A világosság egyre jobban fénylik

Sötét középkornak nevezzük azt a sok-sok évig tartó időszakot, amikor a katolikus egyház elrejtette a tömegek elől a bibliai igazságok fényét. Nagyon sok gonosz gyakorlatot vezettek be ez idő alatt. Isten azonban nem feledkezett el népéről, embereket ihletett, akik lefordították a Bibliát, hogy mindenki az anyanyelvén olvashassa. Ezt az időszakot nevezzük a reformáció korának. Hűséges férfiak és nők tanulmányozták a Biblia igazságait és meg akarták változtatni, reformálni helytelen szokásaikat. Alig pár évvel Luther németországi és Lefevre franciaországi munkájának kezdete után Ulrich Zwingli Svájcban terjesztette a reformáció eszméit. A tehetséges tudós és jó szervezőkészségű Zwingli katolikus pap volt, aki gyorsan haladt felfelé az egyházi ranglétrán. 1518-ban a legfontosabb svájci város, Zürich hatalmas katedrálisának élére nevezték ki. Utasították, hogy maga teremtse elő a szertartásokhoz szükséges költségeket és csak a „jelentős” személyekkel foglalkozzon, az egyház gazdag és befolyások tagjaival. Mit mond erről a Biblia? Jak 2:1-7 
Zwingli erre azt felelte, hogy ő Máté evangéliumából akar tanítani és Isten dicsőségéért, valamint a lelkek valódi üdvösségéért kíván dolgozni. Minél jobban megértette a Szentírást, Zwingli annál inkább arra bátorította a székesegyház hallgatóságát és tanítványait, hogy Jézusban bízzanak és hitüket csak a Bibliára alapozzák. A nép emiatt kezdte elhagyni babonás szokásait. 1523-ban Zürich város tanácsának figyelmét is felkeltette Zwingli tevékenysége. Nyilvános disputára (hivatalos vitára) hívták ki. Felsőfokú képesítésének és szónoki tehetségének köszönhetően Zwingli meggyőzte a tanácsot, hogy szakadjanak el a katolikus egyháztól és az ő reformjait vezessék be. Ennek hatására eltörölték a szentek tiszteletét és eltávolították a szobrokat a templomokból. Törvényen kívül helyezték a bűnbocsátó cédulák árusítását. A tanács azonban nem fogadta el Zwinglinek a misével kapcsolatos ellenérvét, hiszen azt tanították nekik, hogy a pap a miseáldozat során csodálatos módon Krisztus valóságos testévé és vérévé változtatja a kenyeret és vörösbort. Mitévő lehetett hát? Zwingli nagyon sokat elért. A tanács támogatta erőfeszítéseit, és ő reménykedett, hogy még több igazság elfogadására rá tudja venni őket. 

Alkalmazás: Munkája kezdetén Zwingli alig-alig tudott valamit Lutherről és munkásságáról. Mégis mindketten ugyanazokban a bibliai igazságokban hittek. Hogyan lehetséges ez? Jn 16:13

Zwingli vitában elért sikere Svájc sok területén utat nyitott az evangélium terjedésének. A városi tanács tagjai támogatták ugyan Zwingli reformátori tevékenységét, mégsem értettek egyet minden tanításával. Zwingli azt hirdette, hogy a katolikus mise helytelen. A tanács nem tudott megegyezni ennek eltörlésében. Zwingli a Bibliát tartotta a földkerekség legnagyobb tekintélyének és közvetlenül abból oktatta tanítványait. Mivel hálás volt a tanács támogatásáért, Zwingli úgy gondolta, hogy „lassabban haladjanak”, remélve, hogy az idő múlásával még több reformot fogadnak majd el. Úgy döntött, továbbra is celebrálja a miséket a templomban, holott éppen ő bizonygatta a tanácsnak, hogy az helytelen. Több mint egy éven át intette türelemre tanítványait a későbbi reformok reményében. Helytelen vajon türelmet gyakorolni mások iránt? Jn 16:12; Mk 4:33; 1Kor 3:1-2
Zwingli egyes tanítványai mégsem tudták belátni, hogyan is vehetnék semmibe a Bibliában fellelt igazságokat. Másoknak talán növekedniük és fejlődniük kell, de ők hogyan fordulhatnának vissza a megismert igazságoktól? Zwingli és tanítványai azt is felfedezték a Bibliában, hogy az egyháznak önkéntes alapon kellene szerveződnie. Azok csatlakoznak a valódi egyházhoz, akik megtérnek és Jézus követését választják. Zwingli két tanítványa, Felix Manz és Conrad Grebel titokban barátaikkal összejöveteleket kezdtek el szervezni. Eleinte csak tanulni gyűltek össze, később azonban már közösségnek, a hívők csoportjának kezdték magukat tartani. Ez valami olyasmi volt, amit a „keresztény” Európa már évszázadok óta nem látott.

