A nagy-nagy folyó

Kulcsgondolat

Isten a legjobb vezető.

A tanulmány alapja

Józsué 3–4. fej., Pátriárkák és próféták, 481–486. o.

Isten népe boldogan menetelt új otthona felé. Mentek, mentek, mentek. Isten vezette őket az Ígéret Földje felé. Annyira csodálatos lesz ott, ahol hatalmas, lédús szőlőgerezdek teremnek, nagy árnyas fák nőnek, és büszke városok emelkednek. Nagy virágoskertek biztosítják a méheknek az édes mézhez szükséges virágport (mmm, nyami). A nép azonban hirtelen megállt. Hatalmas akadályba ütköztek. Látjátok mi volt az? (Mutassunk a folyóra.) Igen, egy nagy-nagy folyó volt. Mit tegyenek? Nézték a Jordán folyót. Átugrani nem lehetett, túl széles volt (tárjuk szét karunkat). Megkerülni sem tudták, mert túl hosszú volt (tárjuk szét karunkat). Átmenni lehetetlenségnek tűnt, mert nagyon mély volt (mutassunk fel és le). Még evezni sem sikerült volna a sebes sodrásban, és csónakjuk sem volt. Megrázták a fejüket (rázzuk meg a fejünket). Nem tudtak átkelni a folyón. Isten azonban tudta, hogyan vigye át őket a túlsó partra. Megmondta Józsuénak, Józsué pedig mosolyogva fogadta Isten szavait. Elmondta a népnek, hogy másnap Isten csodálatos dolgokat fog tenni értük. (Józsué 3:5) Reggel Isten segítői, a papok kiemelték a szentélyből a különleges frigyládát, és levitték a folyópartra, ahogy azt Isten kérte tőlük. Isten ment elöl. Az első két pap belelépett a vízbe. Loccs! A víz hömpölygése azonnal abbamaradt. Az emberek előtt száraz ösvény nyílt a folyón át. Mindenki ámulattal mosolygott. Isten volt a legjobb vezető. A papok a folyó közepére vitték a frigyládát, és megálltak. Ott várták meg, ameddig az egész nép átért a túloldalra. Kislányok és kisfiúk, anyukák és apukák, nagynénik és nagybácsik, mindenki száraz lábbal jutott át a másik oldalra. Isten szentélye nem lett vizes. Sem sátraik, sem állataik. Az emberek is tiszták és szárazok maradtak. Isten segített nekik átkelni a nagy folyón. A papok is átmentek, cipelve Isten csodálatos, arany frigyládáját. Majd... liccs-loccs, az addig mozdulatlanul álló víztömeg alázúdult a medrébe. A folyó széles volt (tárjuk szét karunkat). A folyó hosszú volt (tárjuk szét karunkat). A folyó mély volt (tartsuk fenn és lenn karunkat). Azonban nem volt túlságosan nagy Istennek. Ő bármit megtehet! Ő továbbra is mindig segíti népét. Ő a legjobb vezető. Egyszerűen csak bízni kellett Istenben, és követni Őt. (Mondjuk együtt) Köszönjük, Jézus, hogy vezetsz minket! Mi szeretnénk követni Téged!

Kutassunk!

Az esti fürdésnél emlékeztessük gyermekünknek a Jordánon való csodálatos átkelés történetére. Próbáljunk meg a kádban száraz ösvényt nyitni a vízben. Sikerülni fog? Meg tudjuk középen állítani a vizet? Nem! Isten elképesztő csodát tett, hogy biztonságban vezesse tovább népét.

Tanuljunk!

Rajzoljuk körbe a lábunkat, majd tegyünk egymásra tíz lapot és vágjuk ki a lábformát. Rakjuk le a lábnyomokat a lakásban, egy gyermeklépésnyi távolságra. Hívjuk a gyermeket, hogy kövessen minket, és ugorjon rá egyenként mindegyik lábnyomra. Beszélgessünk arról, hogy most éppen játékosan irányítottuk őt. Mondjuk el, hogy Isten az Ő különleges felhőjével vezette és irányította népét, még száraz ösvényt is nyitott előttük a folyó közepén. Köszönjük meg ezt együtt Istennek.

Alkossunk!

Osszuk meg gyermekünkkel, hogyan köszönték meg az izraeliták Istennek, hogy átsegítette őket a folyón. Egy összehajtogatott lapból készítsünk egyszerű füzetecskét, majd rajzoljuk bele amiért hálásak vagyunk. A borítóra írjuk fel: „Az én hálafüzetem”. Mindennap adjunk hozzá egy újabb rajzot, és köszönjük meg együtt Istennek.

Imádkozzunk!

Az áhítat idején játsszuk újra a lábnyomkövető játékot, a családtagok felváltva vállalják a vezető szerepét. Mindenkire kerüljön sor. Mondjuk el, miért Isten a legjobb vezető. Kérjük Istent, hogy vezesse családunkat. Köszönjük meg gondoskodását.

Képzeld magad Józsué, Izráel új vezetője helyébe. Jól ismerte a népet, mert negyvenévet töltöttél a pusztában szüleik engedetlensége miatt. Láttad, hogyan zsörtölődnek és panaszkodnak, mint a nyűgös gyerekek egy fárasztó autóút alatt. Mózes hatalmas türelemmel vezette őket. Most rajtad a vezetés sora. Képzeld el, mekkora teherrel és felelősséggel jár egy ilyen megbízatás. Isten soha nem engedi, hogy egyedül hordozzuk terhünket, felelősségünket. Józsuét is bátorította: „Nem állhat senki ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem hagylak el téged, és nem is maradok el tőled.” „Hát nem parancsoltam-e meg neked, hogy légy bátor és erős? Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” (Józsué 1:5,9) Milyen csodálatos ígéret! Mennyire biztató lehetett, amikor a Jordán-folyóba lépve maga mellett tudta Istent. Ez az ígéret nemcsak Józsuénak, hanem nekünk is szól. Szülőként a család vezetésének és irányításának hatalmas felelőssége nehezedik ránk. Nekünk is el kell viselnünk a zsörtölődést, duzzogást, panaszkodást, érzelemkitöréseket, és látnunk kell, ahogy gyermekeink az engedetlenséget választják. Lehet, időnként kételkedünk magunkban és vezetői képességeinkben. Ne feledjük, hogy Isten így szól hozzánk: „Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam.” Maradjunk meg abban a hitben, örömben és bizalomban, hogy a világegyetem Istene segít vezetni és irányítani a Tőle kapott gyermekeket.