Dániel 2 – A PRÓFÉCIA
Text de memorat
Aranyszöveg: „De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban.” Dániel 2:28
Királyok és hercegek átveszik helyüket a meghatározott időben. Azt gondolják, hogy saját céljaik elérésére törekednek, de a valóságban Isten igéjét töltik be. – The Youth’s Instructor, 1903. december 1.
Amint az előző tanulmányban láthattuk, Isten egy fontos álmot adott Nabukodonozor királynak, amely a jövő titkait fedte fel. Dániel ezt mondta: „Ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. (…) Aki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, ami lesz.” (Dán 2:28,29)
Ez az álom azonban nem csak Nabukodonozor királyra vonatkozott, és nem egyedül csak neki szólt. „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük.” (5Móz 29:29)
Nabukodonozor álmában egy hatalmas fémszobrot látott. „Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának.” (Dán 2:31-33)
Dániel ezután szemléletesen bemutatta a szobor erőszakos pusztulását. Egy hatalmas kő válik le egy hegyből, nekicsapódik a szobor lábának, porrá törve azt. Miután a szél elhordta a fémdarabokat, a kő „nagy heggyé lőn, és betölté az egész földet.” (Dán 2:35)
Ezután Dániel meg is magyarázta az álom jelentését, kezdve az arany fejjel. Figyeljétek meg, milyen illedelmesen vezette rá Nabukodonozort a menny Istene iránti kötelességére. „Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott, és valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany fej.” (Dán 2:37-38)
Két estével korábban Nabukodonozor olyan gondolatokkal tért nyugovóra, hogy vajon mi történik majd birodalmával a halála után. Ezért Dániel további mondanivalója különleges jelentőséggel bírt számára. „És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, amely az egész földön uralkodik. A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja.” (Dán 2:39-40)
Figyeljétek meg a sorrendet: arany, ezüst, bronz, vas. A felsorolásban a következő fém mindig erősebb az előzőnél, de ugyanakkor értéktelenebb is. Bár az egymást követő királyságok egyre erősödtek, mind gonoszabbá és megvesztegethetőbbé váltak. Fontos tanulságot vonhatunk le ebből a próféciából. A hatalom és az erő nem egyenes arányban van az értékkel. Dávid mondta: „a te jóvoltod felmagasztalt engem.” (Zsolt 18:36)
A negyedik birodalom, bár elég erős volt ahhoz, hogy minden más királyságot legyőzzön, végül mégis sok kisebb egységre oszlott, melyek között voltak erősek és gyengék is. Ezek pedig soha nem egyesülnek.
Dániel így zárta magyarázatát: „És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké. (…) A nagy Isten azt jelentette meg a királynak, ami majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.” (Dán 2:44-45)
Amint az előző tanulmányban láthattuk, Isten egy fontos álmot adott Nabukodonozor királynak, amely a jövő titkait fedte fel. Dániel ezt mondta: „Ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. (…) Aki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, ami lesz.” (Dán 2:28,29)
Ez az álom azonban nem csak Nabukodonozor királyra vonatkozott, és nem egyedül csak neki szólt. „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük.” (5Móz 29:29)
Nabukodonozor álmában egy hatalmas fémszobrot látott. „Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának.” (Dán 2:31-33)
Dániel ezután szemléletesen bemutatta a szobor erőszakos pusztulását. Egy hatalmas kő válik le egy hegyből, nekicsapódik a szobor lábának, porrá törve azt. Miután a szél elhordta a fémdarabokat, a kő „nagy heggyé lőn, és betölté az egész földet.” (Dán 2:35)
Ezután Dániel meg is magyarázta az álom jelentését, kezdve az arany fejjel. Figyeljétek meg, milyen illedelmesen vezette rá Nabukodonozort a menny Istene iránti kötelességére. „Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott, és valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany fej.” (Dán 2:37-38)
Két estével korábban Nabukodonozor olyan gondolatokkal tért nyugovóra, hogy vajon mi történik majd birodalmával a halála után. Ezért Dániel további mondanivalója különleges jelentőséggel bírt számára. „És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, amely az egész földön uralkodik. A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja.” (Dán 2:39-40)
Figyeljétek meg a sorrendet: arany, ezüst, bronz, vas. A felsorolásban a következő fém mindig erősebb az előzőnél, de ugyanakkor értéktelenebb is. Bár az egymást követő királyságok egyre erősödtek, mind gonoszabbá és megvesztegethetőbbé váltak. Fontos tanulságot vonhatunk le ebből a próféciából. A hatalom és az erő nem egyenes arányban van az értékkel. Dávid mondta: „a te jóvoltod felmagasztalt engem.” (Zsolt 18:36)
A negyedik birodalom, bár elég erős volt ahhoz, hogy minden más királyságot legyőzzön, végül mégis sok kisebb egységre oszlott, melyek között voltak erősek és gyengék is. Ezek pedig soha nem egyesülnek.
Dániel így zárta magyarázatát: „És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké. (…) A nagy Isten azt jelentette meg a királynak, ami majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.” (Dán 2:44-45)
A jövendölés végigkövette a világ nagyhatalmainak emelkedését és bukását: Babilont, Médó-Perzsiát, Görögországot és Rómát. (…) Mindegyiknek megvolt a próbaideje, mindegyik elbukott, dicsősége elhalványult, hatalma megszűnt és helyét egy másik foglalta el. – Nevelés, 176. old.