Alkalmazás: Nagyon fontos felismerni, hogy Isten népének folyamatosan növekednie kell az Ő igazságainak megismerésében. Péld 4:18; Hós 6:3; 2Kor 3:18

A katolikus egyház már mintegy ezer esztendeje tanította azt, hogy az emberek azért tartoznak hozzá, mert az ő felségterületén élnek. Ahogy valaki megszületik, automatikusan az egyház tagja lesz. Ez volt a csecsemőkeresztség egyik oka. Így azonban senkinek sem volt valódi választási lehetősége ebben a kérdésben. Az egyház tagjai voltak, akár akarták, akár nem. 1525-ben Zürich város tanácsa nyilvános vitát hirdetett az önkéntes egyháztagság kérdésében. Zwingli tanítványai remélték, hogy mesterük kiáll majd azért, amit nekik tanított. Ám éppen ellenkezőleg, a tanács Zwinglit jelölte ki, hogy érveiket cáfolja. Semmi esélyük sem volt, hiszen a tanács már döntött, Zwingli pedig ellenük érvelt. Conrad Grebelt és Felix Manzot kiutasították a kantonból (a tartományból) és a szülők száműzetésének terhe mellett elrendelték az összes csecsemő megkeresztelését. Zürich város tanácsa felügyelte az egyházat, és a nép feletti uralomra használta azt. Attól tartottak, hogy ha az emberek már nem lesznek egyháztagok, az egész társadalom szétesik. Ezt a kockázatot nem akarták vállalni. Nekünk talán furcsán hangzik ilyesmin aggódni. Sok országban sok különféle felekezethez tartozó ember él, és azok az országok sem esnek szét. A történelem során azonban a királyok, papok, fáraók, császárok és egyéb uralkodók mind egy, a kormány által támogatott hivatalos vallással próbálták összetartani alattvalóikat. Ez az eszme oly régi volt és annyira belevésődött az emberek gondolkodásmódjába, hogy elképzelhetetlen volt bármi mást javasolni helyette. Zwingli tanítványai azonban eldöntötték, még akkor is engedelmeskedniük kell a megismert igazságnak, ha Zürich város tanácsa még nem látja azt a fényt. A Zürichtől alig hét kilométerre fekvő kis településen, Zollikon faluban akartak egy gyülekezetet szervezni, ami csak egyház, nem pedig az állammal összefonódott egyház.

Alkalmazás: Mi a teendőnk, amikor az igazság furcsának, talán még ördöginek is hangzik valaki más számára? 2Tim 4:1-5

A zollikoni újdonsült csoportot a hívők egyházának nevezték. Csak azok csatlakoztak, akik érezték Isten elhívását és ezt bemerítéses keresztséggel fejezték ki, ahogyan azt Jézus a követőinek meghagyta. ApCsel 2:38-41 
A hívők egyházának híre rövidesen Zürichbe is eljutott, ahol egyáltalán nem örültek neki. A tanács az egész elgondolást eretnekségnek minősítette: hogyan állíthatják azt, hogy az egyház tagjai hitetlenek. Hogyan merészelik!?Igaz volt persze, hogy a katolikus egyház zürichi gyülekezetének sok részeges, hazug, gyilkos és istenkáromló tagja volt, de hiszen ez mindig is így volt. Semmit sem tehettek ellene. Mivel az országban mindenkit csecsemőkorában megkereszteltek, a zollikoni hívőket anabaptistáknak nevezték el, ami azt jelenti, hogy „újrakeresztelők”. És mivel újrakeresztelték az embereket, ezzel azt sugallták, hogy a csecsemőkeresztség nem lenne elegendő. Ráadásul olyan egyházat hoztak létre, amit nem felügyelt az állam! A logikus végkövetkeztetés szerint tehát ez az eszme aláássa a hivatalos egyház és az állam hatalmát. A tanács szerint egy dolog, hogy Zürich városa elhagyja a katolikus egyházat, de az nagyon más, hogy a zollikoni anabaptisták elhagyják a zürichi egyházat. Végtére is a zürichi egyház meg volt győződve róla, hogy már elhagyta a hibákat és az igazságot tanítja. Úgy vélték, hogy aki elhagyja az egyházat, az igazságot hagyja el, és az ilyeneket meg kell állítani. A városi tanács le is próbálta állítani őket. Az egyházzal karöltve mindent megtettek ennek érdekében. Az elkövetkezendő évek során pénzbüntetésre, megkorbácsolásra és börtönbüntetésre ítélték őket, és mivel „olyan sokan voltak, mint a vízáradat”, sokukat még vízbe is fojtották, hogy meggyőződésüktől eltérítsék őket. 

