesíteni fog Krisztusban (Ef 1:10), a gonoszság ideje pedig rövid.
Hívőkért való imádságra indítja Pált ez az értelmezés az egyházról. Miért ne képzelnénk el, amint értünk mondja szívből Ef 3:14-21 szakaszának imáját? Miért ne képzelnénk el, hogy azt kéri, töltekezzünk be Isten teljességéig (Ef 3:19), és legyünk részesei annak, ahogyan az egységes egyház csodálatos titka kibontakozik?

Milyen falak vannak a gyülekezetünkben a hívők között, amelyeknek Pál írása fényében nem kellene ott lenniük? Hogyan segíthetünk eltávolítani azokat?

EGW idézet

Isten utasított, hogy mondjam el népének, a lelkészeknek és a gyülekezet tagjainak: „Haladjatok felfelé és előre azon az úton, amelyen Jézus is járt. Ne bízzatok saját véleményetekben. Az egyedüli biztonságotokat az igazságban való megszentelődés jelenti.” Izrael Istene azt akarja, hogy népe álljon meg az ő erejében, és fogadja el ezt az erőt, hogy továbbadhassa. Ő fogja bátorítani és támogatni azokat, akik teljes értelmükkel, szívükkel és erejükkel az Urat szolgálják. […] Pál a titokról beszélve, mely „elrejtett vala örök időktől fogva Istenben”, mondja a következőket: „Nékem minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végéremehetetlen gazdagságát; és hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől… azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége.” (Eféz 3:8–10) Isten a nemzetek közül embereket választott ki, hogy az övéi legyenek, és a keresztény nevet viseljék. Ez egy királyi név, amit azoknak adott, akik egyesülnek Krisztussal. – Lift Him Up, 291. o.

Isten célja ma is az, mint amikor kihozta Izraelt Egyiptomból. Mikor a világ látja Isten jóságát, kegyességét, igazságát és a gyülekezetben megnyilvánuló szeretetét, akkor Isten jellemét látja. S mikor Isten törvénye ennyire meglátszik az életükben, a világ is felismeri azok fensőbbségét, akik minden más népnél jobban szeretik, félik és szolgálják Istent. Isten szeme népe minden tagján megpihen. Neki terve van mindegyikükkel. Az a célja, hogy megkülönböztetett nép, szent utasításának gyakorlói legyenek. Isten mai népéhez ugyanúgy szól a szent ihletés szava, mint a régi Izraelhez: „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te, téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki minden nép közül e föld színén.” (5Móz 7:6) […] Ezek a szavak sem tudják kifejezni Isten szándékának nagyságát és dicsőségét, melyet népén át akar elérni. Nemcsak ennek a világnak, de az egész mindenségnek be kell mutatniuk országának elveit. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 6. köt., 12–13. o.


 

4. Az Efézusi levél 4. fejezetében Pál azt kéri a hívőktől, hogy egyes dolgokkal hagyjanak fel, másokat pedig mindenképpen tegyenek meg. Miket nevez meg?

A 4. fejezet azzal a felhívással kezdődik és végződik, hogy a gyülekezeti tagok gondoskodjanak egymásról (Ef 4:1-3, 32), közben pedig Pál erőteljesen érvel az egyház egységének támogatása mellet. Kezdésként hét
„egy”-et sorol fel: egy a test, egy a Lélek, egy a reménység, egy az Úr (Jézus Krisztus), egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és az Atya (Ef 4:46). Ezek a lelki valóságok összekötnek minket, igazából egyek vagyunk.
Bár az egység teológiai értelemben biztos, mégis keményen meg kell dolgoznunk érte. Tehát mindig igyekeznünk kell „megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében” (Ef 4:3, ÚRK). Ezt úgy is megtehetjük, hogy tevékeny „részeivé” válunk Krisztus testének (Ef 4:7-16). Minden tag adománnyal bíró része a testnek, és hozzá kell járulnia az egész jólétéhez (Ef 4:7, 16). Az apostolok, próféták, evangélisták, lelkészek és tanítók szolgálata által mindenkinek gyarapodnia kell (Ef 4:11-12), egységesítő, összetartó szerepük van, mint az inaknak, ínszalagoknak, hogy együtt nőjünk fel Krisztusban, aki a test Feje (Ef 4:13, 15).
Pál ugyanakkor azt is elmondta, hogy „többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele az emberek megté­ vesztése és a tévelygés ravaszsága és csalárdsága által” (Ef 4:14, ÚRK). Szavai egyértelműen arra utalnak, hogy a korai egyházban belső küzdelmekhez vezetett bizonyos emberek megtévesztő tevékenysége. Az apostol tovább halad a végső kérése felé: „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak” (Ef 4:32). Kéri a hívőket, tartózkodjanak korábbi keményszívűségüktől (Ef 4:17-24), illetve a haragtól és a durva beszédtől, és inkább úgy beszéljenek, hogy az egymás építésére szolgáljon, gyakorolják a kegyelmet (Ef 4:25-31).
Könnyű az egységről szóló fejezetet olvasni akkor, amikor békesség van. Sokkal nehezebb – és fontosabb – akkor foglalkozni vele, amikor konfliktusba kerültünk! Gondolunk vajon arra, hogy ma is tapasztalnunk kell Krisztus testének egységét, amiért Ő az életét adta?
 

