Az ima EMBERE
Text de memorat
Aranyszöveg: „Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.” 2Korinthus 13:8
Elfeledkezett Isten hűséges szolgájáról, amikor bevetették az oroszlánok vermébe? Ó, nem! Egész éjjel mellette maradt. – The Youth’s Instructor, 1855. október 1.
Miután Círusz meghódította Babilont, Dáriusz lett az új uralkodó, aki átszervezte a birodalmat. 120 tartományra osztotta, mindegyik élére egy hivatalnokot, úgynevezett szatrapát állított. Ezek a három kormányzó egyikének adták le rendszeresen a jelentésüket. E három kormányzó egyike Dániel volt. „Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkívüli lélek volt benne, úgy hogy a király őt szándékozék tenni az egész birodalom fölé.” (Dán 6:3)
Dánielnek nehéz munkája volt. „Egy tisztességtelen, köntörfalazó, istentelen csapat élén állt, melynek tagjai csípős, irigy tekintetekkel néztek rá, hogy hibát találjanak viselkedésében. Kémeket küldtek útjába, hogy figyeljék, mit hozhatnak fel ellene.” (The Youth’s Instructor, 1900. november 1.) A kémek azonban a legaprólékosabb vizsgálódás ellenére sem találtak hibát. „Semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne.” (Dán 6:4)
Mennyire könnyű lett volna ideges vagy haragos szavakat mondania azoknak, akikről tudta, hogy megpróbálják tönkretenni! Dániel mégis türelmes és hűséges maradt, mindenben Istenre bízta magát. Tudta, hogy az ellenállás, amelybe ütközik, nem egyszerűen irigy emberek műve. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6:12)
A színfalak mögött „bukott angyalok, akik féltek befolyásától, megpróbálták gyengíteni az ellenőrzést a királyság vezetői fölött, mert Dániel magas beosztásban volt.” (The Review and Herald, 1862. február 18.) A kormányzókban a féltékenység és az irigység erőteljes érzéseit keltették. Amikor a kémek elbukták küldetésüket, hisz semmi hibát nem találtak Dánielben, „Sátán javasolt egy tervet, mellyel megszabadulhatnak tőle. A vallását használják fel ellene.” (The Youth’s Instructor, 1900. november 1.)
Az irigy kormányzók és szatrapák furcsa következtetésre jutottak: „Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!” (Dán 6:5)
Gondosan kigondoltak egy törvényt, amely miatt Dániel törvényszegőnek fog bizonyulni, és hazugságba burkolva be is mutatták Dáriusznak. „Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erős tilalom adassék, hogy ha valaki harminc napig kér valamit valamely istentől vagy embertől, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe.” (7. v.)
Nem beszélték meg mindenkivel, mert Dánielt kihagyták a tanácskozásból. A törvény ostobaság volt, hiszen 30 napra betiltotta az imát. Ahelyett, hogy Istenhez imádkoznának, mindenkinek Dáriuszhoz kell fohászkodnia. A törvény megszegésének büntetése pedig kemény volt: az oroszlánok verme (lásd: 7. v.). Dáriusz nem vehette át Isten helyét, de miért próbálta meg mégis ideiglenesen, egy hónapra? Ahelyett, hogy megtisztelve érezte volna magát, aggódnia kellett volna azért, hogy olyan tanácsosok vették körül, akik ilyen ötletekkel álltak elő. Azonnal meg kellett volna vétóznia a törvényt.
Sőt, gyanakodnia is kellett volna, amikor tanácsosai a törvény megváltozhatatlanságát hangsúlyozták, és kérték, hogy írja alá azt. Minden ellenőrzés, vizsgálat nélkül, anélkül, hogy Dániellel megbeszélte vagy imádkozott volna, „Dárius király adott írást és tilalmat.” (9. v.)
Ez egy nagyon jó figyelmeztetés számunkra. Óvakodjunk a hízelgéstől! A világon valaha élt legbölcsebb ember írta: „A férfiú, aki hízelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.” (Péld 29:5) Lehet, hogy észre sem veszed a hálót, de légy óvatos, mert biztos lehetsz benne, hogy ott van.
Miután Círusz meghódította Babilont, Dáriusz lett az új uralkodó, aki átszervezte a birodalmat. 120 tartományra osztotta, mindegyik élére egy hivatalnokot, úgynevezett szatrapát állított. Ezek a három kormányzó egyikének adták le rendszeresen a jelentésüket. E három kormányzó egyike Dániel volt. „Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkívüli lélek volt benne, úgy hogy a király őt szándékozék tenni az egész birodalom fölé.” (Dán 6:3)
Dánielnek nehéz munkája volt. „Egy tisztességtelen, köntörfalazó, istentelen csapat élén állt, melynek tagjai csípős, irigy tekintetekkel néztek rá, hogy hibát találjanak viselkedésében. Kémeket küldtek útjába, hogy figyeljék, mit hozhatnak fel ellene.” (The Youth’s Instructor, 1900. november 1.) A kémek azonban a legaprólékosabb vizsgálódás ellenére sem találtak hibát. „Semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne.” (Dán 6:4)
Mennyire könnyű lett volna ideges vagy haragos szavakat mondania azoknak, akikről tudta, hogy megpróbálják tönkretenni! Dániel mégis türelmes és hűséges maradt, mindenben Istenre bízta magát. Tudta, hogy az ellenállás, amelybe ütközik, nem egyszerűen irigy emberek műve. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6:12)
A színfalak mögött „bukott angyalok, akik féltek befolyásától, megpróbálták gyengíteni az ellenőrzést a királyság vezetői fölött, mert Dániel magas beosztásban volt.” (The Review and Herald, 1862. február 18.) A kormányzókban a féltékenység és az irigység erőteljes érzéseit keltették. Amikor a kémek elbukták küldetésüket, hisz semmi hibát nem találtak Dánielben, „Sátán javasolt egy tervet, mellyel megszabadulhatnak tőle. A vallását használják fel ellene.” (The Youth’s Instructor, 1900. november 1.)
Az irigy kormányzók és szatrapák furcsa következtetésre jutottak: „Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!” (Dán 6:5)
Gondosan kigondoltak egy törvényt, amely miatt Dániel törvényszegőnek fog bizonyulni, és hazugságba burkolva be is mutatták Dáriusznak. „Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erős tilalom adassék, hogy ha valaki harminc napig kér valamit valamely istentől vagy embertől, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe.” (7. v.)
