Isten népe boldogan menetelt új otthona felé. Mentek, mentek, mentek. Isten vezette őket az Ígéret Földje felé. Annyira csodálatos lesz ott, ahol hatalmas, lédús szőlőgerezdek teremnek, nagy árnyas fák nőnek, és büszke városok emelkednek. Nagy virágoskertek biztosítják a méheknek az édes mézhez szükséges virágport (mmm, nyami). A nép azonban hirtelen megállt. Hatalmas akadályba ütköztek. Látjátok mi volt az? (Mutassunk a folyóra.) Igen, egy nagy-nagy folyó volt. Mit tegyenek?
Nézték a Jordán folyót. Átugrani nem lehetett, túl széles volt (tárjuk szét karunkat). Megkerülni sem tudták, mert túl hosszú volt (tárjuk szét karunkat). Átmenni lehetetlenségnek tűnt, mert nagyon mély volt (mutassunk fel és le). Még evezni sem sikerült volna a sebes sodrásban, és csónakjuk sem volt. Megrázták a fejüket (rázzuk meg a fejünket). Nem tudtak átkelni a folyón. Isten azonban tudta, hogyan vigye át őket a túlsó partra. Megmondta Józsuénak, Józsué pedig mosolyogva fogadta Isten szavait. Elmondta a népnek, hogy másnap Isten csodálatos dolgokat fog tenni értük. (
Józsué 3:5)
Reggel Isten segítői, a papok kiemelték a szentélyből a különleges frigyládát, és levitték a folyópartra, ahogy azt Isten kérte tőlük. Isten ment elöl. Az első két pap belelépett a vízbe. Loccs! A víz hömpölygése azonnal abbamaradt. Az emberek előtt száraz ösvény nyílt a folyón át. Mindenki ámulattal mosolygott. Isten volt a legjobb vezető.
A papok a folyó közepére vitték a frigyládát, és megálltak. Ott várták meg, ameddig az egész nép átért a túloldalra. Kislányok és kisfiúk, anyukák és apukák, nagynénik és nagybácsik, mindenki száraz lábbal jutott át a másik oldalra. Isten szentélye nem lett vizes. Sem sátraik, sem állataik. Az emberek is tiszták és szárazok maradtak. Isten segített nekik átkelni a nagy folyón.
A papok is átmentek, cipelve Isten csodálatos, arany frigyládáját. Majd... liccs-loccs, az addig mozdulatlanul álló víztömeg alázúdult a medrébe. A folyó széles volt (tárjuk szét karunkat). A folyó hosszú volt (tárjuk szét karunkat). A folyó mély volt (tartsuk fenn és lenn karunkat). Azonban nem volt túlságosan nagy Istennek. Ő bármit megtehet! Ő továbbra is mindig segíti népét. Ő a legjobb vezető. Egyszerűen csak bízni kellett Istenben, és követni Őt.
(Mondjuk együtt) Köszönjük, Jézus, hogy vezetsz minket! Mi szeretnénk követni Téged!