Hogyan járulhatunk hozzá a helyi gyülekezetünk és világszéles egyházunk egységéhez? Miért igen fontos, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk ezért?

EGW idézet

Az Efézusi levél 4. fejezete világosan és érthetően ecseteli Isten tervét, hogy Isten gyermekei meg tudják ragadni az igazságot. Az Úr itt világosan kijelenti annak módját, hogy egység lehessen a gyülekezetében, és a tagok egészséges vallásos tapasztalatot állíthassanak a világ elé. […]
A szentség Isten ajándéka Krisztus által. Akik befogadják a Megváltót, azok Isten fiaivá válnak. Az Úr lelki gyermekei ők, újjászülettek és megújultak az igazságosságban és igaz szentségben. A gondolkodásuk megváltozott. Tisztábban látják az örök valóságokat. […] Tűzzük ki magunk elé célul, hogy minden szívességet és kedvességet megteszünk, amit meg tudunk tenni a körülöttünk levőknek. A nyájas szavak sohasem hangoznak hiába. Jézus mint hozzá intézetteket jegyzi fel ezeket. Hintsétek a nyájasság, a szeretet, a gyengédség magját, és azok majd kivirágzanak és gyümölcsöt teremnek. – A Te Igéd igazság, 6. köt., 1117–1118. o.

Nem csekélység az, hogy egy világi, bűnt szerető elme átalakulhat, és megértheti Krisztus semmihez sem fogható szeretetét, kegyelmének szépségét és Isten fenségét, aminek következtében a lélek betöltekezik az Úr szeretetével, és megragadják őt a menny titkai… Az ilyen ember új gondolkodásmódot, új értelmet és érdekeket és új akaratot nyer. Vágyakozása és szeretete teljesen megújul. A menny, ami iránt korábban nem tanúsított érdeklődést, most teljes gazdagságában és dicsőségében mutatkozik meg előtte. A mennyre most már jövendőbeli lakhelyeként tekint, ahol majd látni, szeretni és dicsőíteni fogja azt, aki drága vérén váltotta meg őt. – The Faith I Live By, 139. o.

A keresztény egység nagy erő. Hatalmas módon nyilvánítja ki, hogy akik ilyen közösségben élnek, azok Isten gyermekei. Ellenállhatatlan hatást gyakorol a világra, hogy az ember a saját természetében részesévé lehet az isteni természetnek, „kikerülve a romlottságot, amely a kívánságban van e világon” (2Pt 1:4). Eggyé kell lennünk testvéreinkkel és Krisztussal, Krisztus által pedig Istennel. Akkor elmondhatják rólunk: „Ti pedig beteljesedtetek őbenne.” (Eféz 3:19) […] Foglaljuk el a kijelölt helyünket, és végezzük el a ránk bízott munkát! Isten arra hív bennünket, hogy vegyük a Szentlelket, és jöjjünk össze egységben és testvéri szeretetben, hogy egy célért küzdjünk. Semmi sem gyengíti annyira a gyülekezetet, mint a széthúzás és a viszály. Semmi sem harcol annyira Krisztus és az igazság ellen, mint ez a lelkület. – Az én életem ma, 276. o.
 

5. Az Efézusi levél 5. fejezetét olvasva gondoljunk arra, hogyan kér Pál az evangélium megélésére az emberi kapcsolatainkban! Melyik tanácsa jelent kifejezetten sokat nekünk?