Nem beszélték meg mindenkivel, mert Dánielt kihagyták a tanácskozásból. A törvény ostobaság volt, hiszen 30 napra betiltotta az imát. Ahelyett, hogy Istenhez imádkoznának, mindenkinek Dáriuszhoz kell fohászkodnia. A törvény megszegésének büntetése pedig kemény volt: az oroszlánok verme (lásd: 7. v.). Dáriusz nem vehette át Isten helyét, de miért próbálta meg mégis ideiglenesen, egy hónapra? Ahelyett, hogy megtisztelve érezte volna magát, aggódnia kellett volna azért, hogy olyan tanácsosok vették körül, akik ilyen ötletekkel álltak elő. Azonnal meg kellett volna vétóznia a törvényt.
Sőt, gyanakodnia is kellett volna, amikor tanácsosai a törvény megváltozhatatlanságát hangsúlyozták, és kérték, hogy írja alá azt. Minden ellenőrzés, vizsgálat nélkül, anélkül, hogy Dániellel megbeszélte vagy imádkozott volna, „Dárius király adott írást és tilalmat.” (9. v.)
Ez egy nagyon jó figyelmeztetés számunkra. Óvakodjunk a hízelgéstől! A világon valaha élt legbölcsebb ember írta: „A férfiú, aki hízelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.” (Péld 29:5) Lehet, hogy észre sem veszed a hálót, de légy óvatos, mert biztos lehetsz benne, hogy ott van.
Bár Dániel a világ egyik legtekintélyesebb embere volt, nem volt önelégült vagy büszke. Szükségét érezte, hogy imával frissítse fel lelkét, és minden nap őszintén könyörgött Istenhez. – 4T, 569. old.
A kormányzók, tanácsosok és szatrapák ujjongtak, amikor a király aláírta a törvényt. De mennyire rövid életű a gonosz diadala! Salamon könyvének legelső figyelmeztetése az, hogy minden ilyesmit kerüljünk. „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket. Ha azt mondják: gyere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül. (…) Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől (…) Ezek mégis vérük árán is ólálkodnak, lelkük árán is leselkednek.” (Péld 1:10-18)
A jellem a válság idején mutatkozik meg teljes mivoltában. Isten megengedte ezt a válságot, hogy Dániel jellemét megmutassa a világnak.
Az igazságtalan törvény egy kicsit sem változtatta meg Dániel imaéletét. Sőt, még több okot adott neki imádkozni. „Dániel pedig, amint megtudta, hogy megíratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dicséretet tőn az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekszik vala.” (Dán 6:10)
Milyen csodálatos kijelentés: „amiként azelőtt cselekszik vala.” Dániel imaélete nem a tiltó törvény cáfolatául jött létre. Ennél sokkal korábban, egészen fiatal korában vált szokásává a zsoltáros utasításai szerint: „Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.” (Zsolt 55:18) Azok az imaalkalmak váltak Dániel napi rutinjának legfontosabb és legértékesebb pillanataivá, amikor pár percre abbahagyta feladatai végzését és letérdelt imádkozni. Dániel könyvében végig imádkozva látjuk őt. Közösségben volt Istennel, ez volt páratlan bölcsességének forrása.
Dániel ragyogó példakép számunkra. Mi is „szakítsunk időt az imára. A fiatalokat nem tudná elcsábítani a bűn, ha azon az ösvényen járnának, amelyen Isten áldásai várnak rájuk.” (The Youth’s Instructor, 1904. július 12.)
Dániel az imádkozással azonban áthágta az ország törvényét. Az irigy kormányzók kezeskedtek róla, hogy ezt a törvényt mindenki haladéktalanul betartsa. „Berohantak és megtalálák Dánielt, amint könyörge és esedezék az ő Istene előtt.” (Dán 6:11) Ugyanazt mondták, mint a vallási vezetők, amikor Jézus életére törtek: „Mi szükségünk van még bizonyságokra?” (Mt 26:65) Az alkalom, amire vártak, ott volt.
„Ekkor bemenének, és mondák a királynak a király tilalma felől: Nem megírtad-é a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentől vagy embertől harminc napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felele a király és monda: Áll a szó! A médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint.” (Dán 6:12)
„Erre felelének, és mondák a királynak: Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, amit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését.” (13. v.)
Ha a törvényt be akarták tartani, akkor Dánielt az oroszlánok közé kellett vetni. Milyen gyorsan megváltozhat egy ember sorsa! Alig néhány héttel korábban léptette elő Dáriusz Médo-Perzsia legmagasabb rangú tisztségviselőjévé. Most pedig ki kell végeztetnie, mert jól cselekszik. Mennyire mulandó a világ dicsősége!
A kormányzók, tanácsosok és szatrapák ujjongtak, amikor a király aláírta a törvényt. De mennyire rövid életű a gonosz diadala! Salamon könyvének legelső figyelmeztetése az, hogy minden ilyesmit kerüljünk. „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket. Ha azt mondják: gyere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül. (…) Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől (…) Ezek mégis vérük árán is ólálkodnak, lelkük árán is leselkednek.” (Péld 1:10-18)
A jellem a válság idején mutatkozik meg teljes mivoltában. Isten megengedte ezt a válságot, hogy Dániel jellemét megmutassa a világnak.
Az igazságtalan törvény egy kicsit sem változtatta meg Dániel imaéletét. Sőt, még több okot adott neki imádkozni. „Dániel pedig, amint megtudta, hogy megíratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dicséretet tőn az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekszik vala.” (Dán 6:10)
Milyen csodálatos kijelentés: „amiként azelőtt cselekszik vala.” Dániel imaélete nem a tiltó törvény cáfolatául jött létre. Ennél sokkal korábban, egészen fiatal korában vált szokásává a zsoltáros utasításai szerint: „Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.” (Zsolt 55:18) Azok az imaalkalmak váltak Dániel napi rutinjának legfontosabb és legértékesebb pillanataivá, amikor pár percre abbahagyta feladatai végzését és letérdelt imádkozni. Dániel könyvében végig imádkozva látjuk őt. Közösségben volt Istennel, ez volt páratlan bölcsességének forrása.
Dániel ragyogó példakép számunkra. Mi is „szakítsunk időt az imára. A fiatalokat nem tudná elcsábítani a bűn, ha azon az ösvényen járnának, amelyen Isten áldásai várnak rájuk.” (The Youth’s Instructor, 1904. július 12.)
