SIKERRE TERVEZVE

E heti tanulmányunk: 1Mózes 2:15; 39:2-5; Példabeszédek 3:5-8; Prédikátor 12:3; Kolossé 3:23-24; 1Timóteus 5:8

A legtöbben „sikeres” és boldog életre vágynak. A bűnbe süllyedt világban természetesen nem könnyű ezt elérni, mert egy szempillantás alatt lesújthat a tragédia és a szerencsétlenség.
Azután ott van az a kérdés is, hogy miként határozzuk meg a „sikert”. Vegyük József esetét Egyiptomban! Ha volt valaha sikeres élet, az övé bizonyára az, nem igaz? A börtöntől a palotáig és így tovább. Ugyanakkor mi a helyzet Keresztelő Jánossal? Ő a börtönből a sírba került. Mennyire mondható sikeresnek az élete? Ez megint attól függ, hogy miként definiáljuk a „siker” fogalmát.
Ezen a héten a „siker” gondolatát vizsgáljuk meg az alapvető sáfársági és pénzügyi elvek összefüggésében. Mindegy, hol élünk, a pénz és az anyagiak az életünk részévé válnak, akár tetszik, akár nem. Viszont milyen gyakorlati lépéseket tehetünk a mindennapokban, amelyek ugyan nem garantálják a „sikert”, de segíthetnek elkerülni azokat a csapdákat és hibákat, amelyek az anyagi siker gátjai?

Február 25. – Az Adventista Világrádió napja (adománygyűjtés)
 

EGW idézet:

Nem bölcs dolog folyton hibákat keresni Isten tervében, és bár jó szándéktól vezérelve, de alkalmanként elhamarkodottan cselekedni. A tized befizetésekor valós számokat kell közölnünk, a hűségünkről tegyünk bizonyságot, majd így szóljunk az Úrhoz: „Úgy tettem, ahogy parancsoltad. Ha megtisztelsz engem, és a javaidat rám bízod, hogy azokat a pénzváltók asztalára helyezzem, akkor kegyelmed által igyekszem hű sáfár lenni, és megteszek mindent annak érdekében, hogy legyen táplálék a te házadban.”
A nagyobb felelősséget hordozóknak meg kell bizonyosodniuk afelől, hogy még a legkisebb dolgokban sem lopják meg Istent, mivel Malakiás könyve alapján magas érdekek forognak kockán. A próféta szerint a tized hűséges visszaszolgáltatása áldással jár, viszont annak az összegnek a visszatartása kapzsi módon, aminek az Úr tárházába kellene kerülnie, átkot hoz. Ezek szerint vajon nem illene megbizonyosodnunk arról, hogy a jó oldalon állunk, és úgy dolgoznunk Isten oldalán a ránk bízott javak kezelése tekintetében, hogy még a vád árnyéka se érhessen bennünket? Szükséges-e még megkérdeznem, hogy vajon Isten meg fogja áldani azokat, akik hűséget tanúsítanak? Isten szava erről biztosít bennünket. – That I May Know Him, 221. o.

Krisztus közbenjáró szerepében a Szentlélek jelenlétét adományozza szolgáinak. A Lélek hatékonysága képesíti az embereket, hogy a lélekmentés területén a Megváltó képviselői lehessenek. Alá kell vetnünk magunkat a Lélek átalakító hatásának, hogy egyesülhessünk Krisztussal munkájában. Az így nyert erővel az egység kötelékében együttműködhetünk az Úrral, mint munkatársai a lélekmentésben. Akik semmit sem tartva vissza, az Úr szolgálatára szentelik magukat, mindegyiküknek hatalmat ad mérhetetlen eredmények elérésére.

Az Úr Isten örök ígérettel kötelezte magát hatalmat és kegyelmet adni a minden igazság iránti engedelmesség által megszentelt embernek. Krisztus, akire minden hatalmat ruháztak mennyen és földön, szeretettel együttműködik eszközeivel, a buzgó lelkekkel, akik napról napra esznek a mennyből alászállt élő kenyérből (Jn 6:50). Ha a földi egyház, a mennyei egyházzal egyesül, mindent véghez tud vinni.
– Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 7. köt., 30–31. o.

Munkánk vagy elhívatásunk Isten nagy tervének egy része, azért, ha Isten akaratával összhangban végezzük azt, Ő maga felelős az eredményekért. Mint „Isten munkatársai” (1Kor 3:9) kötelességeinket híven teljesítenünk kell az utasításai szerint. Így nem lesz helye számunkra az aggasztó gondoknak. Szorgalom, hűség, gondoskodás, takarékosság és tapintat szükséges mindnyájunk számára. Minden képességünket a legnagyobb mértékben gyakorolnunk kell; mégsem saját erőfeszítéseink sikeres kimenetelére kell építenünk, hanem Isten ígéreteire. Az Ige, amely táplálta Izraelt a pusztában, és támogatta Illést az éhség idején, ma is ugyanazzal a hatalommal bír: „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk?… Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt 6:31–33) – Előtted az élet, 138. o.

1. Olvassuk el Préd 12:3 versét! Milyen üzenetet találunk itt?

Amint felnőtté érünk, azon kezdünk el gondolkozni, hogyan fogjuk biztosítani az alapvető szükségleteinket: az ételt, a ruházatot és azt, hogy legyen fedél a fejünk felett. Maga Jézus mondta, hogy fontossági sorrendet kell felállítanunk a szükségleteink között: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33). Természetesen még azoknak is van ideje helyes sáfársági döntéseket hozni, akik nem fiatalon, hanem már idősebben döntöttek Jézus mellett.
1Móz 28:20-22 verseiben láthattuk, hogy Jákób fontos döntéseket hozott meg mind lelki, mind anyagi téren. Isten úgy mutatkozott be neki látomásban, mint aki „az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene” (1Móz 28:13). Jákób pedig megesküdött: „Akkor az Úr lesz az én Istenem” (1Móz 28:21, ÚRK).

