Isten igéjének megőrzése

Már tanultunk róla, hogyan támadták Isten ellenségei szavát, a Bibliát, milyen erőfeszítéseket tettek a megsemmisítésére. Bár időnként úgy tűnt, sikerrel járnak, Isten mindig megőrizte a teljes pusztulástól. A korai keresztények leszármazottai, akik hűségesek maradtak Istenhez, évszázadokon át gondosan rejtegették és őrizték a Bibliát. A világ bölcsességének tisztelete helyett Isten igéjét becsülték mindenekelőtt, időnként békességben, máskor az életük árán is. Az európai országok „kereszténynek” tartották magukat, a Bibliát mégis teljesen figyelmen kívül hagyták. A katolikus egyház azt tanította a népnek, hogy csak a papok elég képzettek a Szentírás oktatására. Azt állították, hogy az egyszerű emberek félreértenék a Bibliát, ha olvashatnák. Következésképpen az a kevés Biblia, ami még megmaradt, latin nyelven íródott, amit valóban csak a magasan képzett emberek voltak képesek elolvasni. Ráadásul az összes fellelhető példány az egyetemek és a katolikus szerzetesek lakhelyén található pultokhoz volt láncolva. Isten azonban nem hagyta népét a sötétségben. Az 1300-as években egyszerű, bátor embereket küldött a Biblia terjesztésére. Az egyik legfontosabb tevékenységük a Biblia köznyelvre való lefordítása volt. Az elsők között volt John Wycliffe, aki Angliában született 1330 körül. Wycliffe gondterhes időkben született. Háború dúlt Anglia és Franciaország között, és szörnyű járványos betegség, a fekete halálnak nevezett pestis pusztította el a nép nem kevesebb, mint két harmadát egyes területeken. Mindennek ellenére Wycliffe egyetemi végzettséget szerzett és az Oxfordi Egyetem professzora lett. Kétszer is Anglia királyának különleges követe volt. Az emberek többségével ellentétben Wycliffe tudós volt és hozzáférhetett a Bibliához. Azt tanulta, hogy a katolikus egyház csalhatatlan, tévedhetetlen. Mégis elfordult az egyháztól annak hamis tanításai miatt, és Isten igéjét fogadta el egyetlen tekintélyként. Azt tanította, hogy az egyháznak nincs joga üldözni azokat, akik nem értenek egyet tanításaival. Sőt, még azt is állította, hogy a kolduló szerzetesek ezrei haszontalan életet élnek, szegénységbe és nehézségek közé taszítják az országot, akárcsak a bűnbocsátó cédulák árusítása. Wycliffe elég bátor volt, hogy őszintén kijelentse: a Biblia elítéli ezeket a gyakorlatokat. Róm 12:17-21; 2Thess 3:10; 1Jn 1:9 

Alkalmazás: Wycliffe tanai sokaknak furcsának tűnhettek, mert nem ismerték a Biblia tanításait. Hogyan reagálnak az emberek manapság a Biblia igazságaira? 