Dániel az imádkozással azonban áthágta az ország törvényét. Az irigy kormányzók kezeskedtek róla, hogy ezt a törvényt mindenki haladéktalanul betartsa. „Berohantak és megtalálák Dánielt, amint könyörge és esedezék az ő Istene előtt.” (Dán 6:11) Ugyanazt mondták, mint a vallási vezetők, amikor Jézus életére törtek: „Mi szükségünk van még bizonyságokra?” (Mt 26:65) Az alkalom, amire vártak, ott volt.
„Ekkor bemenének, és mondák a királynak a király tilalma felől: Nem megírtad-é a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentől vagy embertől harminc napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felele a király és monda: Áll a szó! A médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint.” (Dán 6:12)
„Erre felelének, és mondák a királynak: Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, amit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését.” (13. v.)
Ha a törvényt be akarták tartani, akkor Dánielt az oroszlánok közé kellett vetni. Milyen gyorsan megváltozhat egy ember sorsa! Alig néhány héttel korábban léptette elő Dáriusz Médo-Perzsia legmagasabb rangú tisztségviselőjévé. Most pedig ki kell végeztetnie, mert jól cselekszik. Mennyire mulandó a világ dicsősége!
Amint a főemberek megemlítették Dániel nevét, Dáriusz azonnal rádöbbent, hogy becsapták. Megértette, hogy a törvény egyetlen szava sem az ő dicsőítésére volt megfogalmazva. „Akkor a király, amint hallotta ezt, igen restelkedék amiatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napnyugotig törekedék őt megmenteni.” (Dán 6:14)
Egyesek azt gondolnák, hogy Dáriusz visszavonhatta volna szavait és semmisnek nyilváníthatta volna aláírását, de nem tehette. Ez a történet arra emlékeztet, hogy „az egyszer kimondott szavakat vagy végrehajtott tetteket nem lehet többé meg nem történtté tenni. (…) A mennyei könyvekből a föld leghatalmasabb hódítója sem törölheti ki egyetlen nap eseményeit sem.” (A nagy küzdelem, 486. old.)
Dáriusz király megpróbálta visszafordítani meggondolatlan cselekedeteinek következményét, de a világ leghatalmasabb uralkodójaként sem tudta megállítani a rosszat, amit egyetlen elhamarkodott döntésével okozott. Egy utolsó, kétségbeesett kísérletként behívatta Dánielt, hogy álljon ki magáért. Talán azt remélte, hogy Dániel megtagadja az imát, és szolgáltat valamiféle ürügyet, amely felmenthetné a halálos ítélet végrehajtása alól. „Lehetőséget kapott megvédeni magát, és ő bátran ismertette az élő Istenbe, a menny és föld teremtőjébe vetett hitét. Nemes hitvallást tett, és a királysággal való első kapcsolatától kezdve ismertette addigi tapasztalatait.” (The Youth’s Instructor, 1900. november. 1.)
„Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.” (2Kor 13:8) Sátán terve újra kudarcot vallott. Dániel a médo-perzsa legfelső bíróság előtt tett bizonyságot az ima erejéről és fontosságáról. Ezt hallgatva Dáriusz kezdte hinni, hogy Dániel Istene megszabadíthatja őt az oroszlánok verméből. Amikor Dánielt elvitték, a következő szavakkal bátorította: „A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!” (Dán 6:16)
Aznap este Dániel ellenségei vidáman mentek haza, „bort ittak és gratuláltak maguknak sikerükért, hogy eltávolították környezetükből azt, akit nem tudtak letéríteni az igazság ösvényéről.” (The Youth’s Instructor, 1900. november 1.)
Dáriusz azonban nem örült. Szíve telve volt azzal a meggyőződéssel, hogy Izrael Istene, akiről Dániel bizonyságot tett, valóban az igaz Isten. Gondolataiba mélyedve, böjtölve és imádkozva töltötte az éjszakát, és nem a bálványokhoz fohászkodott, hanem „ahhoz, akit elkezdett igaz Istenként megismerni.” (U.o.)
Másnap reggel az oroszlánok verméhez sietett és izgatottan kiáltotta. „Dániel! Az élő Istennek szolgája, a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?” (Dán 6:20)
Dáriusz kimondhatatlan megkönnyebbülésére Isten megszabadította hűséges szolgáját. A zsidó hagyományok szerint Dániel ellenségei panaszkodtak azért, mert a király pontosan azelőtt etettette meg az oroszlánokat, mielőtt Dánielt közéjük vetették, aki ezért szabadult meg sértetlenül. Dáriusz azonban azzal cáfolta meg ezt az elméletet, hogy a vádlókat vettette a vadállatok közé. „És parancsola a király, és előhozák azokat a férfiakat, akik Dánielt vádolák, és az oroszlánok vermébe vettetének mind ők, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, amikor rájok rontának az oroszlánok és minden csontjokat összezúzták.” (24. v.)
Mivel Dániel vádlói meghaltak, Dáriusz törvényt adott ki Izrael Istenének felmagasztalására. Nem csoda, hogy „Sátán dühöng a forró imák hallatán, mert tudja, hogy ő fog veszíteni. (…) A hit imádsága a keresztény legnagyobb ereje, és teljes bizonyossággal győzedelmeskedik Sátán fölött. Ezért sugallja, hogy nincs szükségünk imára. Gyűlöli Jézus nevét, és amikor őszintén Hozzá fordulunk segítségért, Sátán csapatai megrettennek.” (The Review and Herald, 1862. február 18.)
Ezért szenteljük oda magunkat a rendszeres, őszinte imának!
Egyesek azt gondolnák, hogy Dáriusz visszavonhatta volna szavait és semmisnek nyilváníthatta volna aláírását, de nem tehette. Ez a történet arra emlékeztet, hogy „az egyszer kimondott szavakat vagy végrehajtott tetteket nem lehet többé meg nem történtté tenni. (…) A mennyei könyvekből a föld leghatalmasabb hódítója sem törölheti ki egyetlen nap eseményeit sem.” (A nagy küzdelem, 486. old.)
Dáriusz király megpróbálta visszafordítani meggondolatlan cselekedeteinek következményét, de a világ leghatalmasabb uralkodójaként sem tudta megállítani a rosszat, amit egyetlen elhamarkodott döntésével okozott. Egy utolsó, kétségbeesett kísérletként behívatta Dánielt, hogy álljon ki magáért. Talán azt remélte, hogy Dániel megtagadja az imát, és szolgáltat valamiféle ürügyet, amely felmenthetné a halálos ítélet végrehajtása alól. „Lehetőséget kapott megvédeni magát, és ő bátran ismertette az élő Istenbe, a menny és föld teremtőjébe vetett hitét. Nemes hitvallást tett, és a királysággal való első kapcsolatától kezdve ismertette addigi tapasztalatait.” (The Youth’s Instructor, 1900. november. 1.)
„Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.” (2Kor 13:8) Sátán terve újra kudarcot vallott. Dániel a médo-perzsa legfelső bíróság előtt tett bizonyságot az ima erejéről és fontosságáról. Ezt hallgatva Dáriusz kezdte hinni, hogy Dániel Istene megszabadíthatja őt az oroszlánok verméből. Amikor Dánielt elvitték, a következő szavakkal bátorította: „A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!” (Dán 6:16)
Aznap este Dániel ellenségei vidáman mentek haza, „bort ittak és gratuláltak maguknak sikerükért, hogy eltávolították környezetükből azt, akit nem tudtak letéríteni az igazság ösvényéről.” (The Youth’s Instructor, 1900. november 1.)
Dáriusz azonban nem örült. Szíve telve volt azzal a meggyőződéssel, hogy Izrael Istene, akiről Dániel bizonyságot tett, valóban az igaz Isten. Gondolataiba mélyedve, böjtölve és imádkozva töltötte az éjszakát, és nem a bálványokhoz fohászkodott, hanem „ahhoz, akit elkezdett igaz Istenként megismerni.” (U.o.)
Másnap reggel az oroszlánok verméhez sietett és izgatottan kiáltotta. „Dániel! Az élő Istennek szolgája, a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?” (Dán 6:20)
Dáriusz kimondhatatlan megkönnyebbülésére Isten megszabadította hűséges szolgáját. A zsidó hagyományok szerint Dániel ellenségei panaszkodtak azért, mert a király pontosan azelőtt etettette meg az oroszlánokat, mielőtt Dánielt közéjük vetették, aki ezért szabadult meg sértetlenül. Dáriusz azonban azzal cáfolta meg ezt az elméletet, hogy a vádlókat vettette a vadállatok közé. „És parancsola a király, és előhozák azokat a férfiakat, akik Dánielt vádolák, és az oroszlánok vermébe vettetének mind ők, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, amikor rájok rontának az oroszlánok és minden csontjokat összezúzták.” (24. v.)
Mivel Dániel vádlói meghaltak, Dáriusz törvényt adott ki Izrael Istenének felmagasztalására. Nem csoda, hogy „Sátán dühöng a forró imák hallatán, mert tudja, hogy ő fog veszíteni. (…) A hit imádsága a keresztény legnagyobb ereje, és teljes bizonyossággal győzedelmeskedik Sátán fölött. Ezért sugallja, hogy nincs szükségünk imára. Gyűlöli Jézus nevét, és amikor őszintén Hozzá fordulunk segítségért, Sátán csapatai megrettennek.” (The Review and Herald, 1862. február 18.)
Ezért szenteljük oda magunkat a rendszeres, őszinte imának!
I. RÉSZ
1. Miért féltek a Médo-Perzsa Birodalom tisztességtelen kormányzói Dániel becsületességétől és őszinteségétől?
1. Miért féltek a Médo-Perzsa Birodalom tisztességtelen kormányzói Dániel becsületességétől és őszinteségétől?
Miért nem tudták megzsarolni?
3. Olvasd el Ef 6:10-12-t! Bár láthatatlanul, de milyen erők próbálják befolyásolni cselekedeteinket?
II. RÉSZ
4. Olvasd el Mt 6:6-t! Jobb lett volna Dánielnek, ha ott imádkozik, ahol nem láthatják?
4. Olvasd el Mt 6:6-t! Jobb lett volna Dánielnek, ha ott imádkozik, ahol nem láthatják?
Miért nem? V.ö.: Mt 6:5, ill. a 6. old. első két bekezdése.
5. Olvasd el Jer 12:5-t! Hogyan fedi fel az igazi jellemet a nemzeti vasárnaptörvény, amely büntetéseket és bebörtönzést helyez kilátásba a szombatünneplők részére?
Az egykori szombatünneplők miért nem térnek vissza a szombatünnepléshez egy ilyen válsághelyzetben?
III. RÉSZ
6. Dán 6. szerint kik vesztek oda az oroszlánok vermébe?
6. Dán 6. szerint kik vesztek oda az oroszlánok vermébe?
Hogyan szemlélteti ez azok sorsát, akik Jézus visszajövetelekor üldözik Isten népét?
7. Olvasd el 2Kor 13:8-t! Sorolj fel néhány dolgot, melyek a Dán 1-6 történetének igazságát példázzák.
További tanulmányozásra: Próféták és királyok, 539–548. old., Megszentelt élet, 42–45. old., Jézushoz vezető út, 93–04. old.
A gyógyítás helye
Május 19-én reggel White testvérnő először olvasta fel nekünk a következő bizonyságtételt: „Népünknek szüksége van egy saját vezetésű intézményre a köreinkben levő betegek és szenvedők részére. (…) Egy ilyen helyesen vezetett intézmény sokak előtt ismertté teszi szemléletmódunkat, akikhez másként nem tudnánk eljutni.”
