Jézus eljövetelének bejelentése

Az angyal azt mondta Dánielnek, hogy zárja be a könyvét és pecsételje is le. Mikor kellett feltörni a pecsétet? Dán 12:4, 9 Az idők végén. De mikor lesz az? Vagy inkább az kellene kérdeznünk, mikor volt? Olvassuk el Dániel könyvéből a 8:17 igeverset! A 2300 éves próféciáról szól az itt leírt látomás, aminek végén a szentély megtisztíttatik. A látomás „be volt pecsételve”, de ez nem tartotta vissza az embereket, hogy megpróbálják megérteni. Az évek során sokan tanulmányozták Dániel próféciáit. Sir Isaac Newton, minden idők egyik legnagyobb tudósa könyvet írt Dániel könyvének és a Jelenések könyvének próféciáiról. Nem ő volt az egyetlen. Ám amikor megpróbálták megérteni, csak odáig jutottak, hogy találgatásokba kezdtek a prófécia jelentéséről és beteljesedésének idejéről. Ahogy a Biblia megmondta, a próféciák egészen a végidőkig be voltak pecsételve. Csupán akkor, a Dán 12:4 szerint vált általánossá Dániel könyvének ismerete. Ahogy a 10. vers mondja: „az értelmesek értik.” Tehát az idők végén, amikor a próféciáknak be kell teljesedniük, törhetik fel pecsétet. De hogyan történik mindez és ki az, aki megteszi? A nagy lisszaboni földrengés, de még inkább a sötét nap után sokan érezték úgy, hogy az idők végének nagyon közel kell már lennie, és érdeklődni kezdtek a bibliai próféciák iránt. Leginkább Dániel 2300 éves próféciája érdekelte őket. A megoldás kulcsa annak megértése volt, hogy a bibliai próféciákban egy nap egy szó szerinti esztendőt jelent. A témát tanulmányozók szinte mind egyetértettek ebben. 4Móz 14:34; Ez 4:6 Nem sokat segített azonban, hogy tudták a prófétai időszak hosszát, mert senki sem volt biztos benne, mikor is kezdődött. Hogyan is tudhatnák, hogy mikor ér véget, ha nem tudják, mikor kezdődik?

Alkalmazás: Olvassuk el a Lk 10:21 igeverset! Soha ne gondoljuk, hogy a Bibliát túl nehéz megértenünk! Még a 2300 éves próféciát is egyszerű emberek fejtették meg, akik szerették Istent. Ezen a héten megtudjuk, hogyan történt.

Ahogy a végidővel kapcsolatos érdeklődés növekedett, egyre többen tanulmányozták a kérdést. Miközben beszéltek róla, még többeket kezdett érdekelni. Az 1800-as évek elején már számos prédikátor tartotta központi témának Jézus visszatérését. Egyikük, egy chilei jezsuita pap, Manuel de Lacunza könyvet írt „A Messiás dicsőséges és fenséges eljövetele” címmel. Lacunza könyve nagy feltűnést keltett, különösen a katolikus egyházban. Vajon miért? Mert azt állította, hogy egyedül a Szentírás megismerésével lehet megérteni Jézus második eljövetelét. Ez azt jelentette, hogy az „egyházatyák” hagyományai mit sem számítanak. Azt is állította, hogy a Bibliát szó szerint kell érteni, kivéve ahol nyilvánvaló szimbólumokat használ. Ez aggodalmat keltett a katolikus teológusok között, akik már régóta állították, hogy a Biblia olyan titokzatos allegóriákkal van tele, amiket csak a papok képesek megérteni. A legaggasztóbb a katolikusok számára az lehetett, hogy az író szerint az „Antikrisztus” nem egy személy, hanem egy hatalmas egyházi szervezet. Lacunza tudta, hogy katolikus társai közül sokaknak nem fog tetszeni a könyve. Talán ezért adta ki álnéven. Mégsem tudott senkit félrevezetni azzal, hogy Ben Ezra rabbinak nevezte magát. Talán szerencséje is volt, hogy meghalt, még mielőtt a pápa hivatalosan elítélte volna a könyvét. Elítélték vagy sem, ez a könyv nagyon sok bibliatanulmányozó figyelmét felkeltette. Több nyelvre lefordították és sok prédikátort ösztönzött arra, hogy Jézus második eljövetelének témáját tanulmányozzák.

Alkalmazás: Olvassuk el a Mt 24:35; Jn 6:63; Róm 10:17; és 1Thess 2:13 igeverseket! Mit tett Lacunza, ami növelte a próféciákról való ismereteit?

