Isten különleges lakhelye

Kulcsgondolat

Másokkal együttmunkálkodva segítünk Istennek.

A tanulmány alapja

2Mózes 26-28, 30-31, 36-39. fej., Pátriárkák és próféták, 343–358. o.

Csing, cseng, hulltak a kosárba az ezüstpénzek. A kislány tapsolt. Annyira örült, hogy adhatott valamit Istennek! Mögötte egy másik gyermek várakozott, egy aranyedénnyel a kezében. Ezt is Istennek hozta. A táborból mindenki felsorakozott a központban, hogy örömmel átadhassák értékeiket Istennek. Hoztak csillogó aranygyűrűket, edényeket, ezüstből és bronzból készült tálakat és poharakat, valamint sok más tárgyat. A letett ékszerek ragyogtak a nap aranyló sugaraiban. Azért adták oda ezeket, hogy belőlük elkészítsék Isten új lakhelyét. Isten új lakhelyének csillognia és ragyognia kellett. A legjobb azonban, hogy pontosan a tábor közepén fog állni. Isten azt mondta Mózesnek, hogy építsenek Neki egy szentélynek nevezett otthont. Vágyott együtt lenni népével, éppen ott, a körükben. A kosár színültig telt ezüstérmékkel. Csing, cseng. Az emberek pedig továbbra is özönlöttek az adományokkal. Az edényeket magas tornyokba emelték, mind magasabbra és magasabbra halmozták a sok értéket. Egyszer azonban… Állj! Mózes felemelte a kezét. Megszámolta a kosarakat, és több volt, mint szükséges. Nagyon boldog volt. Az emberek együttmunkálkodva rengeteg értékes holmit adtak Istennek. Most már elkészülhet Isten csodálatos, gyönyörű lakhelye. Mindenki azt nézte, hogyan, miben segíthet. Egyesek építészek voltak. (Mutassunk az építészekre.) Kipp, kopp, kalapács. Ők fából, aranyból, ezüstből és bronzból készítettek szép tárgyakat Isten otthonába. Voltak, akik nehéz tárgyakat tudtak cipelni, mások megmutatták, hova helyezzék azokat. (Mutassunk a képre.) Voltak, akik a varráshoz értettek (mutassunk a szabókra.) Le-fel, le-fel, mozogtak a fényes tűk az anyagban. Gyönyörű bíborlila, vörös és kék függönyöket varrtak Isten házába. Voltak, akik a többieknek segítettek (mutassunk az ételvivőkre). Ők élelemmel és vízzel látták el a munkásokat. Az emberek annyira lelkesek voltak, hogy Isten a táborban fog lakni. Annyira boldogan dolgoztak együtt, hogy segítsenek Istennek. Amint ők örömteli szívvel vitték adományaikat, mi is ugyanúgy adakozhatunk Jézusnak. Jézus kedveli, amikor megajándékozzuk imáinkkal, énekeinkkel, és a bibliai történetek olvasására fordított idővel. Szereti, amikor bevisszük adományainkat. Örül, amikor együtt dolgozva segítjük az Ő munkáját. (Mondjuk együtt) Köszönjük, Jézus, hogy dolgozhatunk másokkal, és ezzel Neked segítünk.

Alkossunk!

Kartonból vagy kockákból építsünk miniatűr szentélyt.

Kutassunk!

Beszélgessünk arról, hogy az izraeliták boldog szívvel adták át Istennek értékes tárgyaikat. Engedjük meg, hogy pár pénzérméért ezen a héten gyermekünk segítsen néhány egyszerű feladat elvégzésében. Szombat reggel juttassuk eszébe a „fizetését”, és kérdezzük meg, nem szeretné-e odaadni Jézusnak. Tegyük be az adománygyűjtő kosárba a gyermekszombatiskolában vagy a gyülekezetben.

Gyakoroljunk!

Ezen a héten gyakoroljuk a csapatmunkát. Gondoljunk olyan feladatokra, amelyek elvégzésében a gyermek is besegíthet, mint például a rendrakás, vagy a ruhák összehajtogatása. Minden apró feladat elvégzésekor kérjük, hogy szálljon be a csapatba. Dicsérjük meg képességeit: vidámság, gondos munka, figyelem, stb. Isten különbözőnek teremtett bennünket, így megoszthatjuk tehetségünket, és sikeresen dolgozhatunk együtt.

Kapcsolódjunk!

Gondoljunk valamilyen kedves megnyilvánulásra, amely által megmutathatjuk, hogy Jézushoz hasonlóan szeretjük az embereket. Készíthetünk együtt egy üdvözlőlapot egy beteg személynek, főzhetünk rizspudingot vagy süthetünk muffint egy szomszédnak, segíthetünk nagymamának a kertben. Köszönjük meg Istennek, hogy Vele együtt dolgozva segíthetünk másokon.

Imádkozzunk!

Köszönjük meg Istennek, hogy bár Ő a világegyetem Ura, mégis kéri a segítségünket. Kérjük, hogy mutassa meg, hogyan segíthetünk Neki ezen a héten. Írjuk le egy papírra az általunk ismert, szükségben levő személyek nevét, akikről azt gondoljuk, hogy Isten szeretné, ha segítenénk és bátorítanánk őket.

Mózeshez és Becalélhoz hasonlóan, Isten nekünk is különleges feladatot adott: nyissuk meg gyermekeink szívét és elméjét, hogy a Király lakhelye lehessen. Az idő, amelyet arra fordítunk, hogy Isten jelenlétébe hozzuk őket, a legmagasztosabb munka, amit csak végezhetünk. Tudjuk, hogy Isten szereti a gyermekeket. Ezt nyíltan kijelentette a Bibliában: „Engedjétek hozzám ezeket a kisgyermekeket, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Máté 19:14) Gyermekeink szíve legyen a prioritásunk. Szánjunk időt a családi áhítatra, és nyissuk meg szívüket Előtte. Milyen a mi családi oltárunk? Kicsit elsietett? Kicsit hanyag és leegyszerűsített? A segítség kéznél van. „Apák és anyák, bármennyire is rátok nehezedik a mindennapi tennivalók terhe, soha ne mulasszátok el összegyűjteni családotokat Isten oltára előtt! Kérjétek otthonotokra a mennyei angyalok oltalmát!” (Gyermeknevelés, 520. o.) Ahogy az izraeliták teljes szívből adakoztak az Úrnak, mi is tegyük ezt ugyanolyan szándékkal és örömteli lélekkel. Elragadtatással vitték Elé adományaikat. Többet adtak, mint amire szükség lett volna. Boldogan osszuk meg az üzenetet gyermekeinkkel. Naponkénti családi áhítatunk váljon az elragadtatás, valamint az irántunk és Isten iránt érzett szeretet helyévé gyermekeink számára. Töltsön el örömmel, hogy Isten szívünkben és otthonunkban lakik.