Ennek a bizonyságtételnek a nyomán felvetődött a kérdés: „Hogyan tudnánk ilyen csekély anyagiakkal megszerezni és irányítani egy egészségügyi intézményt?” White lelkész kritikus egészségi állapotban volt, ezért ennek a kérdésnek a megoldása a michigani egyházterület bizottságára hárult, melynek én voltam a vezetője. Miután megegyeztünk, hogy hittel lépünk előre, megfogalmaztam egy adakozási nyilatkozatot, mellyel elsőként J. P. Kellogghoz fordultam, aki látatlanba 500 dollárt adományozott. Néhány napon belül 6000 dollárért leelőlegeztük Graves bíró rezidenciáját a hozzá tartozó kilenc holdnyi földdel együtt. Ezen a helyen áll most a Battle Creek Szanatórium. Egy kétemeletes épületet húztunk fel két felső és két alsó helyiséggel a kezelőszobák és a vizesmedencék részére. 1866. szeptember 5-én az intézmény megnyitotta kapuit a betegek előtt. Az orvosi feladatokat Dr. Lay és Dr. Byington látta el, akik mellett két asszisztens és egy páciens jelenlétével kezdtük el tevékenységünket. Mindez négy hónappal azután történt, hogy a témát először felvetettük az egyházban. Augusztusban kezdtük el a tizenhat oldalas havi lapunk, a The Health Reformer (Egészségreform) kiadását. Amikor elkezdtünk fizetséget kapni a vállalat részvényeiből, szükségessé vált egy törvényes szervezet megalapítása, ezért Rhine és Dibble ügyvédekkel egyezkedtem ilyen tekintetben. Azt mondták, hogy a mi esetünkre nincs semmiféle törvény, kivéve a bányászati és kézműves törvény erre vonatkoztatható cikkelyeit, de annak a törvénynek az a célja, hogy a részvényesek jogát védje az osztalékok kifizetésének ügyében. Azt gondoltuk, hogy mindenképp követnünk kell a törvényt. Az első jelentés idején, 1867 tavaszán, White testvérnő így szólt: „Nem ezt az utat kell választanunk egészégügyi intézményünk vezetésére. Azt a világosságot kaptam, hogy a beérkező nyereséget az intézmény építésére és a szükségben levők megsegítésére fordítsuk.” Ennek a világosságnak a fényében elkezdtük helyrehozni a dolgokat, és mindenkitől azt kértük, hogy aki tudja, a nyereséget adományozza az intézménynek. Ebbe mindannyian beleegyeztek. A Generál Konferencia 1866-os közgyűlésén eldöntöttük, hogy a GK bizottsága néhány tagjának részt kell vennie a közép- és nyugati államok államkonferenciáján, valamint hogy A. C. és D. T. Bourdeau lelkészek nyugaton, különösen Iowában tevékenykedjenek. Június 5-én a Bourdeau fivérek társaságában elmentem a Pilot Grove-ban tartott iowai államkonferenciára. Onnan Illinoisba és Wisconsinba mentem, majd visszatértem Battle Creekbe, de útközben összejöveteleket tartottam egy 12 tagot számláló lelkes kis csoportnak Chicagóban. Mivel a legtöbb orvosi munka nagyméretű és költséges, úgy döntöttek, hogy előkészítenek egy kisebb könyvecskét, a nagyobbak tartalmaiból összeválogatva, mely azokat a lényeges dolgokat tartalmazza, amelyek bizonyos egészségügyi kérdésekben az olvasók segítségére lehetnek. Az Egészségreform Intézet igazgatója engem kért fel, hogy készítsem elő a kéziratot, amelyet majd ő maga gondosan átnéz és kijavít. Az államközi konferenciák és számos helyi bizottsági gyűlés után egy év elteltével sikerült befejezni a Home Handbook of Health (Otthoni egészségi kézikönyv) című kiadványt, amely összesen 228 oldalt foglalt magába. 3 000 példányban nyomtattuk ki, vászonba kötöttük és 75 centért árultuk darabját. 1867. június 24-én egy kislány megszülése után feleségemet hidegrázás kezdte kínozni, és egy órával a kicsi születése után elhunyt. Ilyen hirtelen szakadtam el tőle, akivel tizenhat és fél évig éltem boldog házasságban. Ott maradtam özvegyen egy hároméves kisfiúval, és egy gyámoltalan újszülöttel. Myron Cornell testvér és felesége kedvesen felajánlották, hogy egy évig gondozzák a kis Maryt, a testvérem pedig családjával együtt hazaköltözött New Yorkból, és gondoskodtak háztartásomról és kisfiamról.
Ennek a bizonyságtételnek a nyomán felvetődött a kérdés: „Hogyan tudnánk ilyen csekély anyagiakkal megszerezni és irányítani egy egészségügyi intézményt?” White lelkész kritikus egészségi állapotban volt, ezért ennek a kérdésnek a megoldása a michigani egyházterület bizottságára hárult, melynek én voltam a vezetője. Miután megegyeztünk, hogy hittel lépünk előre, megfogalmaztam egy adakozási nyilatkozatot, mellyel elsőként J. P. Kellogghoz fordultam, aki látatlanba 500 dollárt adományozott. Néhány napon belül 6000 dollárért leelőlegeztük Graves bíró rezidenciáját a hozzá tartozó kilenc holdnyi földdel együtt. Ezen a helyen áll most a Battle Creek Szanatórium. Egy kétemeletes épületet húztunk fel két felső és két alsó helyiséggel a kezelőszobák és a vizesmedencék részére. 1866. szeptember 5-én az intézmény megnyitotta kapuit a betegek előtt. Az orvosi feladatokat Dr. Lay és Dr. Byington látta el, akik mellett két asszisztens és egy páciens jelenlétével kezdtük el tevékenységünket. Mindez négy hónappal azután történt, hogy a témát először felvetettük az egyházban. Augusztusban kezdtük el a tizenhat oldalas havi lapunk, a The Health Reformer (Egészségreform) kiadását. Amikor elkezdtünk fizetséget kapni a vállalat részvényeiből, szükségessé vált egy törvényes szervezet megalapítása, ezért Rhine és Dibble ügyvédekkel egyezkedtem ilyen tekintetben. Azt mondták, hogy a mi esetünkre nincs semmiféle törvény, kivéve a bányászati és kézműves törvény erre vonatkoztatható cikkelyeit, de annak a törvénynek az a célja, hogy a részvényesek jogát védje az osztalékok kifizetésének ügyében. Azt gondoltuk, hogy mindenképp követnünk kell a törvényt. Az első jelentés idején, 1867 tavaszán, White testvérnő így szólt: „Nem ezt az utat kell választanunk egészégügyi intézményünk vezetésére. Azt a világosságot kaptam, hogy a beérkező nyereséget az intézmény építésére és a szükségben levők megsegítésére fordítsuk.” Ennek a világosságnak a fényében elkezdtük helyrehozni a dolgokat, és mindenkitől azt kértük, hogy aki tudja, a nyereséget adományozza az intézménynek. Ebbe mindannyian beleegyeztek. A Generál Konferencia 1866-os közgyűlésén eldöntöttük, hogy a GK bizottsága néhány tagjának részt kell vennie a közép- és nyugati államok államkonferenciáján, valamint hogy A. C. és D. T. Bourdeau lelkészek nyugaton, különösen Iowában tevékenykedjenek. Június 5-én a Bourdeau fivérek társaságában elmentem a Pilot Grove-ban tartott iowai államkonferenciára. Onnan Illinoisba és Wisconsinba mentem, majd visszatértem Battle Creekbe, de útközben összejöveteleket tartottam egy 12 tagot számláló lelkes kis csoportnak Chicagóban. Mivel a legtöbb orvosi munka nagyméretű és költséges, úgy döntöttek, hogy előkészítenek egy kisebb könyvecskét, a nagyobbak tartalmaiból összeválogatva, mely azokat a lényeges dolgokat tartalmazza, amelyek bizonyos egészségügyi kérdésekben az olvasók segítségére lehetnek. Az Egészségreform Intézet igazgatója engem kért fel, hogy készítsem elő a kéziratot, amelyet majd ő maga gondosan átnéz és kijavít. Az államközi konferenciák és számos helyi bizottsági gyűlés után egy év elteltével sikerült befejezni a Home Handbook of Health (Otthoni egészségi kézikönyv) című kiadványt, amely összesen 228 oldalt foglalt magába. 3 000 példányban nyomtattuk ki, vászonba kötöttük és 75 centért árultuk darabját. 1867. június 24-én egy kislány megszülése után feleségemet hidegrázás kezdte kínozni, és egy órával a kicsi születése után elhunyt. Ilyen hirtelen szakadtam el tőle, akivel tizenhat és fél évig éltem boldog házasságban. Ott maradtam özvegyen egy hároméves kisfiúval, és egy gyámoltalan újszülöttel. Myron Cornell testvér és felesége kedvesen felajánlották, hogy egy évig gondozzák a kis Maryt, a testvérem pedig családjával együtt hazaköltözött New Yorkból, és gondoskodtak háztartásomról és kisfiamról.
