Egy különleges kosár-csónak

Kulcsgondolat

Isten őrködik fölöttem.

A tanulmány alapja

2Mózes 2:1-10, Pátriárkák és próféták, 243–244. o.

Jókebed mama és Mirjám a folyó felé vezető ösvényen lépkedtek a kosárral, amelyben drága, különleges terhüket cipelték. (Tudjátok, mi volt a kosárban?) Mózes baba volt benne, biztonságban, puha takaróba pólyálva. Anyja megállt a folyóparton, és felemelte a kosár fedelét. Puszit nyomott a kisbaba rózsás arcocskájára. (Pusziljuk meg gyermekünket.) Imádkozott, hogy Isten küldje el az Ő angyalait, és őrködjön Mózes fölött. Ezután Mirjámmal együtt elrejtették kincsüket a vízszéli magas fű között. Mirjám a partmenti nádasban rejtőzve figyelte kisöccsét. Enyhe szellő fújdogált (súúú, súúú). A víz hullámai a partnak csapódtak (liccs-loccs). Madarak csicseregtek a fákon (csip-csirip). A kicsi kosár-csónak lágyan ringatózott a vízen (ringassuk magunk előre-hátra). Mózes baba szerette a ringatást. Nemsokára mély álomba merült. Mirjám nem aludt. Figyelmesen nézte, mi történik a kosárral. Hirtelen meglátta, hogy valaki közeledik a vízhez. A hercegnő volt. Mirjám figyelte, ahogy a vízben egyenesen a kosárhoz megy, és felemeli a fedelét. A hercegnő elmosolyodott. Micsoda meglepetés – egy gyönyörű kisfiú. Mózes baba sírni kezdett. A hercegnő ölbe vette, és magához ölelte. (Öleljük meg gyermekünket.) Mirjám odaszaladt. Megkérdezte, hogy kereshet-e valakit, aki gondoskodjon a kisbabáról. A fáraó leánya igennel válaszolt. (2Mózes 2:8) Mirjám tudta, ki a legmegfelelőbb kisöccse gondozására. Amilyen gyorsan csak tudott, hazaszaladt és hívta édesanyját. Jókebed Mirjámmal együtt visszasietett, hogy találkozzon a hercegnővel, aki annyira boldog volt, hogy egy kedves anyuka felneveli Mózes babát. Jókebed mama pedig kimondhatatlanul örült, hogy a kicsi Mózes biztonságban volt. Isten válaszolt imájára. A hazafelé vezető úton anya és Mirjám boldogan nevettek, és istendicsőítő énekeket énekeltek. Otthon, apával és Áronnal együtt összefogták a kezüket, és térdre borulva megköszönték Istennek, hogy angyalaival vigyázott Mózes babára. Isten ránk is vigyáz. Ő elküldi az Ő angyalait, hogy őrizzenek minket. Köszönöm, Istenem, hogy biztonságban megőrizted Mózes babát. (Mondjuk együtt) Köszönöm, hogy Te engem is megőrzöl.

Alkossunk!

Készítsünk angyalt papírból vagy kartonból, majd színezzük ki, és díszítsük csillámporral. Tegyük a gyermekünk szobájába olyan helyre, hogy lefekvéskor láthassa. Minden este mondjuk el együtt az aranyszöveget.

Fedezzünk fel!

Fólia, természeti tárgyak vagy egy doboz felhasználásával készítsünk egyszerű kosár-csónakot. Tegyünk bele egy kicsi „Mózes babát”, majd helyezzük vízre a kerti tóban, a medencében vagy a fürdőkádban. Álljunk meg, és hallgassuk a természet hangjait, amelyeket akár Mózes baba is hallhatott saját kosarában fekve. Beszélgessünk az angyalokról, akik a kis Mózesre vigyáztak. Emlékeztessük gyermekünket, hogy Istennek van egy angyala, aki rá is folyamatosan vigyáz.

Énekeljünk!

Keressünk egy éneket az őrzőangyalokról, és a hét folyamán minden reggeli áhítatnál énekeljük el.

Fedezzünk fel!

Hétköznapi tárgyak segítségével játsszuk újra Mózes baba történetét. Terítsünk a padlóra egy takarót folyó gyanánt, majd helyezzünk rá egy játékbabát. Beszélgessünk arról, hogy védelmezte Isten Mózest a folyón.

Imádkozzunk!

Köszönjük meg Istennek, hogy elküldi hozzánk őrzőangyalainkat. Kérjük, hogy angyalai vigyázzanak otthonunkra, és adjunk hálát Neki családunk védelméért.

Előfordult már, hogy a hétköznapi teendők forgatagában szem elől tévesztettük az összképet? Nem ritka, hogy a mosatlan feltornyosul, a kimosott ruhák vasalásra várnak, és az előzőesti vacsora morzsái még a padlón hevernek. A napok lassan telnek, a gyerekek hisztiznek, és a játékok soha nincsenek helyükre pakolva. Néha eltűnődünk azon, hogy teszünk-e bármilyen lényeges vagy maradandó dolgot. Könnyen elfelejtjük, hogy szülőként a legfontosabb szerepet kaptuk: Jézushoz vezetni a kicsinyeket. „Mózes életének egész jövője, a nagy misszió, amelyet Izrael vezetőjeként betöltött, tanúskodik a keresztény édesanyák munkájának fontosságáról. Semmiféle más munka jelentősége nem érhet fel ehhez. Legnagyobb mértékben az édesanya tartja kézben gyermekei sorsát. Az édesanya az, aki a jellemet fejleszti, és nemcsak e földi életre, hanem az örökkévalóságra. Magot hint, amely itt felnövekedve meghozza gyümölcsét a jóra vagy a rosszra.” (E. G. White. Pátriárkák és próféták, 244. o.) A következő alkalommal, amikor sóhajtva nézünk házimunkáinkra, jusson eszünkbe, hogy Isten a világon a legfontosabb feladattal látott el minket. Jókebed példája rámutat, hogy az imádkozó szülő szerepe örökérvényű eredménnyel jár. Amikor átadjuk gyermekeinket Istennek, és Vele együtt dolgozva hitben neveljük őket, vezetők születnek, és Isten munkája beteljesedik. Ezen a héten, mindennapi teendőink közben gondolkodjunk el a következőkről: – Mit tehetek ma, hogy gyermekemet kapcsolatba hozzam mennyei Atyjával? – Hogyan imádkozhatok gyermekem jelleméért, Isten iránti szeretetéért, a Neki való engedelmességért, és a jövőéért? – Milyen emlékeztetőkkel tarthatom szem előtt az örök igazságokat? „Tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól.” (Példabeszédek 22:6)