Ha az Efézusi levél 5. fejezetét az elejétől kezdjük olvasni, szem elől téveszthetjük egy fontos téma hatásának egészét. Kezdjük inkább Ef 4:32 versével, ahol Pál azt mondja az efézusiaknak, hogy „legyetek egy­ máshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, aho­ gyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (ÚRK). Isten arra szólít minket, hogy hívőkként ugyanolyan megbocsátással és kegyelemmel viseltessünk mások iránt, ahogyan az Úr viszonyul hozzánk. Isten példáját kell követnünk (vö. Mt 5:43-48)!
Pál a megszokott pogány megközelítéssel állítja szembe az Isten szeretetét követő életmódot. Sokan csupán nemi vágyaik kielégítésére használják a másikat, aztán dicsekszenek is vele (Ef 5:3-4) ahelyett, hogy Isten családjának tagjaiként értékelnék a testvéreiket. Pál figyelmeztet, hogy nincs jövője az ilyen szemléletnek az új világban, amit Isten tervez (Ef 5:5-7). A hívőknek inkább el kell fordulniuk sötét múltjuktól, úgy kell járniuk, „mint a világosság gyermekei” (Ef 5:8-10, ÚRK), akik az Atya szeretetét veszik például. Az apostol ismét a sötétség leleplezett cselekedeteitől óv bennünket (Ef 5:11-12), mondván, hogy inkább Krisztus világosságában kell élnünk (Ef 5:13-14). Áron is vegyük meg az alkalmat azzal, hogy hálát adunk Istennek a szeretetéért! Ne pazaroljuk el az életünket részegeskedéssel (lásd Ef 5:15-21)!
Pál kiterjeszti azt a gondolatot, hogy kövessük Isten szeretetének példáját, amikor a keresztény férjekhez és feleségekhez fordul. Krisztusnak az egyház iránti önfeláldozó szeretete válik a keresztény férjek mintájává (Ef 5:25-33), míg az egyház Krisztushoz való hűsége lesz a keresztény feleségek példája (Ef 5:22-24). Ahelyett, hogy az emberi szexualitás ajándékával romlott és önző módon élnénk, a keresztény férjek és feleségek értékeljék és becsüljék meg egymást, legyenek „egy testté” (Ef 5:28-33).
„Legyetek azért Isten követői, mint szeretett gyermekek” (Ef 5:1, ÚRK). Kegyelméből Isten arra hív ma bennünket, hogy ezek szerint járjunk el emberi kapcsolatainkban.
 

Ef 5:2 verse kér, hogy „járjatok szeretetben”. Ennek fényében tehát mit ért Pál azon Ef 5:1 versében, hogy „legyetek azért Isten követői”?

EGW idézet

Nem földi rang, születés, nemzetiség vagy vallásos előjog bizonyítja, hogy Isten családjának tagjai vagyunk, hanem az egész emberiséget magába foglaló szeretet. Még a bűnösök is, akik nem zárkóztak el teljesen Isten Lelke elől, fogékonyak a szeretetre. Bár gyűlölségre gyűlölködéssel felelhetnek, a szeretetet szeretettel viszonozzák. Egyedül Isten lelkülete viszonozza szeretettel a gyűlöletet. Szeretettel kell viseltetnünk a hálátlanok iránt, jót tennünk azokkal, akiktől semmi viszonzást nem várunk. Ez a mennyei uralkodó pecsétje. A Magasságos gyermekei ezzel a biztos jellel igazolják küldetésüket. – Gondolatok a hegyibeszédről, 75. o.

A keresztények úgy viselkednek, mint Uruk. Ő tűzte ki a lobogót, majd miránk bízta, vajon köré gyülekezünk-e, vagy sem. Urunk és Megváltónk félretette birodalmát és gazdagságát. Kutatott utánunk, hogy megmentsen a nyomorúságtól, és olyanná emeljen minket, mint amilyen Ő. Megalázta magát, magára öltötte természetünket, hogy tőle tanulhassunk, s jótékony, lemondó életét megvalósítva, lépésről lépésre követni tudjuk Őt a mennybe. Példaképünkhöz ugyan nem érhetünk fel, mégis hasonlíthatunk rá, úgy viselkedhetünk képességeink szerint, amint Ő élt. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teltes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből és a te felebarátodat, mint magadat.” Olyan szeretet éljen a szívünkben, hogy készségesen lemondjunk a világ kincseiről és megtiszteltetéséről, ha ezzel akár egyetlen embert is a Krisztus szolgálatába szegődésre tudunk vezetni. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 2. köt., 169. o.