Isten gondoskodik gyermekeiről
Egyesek feltehetik a kérdést: Miért nem titkos imában helyezte Dániel Isten kezébe a lelkét? Az Úr, ismerve a helyzetet, nem bocsátotta volna meg szolgájának, ha nem mások szeme láttára borul térdre Előtte? Vagy miért nem egy titkos helyen, ellenségei szemei elől elrejtve térdelt le imádni Istent?
Dániel tudta, hogy meg kell dicsőítenie Izrael Istenét a babiloni nép előtt. Tudta, hogy sem a királyok, sem a nemesek nem állhatnak közé és Istene iránti kötelessége közé. Bátran képviselnie kell vallási meggyőződését minden ember előtt, mert ő Isten tanúja. Ezért addigi szokása szerint folytatta imaéletét, mintha az adott törvény nem is létezett volna. „Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálák Dánielt, amint könyörge és esedezék az ő Istene előtt.” Türelmetlenül siettek Dáriuszhoz, és sajnálatba burkolt kárörömmel értesítették az esetről, mintha nem lett volna más választásuk. Kijelentették, hogy Dániel cselekedete által veszélyeztette a király hatalmát és tekintélyét az országban. „Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, amit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését.” „Akkor a király, amint hallotta ezt, igen restelkedék amiatt.” Túl későn értette meg, hogy csapdát állítottak neki kedves szolgája elvesztésére. Szomorú szívvel próbálta megmenteni Dánielt, és egészen napnyugtáig mindent megtett ennek érdekében, de nem járt sikerrel. Dániel vádlói olyan jól kitervelték ármánykodásukat, hogy nem volt mód a szabadulásra. „Tudd meg, király, hogy ez a médek és perzsák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, amelyet a király rendel, meg ne változtassék.” Dánielt a király és a főemberek elé vitték, hogy válaszoljon az ellene felhozott vádakra. Lehetősége volt megvédeni magát, ő pedig bizonyságot tett az élő Istenbe, a menny és a föld Teremtőjébe vetett hitéről. Nemes hitvallásban elmondta a királyságban megélt első tapasztalatát. Dáriusz megmondta Dánielnek, hogy megpróbálta megmenteni, de semmit nem tudott tenni, majd szomorúan hozzátette: „A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!” Dánielt bevetették az oroszlánok vermébe, „és hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsétlé a király az ő gyűrűjével és az ő főembereinek gyűrűivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve.” Dániel ellenségei sátáni elégtétellel eltelve tértek haza otthonaikba. Bort ittak, és dicsérték egymást sikerükért, hogy félre tudták tenni az útból azt, aki semmiképp nem tért le az igazság útjáról. Dáriusz azonban nem így töltötte az éjszakát. Dániel bizonyságtétele mélyen érintette. Voltak ismeretei arról, milyen csodákat tett az Úr Izrael népéért, és Dániel magatartása meggyőzte arról, hogy a zsidók Istene az igaz Isten. Lelkiismeretfurdalása volt, amiért aláírta az elé hozott törvényt. Ébren, zaklatott szívvel töltötte az éjszakát, türelmetlenül várva a reggelt. A királyi trónterem a szenvedés és az ima helyévé vált. Minden zene elhallgatott, minden szórakozást száműztek, egyetlen tanácsost sem engedtek be a király elé. Ezen az álmatlan éjszakán a király annyit gondolkodott, mint még soha azelőtt. Másnap, korán reggel, reménykedve, mégis kétségbeesetten, önváddal szívében forrón imádkozott ahhoz az Istenhez, akit akkor kezdett megismerni. Odasietett az oroszlánok verméhez, és hangosan kiáltott: „Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?”
Izgatottan várta a választ, és kimondhatatlan hála költözött szívébe, amikor meghallotta kedves szolgája hangját. „Király, örökké élj! Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.” „Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a veremből. És kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtaték ő rajta: mert hitt az ő Istenében.” „És ennek a Dánielnek jó szerencsés lőn dolga a Dárius országában és a perzsa Círus országában.”
Így viselt gondot az Úr hűséges szolgájáról, és ugyanígy gondoskodik minden benne bízó gyermekéről.
„Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.” – The Youth’s Instructor, 1900. november 1.