Az emberek eretnekséggel vádolták Wycliffe-et, mert az egyház tanításaival ellentétes igazságokat hirdetett. Anglia püspöke elé idézték. Ez könnyen a reformátor életének végét jelenthette volna, de Isten nagyhatalmú angol főembereket késztetett arra, hogy támogassák. E veszélyes tapasztalatok által Wycliffe egészen kiismerte a pápaság (a Római Katolikus Egyház) valódi lelkületét, és teljesen meggyőződött arról, hogy Isten igéje elég hatalommal bír az ellene vívott harchoz és hibáinak legyőzéséhez. El is határozta, hogy lefordítja latin nyelvről angolra. Az első angol nyelvű Biblia lefordítása volt tevékenységének legnagyobb és legmesszebb ható eredménye. Ne feledjük, a nyomtatást még nem találták fel. Mégis rohamosan növekedett a kézírással másolt Bibliák száma. A jómódúak teljes példányt vásároltak, a kevésbé tehetősek csak részleteket. Akkora érdeklődés támadt iránta, hogy sokan örömmel áldozták idejüket másolására. Még így sem tudtak annyi példányt készíteni, amennyire igény lett volna. Wycliffe ellenségei nagyon felbőszültek. Azt akarták elérni, hogy csak a papok olvashassák és értelmezhessék a Bibliát. Wycliffe-nek az életével kell fizetnie! Anglia legfelsőbb bírósága elé idézték és végzete biztosnak látszott. De nem! Isten maga óvta meg. A vádlott így fordult vádlóihoz: „Mit gondoltok, kivel álltok szemben? Egy sír szélén álló öregemberrel? Nem! Az igazsággal! Az igazsággal, mely erősebb nálatok és le fog győzni benneteket.” Ezután szabad emberként sétált ki a bíróságról, egyetlen ellensége sem próbálta megállítani. 2Kor 10:4- 5; Péld 16:7 
Wycliffe-et nem sokkal ezután szélütés érte és 1383 szilveszterén békésen meghalt. A lelki és szellemi sötétség idején tanúsított bátorsága és isteni befolyása miatt a reformáció hajnalcsillagának nevezik. Jóval a halála után az élete és tanítása által befolyásolt lollardoknak nevezett egyszerű prédikátorok terjesztették a Szentírást Angliában és Európa országaiban. 

Alkalmazás: Több, mint 40 évvel Wycliffe halála után a római egyház kihantoltatta a csontjait és elrendelte azok elégetését. Ez elég bolondságnak hangzik, de jelzi, hogy a pápaság nem feledkezett el róla. Te mit szeretnél, miről legyen emlékezetes az életed? 

A Római Katolikus Egyház évszázadokon át egyedül a latin nyelven íródott Vulgata nevű Biblia használatát engedélyezte. Egy Jeromos nevű ember fordította latinra, aki 331-420 között élt. Ebben az időszakban emelte magát „istenné” a „bűn embere” (a pápaság). 2Thess 2:3-4 
Sajnos Jeromos akkoriban nőtt fel, amikor a katolikus egyház több más pogány eszmével együtt bevezette a csecsemők meghintéssel való megkeresztelését és Szűz Mária, valamint a szentek tiszteletét. Ezek a téves eszmék vezettek végül a pogány vasárnap pihenőnapként való megszenteléséhez. Jeromos 381-től 384-ig Róma püspökének, I. Damáz pápának volt a titkára. Ő kérte fel a Biblia latin nyelvre fordítására. Ettől kezdve Jeromos fordítását tartották a katolikus egyház hivatalos fordításának. Rövidesen Vulgataként emlegették. Elnevezése a vulgáris szavunkhoz kapcsolódik, melynek jelentése: durva, közönséges. Akkoriban azonban egyszerűen azt jelentette, hogy általános, szokványos. Azért hívták így, mert latinul, a hétköznapi emberek nyelvén íródott. Egy idő után azonban már nem a latin volt a köznép nyelve. A katolikus egyház pedig úgy látta jónak, hogy jobb, ha az emberek egyáltalán nem tudják olvasni a Bibliát. Sőt, egyenesen bűncselekménynek számított, ha valakinek volt Bibliája. Életével fizethetett, akinél találtak egyet. Angliában Wycliffe mutatta meg, milyen fontos a Bibliát a köznép nyelvére lefordítani. Isten most egy csodálatos ajándékot adott népének, hogy folytatni tudják ezt a munkát. A következőképpen történt. A törökök 1453-ban elfoglalták Konstantinápoly hatalmas városát, véget vetve ezzel a Keletrómai Birodalomnak. A keresztények Európába menekültek, s magukkal vitték görög és héber nyelvtudásukat, valamint legértékesebb tulajdonukat, a Bibliának ezen a nyelveken íródott példányait. Egy Erasmus nevű tudós 1516-ban kiadott egy könyvet, amely az eredeti, görög nyelvű Újszövetség és annak újlatin fordítása volt. Ebből azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy Jeromos fordítása mennyi hibát tartalmaz. Sok művelt ember tanulmányozhatta és érthette meg jobban Isten igéjének igazságait, de a hétköznapi embereknek még mindig nem volt saját anyanyelvükön hozzáférhető Bibliájuk.