2. Olvassuk el 1Móz 29:9-20 verseit! Miért olyan fontos ennek a mozzanatnak az időzítése Jákób életében?

Miután Jákób lelki és anyagi természetű ígéreteket tett Istennek, az Úr Ráhelhez irányította a kútnál (lásd 1Móz 29:9-20). Fontos még a házasságkötés előtt meghozni a lelki és az életpályával kapcsolatos döntéseket. A jövendőbeli társaknak tudniuk kell, hogy „mibe lépnek bele.” Elkötelezett keresztények? Mi lesz a felek munkája? Tanár, ápoló, jogász, fizikai munkás vagy más? Milyen élet mellett kötelezik el magukat? Szintén tisztázni kell még egyéb kérdéseket is, mielőtt megházasodnának, amelyek érintik az iskolai végzettséget, az adósságot, amivel a felek a házasságba lépnek. Készen állnak ezekért felelősséget vállalni?

Olvassuk el 2Kor 6:14-15 verseit! Miért különösen fontos ez az elv a párválasztásnál? Ez persze nem biztosítja, hogy minden feltétlenül optimálisan alakul, de hogyan növelheti a jó házasság esélyét?

EGW idézet:

„Emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében.” Jézus azoknak a szolgálatát kívánja, akiken még az ifjúság hamvassága van. Kívánsága, hogy a halhatatlan élet örökösei legyenek. Nőjenek fel, és legyenek komoly férfiakká és asszonyokká, tekintet nélkül a körülöttük terjengő erkölcsi fertőre, amely oly sok ifjút zsenge korban megront. Szabadok lehetnek Krisztusban, mint a világosság gyermekei, nem a sötétségé.
Isten felhív minden fiatalt, hogy mondjon le rossz szokásairól. „Az igyekezetben ne legyetek restek, lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok.” Nem szabad közömbösnek maradni. Igyekeznünk kell levetkőzni a helytelen szokásokat, és megjavítani a magaviseletet. Az ima őszinteségét azzal bizonyíthatjátok, hogy erőteljesen igyekeztek követni Isten parancsait. Minden lépésnél rossz társaságról és szokásokról mondhatnak le, azzal a hittel, hogy az Úr Lelkének hatalmával erőt ad nekik a győzelemre.

Állandóan összpontosított, személyes erőfeszítéseinket siker fogja koronázni. Azoknak, akik a mi világunkban sok jót akarnak cselekedni, készeknek kell lenniük, hogy azt Isten akarata szerint elvégezzék a kis feladatok végrehajtásával. […]
Jó munkában való állandó haladás, valamilyen hűséges szolgálat állandó ismétlése több értéket jelent Isten szemében, mint egy nagy munka véghezvitele. Ezzel szerez az ifjúság jó bizonyságot, ez ad jellegzetességet törekvéseinek. – Üzenet az ifjúságnak, 369. o.

Isten, aki hatalmat ad az embernek a gazdagság megszerzésére, ezt az ajándékot meghatározott kötelezettséggel kötötte össze. Minden szerzeményünkből igényt tart egy részre. A tized az Úré. „A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré… És minden tizede a baromnak és juhnak… és minden az Úrnak legyen szentelve.” (3Móz 27:30–32) Jákobnak Béthelben tett fogadalma mutatja ennek a kötelezettségnek széleskörű elterjedését: „Valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.” (1Móz 28:22)
„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba” (Mal 3:10), hangzik Isten parancsa. Nem a hálára vagy a bőkezűségre hív fel bennünket. Ez csupán az egyszerű becsületesség dolga. A tized az Úré, azért megparancsolja, hogy adjuk vissza neki azt, ami az övé.
„A sáfároktól megkívántatik az, hogy mindenik hívnek találtassék.” (1Kor 4:2) Ha a becsületesség az üzleti élet lényeges alapelve, nem kell-e elismernünk Isten iránti kötelezettségünkben is ezt? – Előtted az élet, 138–139. o.

Isten a nőt az emberből alkotta, hogy férjének társa és segítője legyen, egy legyen vele, vidámítsa, bátorítsa és áldására szolgáljon, a férj viszont erős segítője legyen néki. Mindazok, akik szent céllal lépnek házasságra – a férfi, hogy elnyerje felesége szívének legtisztább érzelmeit, a feleség pedig, hogy meglágyítsa, tökéletesítse és teljességre segítse férje jellemét –, betöltik Istennek velük való szándékát. – Boldog otthon, 99. o.

A házassági kapcsolatban nagyon fontos lépést tesznek a két élet eggyé olvadása által… Isten akaratával összhangban van, hogy a férj és a feleség összekapcsolódjon az Ő munkájában, hogy odaadással és szentséggel vigyék azt előre. Ezt megtehetik.
Isten áldása ez otthonban – ahol ez az egység létezni fog – olyan, mint a menny napfénye, mivel az Úr elrendelt akarata, hogy a férfi és a nő az egység szent kötelékével Jézus Krisztusban összeköttessenek, hogy uralja és Lelkével vezesse őket. – Boldog otthon, 101–102. o.

Amint már láttuk, Isten azt akarta, hogy az emberek ilyen vagy olyan minőségben dolgozzanak. Az életünknek ez a része (a munkás évek) általában negyven évet tesz ki. Sokak számára ez az az időszak, amikor gyereket nevelnek és taníttatnak, illetve amikor lakást és egyéb nagyobb dolgokat vásárolnak. Ez kifejezetten intenzív időszak lehet anyagi szempontból. Érzékeny időnek is számít, mert a család megtanul összedolgozni, miközben a tagjai között életre szóló kötődések szövődnek. Ekkor a pénzügyi nyomás miatt zátonyra futhat a házasság, és ez gyakran meg is esik. Jóval stabilabbak azok a családok, amelyekben mindkét fél elkötelezett keresztény, és kész követni a Biblia elveit.