Ha korábban tanulmányoztad már ezt a próféciát, akkor tudod, hogy a Dániel 2-ben említett négy királyság Babilon, Médo-Perzsia, Görögország és Róma. De elgondolkodtál már valaha azon, mennyire elképesztő ez a prófécia?
Számunkra, akik 2600 éves távlatból tekintünk vissza rá, nem tűnik annyira különlegesnek a felismerés, hogy Babilont majd más királyságok követik. Azonban hány hatalomváltás következik majd Dániel után? Kettő? Öt? Nyolc? Ha hamis próféta lettél volna és hosszú távon akartál volna kitűnni a többiek közül, akkor nem csak négy birodalmat találtál volna ki, hanem hatvan, vagy akár száz következő királyságot is.
A bibliai prófécia azonban nem egy tippelős játék, hanem egy pontos meghatározás, a hitelességének egyik leglényegesebb bizonyítéka. A jövő megjelentésének képességére hivatkozva bizonyítja Isten, hogy egyedül Ő az igaz. „Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat.” (Ézsa 46:9-10) A pogányok isteneihez így szól: „Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt!” (Ézsa 41:23)
A történelemkönyvek mutatják, hogy Dániel próféciája valóra vált. Babilont Médo-Perzsia követte, melyet Görögország hódított meg Nagy Sándor vezetésével, ezt pedig a Római Birodalom igázta le. Rómát különböző törzsek pusztították el, ebből alakult ki a modern Európa, melyet a vas és cserép lábfejek képviselnek. Európa egyesítését pedig sem háborúkkal, sem házassági kapcsolatokkal nem tudták elérni. V. Károly, Napóleon és Hitler is kudarcot vallott. Időnként úgy tűnt, hogy erőfeszítéseiket siker koronázza. Hitler például gyorsan több európai országot is bekebelezett a második világháború elején, és tervbe vette a Harmadik Birodalom megalapítását, melynek 1000 évig kellett volna fennállnia. A bibliai próféciákban jártasok azonban tudták, hogy ez a terv nem sikerülhet, mert Nabukodonozor álmában nem volt ötödik királyság.
Az egyik ilyen férfi Franz Hasel volt. A háború kezdetén sorozták be Hitler hadseregébe. Végül elnyerte parancsnoka tiszteletét, és felelős beosztásba került a csapatban, ahol mindenki tudta, hogy bibliatanulmányozó ember.
Egy alkalommal, amikor a sereg otthonuktól több, mint ezer mérföldre, Oroszországban állomásozott, a parancsnok, egy volt történelemtanár, behívta Haselt az irodájába, és megkérte, hogy magyarázzon meg neki bizonyos bibliai szakaszokat. A beszélgetés egyik szünetében Hasel tapintatosan megkérdezte a kapitányt, hogy szeretné-e leellenőrizni a Bibliában olvasott tények pontosságát. A kapitány természetesen beleegyezett.
Ekkor Hasel versről versre megmagyarázta Dániel könyvének 2. fejezetét. Több, mint három óra elteltével az elképedt kapitány egyetértett azzal, hogy minden pontosan úgy történt, ahogy a Biblia megjövendölte. Majd a vas és cserép lábfejre vonatkozóan, gyorsan megkérdezte: „Mit jelent ez?” Hasel magabiztosan kijelentette, hogy Hitler semmi esetre sem győzhet. Németország egy vesztes csatában harcol. Ennek eredményeképpen a kapitány titokban kimérte a gázolajat, hogy legyen üzemanyaguk a hazatérésre, amikor végre elkezdődik a visszavonulás. Ezzel sok ember életét mentette meg.
A bibliai prófécia pontos és megbízható. „Az emberi tekintély, bármilyen alapra épüljön is, megdől. Amelyik azonban Isten változhatatlan szavának sziklájára épül, örökre fennmarad.” (Sons and Daughters of God, 38. old.)
Ha korábban tanulmányoztad már ezt a próféciát, akkor tudod, hogy a Dániel 2-ben említett négy királyság Babilon, Médo-Perzsia, Görögország és Róma. De elgondolkodtál már valaha azon, mennyire elképesztő ez a prófécia?
Számunkra, akik 2600 éves távlatból tekintünk vissza rá, nem tűnik annyira különlegesnek a felismerés, hogy Babilont majd más királyságok követik. Azonban hány hatalomváltás következik majd Dániel után? Kettő? Öt? Nyolc? Ha hamis próféta lettél volna és hosszú távon akartál volna kitűnni a többiek közül, akkor nem csak négy birodalmat találtál volna ki, hanem hatvan, vagy akár száz következő királyságot is.