Manuel de Lacunza munkássága és az egyre növekvő érdeklődés Jézus második eljövetele iránt nagy hatással volt egy Edward Irving nevű angol lelkészre. 1827-ben kiadta Lacunza könyvének angol nyelvű fordítását és éveken át számtalanszor prédikált teltházas templomokban, zsúfolt imaházakban a Jézus második eljöveteléről szóló bibliai próféciákról. Ez nagyban hozzájárult Anglia előkészítéséhez, hogy az elkövetkező évek során alaposabban megértsék ezt az üzenetet. Mindeközben egy áttért zsidó férfi, Joseph Wolff kezdte meg nem mindennapi missziós tevékenységét. 1821 és 1845 között Wolff beutazta Görögországot, Máltát, a Krím-félszigetet, Palesztinát, Törökországot, Egyiptomot, Közép-Ázsiát, Abesszíniát, Jement és Indiát. Ahová csak ment, mindenütt Jézus második eljövetelének jó hírét hirdette. Egyes helyeken Wolff nagy meglepetésére éltek hívők, akik már maguk is várták Jézus közeli visszatérését. Igaz volt ez az üzbegisztáni Bokhara városában élő elszigetelt csoportra, és egy másik jemeni közösségre is, akik 1840-re várták Jézus visszajövetelét. 1837-ben Wolff az Egyesült Államokba is ellátogatott és prédikált New Yorkban, Philadelphiában, Baltimore- ban és Washingtonban is. Washingtoni tartózkodása idején John Quincy Adams, az állam akkori elnöke szervezett neki egy összejövetelt, hogy beszélhessen a kongresszus tagjaival és más befolyásos emberekkel. Ahogy mindig is tette, ha lehetősége adódott, Wolff a rövidesen visszatérő Jézusról prédikált. Wolff azért lett híres, mert sok veszélyes helyzetet túlélt, még a halállal is gyakran szembenézett, miközben a távoli Keleten élő népekhez tartott missziós útjai során. Többek között kirabolták, éheztették, megverték, magára hagyták a sivatagban vagy ruházat nélkül a hófödte hegyek között, és három alkalommal halálra is ítélték.

Alkalmazás: Olvassuk el a Zsolt 91:9-16; Róm 8:31- 39; Zsid 13:5-6 igeverseket! Mi veszélyesebb szerinted: hinni az ígéretekben, vagy nem hinni nekik?

Lacunzán, Irvingen és Wolffon kívül még sok százan, lelkészek és egyháztagok is hirdették meggyőződésüket, hogy Dániel könyvének próféciái rövidesen beteljesülnek. Bár e keresztények többsége soha nem vált ismertté, azt a munkát végezték, amit Isten el akart végezni általuk abban az időben. Egyes helyeken még a Jézust szerető gyermekek is prédikáltak, némelyikük alig volt hat esztendős. Isten Lelke indította őket, hogy ünnepélyes, erőteljes figyelmeztetéseket szóljanak a végső ítéletről. E kevésbé ismert munkások közül az egyik férfi a második eljövetel legismertebb tanítója lett. Bár a korábbi években ezt senki sem gondolta volna a keményen dolgozó William Miller nevű farmerről, ő lett az, aki az emberek figyelmét leginkább Jézus visszajövetelére irányította. Bár jámbor baptista otthonban nevelkedett, a fiatal William olvasmányai miatt elfordult Jézustól. Kamaszkorában lenyűgözte a deista filozófusok „bölcs” gondolkodásmódja. Tanításaikat megismerve William már nem hitt többé a Bibliának. Milyen ostoba volt, hogyan is hihetett annak a régi könyvnek! – gondolta. A deisták hite szerint egy isten vagy istenség réges-régen megteremtette a világot, aztán továbbállt, és hagyta, hogy minden csak menjen a maga útján tovább. Így a deisták természetesen nem hittek a csodákban sem. Nem hittek az angyalokban, a prófétákban, Jézusban vagy a Bibliában. Valójában nem sok mindenben hittek. Sok szempontból olyanok voltak, mint az agnosztikusok (akik Isten létezésében is bizonytalanok) és napjaink ateistái (akik biztosak benne, hogy Isten nem létezik). William Miller 30 esztendős volt, amikor az 1812-es háború kellős közepén találta magát. Az amerikaiak ismét a britek ellen harcoltak, és Miller kapitány a döntő, plattsburghi csatában vett részt. A háromszoros túlerővel szemben az amerikaiak győzelme csoda lett volna. Mindenki legnagyobb meglepetésére mégis Amerika győzött. Miller olyan eseményeket látott aznap a saját szemével, amik egyértelműen csodák voltak. A deisták viszont nem hisznek a csodákban. Mit tehetett volna hát?

Alkalmazás: Olvassuk el a Zsolt 101:3; és  Zsolt 119:37 igeverseket! Odafigyelsz rá, hogy ne olvass, nézz vagy hallgass olyasmit, ami elfordítja a szívedet Istentől? Ez Sátán egyik legsikeresebb módszere az életek pusztítására. Kérlek, tegyél fogadalmat, mint Dávid: „Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te utadon éltess engemet.”