4. Olvassuk el Péld 14:23, Kol 3:23-24 és 1Tim 5:8 verseit! Milyen lényeges gondolatot ragadhatunk ki ezekből az igeszakaszokból a családi pénzgazdálkodás tekintetében?  

A legtöbb esetben a férfi a fő pénzkereső, bár gyakran mindkét házastárs dolgozik. Természetesen váratlan körülmények üthetik fel a fejüket – betegség, gazdasági visszaesés –, és ezek megbillenthetik az ideális állapotot. Az embereknek így alkalmazkodniuk kell a helyzethez.
Az „Úrnak öröksége” (Zsolt 127:3) a gyerekek, akik ebben az életszakaszban születnek. Nem feledhetjük, hogy óriási felelősséggel tartozunk értük! A keresztény szülők célja, hogy gyerekeiket független felnőttekké neveljék ebben az életben, illetve felkészítsék őket az eljövendő életre. Három pont segíthet a szülőknek:
1.    Biztosítsunk keresztény családi légkört! Ennek része a rendszeres és érdekes családi áhítat, a rendszeres szombatiskolai és istentiszteleti részvétel, illetve a hűséges tizedfizetés és adakozás.
2.    Tanítsuk meg nekik a munkára való készséget és annak értékelését! A gyerekek látni fogják, hogy mindig észreveszik, értékelik és jutalmazzák, ha szorgalmasan és becsületesen végzik a feladatukat. Megtanulják, hogy akkor kapunk pénzt, ha időt fordítunk másokra és elvégzünk olyan munkát, amit értékelnek.
3.    Biztosítsunk minőségi oktatást! A taníttatás drága manapság – főként a keresztény magániskolákban. Viszont valóban megéri azoknak a szülőknek, akik nemcsak erre az életre terveznek a gyerekeikkel, hanem az elkövetkezendőre is.

Természetesen bármit tegyünk is, nincs garancia arra, hogy merre haladnak majd tovább a gyerekeink. Miért fontos, hogy a szülők ne hibáztassák magukat a nagyobb gyerekeik által meghozott rossz döntések miatt?

EGW idézet:

Sok ember menekülhetett volna meg a pénzügyi bukástól és romlástól, ha ügyelt volna azokra a figyelmeztetésekre, amelyeket a Szentírás gyakran megismétel és hangsúlyoz: „A hívő ember bővelkedik áldásokkal; de aki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.” (Péld 28:20) […]
Ezek azok az alapelvek, amelyek a világi és a vallásos társadalom alapját és jólétét képezik; ezek jelentik életünk és vagyonunk biztonságát. Mindazt, ami lehetővé teszi a bizalmat és az együttműködést, a világ Isten törvényének köszönheti, amint Igéje elénk tárja. Mégis Isten Igéjének alapelvei gyakran elhomályosultak és majdnem teljesen kihaltak az emberek szívéből.
A zsoltáros szavai: „A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst” (Zsolt 119:72), azt fejezi ki, ami nem vallásos szempontból is igaz. Azt a teljes igazságot állítják, amelyet az üzleti világban is kénytelenek elismerni. Még a szenvedélyes pénzszerzés, a kiélezett versengés és a lelkiismeretlen módszerek korában is elismerik, hogy egy ifjú számára az életben való elinduláshoz a feddhetetlenség, a becsületesség, a mértékletesség, a tisztaság és a szorgalom jobb tőkét jelent, mint csupán egy bizonyos pénzösszeg. – Előtted az élet, 136–137. o.

[Jézus] saját példájával tanítja, hogy szorgalmasnak kell lennünk, a munkánkat pontosan és alaposan kell végeznünk, és az ilyen munkát meg is becsülik. Az a gyakorlás, amely által a kéz hasznossá válik, és a fiatalok megtanulják hordozni részüket az élet terheiből, fizikai erőt ad, és minden képességet fejleszt. Mindenki találjon olyan elfoglaltságot, amely számára is hasznos és másokon is segít. Isten áldásul rendelte a munkát, de csak a szorgalmas munkás talál rá az élet igazi szépségére és örömére. Mennyei Atyánk jóváhagyólag tekint azokra a gyermekekre és ifjakra, akik saját kötelességüket örömmel végzik a háztartásban, és a terheket megosztják édesapjukkal és édesanyjukkal. Az ilyen gyermekek otthonról kikerülve a társadalom hasznos tagjai lesznek.
Jézus egész földi élete során lelkiismeretes és kitartó munkás volt. Sokat várt el, tehát sokra vállalkozott… Jézus nem menekült a gondoktól és a felelősségtől, mint sok állítólagos követője… Az Őbenne megnyilvánuló határozottságot és erőt, a jellemének megbízhatóságát és szilárdságát ugyanazzal a neveléssel mi is kifejleszthetjük, amivel Ő tette. Az a kegyelem, amelyet Ő elnyert, a miénk is lehet. – Jézus élete, 72–73. o.

Tudás rejlik a legegyszerűbb munkában, s ha mindenki úgy tekintené azt, nemes vonást ismernénk fel a tennivalóban. Végezzünk bármi munkát szívvel és lélekkel. Mezőgazdasági vagy gépészeti foglalkozásokban is bebizonyíthatják Istennek, hogy nagyra értékelik mind a szellemi képességek, mind a testi erő ajándékát. Használjuk fel a kiművelt képességet, hogy a munka jobb módszereit találjuk meg. Az Úr ezt kívánja tőletek. Minden szükséges munka tiszteletreméltó. Isten törvénye legyen tevékenységünk mértéke, s ez nemesíteni fog és megszentel minden munkát. Bármi kötelesség hűséges végzése nemessé teszi a munkát, s Isten által helyeselt jellemről tesz tanúságot. – A Te Igéd igazság, 5. köt., 1112. o.