A bibliai prófécia azonban nem egy tippelős játék, hanem egy pontos meghatározás, a hitelességének egyik leglényegesebb bizonyítéka. A jövő megjelentésének képességére hivatkozva bizonyítja Isten, hogy egyedül Ő az igaz. „Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat.” (Ézsa 46:9-10) A pogányok isteneihez így szól: „Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt!” (Ézsa 41:23)
A történelemkönyvek mutatják, hogy Dániel próféciája valóra vált. Babilont Médo-Perzsia követte, melyet Görögország hódított meg Nagy Sándor vezetésével, ezt pedig a Római Birodalom igázta le. Rómát különböző törzsek pusztították el, ebből alakult ki a modern Európa, melyet a vas és cserép lábfejek képviselnek. Európa egyesítését pedig sem háborúkkal, sem házassági kapcsolatokkal nem tudták elérni. V. Károly, Napóleon és Hitler is kudarcot vallott. Időnként úgy tűnt, hogy erőfeszítéseiket siker koronázza. Hitler például gyorsan több európai országot is bekebelezett a második világháború elején, és tervbe vette a Harmadik Birodalom megalapítását, melynek 1000 évig kellett volna fennállnia. A bibliai próféciákban jártasok azonban tudták, hogy ez a terv nem sikerülhet, mert Nabukodonozor álmában nem volt ötödik királyság.
Az egyik ilyen férfi Franz Hasel volt. A háború kezdetén sorozták be Hitler hadseregébe. Végül elnyerte parancsnoka tiszteletét, és felelős beosztásba került a csapatban, ahol mindenki tudta, hogy bibliatanulmányozó ember.
Egy alkalommal, amikor a sereg otthonuktól több, mint ezer mérföldre, Oroszországban állomásozott, a parancsnok, egy volt történelemtanár, behívta Haselt az irodájába, és megkérte, hogy magyarázzon meg neki bizonyos bibliai szakaszokat. A beszélgetés egyik szünetében Hasel tapintatosan megkérdezte a kapitányt, hogy szeretné-e leellenőrizni a Bibliában olvasott tények pontosságát. A kapitány természetesen beleegyezett.
Ekkor Hasel versről versre megmagyarázta Dániel könyvének 2. fejezetét. Több, mint három óra elteltével az elképedt kapitány egyetértett azzal, hogy minden pontosan úgy történt, ahogy a Biblia megjövendölte. Majd a vas és cserép lábfejre vonatkozóan, gyorsan megkérdezte: „Mit jelent ez?” Hasel magabiztosan kijelentette, hogy Hitler semmi esetre sem győzhet. Németország egy vesztes csatában harcol. Ennek eredményeképpen a kapitány titokban kimérte a gázolajat, hogy legyen üzemanyaguk a hazatérésre, amikor végre elkezdődik a visszavonulás. Ezzel sok ember életét mentette meg.
A bibliai prófécia pontos és megbízható. „Az emberi tekintély, bármilyen alapra épüljön is, megdől. Amelyik azonban Isten változhatatlan szavának sziklájára épül, örökre fennmarad.” (Sons and Daughters of God, 38. old.)
Dániel 2. fejezetének próféciája felvázolja a világ történelmét Nabukodonozor idejétől kezdve egészen Krisztus visszajöveteléig. Ahogy a következő tanulmányokban látni fogjuk, Dániel számos további látomást kapott a jövő részleteivel kapcsolatban.
Mi történik azonban Babilonnal, Médo-Perzsiával, Görögországgal, Rómával és a megosztott királyságokkal? Valóban azt akarta Isten, hogy ezek kerüljenek hatalomra? Mi volt az eredeti terve? Ennek a kérdésnek a megválaszolására vissza kell térnünk Ábrahám idejébe.
Mi volt Isten célja azzal, hogy Ábrahám családját kiválasztotta? Az egész világot meg akarta áldani a menny legcsodálatosabb ajándékaival. Felfedte Ábrahám leszármazottai előtt hatalmas erejét és szelíd kegyelmét. Izrael népére bízta bölcs törvényét, hogy megőrizhessék és fenntarthassák az igazságot. Eléjük tárta az áldozati szolgálatot, hogy megtaníthassanak másokat is a Krisztusba vetett hit általi megváltás útjára. Nekik kellett volna felfedniük Isten jellemét, és továbbítaniuk az evangélium meghívását a világnak. „A mennyei világosságnak így kellett sugároznia a sötétségben rejtőzködő világra. Mondaniuk kellett minden népnek, hogy hagyjanak fel a bálványimádással, és szolgálják az élő Istent.” (Próféták és királyok, 16. old.)
Istennek csodálatos terve volt Izraellel. Eredeti földjükről, Kánaánból kellett volna terjeszkedniük. Legyőzték volna azokat, akik visszautasítják Istent, de sokan elfogadták volna, és Ráhábhoz, valamint Ruthoz hasonlóan csatlakoztak volna hozzájuk. „Izraelnek – amint száma növekedett – ki kellett volna szélesítenie határait, amíg országuk magába zárja az egész világot.” (i.m. 19. old.)
Mennyire másként alakult volna földünk történelme, ha Izrael hűséges maradt volna Istenhez!
Ők azonban kudarcot vallottak. „Megfosztották Istent a tőlük elvárt szolgálattól, embertársaikat a lelki vezetéstől és a szent példamutatástól.” (i.m. 20. old.) Isten türelmesen prófétát próféta után küldött, kérve a népet, hogy térjen vissza Hozzá, de nem tették. Így Isten eredeti terve már nem valósulhatott meg, Izrael és Júda fogságba ment, „az Izraeltől elvett korona Babilonhoz került, majd a Médó-Perzsa Birodalomhoz, Görögországhoz, végül Rómához.” (Nevelés, 179. old.)