Közülünk ki követi hűségesen a nagy példaképünket? Ki kezdte el a küzdelmet, és ki folytatja a harcot szívének büszkesége ellen? Ki jutott el közülünk addig, hogy birokra keljen az önzéssel, amíg ki nem lakoltatja szívéből, amíg el nem tünteti azt az életéből? Segítsen minket Isten, amikor a kereszten függő Krisztusra tekintünk, és látjuk a beteljesedő jeleket, amelyek egyre közelebb visznek bennünket az ítélethez, hogy annyira a szívünkbe vésődjön a kapott példa, hogy alázatosabbá, szerényebbé tegyen, kevésbé magunkkal törődővé, kevésbé bírálóvá, és olyanokká, akik szívesen hordozzák mások terheit.
Tudtomra adták, hogy népünk egyre távolodik hitünk egyszerűségétől és az örömhír tisztaságától. Sokan nagy veszedelemben forognak. Ha nem változtatják meg az útirányukat, meddő hajtásokként metszik le őket az igaz szőlőtőről. Testvéreim, tudomásomra hozták, hogy az örökkévaló világ küszöbén állunk. Minden egyes lépésnél feltétlenül győzelmet kell aratnunk. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 5. köt., 18. o.

További tanulmányozásra: Isten fiai és leányai, „Ellenállni a kísértésnek” című fejezet, 79. o.

Az Efézusi levél 6. fejezetén gondolkozva zárjuk a tanulmányt. Felismerjük, hogy egyházunk Isten békéért harcoló serege.
Levelében az apostol Krisztus testeként (Ef 1:22-23; 4:11-16), Isten templomaként (Ef 2:19-22) és Krisztus menyasszonyaként/feleségeként (Ef 5:21-33) ábrázolja az egyházat, Ef 6:10-20 szakaszában pedig úgy mutatja be, mint az Úr hadserege, és lelkes, fegyverbe hívó beszédet mond. Olyan rész ez, ami sok jutalommal kecsegtet, de talán félre is érthető.
Akkor értelmezzük félre Pál szavait, ha úgy gondoljuk, hogy fegyvert kell fognunk, vagy harciasan kell másokhoz állnunk. Az eddigiekben az apostol ugyanakkor az egységet, az építő beszédet és a jószívűséget hangsúlyozta (lásd különösen Ef 4:255:2). Isten jó hírét a békesség evangéliumának nevezi (Ef 6:15). Az élénk katonai hasonlat szerint az egyháznak nem a hagyományos értelemben vett módon kell háborúznia. Inkább békeharcban kell állnunk a gonosz elleni lelki háborúban! Pál a nagy küzdelem csataterére lépve arra szólít, hogy mi is álljunk be Isten hadseregébe. Nem vallunk kudarcot, ha Isten megy előttünk, és ha tetőtől talpig az Ő fegyverzetét viseljük! Garantált a győzelem!
Naponkénti tanulmányozásra: Zsolt 134–140; Ellen G. White: Az imádság, 32. fejezet, Kol 2:10 versének idézetétől a fejezet végéig

 