A „sikeres” élet következő szakasza – az utolsó – a legélvezetesebb lehet, amennyiben a korábbi évek döntései bölcsek voltak és váratlan körülmények nem tettek tönkre mindent. Ideális esetben a szülők független felnőttekké nevelték a gyerekeiket, kifizették az utolsó törlesztőrészletet is a házra, tudnak közlekedni, nincsenek további tartozásaik és elegendő a bevételük egy idősebb család szükségleteire.
Isten arra szólítja az övéit, hogy magasra helyezzék a mércét a munkában és az életben. Az Úr szívünkbe írt törvénye legyen a zsinórmérték a számunkra (lásd Jer 31:33), ami tükröződjön a jellemünkben is! Miközben egyre inkább szétbomlik a társadalom és felhígítják, semmibe veszik a keresztény tanításokat, még nagyobb jelentősége lesz annak, hogy a keresztények kifogástalan módon éljenek és dolgozzanak. A Biblia azt mondja, hogy „kívánatosabb a jó hírnév a nagy gazdagságnál; jobb a kedvesség az ezüstnél és aranynál” (Péld 22:1, ÚRK).
A Biblia feljegyez eseteket, amikor munkáltatók felismerték, hogy istenfélő alkalmazottjuk miatt kaptak áldást. Amikor Jákób el akart költözni az apósától, Lábántól, hogy visszatérjen a szülőföldjére, a családjához, Lábán a következőképpen igyekezett maradásra bírni: „Bárcsak kedvet találtam volna a szemedben! Úgy sejtem, hogy érted áldott meg engem az Úr” (1Móz 30:27, ÚRK). Amikor pedig Józsefet eladták rabszolgának Egyiptomban, a gazdája, Potifár hasonló megfigyelést tett a munkájával kapcsolatban, és meg is jutalmazta.
 

5. Olvassuk el 1Móz 39:2-5 szakaszát! Az igeszakasz nem árulja el pontosan, mit tehetett József, ami miatt kedvességet talált a gazdája szemében. Vajon mi lehetett az?

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek” (1Kor 10:31). Tehát legyen szó akár a munkánkról, a pénzkezelésünkről vagy bármi másról, mindent az Úr dicsőségére kell tennünk! Ő az, aki tudást és erőt ad nekünk, amivel sikeresek lehetünk az életben. „Oh Uram, tied […] az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett! A gazdagság és a dicsőség mind tetőled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése” (1Krón 29:11-12).

Milyen elveket követünk nemcsak a munkában, hanem általában az életben? Min kell változtatnunk?

EGW idézet:

Isten tulajdonjogának elismerése képezi az üzleti feddhetetlenség, a becsületesség és a valódi siker alapját. Minden létező teremtője az igazi tulajdonos; mi csak sáfárai vagyunk. Mindaz, amivel rendelkezünk, reánk bízott tőke, s az Ő utasítása szerint kell felhasználni.
Olyan kötelezettség ez, amely előtt minden embernek meg kell hajolnia! Az emberi tevékenység egész körét foglalja magában. Akár elismerjük, akár nem, sáfárok vagyunk, akiket Isten felruházott talentumokkal, képességekkel, és a világba helyezett bennünket, hogy elvégezzük általa kijelölt munkánkat.
Isten minden embernek megszabta a maga munkáját (Mt 13:34), amelyre képességei alkalmassá teszik, s amellyel a legjobbat teheti önmagának és felebarátainak. Így adhatja meg Istennek a tiszteletet az ember. – Előtted az élet, 137–138. o.

A jellem erőssége két dologból áll: az akaraterőből és az önuralom erejéből. Sok fiatal a jellem erősségével téveszti össze az erős, fékezhetetlen indulatosságot. Mégis az az igazság, hogy gyönge az, akin a szenvedélyei uralkodnak. Az ember tényleges nagyságát és nemességét az mutatja, méri, hogy mennyi erőre van szüksége, a szenvedélyei legyőzésére, nem pedig azoknak a szenvedélyeknek az erőssége, melyek őt teperik le. Az a legerősebb ember, aki bár észreveszi a sértést, a bántást, mégis legyőzi haragját, és megbocsát ellenségeinek. Az ilyen ember igazán hős. […]
Istentől nyertük szellemi és erkölcsi képességeinket, erőnket, mégis mindenki nagymértékben a maga jellemének építője. Minden nap kissé magasabb lesz az épület. Isten szava figyelmeztet bennünket, hogy vigyázzunk, épületünk az örök Sziklán alapuljon. Közeleg az idő, amikor munkánk úgy áll majd leplezetlenül, amint van. Most az ideje, hogy műveljük Istentől nyert képességeinket, hogy olyan jellemet alkossunk, mely hasznos idelenn, de hasznos lesz a magasztosabb életre is ezután. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 4. köt., 656. o.

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” Ennek az elvnek kellene képezni minden cselekedetünk, gondolatunk és indítékunk alapját. Teljes odaszentelődést jelent, továbbá testünk és értelmünk Isten Lelkének az ellenőrzése alá helyezését mutatja. A szentségtelen akaratot és szenvedélyeket keresztre kell szegezni. Ez azonban lehet akár nehéz, kimerítő munka, mégis véghez kell vinni, különben Jézus szörnyű ítéletét hallhatjátok: „Távozzatok tőlem.” Mindenre van erőtök Krisztusban, aki titeket megerősít. […]
Kiáltsátok teljes őszinteséggel: „Uram, változtasd meg a lelkemet!” Jó vagy rossz befolyást gyakorolhattok az ifjakra. Bárcsak a béke Istene szentelné meg a lelketeket, a testeteket és a szíveteket. – Lift Him Up, 262. o.