Istennek jó terve van életünkkel, mely által sok más ember is áldásban részesül és eljut Isten ismeretére. Ne ismételjük meg ezen királyságok tragikus hibáját! Váljunk a mennyei királyság részévé most, és határozzuk el, hogy Dánielhez hasonlóan betöltjük Isten célját életünkben, elvégezve azt a szolgálatot, amellyel tartozunk Neki. Legyünk embertársaink számára példaképek, megmutatva nekik a Megváltóhoz vezető utat. Majd amikor Isten örök országa végre eljön, nem leszünk hasonlóak az istentelenekhez, akik olyanok, „mint a polyva, amit szétszór a szél”. (Zsolt 1:4)
Milyen csodálatos, hogy Isten örök országa nem egy dinasztia lesz, melyben az apa halála után fiára hagyja a királyságot. Ott nem lesz téma a felemelkedés vagy a trónfosztás. „Támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.” (Dán 2:44)
Minden úgy történik, ahogy Dániel megjövendölte. Jézus eljövetele előtt elhangzik majd a győzelmi kiáltás a mennyben: „E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik.” (Jel 11:15)
Nem szeretnél te is ennek a királyságnak a részese lenni? Nem éri meg bármiért kihagyni!
Mi történik azonban Babilonnal, Médo-Perzsiával, Görögországgal, Rómával és a megosztott királyságokkal? Valóban azt akarta Isten, hogy ezek kerüljenek hatalomra? Mi volt az eredeti terve? Ennek a kérdésnek a megválaszolására vissza kell térnünk Ábrahám idejébe.
Mi volt Isten célja azzal, hogy Ábrahám családját kiválasztotta? Az egész világot meg akarta áldani a menny legcsodálatosabb ajándékaival. Felfedte Ábrahám leszármazottai előtt hatalmas erejét és szelíd kegyelmét. Izrael népére bízta bölcs törvényét, hogy megőrizhessék és fenntarthassák az igazságot. Eléjük tárta az áldozati szolgálatot, hogy megtaníthassanak másokat is a Krisztusba vetett hit általi megváltás útjára. Nekik kellett volna felfedniük Isten jellemét, és továbbítaniuk az evangélium meghívását a világnak. „A mennyei világosságnak így kellett sugároznia a sötétségben rejtőzködő világra. Mondaniuk kellett minden népnek, hogy hagyjanak fel a bálványimádással, és szolgálják az élő Istent.” (Próféták és királyok, 16. old.)
Istennek csodálatos terve volt Izraellel. Eredeti földjükről, Kánaánból kellett volna terjeszkedniük. Legyőzték volna azokat, akik visszautasítják Istent, de sokan elfogadták volna, és Ráhábhoz, valamint Ruthoz hasonlóan csatlakoztak volna hozzájuk. „Izraelnek – amint száma növekedett – ki kellett volna szélesítenie határait, amíg országuk magába zárja az egész világot.” (i.m. 19. old.)
Mennyire másként alakult volna földünk történelme, ha Izrael hűséges maradt volna Istenhez!
Ők azonban kudarcot vallottak. „Megfosztották Istent a tőlük elvárt szolgálattól, embertársaikat a lelki vezetéstől és a szent példamutatástól.” (i.m. 20. old.) Isten türelmesen prófétát próféta után küldött, kérve a népet, hogy térjen vissza Hozzá, de nem tették. Így Isten eredeti terve már nem valósulhatott meg, Izrael és Júda fogságba ment, „az Izraeltől elvett korona Babilonhoz került, majd a Médó-Perzsa Birodalomhoz, Görögországhoz, végül Rómához.” (Nevelés, 179. old.)
Istennek jó terve van életünkkel, mely által sok más ember is áldásban részesül és eljut Isten ismeretére. Ne ismételjük meg ezen királyságok tragikus hibáját! Váljunk a mennyei királyság részévé most, és határozzuk el, hogy Dánielhez hasonlóan betöltjük Isten célját életünkben, elvégezve azt a szolgálatot, amellyel tartozunk Neki. Legyünk embertársaink számára példaképek, megmutatva nekik a Megváltóhoz vezető utat. Majd amikor Isten örök országa végre eljön, nem leszünk hasonlóak az istentelenekhez, akik olyanok, „mint a polyva, amit szétszór a szél”. (Zsolt 1:4)
Milyen csodálatos, hogy Isten örök országa nem egy dinasztia lesz, melyben az apa halála után fiára hagyja a királyságot. Ott nem lesz téma a felemelkedés vagy a trónfosztás. „Támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.” (Dán 2:44)
Minden úgy történik, ahogy Dániel megjövendölte. Jézus eljövetele előtt elhangzik majd a győzelmi kiáltás a mennyben: „E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik.” (Jel 11:15)
Nem szeretnél te is ennek a királyságnak a részese lenni? Nem éri meg bármiért kihagyni!