1.    Mit tesz az Úr az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben?   

2.    A 136. zsoltár hány bibliaversében ismétlődik az „örökkévaló az Ő kegyelme” kifejezés? 

3.    Hová függesztették az izraeliták a hárfáikat?

4.    Milyen irányba fordult Dávid, amikor Istenhez imádkozott?

5.    Miért nem gyakorol nagyobb befolyást a Szentírás a fiatalok életére?

Ha az Efézusiakhoz írt levél a kulcs az összes többi páli episztola megértéséhez, e heti tanulmányunk a kulcsa az Efézusi levélről írt tanulmány magyarázatának.
A vasárnapi rész összefoglalja Pál csodálatos rálátását Isten teremtésről és megváltásról szóló örök tervére.
A hétfői rész kivonatolja Efézus 2. fejezetének tartalmát, amely megrajzolja a bűnbe esett és halálnak kitett, Krisztus és Isten nélkül reménytelen emberiség sötét állapotát. Pál szövegei – és a Biblia – azonban nem reménytelen végkifejlettel érnek véget. Az apostol részletesen elemzi az evangélium alapvető elemeit, Isten titkát, amely reménységet hoz az emberiségnek: Krisztusban és Krisztussal Isten feltámaszt és felemel menynyei szentélyébe. Mi több, Krisztusban és Krisztussal Isten földi templomai leszünk. Ez az átalakulás kegyelem által megy végbe, a kegyelem pedig a keresztény hit, élet és misszió alapja.
A 3. fejezet, amelyet a keddi rész ismétel át, Isten egyházteremtő titkára világít rá.
A szerdai rész, amely Efézus 4. fejezetével foglalkozik, elmagyarázza, hogy hogyan teljesedik Isten kettős célja, amikor a gyermekei a világ minden részéről egyesülnek az igazi kegyességben, a lelki ajándékok használatában és a küldetésben. Ezért nem opcionális kérdés az egység az egyház életében.
Amint azt a csütörtöki rész hangsúlyozza (Efézus 5), nem lehet egységre jutni az önfelmagasztalás elhagyása nélkül. Csakis akkor valósulhat meg az egység, ha felvállaljuk új azonosságunkat, és Krisztusban járunk. Ez a Krisztusban megvalósuló mély átalakulás befolyással lesz földi életünk minden részletére, beleértve családjainkat (házastársunkat, gyermekeinket), társadalmunkat (embercsoportok, társadalmi osztályok) és személyes életünket.
A pénteki rész (Efézus 6) arra szólít, hogy egységes, dinamikus, jól felfegyverzett hadseregként lássuk az egyházat, amely végzi küldetését: hirdeti Isten békéjének evangéliumát. Egyedül Krisztus békéje biztosíthatja a sikert életünkben. Sikerünk attól függ, hogy valóban hiszünk-e Krisztus győzelmében, és ennek tudatában cselekszünk-e.
E heti tanulmányunk az Efézusiakhoz írt levél összegzése.

Az evangélium titka
Pál Efézusiakhoz írt levele szívében úgy lüktet az apostol evangélium iránti csodálata, mintha egy új titok nyitját fedezte volna fel. Levele elején megünnepli, hogy Isten megismertette velünk „akarata titkát az Ő jó kedve szerint” (Ef 1:9), és ez a titok arról szól, hogy miként lettünk „örökösök” (Ef 1:11). Nem a kétségbeesett és sötét állapotunkról (Ef 2:1–4), vagy a bűn előidézte eltávolodásról, szakadásról és ellenségeskedésről beszél (Ef 2:11–12). A szakadás és ellenségeskedés oka egyáltalán nem titok számunkra, bűnös állapotban élők számára. A bűn és a halál problémáját képtelenek vagyunk megoldani, és ez sem titok (Ef 2:9; Jn 1:13). Amint azt történelmünk többször is igazolta, mindannyian fájdalmasan tudatában vagyunk annak, hogy semmilyen emberi terv nem emelhet ki bennünket a bűn gravitációs mezőjéből. A titok, amiről Pál beszél, Isten irántunk való szeretetének végtelen, felfoghatatlan csodája. Azt hittük, hogy Isten nem szeret minket, hogy megfeledkezett rólunk, hogy a zsidókat részesíti előnyben, és a népek nem közeledhetnek hozzá. Majd azt hittük, a zsidók sorsa veszett ügy lett, midőn elutasították Jézust mint Messiást.
Nos, úgy tűnik, tévedtünk eme Istenre vonatkozó feltételezéseinkben. Amikor Isten felfedte Pál előtt az Ő titkait, az apostol sokkos állapotba került. A teljes levél több perspektívából is megközelíti ennek a titoknak a kérdését. Pál az episztola közepén úgy utal rá, mint „a titokra”, „ama titokra” (Ef 3:3, 9), a levél végén pedig mint „az evangélium titkára” (Ef 6:19). Ez a titok még értékesebbé vált, amikor tudatosult az akkor élő nemzedékben, hogy évszázadokon, évezredeken keresztül rejtve volt az emberek előtt, s Isten a Pál nemzedékét választotta, hogy átélje azt az egyedi, történelmi időt, amelyben a titkok titka teljesen feltárul előttük, hogy mindenki tudomást szerezzen róla (Ef 3:9; Róm 16:25; 1Kor 2:7; Kol 1:26–27; 2:2). Micsoda kiváltság, micsoda dicsőség!
Láthatjuk, hogyan ujjong Pál e nagy felfedezés láttán. Teljes lénye megváltozott, az igazság evangéliuma átalakította az életét. Akárcsak Jézusnak a talált kincsről szóló példázatában (Mt 13:44), Pál mindenét „eladta”, amije volt, hogy megszerezze ezt a titkos kincset, és a tulajdonosa lehessen (Fil 3:4–8). Ábrázata elárulta, hogy olyasmit tudott, amit mások nem. Mindezek ellenére, a kincsvadásztól eltérően (Mt 13:44), vagy a hűtlen szolgával ellentétben (Mt 25:18) Pál nem rejtette el a földbe titkos kincsét. Ellenkezőleg, amikor Isten feltárta előtte a titkát, Pál világútra  indult,  hogy  mindenkinek  beszéljen  hatalmas  felfedezéséről.
 