Dániel tudta, hogy meg kell dicsőítenie Izrael Istenét a babiloni nép előtt. Tudta, hogy sem a királyok, sem a nemesek nem állhatnak közé és Istene iránti kötelessége közé. Bátran képviselnie kell vallási meggyőződését minden ember előtt, mert ő Isten tanúja. Ezért addigi szokása szerint folytatta imaéletét, mintha az adott törvény nem is létezett volna. „Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálák Dánielt, amint könyörge és esedezék az ő Istene előtt.” Türelmetlenül siettek Dáriuszhoz, és sajnálatba burkolt kárörömmel értesítették az esetről, mintha nem lett volna más választásuk. Kijelentették, hogy Dániel cselekedete által veszélyeztette a király hatalmát és tekintélyét az országban. „Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, amit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését.” „Akkor a király, amint hallotta ezt, igen restelkedék amiatt.” Túl későn értette meg, hogy csapdát állítottak neki kedves szolgája elvesztésére. Szomorú szívvel próbálta megmenteni Dánielt, és egészen napnyugtáig mindent megtett ennek érdekében, de nem járt sikerrel. Dániel vádlói olyan jól kitervelték ármánykodásukat, hogy nem volt mód a szabadulásra. „Tudd meg, király, hogy ez a médek és perzsák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, amelyet a király rendel, meg ne változtassék.” Dánielt a király és a főemberek elé vitték, hogy válaszoljon az ellene felhozott vádakra. Lehetősége volt megvédeni magát, ő pedig bizonyságot tett az élő Istenbe, a menny és a föld Teremtőjébe vetett hitéről. Nemes hitvallásban elmondta a királyságban megélt első tapasztalatát. Dáriusz megmondta Dánielnek, hogy megpróbálta megmenteni, de semmit nem tudott tenni, majd szomorúan hozzátette: „A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!” Dánielt bevetették az oroszlánok vermébe, „és hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsétlé a király az ő gyűrűjével és az ő főembereinek gyűrűivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve.” Dániel ellenségei sátáni elégtétellel eltelve tértek haza otthonaikba. Bort ittak, és dicsérték egymást sikerükért, hogy félre tudták tenni az útból azt, aki semmiképp nem tért le az igazság útjáról. Dáriusz azonban nem így töltötte az éjszakát. Dániel bizonyságtétele mélyen érintette. Voltak ismeretei arról, milyen csodákat tett az Úr Izrael népéért, és Dániel magatartása meggyőzte arról, hogy a zsidók Istene az igaz Isten. Lelkiismeretfurdalása volt, amiért aláírta az elé hozott törvényt. Ébren, zaklatott szívvel töltötte az éjszakát, türelmetlenül várva a reggelt. A királyi trónterem a szenvedés és az ima helyévé vált. Minden zene elhallgatott, minden szórakozást száműztek, egyetlen tanácsost sem engedtek be a király elé. Ezen az álmatlan éjszakán a király annyit gondolkodott, mint még soha azelőtt. Másnap, korán reggel, reménykedve, mégis kétségbeesetten, önváddal szívében forrón imádkozott ahhoz az Istenhez, akit akkor kezdett megismerni. Odasietett az oroszlánok verméhez, és hangosan kiáltott: „Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?”
Izgatottan várta a választ, és kimondhatatlan hála költözött szívébe, amikor meghallotta kedves szolgája hangját. „Király, örökké élj! Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.” „Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a veremből. És kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtaték ő rajta: mert hitt az ő Istenében.” „És ennek a Dánielnek jó szerencsés lőn dolga a Dárius országában és a perzsa Círus országában.”
Így viselt gondot az Úr hűséges szolgájáról, és ugyanígy gondoskodik minden benne bízó gyermekéről.
„Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.” – The Youth’s Instructor, 1900. november 1.
MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Miért térdelt le Dániel nyíltan imádkozni?
1. Miért térdelt le Dániel nyíltan imádkozni?
Te is azt választod, hogy Dánielhez hasonlóan bátran kiállsz vallási meggyőződésed mellett az emberek előtt?
2. Jellemezd Dániel ellenségeinek hozzáállását, amikor bementek tárgyalni Dáriuszhoz!
3. Hogyan használta ki Dániel az alkalmat, amit azért kapott, hogy válaszoljon az őt ért vádakra?
4. Hogyan bizonyította Dáriusz a hitét, mielőtt Dánielt az oroszlánok közé vetették volna?
5. Hogyan töltötték az éjszakát Dániel ellenségei?
6. Dániel bizonyságtétele és magatartása hogyan befolyásolta Dáriuszt?
Miről gondolkodott?
Hogyan töltötte az éjszakát?
Kihez imádkozott?
Megbocsátás
Scott Griswold lelkész
„Minden Krisztustól megváltott lélek arra hívatott, hogy az Ő nevében dolgozzon az elveszettek megmentéséért.” – Krisztus példázatai, 191. old.
A megbocsátás felbecsülhetetlen értékű, radikális, és a világ nagy része nem tudja, hogy a rendelkezésére áll. A Józsué Projekt azok felé fordul, akikhez még nem jutott el az evangélium. Ide tartoznak a buddhisták, a hinduk, a muzulmánok, a zsidók, az animisták és az olyan világi emberek, akiknek nem volt még lehetőségük hallani Jézusról.