I. RÉSZ
1. Olvasd el figyelmesen Dán 2:31-45 verseit. Készíts egy táblázatot vagy ábrát, mely ezt a próféciát szemlélteti. Tüntesd fel rá, amit Nabukodonozor látott, és annak jelentését is, majd használd fel, hogy segítségével megmagyarázd kisebb testvérednek vagy egy barátodnak.
2. Hogyan kapcsolódik Ám 3:7, Dán 2. próféciájához?
1. Olvasd el figyelmesen Dán 2:31-45 verseit. Készíts egy táblázatot vagy ábrát, mely ezt a próféciát szemlélteti. Tüntesd fel rá, amit Nabukodonozor látott, és annak jelentését is, majd használd fel, hogy segítségével megmagyarázd kisebb testvérednek vagy egy barátodnak.
2. Hogyan kapcsolódik Ám 3:7, Dán 2. próféciájához?
Mit gondoltok, miért kezdődik sok evangelizációs sorozat és bibliatanulmány ezzel a próféciával?
4. Említs meg néhány más eseményt, amelyeket Isten pontosan előre megmondott.
5. Hitler, Napóleon és a hozzájuk hasonlók hogyan bizonyították a Biblia igazságát?
7. Olvasd el Dán 2:44-et! Sorolj fel négy jellemvonást, mely megkülönbözteti Isten országát az előző birodalmaktól!
8. Melyek a mennyei királyság állampolgárságához szükséges követelmények?
Mt 25
Mt 25
További tanulmányozásra: Nevelés, 173–184. old.
A mennyei ihletés bizonyítékai
A látomás után White testvérnő felállt és így szólt. „Egyetlen olyan személy sincs jelen, aki valaha megálmodta volna, milyen bajok jönnek erre a földre. Az emberek nem veszik komolyan Dél-Karolina elszakadását, de láttam, hogy számos állam csatlakozik hozzá, és nagy háború lesz.” „Ebben a látomásban láttam, hogy hatalmas hadsereg feszül egymásnak mindkét oldalról a harcmezőn. Hallottam az ágyúlövéseket, és mindenhol halottakat és haldoklókat láttam…” Majd lassan végignézett a gyülekezeten és így folytatta: „Ebben a házban is vannak olyanok, akik elveszítik fiukat a háborúban.” Ezt a látomást három hónappal a Fort Sumter-i első puskalövés előtt kapta. Az emelvény mellett közvetlenül Osborne bíró ült, akinek a felesége szombatünneplő volt. Mellette foglalt helyet Shelhouse úr, egy hatalmas gyapjúvállalat tulajdonosa. Mindketten republikánus pártiak voltak. Amikor White testvérnő elmondta, mi fog következni, rám néztek és a fejüket rázták. Egy évvel később, amikor ugyanabban a gyülekezetben prédikáltam, ez a két férfi ismét egymás mellett ült a hallgatóságban. A lelki ajándékokról beszéltem. Az ajándékok szemléltetésére, mint amilyen a White testvérnőé is volt, az 1861. január 12-i látomását említettem. Ez alkalommal ez a két férfi már nem rázta a fejét. Arcukat zsebkendőjükbe temetve keserű könnyeket hullattak. Jaj! Egyikük egyetlen fiát veszítette el a háborúban, másikuk egyik fia a harcmezőn esett el, a másik pedig a déliek börtönében sínylődött. A Parkville gyülekezet presbitere elmondta, hogy további hat vagy hét tag veszítette el fiát a háborúban. 1862 szeptemberében a Michigani Egyházterület megtartotta első közgyűlését Monterey-ben. Itt mutatták be első alkalommal a gyülekezetek egyházterületekbe való csoportosításának tervét. Ezen a gyűlésen határozták el azt is, hogy a lelkészeknek heti fizetést adnak szolgálatukért. A Michigani Egyházterület a folyó évre heti 4-7 dollár között határozta meg a lelkészek fizetését. Az év októberében a jó szónokként elismert Moses Hull beszédet tartott a michigani Paw Paw-ban, egy Jamiesonnak nevezett híres spiritisztával együtt. Akkoriban Hull részlegesen sátáni téveszmék befolyása alá került. November 5-én néhányan összegyűltek az én házamban, hogy elbeszélgessenek vele. A beszélgetés végén imádkoztunk, és miközben még mindig térden álltunk, White testvérnő újabb látomást kapott. Az akkor látottak egy részét a Bizonyságtételek 1. kötetének 426. oldalán olvashatjuk. Tőszomszédom, Diagneau úr, még soha azelőtt nem látta őt látomás közben, és számos vizsgálatot végzett, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nem lélegzik, semmit nem tud arról, mi történik körülötte, és egy magasabb rendű hatalom befolyása alatt áll. Diagneau úr erős ember volt, kőműves. Látomás közben White testvérnő összekulcsolta kezeit a mellkasán, de ő a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudta egyetlen ujját sem megmozdítani. A következő pillanatban azonban White testvérnő széttárta karját, és kezét arrafelé nyújtotta, amit vélhetően maga előtt látott. Miközben kinyújtott karral volt, White lelkész így szólt: „Diagneau testvér, ez egy egyszerű mozdulatnak tűnik, és te, erős ember lévén, könnyűszerrel behajlíthatnád a karját. Próbáld ki, ha szeretnéd.” Akkor a férfi térdével megtámasztotta a testvérnő könyökét, mindkét kezével megragadta kinyújtott karját, és teljes erejéből próbálkozott, de nem tudta behajlítani. Végül így szólt: „Hamarabb meghajlítok egy vasrudat, mint az ő karját.” Mielőtt még a mondat végére ért volna, White testvérnő könnyedén újra a mellkasához vitte a kezét, olyan erővel rántva magával őt is, hogy lába megcsúszott a földön. Beismerte, hogy emberfeletti erő kapcsolódik a látomáshoz, mert nagyon jól tudta, hogy White testvérnő egészsége törékeny.