József Istennel járt. Sem kísértés, sem fenyegetés nem késztethette volna rá arra, hogy letérjen az igazság útjáról, és áthágja Isten törvényét. Önuralma és türelme a próbában, valamint töretlen hűsége fel lett jegyezve azok érdekében, akik példáját követve szeretnének élni. Amikor a testvérei beismerték előtte a vétküket, József nagylelkűen megbocsátott nekik. A jóság és a szeretet cselekedetei által azt fejezte ki, hogy nem ápol szívében ellenérzéseket azon kegyetlenkedések miatt, amiket korábban elkövettek ellene. – Spiritual Gifts, 3. köt., 176. o.

Rengeteg világi pénzgazdálkodási tanácsadó létezik, de Isten arra int bennünket, hogy ne az ő tanácsukat keressük a tőle kapott vagyon kezelése tekintetében. „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen” (Zsolt 1:1-3). Tehát áldást kap, aki gyönyörködik az Úr törvényében (a törvény itt tágabb értelemben Isten Igéjeként is értelmezhető). Elég egyszerű? Szerencsés – azaz, sikeres lesz az ilyen ember.

6. Olvassuk el Péld 3:5-8 részét! Hogyan alkalmazhatjuk ezt az elvet az alapvető anyagi gondjainkra?  

Igazán értékes pontokat találunk, ha áttekintjük a Biblia pénzgazdálkodásra vonatkozó tanácsait. Nézzünk meg ezek közül hetet! 1. Legyünk rendszerezettek! Írjunk kiadási tervet (Péld 27:23-24)! Sok család egyszerűen hónapról hónapra él. Az élet sokkal stresszesebb, ha nincs akár egy egyszerű költségvetésünk a keresetünkre, kiadásainkra és a megtakarításra. 2. Költsünk kevesebbet, mint amennyit keresünk! Határozzuk el, hogy az anyagi kereteink között fogunk élni (Péld 15:16)! A nyugati országokban sok család tulajdonképpen többet költ, mint amennyit keres. Ez kizárólag a hitel és a kölcsön lehetősége miatt van így. Viszont rengeteg csapás sújtja azokat, akik adóssággal élnek. 3. Minden fizetésből tegyünk félre egy részt (Péld 6:6-8)! Azért jó a megtakarítás, hogy a jövőben legyen fedezet a nagyobb beruházásokra, illetve a váratlan kiadásokra, például balesetek vagy betegségek esetére. A megtakarítás egy része előtakarékosság lehet az időskorra, amikor nem leszünk már munkaképesek. 4. Kerüljük az adósságot, mint a COVID-19-et (Péld 22:7)! A kamat olyan kiadás, ami nélkül meg tudunk lenni. Az adóssággal – azaz, kölcsönvett pénzen – élő személy vagy család ma azt a pénzt éli fel, amit a jövőben akar megkeresni. Amennyiben bármi változás áll be az életünkben, abból igen szorult helyzet alakulhat ki anyagi téren. 5. Dolgozzunk szorgalmasan! „A rest lelkében kívánság támad, de hiába, a szorgalmasok lelke azonban bővelkedik” (Péld 13:4, ÚRK). 6. Legyünk hűségesek Istenhez az anyagiak terén (5Móz 28:1-14)! Nincs olyan család, amelyik megengedheti magának, hogy az Úr áldása nélkül éljen. 7. Gondoljunk arra, hogy ez a föld nem az igazi otthonunk! Sokat elárul a gazdálkodásunk arról, hogy végső soron hová köteleztük el magunkat (lásd Mt 25:14-21).
 

EGW idézet:

Az Úr belátása szerint ad hatalmat az Ő útjához ragaszkodóknak, hogy erős hatást gyakoroljanak a jóra. Az ilyenek Istentől függnek, s neki kell elszámolniuk, hogy miként használták a rájuk bízott talentumokat. Tudniuk kell, hogy Isten megbízottai, s igyekezniük kell dicsőséget hozni az Úr nevére.
Az Istent szeretők sikerrel járnak. Krisztusban szem elől veszítik magukat, s a világ csábításai nem tudják eltántorítani őket hűségüktől. Megértik, hogy a külső dísz nem kölcsönöz erőt. A külső megjelenés, a hivalkodás nem helyesen képviseli a ránk, Isten népére váró munkát. A kórházaink munkájában résztvevőket Krisztus kegyességének kell ékesítenie. Ez adja nekik a legnagyobb befolyást a jóra. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 7. köt., 90. o.

A legbölcsebb ember is hasznos leckéket tanulhat a föld apró teremtményeitől, azok viselkedéséből, szokásaiból. A szorgos méhek olyan példát nyújtanak az értelmes embernek, amit jól tenne, ha követne. E rovarok tökéletes rendet tartanak, és tétlent be nem engednek a kaptárba. Értelmünket meghaladó okossággal és tevékenyen végzik kijelölt munkájukat. A hangyák, melyeket csupán kellemetlenségnek tartunk, amit eltaposunk, sok tekintetben fölötte állnak az embernek, mert az ember nem aknázza ki olyan bölcsen Isten ajándékait. A bölcs a föld apró teremtményeire tereli figyelmünket. „Menj a hangyához, te rest, nézd meg, hogy mit csinál, és akkor bölcs leszel: Nincs főnöke, nincs, aki ösztökélné, vagy parancsolna neki, nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyűjti eledelét.” „Olyan nép a hangyák, amelynek nincs ereje, mégis összegyűjtik nyáron élelmüket.” A megbízhatóság leckéit tanulhatjuk meg e parányi tanítóktól. Ha mi is ilyen szorgalommal használnánk képességeinket, melyeket a bölcs Teremtő ránk ruházott, milyen komolyan megnövekedne a kötelességünk, hogy hasznosak legyünk! Isten szeme a legkisebb teremtményein is megnyugszik; nem venné talán figyelembe a maga képmására alkotott embert, s ne várna el tőle hasonló kamatot az előnyökért, melyekkel felruházta? – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 4. köt., 455. o.