Kitaláljátok ezek számát? Óriási. 2,9 milliárd ember. Ki mondja el nekik? Azok, akik elegendő időt töltenek Jézussal ahhoz, hogy tudják, mennyire jó az Isten. Amikor saját életünket Jézus tökéletes jelleméhez és Isten tökéletes törvényéhez hasonlítjuk, felismerjük azt a hatalmas ellentétet, ami saját önző szívünk és az Ő teljes mértékben önzetlen irgalma és tisztasága között van. Ekkor bocsánatért kiáltunk és megemlékezünk csodálatos kegyelméről. Amikor pedig megtapasztaljuk felbecsülhetetlen értékű megbocsátását, akkor azt másoknak is el kell mondanunk. A jelen pillanatban is több száz délkelet-ázsiai testvér – sokan az ASAP Ministries támogatásával – terjeszti a Jézus megbocsátásáról szóló jó hírt azoknak, akik még soha nem hallottak róla. Emlékszem, hallottam, amikor egy Pany nevű hölgy elmondta ezt valakinek Thaiföldön. Azt gondoltam, nem jól végzi a munkáját. A férfi, akivel szóba elegyedett, akkor jött első alkalommal a gyülekezetbe. Nem sok ismerete volt. Egyik oldala lebénult, és meglehetősen kényelmetlenül érezte magát. A hölgy túlságosan tolakodónak tűnt, vagyis túl sok mindent mondott, túl hamar. Első mondataiban máris Jézus kereszthaláláról beszélt. Pár perccel később észrevettem, hogy a férfi könnyezni kezdett. A legtöbb thai ember nem mutatja ki érzelmeit. Emberünk arcán azonban patakokban folytak a könnyek. Pany imádkozott vele, kérve, hogy bánja meg bűneit, és vallja meg azokat Istennek, forduljon el tőlük, és kérje Isten bocsánatát. Ő azonnal megtette, és tovább sírt. Elképedtem. Mennyire megható! Később megtudtam, ki volt ez az ember. Gyerekeket rabolt el, majd eladta őket rabszolgának vagy prostituáltnak. „Az egy rendkívül rossz ember” – mondták nekem. A férfi nemrég agyvérzést kapott, alig tudott járni és beszélni. Biztos volt benne, hogy ez rossz karmája közvetlen következménye, és ha meghal, ennél csak rosszabb sorsra jut, amely elkerülhetetlen. Megérdemelte, hogy megfizessen mindazért a borzalomért, melyet elkövetett. Mennyire gonosznak kell lennie valakinek, hogy gyermekek szenvedése árán gazdagodjon meg! Pál ApCsel 13:38-39-ben világosan kijelentette: „Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul.” Dávid, Manassé, a kereszten függő lator történetei által tudjuk, hogy minden bűnre létezik bocsánat, ha megvalljuk és megbánjuk azt. Csodálatos kegyelem, bőséges és túláradó. Mit teszünk ezzel az értékes ajándékkal? Megbecsüljük? Értékeljük? Mérlegeljük? Jobban szeretjük miatta Jézust? Imádkozni fogtok azért a több millió emberért, akik még nem hallottak erről, kérve Istent, hogy támasszon munkásokat, akik megkeresik és szeretik őket, akik elmondják nekik Jézus történetét? Támogatni fogtok legalább egy délkelet-ázsiai munkást? Sokan közülük sokkal jobban végezhetik ezt a munkát, mint mi. Tökéletesen ismerik a helyi nyelvjárásokat, értik a kultúrát és ismerik az emberek helyzetét. Naponta keresni fogjátok, kit kell emlékeztetni Isten megbocsátására? Mennyire különleges lesz, ha imádkoztok, hogy Isten vezessen azokhoz, akik semmit nem tudnak arról, hogy létezik Jézus, aki meghalt bűneikért, és Isten, aki teljes mértékben megbocsát nekik.
„Minden Krisztustól megváltott lélek arra hívatott, hogy az Ő nevében dolgozzon az elveszettek megmentéséért.” – Krisztus példázatai, 191. old.
A megbocsátás felbecsülhetetlen értékű, radikális, és a világ nagy része nem tudja, hogy a rendelkezésére áll. A Józsué Projekt azok felé fordul, akikhez még nem jutott el az evangélium. Ide tartoznak a buddhisták, a hinduk, a muzulmánok, a zsidók, az animisták és az olyan világi emberek, akiknek nem volt még lehetőségük hallani Jézusról.
Kitaláljátok ezek számát? Óriási. 2,9 milliárd ember. Ki mondja el nekik? Azok, akik elegendő időt töltenek Jézussal ahhoz, hogy tudják, mennyire jó az Isten. Amikor saját életünket Jézus tökéletes jelleméhez és Isten tökéletes törvényéhez hasonlítjuk, felismerjük azt a hatalmas ellentétet, ami saját önző szívünk és az Ő teljes mértékben önzetlen irgalma és tisztasága között van. Ekkor bocsánatért kiáltunk és megemlékezünk csodálatos kegyelméről. Amikor pedig megtapasztaljuk felbecsülhetetlen értékű megbocsátását, akkor azt másoknak is el kell mondanunk. A jelen pillanatban is több száz délkelet-ázsiai testvér – sokan az ASAP Ministries támogatásával – terjeszti a Jézus megbocsátásáról szóló jó hírt azoknak, akik még soha nem hallottak róla. Emlékszem, hallottam, amikor egy Pany nevű hölgy elmondta ezt valakinek Thaiföldön. Azt gondoltam, nem jól végzi a munkáját. A férfi, akivel szóba elegyedett, akkor jött első alkalommal a gyülekezetbe. Nem sok ismerete volt. Egyik oldala lebénult, és meglehetősen kényelmetlenül érezte magát. A hölgy túlságosan tolakodónak tűnt, vagyis túl sok mindent mondott, túl hamar. Első mondataiban máris Jézus kereszthaláláról beszélt. Pár perccel később észrevettem, hogy a férfi könnyezni kezdett. A legtöbb thai ember nem mutatja ki érzelmeit. Emberünk arcán azonban patakokban folytak a könnyek. Pany imádkozott vele, kérve, hogy bánja meg bűneit, és vallja meg azokat Istennek, forduljon el tőlük, és kérje Isten bocsánatát. Ő azonnal megtette, és tovább sírt. Elképedtem. Mennyire megható! Később megtudtam, ki volt ez az ember. Gyerekeket rabolt el, majd eladta őket rabszolgának vagy prostituáltnak. „Az egy rendkívül rossz ember” – mondták nekem. A férfi nemrég agyvérzést kapott, alig tudott járni és beszélni. Biztos volt benne, hogy ez rossz karmája közvetlen következménye, és ha meghal, ennél csak rosszabb sorsra jut, amely elkerülhetetlen. Megérdemelte, hogy megfizessen mindazért a borzalomért, melyet elkövetett. Mennyire gonosznak kell lennie valakinek, hogy gyermekek szenvedése árán gazdagodjon meg! Pál ApCsel 13:38-39-ben világosan kijelentette: „Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul.” Dávid, Manassé, a kereszten függő lator történetei által tudjuk, hogy minden bűnre létezik bocsánat, ha megvalljuk és megbánjuk azt. Csodálatos kegyelem, bőséges és túláradó. Mit teszünk ezzel az értékes ajándékkal? Megbecsüljük? Értékeljük? Mérlegeljük? Jobban szeretjük miatta Jézust? Imádkozni fogtok azért a több millió emberért, akik még nem hallottak erről, kérve Istent, hogy támasszon munkásokat, akik megkeresik és szeretik őket, akik elmondják nekik Jézus történetét? Támogatni fogtok legalább egy délkelet-ázsiai munkást? Sokan közülük sokkal jobban végezhetik ezt a munkát, mint mi. Tökéletesen ismerik a helyi nyelvjárásokat, értik a kultúrát és ismerik az emberek helyzetét. Naponta keresni fogjátok, kit kell emlékeztetni Isten megbocsátására? Mennyire különleges lesz, ha imádkoztok, hogy Isten vezessen azokhoz, akik semmit nem tudnak arról, hogy létezik Jézus, aki meghalt bűneikért, és Isten, aki teljes mértékben megbocsát nekik.
Studiul 7, 10-16 augusztus