Erkölcsi romlás
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.” A Nabukodonozor előtt felfedett kép jelképezi a világ királyságait erejük és dicsőségük hanyatlását, de ugyanakkor a vallási és erkölcsi romlást is. Ezek a nemzetek elfelejtették Istent, és ezzel egyenesen arányos volt erkölcsi gyengülésük. Babilon azért pusztult el, mert a bőség idején elfeledkeztek Istenről, és virágzó dicsőségüket emberi sikernek tekintették. Médo-Perzsiát azért látogatta meg Isten haragja, mert lábbal tiporták törvényét. Az istenfélelemnek nem volt helye az emberek szívében. Gonoszság, istenkáromlás és korrupció volt mindenhol. Az ezt követő királyság még elvetemültebb és romlottabb volt. Azért vesztek el, mert elvetették az Istennek való engedelmességet. Mivel elfeledték Őt, mind mélyebbre süllyedtek, és mind alacsonyabbra állították erkölcsi mércéjüket. Róma kiterjedt birodalma darabokra hullott, és romjaiból emelkedett ki a nagy erejű Római Katolikus Egyház, mely tévedhetetlenségével és hagyományaival büszkélkedik. Ez azonban mindenki szemében rémséges, aki csak ismeri a tévedhetetlenség misztériumának titkait. Az egyház papjai úgy biztosítják tekintélyüket, hogy a népet tudatlanságban tartják Isten kinyilatkoztatott akaratáról. Napjainkban a bűn pusztítja a nemzeteket. Még a vallásos világ számos vezetőjének sem tiszta a lelkiismerete Istennel kapcsolatban. Sokan, akik protestánsnak vallják magukat, nem rendelkeznek azzal az Isten igéjébe vetett hittel, amellyel Luther rendelkezett a reformáció kezdetén. Meghagyták a régi kilométerköveket, szertartásokkal és látszatcselekedetekkel próbálják palástolni az Istennek való engedelmességben található tisztaság, imádat, alázatosság és szelídség hiányát. Isten törvényén kívül nem létezik az igazság helyes mércéje. Az ennek a törvénynek való engedelmesség által erősödik az elme, világosodik meg és érzékenyedik a lelkiismeret. A fiataloknak tisztán meg kell érteniük Isten törvényét. Ne kövessék vakon az emberi vezetést. A nagy profetikus útjelzők, melyeket maga Isten fektetett le, mutatják az engedelmesség útját, amely az egyedüli biztos ösvény Krisztus követői számára. Akik szeretik Istent és engedelmeskednek törvényének, próbákkal és kísértésekkel szembesülnek. De ha reménykednek és imádkoznak, ha bíznak igéjében, Pállal együtt elmondhatják: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Drága ifjú barátaim, teljes mértékben odaszenteltétek magatokat Istennek, hogy az Ő akaratát cselekedjétek? Megváltoztatok Krisztus kegyelme által? Vannak, akik vallják, hogy egyek Krisztussal, de munkájuk gyengíti Isten törvényét. Elfogadtok ilyen kijelentéseket? Hogyan tudjátok megkülönböztetni Isten igaz szolgáit azoktól a hamis prófétáktól, melyeknek felemelkedéséről Jézus beszélt, és figyelmeztetett, hogy sokakat elhitetnek majd? Csak egyetlen jellempróba létezik – Isten szent törvénye. A föld történetének egy fontos időszakában élünk. A végső küzdelem előttünk áll. Látjuk a világ romlottságát. A sátáni erők olyan rémségek színpadjává tették a földet, amelyet szavakkal leírni sem lehet. A magukat keresztényeknek vallók háborúkat vívnak és vért ontanak. Isten törvényének semmibevétele meghozta eredményét.
„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.”
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.”
Éles konfliktus alakul ki az Istenhez hűségesek és az Ő törvényét áthágók között. Az egyház kezet fogott a világgal. Az Isten törvényének tiszteletét lerombolták. A vallásos vezetők tantételként állítják be az emberi végzéseket. Amint Noé idejében volt, ugyanúgy lesz napjainkban is. De a hűtlenség és a bűn sokasodása vajon Isten törvényének tisztelőit is arra készteti, hogy kevésbé tiszteljék azt, vagy egyesüljenek a világ erőivel, hogy megpróbálják érvényteleníteni? A próba mindenki életében bekövetkezik. Csak két oldal van. Drága fiatal olvasóm, te melyik oldalon állsz? – The Youth’s Instructor, 1903. szeptember 22.
„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.”
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.”