Alkalmazás: Mit tett Jézus, amikor az emberek úgy döntöttek, hogy nem Őt követik? Jn 6:66-67 

Mit mondott Jézus, mire van szükség, mielőtt valaki követni kezdené Őt? Mk 8:34-35

A Zürich körzetében élő anabaptisták merész lépésre szánták el magukat, amiért nagy árat kellett fizetniük. Még abban a nyolc napban is, amit a csoport vezetői a távozásukhoz türelmi időnek kaptak, 35 férfi és nő kérte keresztségét, hogy a törvényen kívüli egyházhoz csatlakozhasson. A következő két esztendő története igen változatos. Folyamatosan üldözték őket. A börtönbüntetés, a súlyos bírságok, vezetőik száműzetése a kantonból sok helyi hívőt eltántorított. A zollikoni csoport számtalanszor megadta magát ellenségeinek és megígérték, hogy abbahagyják a Szentírásból megismert igazságok terjesztését. A börtönből szabadulva azonban felébredt a lelkiismeretük. Tudták, nem álltak helyt úgy, ahogy kellett volna. Vajon Isten meg tudja ezt bocsátani nekik? Igen, természetesen. Még azoknak is, akiknek jobban kellett volna tudniuk, Isten ígérete és irgalma valóságosan. 1Jn 1:9 
Úgy látszott, Zürich legyőzte az anabaptistákat. Ezek az egyszerű keresztények olyan gyülekezetet akartak, mely független az államtól, olyan egyházat, melynek tagjai valóban Jézus követése mellett döntöttek; egyházat, mely elutasítja az erőszak alkalmazását és Jézus követőinek üldözését. Az ilyen gyülekezet azonban nem maradt fenn sokáig Zollikonban. Alig két éven belül Conrad Grebel és Felix Manz, a két férfi, akik soha nem adták fel hitüket, halottak voltak. A nyirkos börtöncellában töltött hosszú hónapok tönkretették Grebel egészségét és betegségben halt meg. Manzt pedig nyilvánosan a zürichi Limmat folyó vizébe fojtották a kormány utasítására. 

Alkalmazás: Grebel és Manz halottak voltak, de olyasmiért haltak meg, amiért érdemesnek tartották szenvedni. Mi volt az? 1Pt 3:14-17

Az anabaptista mozgalom vezetői már halottak voltak. A hívők egyháza iránti vágy azonban nem! Az üldöztetés miatt a hívők szétszóródtak. Ausztriában, Németországban, Belgiumban és Hollandiában is elterjesztették az igazságot. Az anabaptisták gyakran érezhették úgy magukat, mint Illés: „és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.” A lelkiismereti szabadságban hittek, és abban, hogy az egyházi tagságnak önkéntesnek kell lennie. Hitték, hogy az egyház csak azt fogadhatja tagjai sorába, aki megtért Krisztushoz, és ez életvitelén is meglátszik. Hitték, hogy az egyháznak fegyelmeznie kell tagjait, de soha nem erőszakkal. Ezen elvek egyike sem illett bele abba az állam és az egyház összefonódásával működő egyházszervezetbe, mely Konstantin császár ideje óta Európában uralkodott. Eleinte Zwingli és Luther is hívők gyülekezeteit akarták megalapítani. Mindketten a csecsemőkeresztség, valamint az állam és az egyház összefonódása ellen voltak. Ám végül is mindkét reformátor elfordult ezen eszméktől és a világi hatalomtól várt védelmet a katolikus egyház ellen. Ezzel az állam és az egyház több ezer éves gyakorlatát folytatták. Sajnálatos módon a reformáció összes ágazata az állam által támogatott egyház elvét vallotta. Az anabaptisták elképzelése a hívők egyházáról fenyegetést jelentett az egész rendszerre. Ezért tűzzel-vassal, vagy vízzel irtották őket. Nem könnyű a múlt hibáitól megszabadulni, még olyan jó embereknek sem, mint Zwingli és Luther volt. Zürich megnyerte a csatát az anabaptisták ellen, de sokkal többet veszített azzal, hogy erőszakkal próbálta Isten ügyét előremozdítani. 1529-ben Zwingli célul tűzte, hogy háborúval bírja „megtérésre” a katolikus városokat. Két évvel később ötszáznál is több zürichi férfi veszítette életét a kappeli csatában, melyben öt svájci katolikus város egyesített hadereje szállt szembe velük. Köztük volt Ulrich Zwingli is, valamint a tanács huszonhat tagja és huszonkét lelkipásztor is. Az anabaptistákat üldözték és gyilkolták, de mivel meggyőződésükhöz hűek maradtak, a szabad egyházról alkotott elképzelésük végül valóra válhatott. Először Amerika angol telepesei között, majd sok más országban is.
 

Alkalmazás: Mire figyelmeztetett Jézus a fegyveres harccal kapcsolatban? Mt 26:52

Olvassuk el a tanulmányban említett igeverseket és „A nagy küzdelem” című könyv 171–177. oldalait!