Az Úr Jézus korszakokon át áldásokkal látta el szolgáit. Nemzedékről nemzedékre kapták ezt az eredendő örökséget, a kapott talentumok a használat révén gyarapodtak, és így jutottak el hozzánk is. Mi a szolgái vagyunk. Vére árán váltott meg bennünket, hogy önszántunkból szolgálhassuk Őt… Azt várja el tőlünk, hogy… használjuk fel a kapott talentumokat. Ha hiszed, hogy Isten öt talentumot bízott rád, biztos lehetsz benne, hogy nem tízet fog számonkérni tőled. A Názáreti Jézus nevében kérlek, hogy tekints az égre! Isten trónusát az ígéret szivárványa veszi körül. – The Upward Look, 343. o.

„Egyetlen üzleti terv vagy életpálya sem lehet teljes egész, ha csak a földi élet rövid szakaszát foglalja magába, és nem veszi számításba a végtelen jövőt… Senki sem gyűjthet kincseket a mennyben anélkül, hogy ne tapasztalná meg, miként gazdagodik és nemesedik az élete már itt a földön is” (Ellen G. White: Nevelés. Budapest, 2015, Advent Kiadó, 125–126. o.).
„A becsületes üzletvezetés és a valódi siker alapja annak elismerése, hogy mindennek Isten a tulajdonosa. A mindenség Teremtője az eredeti tulajdonos. Mindnyájan az Ő sáfárai vagyunk. Mindent, amink van, Ő bízott ránk, hogy az Ő irányítása alapján használjuk” (i. m. 119–120. o.). Sokszor azt gondoljuk, csupán annyi a dolgunk, hogy bevételt biztosítunk a családnak, mert akkora a nyomás rajtunk ezen a téren. Ám keresztényként feladatunk van a nagy misszióparanccsal kapcsolatban is, amit Jézus minden tanítványának meghagyott. Ellen G. White ezt írta, miután idézte Mk 16:15 felszólítását: „Nem mindnyájan leszünk lelkészek vagy misszionáriusok szó szerinti értelemben, de mindnyájan munkatársai lehetünk, hogy elvigyük a róla szóló örömhírt embertársainknak. A parancs mindenkinek szól: nagyoknak és kicsiknek, tanultaknak és tudatlanoknak, időseknek és fiataloknak egyaránt” (i. m. 233. o.).
„Nagyon figyelmesen kell követnünk Istennek az életünkre vonatkozó tervét. Végezzük a lehető legpontosabban az éppen ránk váró feladatot, bízzuk útjainkat az Úrra, és vegyük észre gondviselésének jeleit! Ezek azok az alapelvek, amelyek biztosan vezetnek a pályaválasztással kapcsolatos döntésben” (i. m. 236. o.).

Naponkénti tanulmányozásra: 2Krón 28–34; Ellen G. White: Az imádság, 5. fejezet, „Az ima erőt adott Jézusnak” bekezdéstől a fejezet végéig

1.    Ki volt az a király, aki „megégeté tűzben a fiait”?

2.    Mely ünnep elhalasztása felől döntött a király, a fejedelmek és a gyülekezet?

3.    Kinek volt a javaslata a források és a patakok eltömítése, elapasztása?

4.    Kikre szálltak a törvénykönyvben leírt veszedelmek és átkok?

5.    Hol hajtott térdet Jézus a városon kívül, estéről estére?

A Szentírás azt tanítja, hogy már ifjú korunktól szolgálnunk kell az Úrnak (Préd 12:1), teljes erőnkkel (Préd 9:12), lelkiismeretesen (Péld 14:23; 2Thess 3:8). Ki kell kérnünk Isten tanácsát mindenben, amit tenni szeretnénk (Péld 3:5).
Ha keressük Istent, minden utunkat Ő igazgatja (Péld 3:6). Az isteni vezetés akkor igazán fontos, amikor sikeres családalapításról van szó, és megfontolt társat kérünk az Úrtól (Péld 19:14).
De még akkor is, amikor mindent helyesen cselekszünk, az isteni vezetésbe vetett hitünket próbára tehetik olyan előreláthatatlan helyzetek, amelyek emberileg megmagyarázhatatlanok és ellenőrizhetetlenek.
Ezek a próbák házassági konfliktusok, anyagi veszteségek, betegségek vagy szeretteink halálának formájában jelentkezhetnek (Préd 5:13–14; Jób 2:2–8). Hálásak lehetünk, mivel Isten vezetése a helyreállítást is elvégzi, még a nehézségek ideje alatt, vagy azután (Józs 1:9; Jn 16:33; Zsid 13:5). Ha valamit megtanulhatunk a próbák során, az az, hogy a siker és a jólét hamar, figyelmeztetés nélkül elvétethetik tőlünk. A Biblia távlatában tehát az anyagi javak nem elegendőek a siker meghatározásához, ellenben a megelégedettség (Péld 15:16; 1Tim 6:6, 8), Isten örömteli szolgálata (Lk 1:47; Zsolt 126:3) és a vezetésébe vetett bizalom (Mt 6:24–34; Zsolt 37:25) sokkal értékesebb kincs.
Amikor anyagi jóléttel áld meg, Isten elvárja, hogy megtiszteljük Őt mindazzal, amivel megajándékozott minket (Péld 3:9–10). E nagylelkűség kedvezményezettjeiként tartsuk mindig szem előtt, hogy az igazi sikert nem a gazdagság biztosítja, legyen szó a menny által adományozott gazdagságról is akár. Az igazi siker azt jelenti, hogy a körülményektől függetlenül mindig hűséges „sáfárok” vagyunk. Akár virágzó életet élünk, akár katasztrofális nehézségeken megyünk keresztül, egészségesen vagy betegen nekünk mindhalálig hűségeseknek kell lennünk, hogy végül elnyerjük az élet koronáját (Jel 2:10).