Éles konfliktus alakul ki az Istenhez hűségesek és az Ő törvényét áthágók között. Az egyház kezet fogott a világgal. Az Isten törvényének tiszteletét lerombolták. A vallásos vezetők tantételként állítják be az emberi végzéseket. Amint Noé idejében volt, ugyanúgy lesz napjainkban is. De a hűtlenség és a bűn sokasodása vajon Isten törvényének tisztelőit is arra készteti, hogy kevésbé tiszteljék azt, vagy egyesüljenek a világ erőivel, hogy megpróbálják érvényteleníteni? A próba mindenki életében bekövetkezik. Csak két oldal van. Drága fiatal olvasóm, te melyik oldalon állsz? – The Youth’s Instructor, 1903. szeptember 22.
MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Nabukodonozor álma mit jelképez még az egymást követő földi királyságok hatalmának és dicsőségének hanyatlásán kívül?
1. Nabukodonozor álma mit jelképez még az egymást követő földi királyságok hatalmának és dicsőségének hanyatlásán kívül?
2. Mi okozza a nemzetek erkölcsi gyengülését?
3. Írd le, hogyan történt ez meg Babilonban, Médo-Perzsiában és Rómában.
4. Mi teszi tönkre a nemzeteket ma?
5. Jellemezd a vallásos világ számos vezetőjét!
6. Jellemezd a magukat protestánsnak vallók egy részét!
7. Mit tesz az Isten törvényének való engedelmesség az elmével és a lelkiismerettel?
8. Melyik az egyedüli követendő út?
9. Hogyan különböztethetjük meg a hamis prófétákat Isten szolgáitól?
10. Melyik két csoport között alakul ki éles ellentét?
11. Olvasd újra a fenti cikk utolsó bekezdését, és válaszolj őszintén az utolsó kérdésre.
Nem rabszolga többé – 1. rész
Scott Griswold lelkész
Sophia erősen húzta a szülei legnagyobb vízibivalyának orrából lógó kötelet. Lábai belesüllyedtek az iszapba. Jó érzés volt. Ezért nem akarta a bivaly sem otthagyni a dagonyát. Kint túlságosan meleg volt, a pocsolya pedig kellemesen hűvös. A kövér jószág visszaült, és kényelmesen kérődzni kezdett. Sophia azt kívánta, bárcsak az ő élete is ilyen egyszerű lenne. Habár csak egy kambodzsai falusi kislány volt, sok mindenért aggódott. Szerette az iskolát, és minden olyan napon elment, amikor a szülei nélkülözni tudták. Ötödikes volt. Nagyon szegények voltak, és tudta, hogy a szülei azonnal kiveszik az iskolából, ha kereseti lehetőség adódik számára. Seng Sam In lelkész alkalmazta, hogy gondozza idős édesanyját. Fizettek neki ezért, és iskolába is járhatott. Hat év telt el így. Ez idő alatt megismerte Jézust és Istent, aki meghallgatja és megválaszolja az imákat. Egy nap a lelkész értesítette Sophiát, hogy nyugdíjba megy. „Nem engedhetem meg többé magamnak a segítségedet.” Nagyon rosszul érezte magát e miatt. Sophiát szülei az egyik városba küldték, hogy munkát keressen magának. Nemsokára talált egy tanítói állást délelőttre, és minden tőle telhetőt megtett, hogy délutánonként elvégezze a tizenkettedik osztályt esti tagozaton. Nagyon nehéz volt. Hat hónap múlva fel kellett adnia, mert még 500 dollár hiányzott a tandíjból ahhoz, hogy érettségizhessen. Addigra már a szülei is meggyőződtek az oktatás fontosságáról. „Ne aggódj – mondták neki – eladunk néhány vízibivalyt és segítünk elvégezni az iskolát.” Sophia mosolygott. Lehet, hogy azok a kövér, sáros jószágok végül csak segítenek neki elindulni az életben. Ez hatalmas áldozat volt a család részéről, de mégsem volt elegendő. A tanároknak ajándékokat kellett adni, hogy vállalják a pótórákat és megadják a jó jegyet. Még 500 dollárra volt szükség. Sophia testvére is munkába állt, hogy kipótolhassák a hiányzó összeget. Egyszer, amikor Sophia hazament látogatóba, megtudta, hogy a testvérének daganata van. Ahelyett, hogy a kezelésre költötte volna pénzét, mindent Sophia iskoláztatására küldött. Sophia nem akarta ezt. Erősködött, hogy a testvére mielőbb kezdje el a kezeléseket. Ezért abbahagyta az iskolát. Egy jól fizető állást kellett találnia. Hallott egy gyerekvigyázási lehetőségről, egy gazdag kambodzsai család bébiszittert keresett. Tökéletesnek tűnt. Nem volt más dolga, csak vigyázni egy kétévesre. Megkapta a munkát, búcsút intett családjának és elköltözött a városba. Az apa üzletember volt. Nemsokára bejelentette, hogy mindannyian elmennek Szingapúrba vásárolni. Egy hosszú bevásárlási körutat terveztek. Másfél hónapig csak vásárolgattak, gyakran hajnali háromig. Sophia nagyon kimerült. Egyik éjjel már alig látott. „Vidd ezeket a csomagokat az autóhoz” – utasította a férfi. Felpakolta őket, majd elindult. Az üzlet 150 emeletes volt. Végül megtalálta az autót, berakta a csomagokat, és elindult visszafelé. De hova? Eltévedt. Órákba telt, míg újra megtalálta őket. Elégedetlenek voltak. Kiabáltak vele és lökdösték. Végül visszatértek Kambodzsába. „Szeretnék felmondani, és hazamenni” – mondta nekik. „Nem mondhatsz fel! – kiabálták. – Ha megteszed, 300 dollárt kell fizetned a szerződés felbontásáért.”