Ez a titok Isten szeretetéről szól. Szeretetből alkotott minket, és meghalt helyettünk, feltámaszt minket, hogy vele együtt lakhassunk szent helyén, harcolt és majd visszatér értünk, mivel Ő a szeretet. Pál szavai szerint tehát a titok ez: „Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége” (Kol 1:27).
A nagy küzdelem véget ér
Egy napon vége szakad a bűn történelmének, Isten titka azonban sosem ér véget. A nagy küzdelem leírásakor Ellen G. White nyelvezete és ethosza tökéletes összhangban van Pál Efézusiakhoz írt levelében megnyilatkozó fennkölt lelkületével:
„A világegyetem minden kincse kutatásra tárul Isten megváltott gyermekei elé. A halandóság béklyóitól megszabadult ember fáradhatatlanul szárnyal távoli világok felé, amelyeknek lakói sírtak az emberi szenvedés láttán, de örömének csendült ajkukon már egyetlen ember megtérésének hírére is. E föld lakói kimondhatatlan élvezettel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkájának szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét – a napokat, csillagokat és naprendszereket –, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre – a legparányibbtól a legnagyobbig – a Teremtő neve van írva. Minden Isten végtelen hatalmát hirdeti.
És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet megtud Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a megváltás kincseit és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit, a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be, és még mámorosabb örömmel pengetik aranyhárfájukat. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés hatalmas kórusában.
»Minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja: A királyi széken ülőé, és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkönörökké« (Jel 5:13).
A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet” (A nagy küzde­ lem, 677–678. o.).

Alkalmazás
E heti tanulmányunk ismétlő jellegű. Bátorítsd csoportod tagjait, hogy foglalják össze maguk az Efézusi levelet, majd kivonatukat mutassák be a csoportban.
Melyik az a három fő téma, amely megtalálható Pál Efézusiakhoz írt levelében? Hogyan kapcsolódnak ezek a témák egymáshoz? Kérd meg csoportod tagjait, hogy nevezzék meg, szerintük melyik a legfontosabb téma ezek közül?
Kérd meg csoportod tagjait, hogy képzeljék el, felkérést kaptak gyülekezetalapításra egy fehér területen. Hogyan segíthetne Pál Efézusi levele felkészülni egy ilyen bátor feladatra? Melyek azok a témák az Efézusi levélben, amelyek evangelizációs üzenetként elhangozhatnának ezen az érintetlen területen? Milyen sorrendben mutatnák be ezeket a témákat? Továbbá kérd meg őket, hogy nevezzék meg azokat az elveket, amelyek alapján megalapíthatnának egy életteljes, a páli modellhez legközelebb álló gyülekezetet.
A csoporttagok által javasolt elveknek hasznosnak kellene bizonyulniuk egy az üdvösség örömével teljes gyülekezet megalapításakor. Milyen más elveket fogalmazhatnának meg a csoportod tagjai, amelyek segíthetnek az új tagoknak a Krisztussal és egymással való egyesülésben az egyház küldetésének végzésében? Milyen elvek ihletnék az egyházat, hogy a lelki ajándékok által teljesen átengedje a Szentléleknek a vezetést?
Irányítsd csoportod tagjait, hogy azonosítsák az Efézusi levélben azokat az elveket, amelyek segíthetnének nekik az evangéliummal összhangban lévő életmódot és boldog családi életet folytatni, különböző embercsoportokkal egészséges kapcsolatokat kiépíteni.