 

A sikert az életben többféleképpen meg lehet határozni, a szóban forgó személy viszonyítási keretének, vagy egy bizonyos kultúrkör domi­náns elveinek függvényében. Ha a sikert kizárólag az anyagi javak vagy az emberi megvalósítások szűrőjén keresztül mérjük, nyilvánvaló, hogy a viszonyítási keret a világi perspektíva. A hosszú élet és a vagyonosság összhangban van a Szentírással (Péld 3:16), de nem mindig jut el az ember ezeknek a megvalósításoknak a szintjére.
Még a gazdaságilag fejlett országokban is a bűn meg fogja találni a módját annak, hogy teherré, a „test cselekedetei” által értelmetlenné tegye az ember számára az életet. Jézus azonban azért jött, hogy bővelkedő életet adjon az embernek (Jn 10:10). Ez az igazi siker felé vezető út.

Az igazi siker feltételei
1.    Isten az első helyen. Az anyagi és a lelki életben a siker első számú feltétele, hogy Isten legyen az első helyen (Mt 6:33; 5Móz 28:1–14). Isten felhívást intéz hozzánk a parancsolatai megtartására, hogy szent népévé tegyen minket (5Móz 28:9), amely az Ő nevét viseli (5Móz 28:10), majd az anyagi természetű áldások által minden nemzet fölé emeli az Ő nevét és népét (5Móz 28:1; Mal 3:12).
Bölcsességünk véges. Vannak utak, amelyek igazaknak tűnnek, mégsem azok (Péld 16:25). Ezért kell bíznunk az Úrban és az Ő vezetésében (Péld 3:5–8).
2. Leleményesség. A Szentírásban a leleményesség fogalma gyors reagálású, tehetséges és hozzáértő személyekre utal (héber mahir; Péld 22:29), de vonatkozhat eszes, intelligens, éles eszű, hatékony emberre is (héber haruc; Péld 13:4). A leleményes ember tehát gyorsan és illetékeshez méltó módon cselekszik. A nemtörődömség és a restség összeegyeztethetetlen a siker fogalmával.
3. A gazdagság és a tisztesség. Józsefnek jól ment sora („szerencsés ember vala”), mert vele volt Isten, amint erről 1Móz 39:2–5 verseiben olvashatunk. Ebben az igeszakaszban a „szerencsés vala” szókapcsolat (héber tszalah) jelentése: „állhatatos”, „nyereséges”, „jó”. József nem eshetett a körülmények vagy a lustaság áldozatául, mivel ő „kitartott” és sikeres volt abban, amit véghezvitt. Kihasználta az adódó lehetőségeket, és végig Istennel egyeztetett. Ez volt sikerének a titka.
Mi több, József elnyerte Potifár tetszését, aki teljesen megbízott benne, mindenét rábízta. E hatalmas felelősség egyértelművé teszi, hogy József a hozzáértése és a bölcsessége mellett becsületes, tisztességes és bizalomraméltó is volt. A világnak az élet minden területén szüksége van olyan emberekre, mint József.

„A világnak emberekre van leginkább szüksége, olyan emberekre, akik meg nem vehetők, sem el nem adhatók, akik szívük legmélyéig őszinték és becsületesek, akik nem félnek nevén nevezni a bűnt, akiknek lelkiismerete úgy mutatja az irányt, akár az iránytű az északi pólust, és akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég” (Ellen G. White: Nevelés, 57. o.).
4. A világi siker határainak megértése. Nem szokatlan, hogy az emberek kizárólag az anyagi áldások prizmáján keresztül határozzák meg a siker fogalmát, anélkül hogy figyelembe vennék a fontosabb, nem anyagi természetű ajándékokat, mint az egészség, boldogság, egészséges társadalmi és családi kapcsolatok, eredményes imaélet.
Sajnos ezek a nem anyagi természetű áldások nem mindig egy időben áradnak ki az ember életére, mi több, sokan fel is áldozzák ezeket a világi siker oltárán. Következésképpen jobb kevesebb anyagiakkal rendelkezni, de félni az Urat, mint gazdagnak lenni háborúság közepette (Péld 15:16; Préd 4:6).
A gazdagok kétségkívül sok dologgal rendelkezhetnek (Préd 10:16), de megtörténhet, hogy olyan dologban szenvednek hiányt, amit pénzzel nem lehet megvásárolni, mint például a szabadságot, a békét a gazdagság élvezetéhez (Préd 5:19), vagy a Lélek ajándékát (ApCsel 8:20) és gyümölcsét (Gal 5:22). A gazdagság és a kiváltságos társadalmi pozíció nem teszi feltétlenül jobbá az embert, és számos kísértés kapuját nyithatja meg (1Tim 6:9–10).
Továbbá a siker bizonytalan is. Vannak olyan javak, amelyek inkább akadályozzák a birtoklóját, mint segítik, valamint olyan földi gazdagság, amit hirtelen el is lehet veszíteni (Préd 5:13–14). A pénzszerzés öncélúvá válhat, az ember egyre többet gyűjt magának, és sokszor nem is élvezheti mindazt, amit összeharácsolt (Préd 4:6–8), sőt, más fog élni azzal a gazdagsággal, olyasvalaki, aki semmit sem tett az illető kincsek megszerzéséért (Préd 6:2).