Legyen izzó a küldetésed!
• Figyeld hetente feltöltött anyagainkat! •
MERÍTS IHLETET Scott Griswold missziós történeteiből.
FEDEZD FEL Isten stratégiáját a világ legnagyobb szükségleteinek betöltésére és a világ szenvedéseinek megszüntetésére.
reachtheworldnextdoor.com
Sophia erősen húzta a szülei legnagyobb vízibivalyának orrából lógó kötelet. Lábai belesüllyedtek az iszapba. Jó érzés volt. Ezért nem akarta a bivaly sem otthagyni a dagonyát. Kint túlságosan meleg volt, a pocsolya pedig kellemesen hűvös. A kövér jószág visszaült, és kényelmesen kérődzni kezdett. Sophia azt kívánta, bárcsak az ő élete is ilyen egyszerű lenne. Habár csak egy kambodzsai falusi kislány volt, sok mindenért aggódott. Szerette az iskolát, és minden olyan napon elment, amikor a szülei nélkülözni tudták. Ötödikes volt. Nagyon szegények voltak, és tudta, hogy a szülei azonnal kiveszik az iskolából, ha kereseti lehetőség adódik számára. Seng Sam In lelkész alkalmazta, hogy gondozza idős édesanyját. Fizettek neki ezért, és iskolába is járhatott. Hat év telt el így. Ez idő alatt megismerte Jézust és Istent, aki meghallgatja és megválaszolja az imákat. Egy nap a lelkész értesítette Sophiát, hogy nyugdíjba megy. „Nem engedhetem meg többé magamnak a segítségedet.” Nagyon rosszul érezte magát e miatt. Sophiát szülei az egyik városba küldték, hogy munkát keressen magának. Nemsokára talált egy tanítói állást délelőttre, és minden tőle telhetőt megtett, hogy délutánonként elvégezze a tizenkettedik osztályt esti tagozaton. Nagyon nehéz volt. Hat hónap múlva fel kellett adnia, mert még 500 dollár hiányzott a tandíjból ahhoz, hogy érettségizhessen. Addigra már a szülei is meggyőződtek az oktatás fontosságáról. „Ne aggódj – mondták neki – eladunk néhány vízibivalyt és segítünk elvégezni az iskolát.” Sophia mosolygott. Lehet, hogy azok a kövér, sáros jószágok végül csak segítenek neki elindulni az életben. Ez hatalmas áldozat volt a család részéről, de mégsem volt elegendő. A tanároknak ajándékokat kellett adni, hogy vállalják a pótórákat és megadják a jó jegyet. Még 500 dollárra volt szükség. Sophia testvére is munkába állt, hogy kipótolhassák a hiányzó összeget. Egyszer, amikor Sophia hazament látogatóba, megtudta, hogy a testvérének daganata van. Ahelyett, hogy a kezelésre költötte volna pénzét, mindent Sophia iskoláztatására küldött. Sophia nem akarta ezt. Erősködött, hogy a testvére mielőbb kezdje el a kezeléseket. Ezért abbahagyta az iskolát. Egy jól fizető állást kellett találnia. Hallott egy gyerekvigyázási lehetőségről, egy gazdag kambodzsai család bébiszittert keresett. Tökéletesnek tűnt. Nem volt más dolga, csak vigyázni egy kétévesre. Megkapta a munkát, búcsút intett családjának és elköltözött a városba. Az apa üzletember volt. Nemsokára bejelentette, hogy mindannyian elmennek Szingapúrba vásárolni. Egy hosszú bevásárlási körutat terveztek. Másfél hónapig csak vásárolgattak, gyakran hajnali háromig. Sophia nagyon kimerült. Egyik éjjel már alig látott. „Vidd ezeket a csomagokat az autóhoz” – utasította a férfi. Felpakolta őket, majd elindult. Az üzlet 150 emeletes volt. Végül megtalálta az autót, berakta a csomagokat, és elindult visszafelé. De hova? Eltévedt. Órákba telt, míg újra megtalálta őket. Elégedetlenek voltak. Kiabáltak vele és lökdösték. Végül visszatértek Kambodzsába. „Szeretnék felmondani, és hazamenni” – mondta nekik. „Nem mondhatsz fel! – kiabálták. – Ha megteszed, 300 dollárt kell fizetned a szerződés felbontásáért.”
Legyen izzó a küldetésed!
• Figyeld hetente feltöltött anyagainkat! •
MERÍTS IHLETET Scott Griswold missziós történeteiből.
FEDEZD FEL Isten stratégiáját a világ legnagyobb szükségleteinek betöltésére és a világ szenvedéseinek megszüntetésére.
reachtheworldnextdoor.com
Studiul 3, 13-19 július