William Miller tudta, hogy az amerikaiaknak el kellett volna veszíteniük a csatát. Mi több, neki magának is meg kellett volna halnia. Egyszerűen annyival több brit katona és hajó harcolt ellenük. Egy ellenséges akna alig több mint fél méterre tőle robbant fel, és ő mégis életben maradt. Ez bizonyára csak csoda lehetett. De ő nem hitt a csodákban. Vagy mégis? Az ilyen kérdések deista hite felülvizsgálatára késztették. Most már nem talált benne annyi értelmet, így hamarosan el is utasította. Ám a deizmus elutasítása még nem jelentette azt, hogy automatikusan kereszténnyé vált volna. A sok keresztényellenes könyv olvasása még mindig nagyon sok kételyt hagyott lelkében. Nem tudott egyszerűen elfogadni egy vallást, aminek semmi értelme sem volt számára. Van vajon a Bibliának valami értelme? Ki akarta deríteni, ezért belefogott, hogy megtalálja a választ. „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” Így kezdődik a Biblia, és William Miller is ezzel kezdte. Van ennek az első igeversnek értelme? Tényleg elhiheti ezt? Ez a vers nem okozott gondot Millernek, hiszen mindig is hitt egy felsőbbrendű lény létezésében. Ezért folytatta Mózes első könyvének második versével. Így haladt tovább versről versre, míg meg nem értette és el nem tudta fogadni, Mózes első könyvétől egészen a Jelenések könyvéig. Ha egy igének nem értette a jelentését, más bibliai szakaszokban kereste a magyarázatot. Mindeközben imádkozott. Mivel hitt egy felsőbbrendű hatalomban, aki kimutatta irgalmát, és hogy jelen van az emberek földi életében, egyedül tőle volt értelme segítséget kérni a megértéshez.

Alkalmazás: Mi kell ahhoz, hogy napjainkban mi is megértsük a Bibliát? Lk 24:44-45; Jn 14:16, 26; 1Kor 2 12- 13 

A Szentírás tanulmányozása közben William Millernek folyton azok az érvek jártak a fejében, amelyeket deista korába a Biblia cáfolatául használt. És persze deista barátai is megragadtak minden alkalmat, hogy a Szentírás „ellentmondásaira” emlékeztessék, melyekről annyit beszélgettek azelőtt. Két éven át tanulmányozta a Szentírást. Nagy megkönnyebbülésére és meglepetésére megállapította, hogy a Szentírás egyszerű olvasás által megérthető. Előfordul, hogy egy szakaszt, ami önmagában esetleg zavarba ejtő lenne, megmagyaráz egy másik. Ez különösen igaz volt a próféciákra, ahol a Biblia jelképeket használ. Ezek a szimbólumok természetesen magyarázatot igényelnek, és Miller felfedezte, hogy a Biblia maga ad rájuk magyarázatot. Miller még valami mást is felfedezett. Bár a próféciák szimbolikus nyelvezettel íródtak, szó szerint teljesedtek. Például a prófécia szerint a Messiás Betlehemben születik, és Jézus pontosan ott is született. A prófécia szerint a Görög Birodalmat Róma követi, és ez is szó szerint így történt. Miller számára ez azt jelentette, hogy a még beteljesületlen próféciák a jövőben bekövetkező valós eseményeket írják le. Kutatásának lényege a szimbólumok megértése és az azt követő esemény keresése volt, nem pedig az, hogy furcsa magyarázatokat találjon. Hamarosan Millert is ugyanaz a prófécia foglalkoztatta, ami oly sokakat Lacunzától Irvingig és Wolffig: a Dániel könyvében szereplő 2300 éves időszakról szóló. Miller azonban észrevett valamit, amit a többiek nem. Dániel könyvének nyolcadik fejezete nem áll meg önmagában. Gábrielnek meg kellett magyaráznia a 2300 napról szóló látomást, a fejezet végén Dániel mégis azt mondja, hogy nem érti. A kilencedik fejezetben Gábriel visszatér, hogy befejezze munkáját. Ez (és még sok más részlet, amiket a jövő héten fogunk tanulmányozni) mutatja, hogy a két fejezet összetartozik. És mivel a 70 hetes prófécia kezdőpontja adott, Miller már tudta, amit mások csak találgattak: a 2300 nap kezdetét.

Alkalmazás: Olvassuk el a Dán 8:16-17, 26-27; Dán 9:20- 23 igeverseket! Gondoljunk bele, mennyit tett Isten, hogy Dánielnek megmagyarázza a 2300 napra szóló látomást! Bízol benne, hogy Ő minden szükségeset megtesz, hogy megtartsa ígéretét, és bölcsességet ad neked is? 

 Tanulmányozásra
Olvassuk el a tanulmányban említett igeverseket és „A nagy küzdelem” című könyv 317–325 és 357–369. oldalait!