Alkalmazás: Mit mond Isten Igéjének jelentőségéről? 1Pt 1:23-25

Tyndale Németországba költözött és ott kezdte angolra fordítani Erasmus görög nyelvű Újtestamentumát. Ez volt a dolog könnyebbik része. A nyomtatás volt az igazán veszélyes. Köln városában egy nyomdász belekezdett a feladatba, de az angol kémek valahogy tudomást szereztek róla. Amikor az ellenség rájuk tört az első ajtón, Tyndale a nyomda hátsó ajtaján menekült annyi kész példánnyal, amennyit csak elbírt. Egy hajszálon múlott, hogy elfogják. Tyndale egy barátjával Németországba, Wormsba ment és ott mindent elölről kezdtek. 1526 tavaszán csempészték be Angliába az angol nyelvű Újszövetség első példányait. Ez felpezsdítette az eseményeket. Anglia püspöke elrendelte az elégetésüket, és bár megbízottai sok példányt felvásároltak és megsemmisítettek, még sok maradt Európában. A püspök által felvásárolt példányok árát Tyndale-nek továbbították. Minden egyes megvásárolt példány árából négy újabbat tudott kinyomtatni. Amennyire tudjuk, ma már csak három példány létezik azok közül az első darabok közül. De a többit sem mind égették el. Legtöbbjüket egyszerűen „rongyosra olvasták”. Tyndale folytatta a nyomtatást és az Ószövetség fordításába is belekezdett. Munkája nem volt könnyű. Hatalmas jutalmat ígértek annak, aki segít elfogni, ezért folyamatosan költöznie kellett ellenségei elől. Gyakran járt álruhában, és nagy hasznát vette, hogy hét nyelven beszélt folyékonyan. 

Alkalmazás: Minden bizonnyal Tyndale volt a legkeresettebb ember Európában. Képzeljük csak el, mire gondolhatott, amikor olyan igeverseket olvasott, mint ezek: Zsolt 56:1-11; Mt 10:16-34

William Tyndale belefogott az Ószövetség fordításába is. Amikor végzett a Biblia első öt könyvének fordításával, Antwerpenből Hamburgba utazott. A hajó azonban tragikus módon elsüllyedt egy viharban, és az összes kézirat odaveszett. Tyndale Istenbe vetett hite azonban nem veszett el. Elkeseredés helyett ismét nekilátott a munkának. 1535-ben, amikor Tyndale egy hűséges barátjánál, Thomas Poyntznál tartózkodott, megismerkedett egy Henry Phillips nevű fiatalemberrel, aki az angol parlament egyik tagjának törvénytelen fia volt. Pénzt lopott apjától, majd mindet elveszítette szerencsejátékon. Adóssága kifizetéséhez éppen jól jött volna a pénzjutalom, amit Tyndale nyomravezetőjének ajánlottak fel. Tyndale azonban mit sem tudott erről. A rá jellemző jóakarattal elhitte Henry meséjét, hogy a reformáció tanításait szeretné tanulmányozni, így barátságába fogadta a fiatalembert. Henry azonban feladta Tyndale-t ellenségeinek. Mintegy másfél esztendei tömlöcben raboskodás és egy rövid látszattárgyalás után 1536 őszén William Tyndale mártírhalált halt. Utolsó szavaival így imádkozott: „Uram, nyisd fel Anglia királyának szemét!” 

Alkalmazás: Miben áll az egyház valódi ereje? Ézs 55:10-12

Olvassuk el a tanulmányban említett igeverseket és „A nagy küzdelem” című könyv 79–96. és 245–249. oldalait!