Példák a sikerre
1. A siker és a bölcsesség. A siker megnevezésére használt egyik kifejezés a Bibliában a héber sakal, amely a különböző igei szakaszokban a „sikert arat”, „gondot visel” vagy „bölcsen értelmez” (Károlinál: „eszesen viseli”, a ford. megj.) jelentésű szerkezetekben jelenik meg. Ez a szó szerepel Józs 1:7–8 verseiben Józsuéra és Kánaán feletti győzelmére utalva, ahogy a katonai ütközetekből győztesként kikerülő Dávid eseté­ben is ezt a kifejezést használja a könyv írója (1Sám 18:5, 14–15). Az igazi sikerre vezető bölcsesség és figyelem Istentől származik (Péld 9:10). Ez a bibliai igazság lehet a magyarázata annak, hogy ugyanaz a szó (sakal) mind „eszes”­ként, mind pedig „siker”­ként fordítható.
2.    Siker a házasságban és a családban. A házasság és a család alapját bölcs és sikeres (héber sakal) házastársak alkotják, ezért az „értelmes feleség” ajándék az Úrtól (Péld 19:14). Másfelől vannak megfontolatlan házastársak is (Károli: „akikben bolondság van”, ford. megj.), akiknek a kihívó magatartása és oktalansága ártalmas lehet.
Értékes életelveket tanulhatunk meg a házasságról Izsák történetéből: Ábrahám – idős szolgája által – feleséget szerzett Izsáknak. Ábrahám bízott abban, hogy Isten meg fogja áldani Izsákot egy hozzávaló, értelmes feleséggel (1Móz 24:7). Ábrahám szolgája – válaszként ura hitére – szorgalmasan kereste Izsák számára a feleséget, imában kérve az Úr vezetését (1Móz 24:12). Miközben Izsák elmélkedett és imádkozott a mezőn (1Móz 24:63), Isten hozzávezette Rebekát, hogy a felesége legyen. Hasonlóképpen a keresztény nőnek is imádkoznia kell, hogy Isten bölcs és értelmes (sakal), stabil pénzügyi háttérrel rendelkező férjet rendeljen számára, aki sikeres, boldog otthont teremthet családjuknak.
3.    Siker minden szituációban. Isten meg akarta nyitni az ég csatornáit, hogy megáldja népét, s így az izraeliták betölthessék (héber asar) a szerepüket Isten tervében, és áldásként szolgáljanak az összes többi nép számára. Ez az áldás azonban feltételhez volt kötve: hűségeseknek kellett bizonyulniuk a tized visszafizetésében és az adományozásban (Mal 3:10–12). Az Ószövetség görög fordításában, amelyet zsidók készítettek el (Septuaginta/LXX), a „haladás”-t jelentő héber szót a makarioi görög szóval fordították, amelynek jelentése „áldott” vagy „boldog” (Mal 3:12). Ez által az áldás által (makarioi) Izrael Isten nevére terelte az öszszes nép figyelmét.
A Boldogmondásokban Jézus beazonosítja a mennyország boldog (görög makarioi) polgárait: ők a lelki szegények, a szelídek, az irgalmasak, a békességre igyekvők és a tiszta szívűek (Mt 5:1–9). Jézus meghatározása szerint további boldog emberek az üldözöttek és az igazságért háborúságot szenvedők (Mt 5:10–11), valamint azok, akik a hitük miatt szenvednek és próbákat kell kiállniuk (Jak 5:11).
Másfelől sokan helyesen cselekszenek, de az életükben megmagyarázhatatlanul jelentkező előreláthatatlan események erősen megpróbálják a hitüket: szerencsétlenségek, betegségek, gazdasági csőd, szeretteik elvesztése. Ezek az emberek türelmesen szembenéznek ezekkel a próbákkal, és nem veszítik el a hitüket. Ezzel Isten szemében áldott, boldog és sikeres emberekké válnak, ahogy Jób pátriárka is annak idején (Jak 5:10–11). Életük sikeres, mert a körülményektől függetlenül mindvégig hűségesek maradtak (Jel 2:10).
Összegzésképpen: Isten örömmel áld meg minket anyagi javakkal, de ez nem mindig történik meg, a jó és a gonosz közötti konfliktusban lehetnek olyan számunkra ismeretlen szituációk, amelyek miatt ez nem lehetséges (Jób 1:8–22; lásd: Ellen G. White: Counsels on Stewardship, 209. o.). Mégis Isten kegyelméből sikerülhet az első helyre tennünk Istent az életünkben (Mt 6:33).

 
Kérd meg a csoportod egyik tagját, hogy olvassa fel az alábbi idézete­ket, majd válaszoljatok az ezeket követő kérdésekre.

A látszólagos siker
„A gonosz csak látszólag ér el sikereket, a valóságban azonban nem”
(Ellen G. White: Nevelés, 108. o.).
Mit kell tennünk ahhoz, hogy az Istent nem félő emberek látszólagos sikere ne befolyásoljon minket (Zsolt 73:2–20)?

A látszólagos sikertelenség
„Számításaink gyakran zátonyra futnak, hogy Isten tervei érvényesülhessenek életünkben. Majd csak az örök életben fogunk magyarázatot kapni az élet titkaira és bonyodalmaira, amelyek miatt elveszítettük legdrágább reményeinket. Majd akkor fogjuk igazán megérteni, hogy be nem teljesült reménységeink a legnagyobb áldások voltak életükben” (Ellen G. White: Our High Calling, 318. o.).
Veszteségeinkre, be nem teljesült vágyainkra és szertefoszlott reményeinkre gondolva, hogyan vigasztal meg minket ez az idézet? Hogyan maradhatunk nyugodtak a hívők látszólagos sikertelensége láttán (1Kor 13:7; 1Pt 1:6–7; 1Pt 4:16)?

Az igazi siker elvei
„A törvényes üzletnek nincs olyan ága, amire a Bibliában található alapelvek ne nyújtanának megfelelő felkészülést. A valódi siker záloga a szorgalom, az őszinteség, a takarékosság és a tisztaság” (Ellen G. White:
Nevelés, 135. o.).
Miért olyan fontosak a sikerre vonatkozó bibliai elvek (Préd 7:12; Péld 3:13–18)?
Hogyan élhetünk társadalmi és pénzügyi szempontból virágzó életet úgy, hogy közben nem veszítjük el a hitünket Istenben, és nem esünk a mammon iránti szeretet csapdájába (Mt 6:33; 1Krón 29:14–16; Péld 3:9–10)?